Youtube-ról tanult szemüvegkereteket készíteni, ma már Japánban is keresik a munkáit

–

„Nálam nincs műhelytitok” – mondja Zsanett nevetve, amikor egy pillanatra megtorpanunk, mi az, amit a 12. kerületi műhelyéből, ahol a falra akasztott tervektől kezdve a készülőben lévő szemüvegeken át a gépparkig minden jól látható helyen van, meg lehet majd a fotókon mutatni.

Azt meséli, nem tart a konkurenciától, hisz abban, hogy a szemüvegkeretei megtalálják a saját vevőkörüket, és szívesen megosztja bárkivel a tapasztalatait akár a gyártási folyamatokat, akár a gépek és az alapanyagok beszerzését illetően. A saját bőrén tapasztalta ugyanis, hogy ez a kollegialitás mennyire fontos egy új szakma kitanulása, illetve egy induló vállalkozás esetén.

Szemüvegkeret-készítő születik – a Youtube-nak köszönhetően

Zsanett a szakmáját tekintve fodrász, a szalon pedig, ahol dolgozik és aminek társtulajdonosa, a legfelkapottabbak között van a fővárosban. A fodrászat azonban nemcsak a foglalkozása, hanem a hobbija is, épp ezért, amikor a Covid alatt be kellett zárniuk, sokat gondolkodott rajta, mivel foglalja le magát.

„Már jó ideje vágytam rá, hogy valami maradandóbbat alkossak, mint amit egy haj elkészítése jelent. Ekkor jutott eszembe egy 8-9 évvel ezelőtti londoni utazásunk a férjemmel, amelynek során ellátogattunk egy olyan optikába is, ahol kézzel készített szemüvegeket árultak. Az első különleges darab megvásárlásától datálódik a keretek iránti vonzalmam. Mivel azóta is mindig kerestem a minél érdekesebb, extrább darabokat, felmerült bennem az ötlet: mi lenne, ha magam is el tudnék készíteni egy-egy olyan keretet, amivel addig nem találkoztam sehol?” – kezdi a történetet, miközben körbevezet minket a műhelyében.

2020 őszén egy ismerősével belevágtak a tanulásba: felkerestek egy magyar céget, akik szemüvegek készítésével foglalkoznak, hogy megkérdezzék: tartanának-e nekik továbbképzést – természetesen pénzért. Mivel ők elzárkóztak a dologtól, így maradt az internet: Instagramon és Youtube-on fellelhető videókból kezdtek tanulni.

„Nagy szerencse, hogy sok olyan szemüvegkészítő van – leginkább olaszok és franciák –, akik a munkafolyamatokról videókat készítenek és osztanak meg. Persze okosan megvágva, így nem teljes egészében követhető nyomon egy-egy eljárás, de ha az ember sok felvételt néz meg, egy idő után össze tudja rakni, mi hiányzott az egyikből, ami viszont a másikban benne van.” 

De sokat lendített az is a tanulási folyamaton, hogy egy szemüveges expón szerzett ismeretségnek köszönhetően bekerültek egy WhatsApp-csoportba, amelyben több mint száz olyan ember található a világ minden pontjáról, akik szintén egyedi szemüvegeket készítenek. Onnantól óriási információáradat zúdult rájuk, kérdezni bármikor, bármit lehetett, a csoportban lévők ugyanis szintén nem őriznek műhelytitkokat, szívesen megosztották a tudásukat.

Nem véletlen azonban, hogy sok idő, nagyjából 2 év volt, mire elmondása szerint az első olyan keret elkészült, amire azt tudta mondani: ezt már hordani is lehet: nemcsak kényelmes, hanem jól is néz ki.

Kezdetben a cél az volt csupán, hogy élvezzék az új hobbijukat és maguknak készítsenek kereteket, ám egy idő után megfogalmazódott bennük a gondolat, hogy akár értékesíthetnék is az elkészült darabokat. „Az elején nem volt még tudatos a márka- és vállalkozásépítés, de ahogy egyre jobban belemerültünk, úgy kezdtük el mind komolyabban venni. Lett márkanév, elkészült az első »kollekció«, fotózást szerveztünk és kitaláltuk a vonalat, ami mentén majd a továbbiakban is haladnánk.” Egy idő után azonban Zsanett és ismerőse útjai különváltak, így másfél éve már teljes egészében ő felel a tervezésért és kivitelezésért.

Sufnituningból a profi(bb) gépparkig

Miközben mesél, nevetve mondja, hogy a már említett ismerősével kezdetben elég „sufnituning” módszerekkel dolgoztak. Van például egy eszköz, egy dremel, ami elkíséri az elejétől: az édesanyjáé volt, tőle nyúlta le, és aztán ezzel vágták ki a plexilapra ragasztott formákat. A géppark fejlesztésében sokat jelentett a külföldi szakmabeliek segítsége is, akikkel évekkel ezelőtt egy párizsi expón találkoztak. „Megismerkedtünk egy cseh csapattal, akik pici, egydarabos szériákra való szemüveggyártásra készítenek gépeket. Ezekkel csupán egy-egy szemüveget lehet csinálni, tömeggyártásra nem alkalmasak – hasonlókat használnak franciaországi és olasz optikákban is, ezekben az országokban ugyanis az optikusoknak még megtanítják, hogyan kell szemüveget készíteni. Így, ha betérsz egy optikába, a gépek segítségével nagy eséllyel tudnak neked személyre szabottan szemüveget készíteni” – meséli Zsanett.

Egy profi, nagy gépekből álló park felépítése több tízmillió forint, nekik azonban nem volt ennyi szabad tőkéjük. Az aprólékos építkezés során viszont a legfontosabbakból sikerült egy-egy kisebb változatot beszerezni, így például egy CNC gépet is, amit Morvai Róbert készített, és ami egyszerre egy szemüvegkeret-forma kivágására alkalmas, ami számukra tökéletesen meg is felelt.

„Korábban kézzel vágtam ki minden formát, de ezzel a géppel sokkal pontosabbak és gyorsabbak tudunk lenni, ami óriási segítséget jelent most, hogy már egyre több megrendelés van. Egyébként a folyamatok döntő többsége kézzel történik a csiszolástól kezdve a kerekítésig.”

Na, de hogyan készül egy szemüvegkeret?

Mielőtt Zsanett beavatna bennünket a szemüvegkészítés rejtelmeibe, bemutatja az első főszereplőket: a lapokat, amiket csíkokra darabol, és amikre aztán ráragasztja a papucsrésznek való átlátszó anyagot. Ez a lapcsík kerül a már említett CNC gépbe, ami az előre beprogramozott adatok alapján kivágja a keret formáját, a zsanér helyét és az orrnyereg részt is, így a keretet csak ki kell majd pattintatni a lapból.

„Egy másik géppel aztán az eldolgozandó részeken megyek át elnagyolva. Ha ezek lejöttek, belemarom a lencsének való mélyedést, és egy másik géppel lekerekítem az orrnyerget, hogy szépen ráfeküdjön az orra. Itt is fontos a szimmetria” – magyarázza Zsanett.

Ezután kézzel kezdi csiszolni az adott darabot, majd a sajer dobba helyezi, amely még inkább lekerekíti a külső rétegeket, éleket – mondhatni, előpolírozza. Majd jön a polírozás folyamata, amit követően, ha olyan az adott darab, Zsanett kézzel elkészíti a bemarásokat.

Mivel az Okkul szemüvegek mind egyesével, kézzel készülnek, két ugyanolyan még az egyazon modellbe tartozó szériából sem kerül ki. Egy-egy egyedi szemüveg hozzávetőlegesen 10-15 munkaóra alatt készül el.

Mint megtudom, a bonyolultabbak megalkotása, amiknél mondjuk több réteg van ragasztva, természetesen több időbe telik, mert azt is meg kell várni, hogy a ragasztó megszáradjon, és csak utána lehet elkezdeni visszacsiszolni, szimmetrikussá tenni a két oldalt.  

Minden, csak nem átlagos

Egyetlen szóval nehéz lenne leírni a hihetetlenül extravagáns szemüvegeket, amik szó szerint a viselőjükre vonzzák a tekintetet. Még Zsanettnek is fejtörést okoz, amikor arra kérem, jellemezze a stílust, amit a szemüvegei képviselnek. A formákat ő álmodja meg, és a szemüvegeket is mind egyedül készíti, a vállalkozásban azonban még a férje, Major Szabolcs (sales) és egy barátnője, Pápa Daniella (social) is aktívan részt vesz. „Ők az elsődleges tesztközönség is: ha kitalálok egy új formát, akkor ők csekkolják le, hogy jó lesz-e, illik-e a márkához, és lényegében hárman döntjük el, hogy menjen vagy maradjon.

Igyekszem olyan darabokat tervezni, amik nem átlagosak, és amikre, ha ránézel, rögtön a márka jut eszedbe. Viszont az eddigi tapasztalataink alapján szükség van arra is, hogy legyenek picit egyszerűbb formáink is, egyszerűbb textúrákkal vagy színekkel, de ezek esetében is próbálok olyan plusz dolgokat belevinni, amitől felismerhető lesz a márka az egyszerűség mögött is.”

Zsanett folyamatosan monitorozza a piacot, figyeli, hogy az expókon mely darabok, formák azok, amiket a legjobban keresnek, próbálnak fel. Ez remek támpont számára a tervezés során: ha például épp a kerek formák a keresettebbek, abba az irányba mozdul el.

Az elsődleges tesztközönsége mindig a férje és a már említett barátnője, aki az Okkul social media felületeiért felel, és bár előfordul, hogy ők leszavaznak egy-egy tervet, de ha Zsanett mégis nagyon hisz benne, elkészíti a keretet és a vásárlókra bízza a döntést. Azt mondja, eddig mindig bejöttek a megérzései.

„Legutóbb is volt egy megosztó forma, amiről mindenki le akart beszélni, mégis elkészítettem egy darabot belőle. Feladtuk egy modellre, befotóztuk rajta, és végül ebből adtuk el majdnem a legtöbbet. Sosem tanultam formatervezést, így nem tudom, mit szólnak a keretekhez a hivatásos formatervezők, mindenesetre a közönségünk szereti, amit csinálunk. Persze hosszú távon nem zárom ki, hogy ha kifogyok az ötletekből, akkor a tervezési folyamatba bevonjunk majd végzett formatervezőt” – mondja, azt pedig már én teszem hozzá, hogy a márka egyediségéhez ez is hozzátartozik, hogy mindent maga csinál, autodidakta módon elsajátítva.

Egyre többen keresik az egyedi darabokat

Itthon is egyre többen választják a nem konvencionális formákat, máshol nem fellelhető darabokat, illetve azokat a szemüvegkészítőket, akiknek a műhelyéből ilyen kézzel készített alkotások kerülnek ki. Emellett az sem elhanyagolható tény, hogy a fiatal generációk tagjai számára a vásárlásaik során egyre fontosabbá vált a fenntarthatóság szempontjainak figyelembe vétele, és ezen keresztül a kisvállalkozók támogatása, Zsanett pedig jó ütemben, jó érzékkel kezdte el meglovagolni ezt a trendet a szemüvegkeret piacon. Ez érezhető a keresleten is. 

„Bár itthon is egyre inkább megvan a nyitottság ezekre az egyedi darabokra, a partnereink nagy része még döntő többségében külföldi vásárlókból kerül ki: fix, visszatérő ügyfelünk van Rómában és Oszakában is, de Európa több pontjáról és Amerikából is vannak már érdeklődők, megrendelők. Ők kifejezetten szeretik és keresik az olyan darabokat, amik nem jönnek szembe velük minden sarkon.

Az új külföldi viszonteladóink mindegyikénél felmerült most például igényként, hogy az értékesítés kizárólagos legyen az ő városukban és annak X kilométeres körzetében. Ez a mi dolgunkat is megkönnyíti olyan szempontból, hogy adott városban már nem kell más partnert keresnünk. Így pedig létrejön egy olyan bizalmi kapcsolat is, amiben támaszkodhatunk arra, hogy ők rendelnek majd, a partnerek pedig garanciát kapnak arra, hogy másnál nem lehet majd megkapni ezeket a darabokat.”

De Zsanett elmondása alapján az egyéni vásárlók is nagyon elszántak, ha személyre szabott, egyedi darabokról van szó. Elmesélte, hogy nemrég kereste fel őket egy férfi Belgiumból, hogy meg szeretné nézni a kereteiket, és mivel ott még nincsenek jelen, a legközelebbi hely, ahová el tudták irányítani, az Hollandia volt – ő pedig örömmel vette tudomásul, hogy nem is kell sokat utaznia a keretekért.

„Itthon persze más a helyzet, nehéz a piac abból a szempontból, hogy a magyar optikusok – tisztelet a kivételnek, mert szerencsére van –, a kínálatukban az olcsó, egyszerű, könnyen hordható, márkával fémjelzett keretekre szorítkoznak. Nem az a probléma, hogy a mi sokkal extrább kereteinket nem forgalmazzák, vagy nem annyira nyitottak rá, mint mondjuk külföldön, hanem hogy alapvetően más, kisebb márkákra sem feltétlenül azok.

De mondom, vannak kivételek, szerencsére itthon is, ami üdítő, mert minél több olyan márkával találkozhatnak az emberek, amelyek nem állnak be a sorba, annál jobban nyílik majd a látókörük arra, hogy választáskor nemcsak a Gucci vagy a Prada szemüvegkereteknél érdemes megragadni, hanem mondjuk a hazai vállalkozókat is lehet támogatni.”

Fenntartható források és a legapróbb részletekre való odafigyelés

Persze árazásban is máshol vannak az egyedi, kézzel készített keretek a tömeggyártottakhoz képest. Az árképzés nem csupán a beletett munkaórákat tükrözi, hanem az alapanyagok minőségét is. Zsanett ügyel rá, hogy azokat etikus, fenntartható forrásokból, Magyarországról, illetve Európából szerezzék be. Ázsia tiltólistás ilyen szempontból, bár onnan töredékáron tudnának sok mindent beszerezni.

„Az alapanyagokat, így például a zsanérokat is Olaszországból rendeljük, a tokjainkat pedig – amiknek darabját Kínában egy euróért tudnánk legyártatni műanyagból –, kézzel varrja nekünk egy hazai bőrműves. Az Okkulnál számunkra fontos, hogy támogassuk azokat a mesterembereket, akik a környezetünkben vannak – ők pedig cserébe értéket nyújtanak nekünk.”

De együtt dolgoznak egy 3D-s alkotásokat készítő szobrászművésszel is, aki kis rátéteket tervez egyes szemüvegkereteikre: például polip-, pók- vagy patkóformát, amivel igazán különlegessé tehető még egy egyszerűbb keretet is. Miután a 3D-nyomatok elkészülnek, egy öntőhöz kerülnek a formák, aki ezüstből vagy aranyozott ezüstből önti ki őket a keretekre. Ezeket az apró rátéteket sem készen szerzik be tehát, hanem egyedileg terveztetik, készíttetik.

A keretekből befolyó profitot Zsanett állandóan visszaforgatja a vállalkozásba, ahogy ő fogalmaz: minél több keretet adnak el, annál több dolgot talál ki arra vonatkozóan, hogy mit lehetne még venni a befolyt pénzből. „Nem tudom, hogy ez mikor fog megfordulni, hogy mikor tudok valamit ebből kiszedni, de örülök, hogy folyamatosan van pénz, amit vissza lehet forgatni, és így apránként tudunk növekedni.”

Megmaradni „kicsinek”

Ahogy fejlődött a vállalkozás, Zsanett úgy kezdett el egyre több időt tölteni a műhelyben. A fodrászat mellett pedig szinte észrevétlenül lett egy másik szakmája is, ami egyre nagyobb teret vívott ki magának az életében. „Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy elengedjem a fodrászatot, hiszen az egy régi és a mai napig tartó szerelem. De a tavalyi évem nagyon kemény volt, hét napból hetet dolgoztam, így ma már érzem, hogy szükség van a nagyobb tudatosságra és az ilyen irányú tervekre is a jövőben.”

Annak ellenére, hogy a vállalkozások többsége a gyors növekedésre törekszik, Zsanett a fokozatos építkezésben hisz, ami lehetővé teszi: ha egy picit nagyobbat is nőnek a mostanihoz képest, meg tudják tartani azokat az értékeket – az egyediséget, a darabgyártást a tömeggyártás helyett –, amik fontosak számukra.

„Pont ezért nem szeretnénk befektetőt, illetve kívülről egy nagyobb tőke injekciót beletolni az egészbe. Szerintem sok kisvállalkozásnak épp ez a halála: hirtelen nagy lesz, amit a vállalkozók nem tudnak lekövetni, és elvesznek olyan fontos lépések, értékek, amik egyedivé és emberivé tették előtte a dolgot. Mi most el tudjuk dönteni, ki az, akivel együtt szeretnénk dolgozni, akár a tervezés, akár az értékesítés folyamatában. Mindenkivel személyes, élő kapcsolatunk van, tudjuk, ki ül egy-egy email, vagy telefonhívás mögött, és ezt a közvetlenséget semmi sem pótolhatja.”

Filákovity Radojka