Fogcsikorgatás, állkapocsszorítás: minden 4. embert érinthet úgy is, hogy nem tud róla

–

Sokan érintettek, mégis kevesen tudnak róla

Többen szenvednek fogcsikorgatástól és állkapocsszorítástól (szakszóval: bruxizmustól), mint ahogy azt elsőre gondolnánk – sokan azonban nem is tudják, hogy ők is a csikorgatók népes táborába tartoznak. Egy 2024-ben publikált elemzés – amely a 2003 és 2023 között megjelent, bruxizmussal kapcsolatos kutatásokat vetette össze – a következő megállapításokra jutott:

minden negyedik ember érintett lehet, és a nők körében magasabb arányban fordul elő a bruxizmus, mint a férfiaknál.

A tanulmány szerint a legtöbb érintett Észak-Amerikában él (31 százalék), míg a legkevesebb Ázsiában (19 százalék), az európaiak aránya pedig a kettő között van: 21 százalék. A bruxizmus bármely életkorban jelentkezhet, akár a legkisebbeknél is. Az adatok alapján a gyermekek körülbelül 14–20 százaléka lehet érintett. 

A bruxizmus nemcsak alvás közben jelentkezhet, létezik nappali verziója is, amit éber bruxizmusnak hívnak. „Tudatánál van az illető, mégis bekapcsol nála egy olyan automatizmus, ami miatt csikorgatja a fogát, összeszorítja az állkapcsát. Úgy gondolom, hogy napközben inkább az utóbbi a gyakoribb” – mondja dr. Vizin Gabriella klinikai szakpszichológus és kognitív viselkedésterapeuta, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Klinikai Pszichológia és Addiktológiai Tanszékének egyetemi docense.

Számos és igen komoly kellemetlenséghez vezethet, ha nem szentelünk kellő figyelmet a témának, és annak az aggasztó, feszítő érzésnek, amit nap mint nap érezhetünk az arcunkban, az állkapcsunkban. Ilyen kellemetlenség lehet többek között a krónikus fej- és fülfájás, a fogak elkopása és sérülése, szélsőséges esetekben pedig – az állkapocsízület (TMJ) gyulladása miatt – idővel gondot okozhat a nyelés, a rágás és a beszéd is.

Dr. Vizin Gabriella szerint

az első és legfontosabb lépés, hogy megtaláljuk a probléma gyökerét, és kizárjuk a lehetséges testi okokat – például fogproblémát – mielőtt pszichológushoz vagy mentálhigiénés szakemberhez fordulnánk tanácsért.

„Mindenekelőtt érdemes bejelentkezni fogorvoshoz, ugyanis ha a szakember pszichoterápiával kezel egy tünetet, amelynek hátterében nem lelki eredetű probléma áll, akkor műhibát követ el. Pánikzavar esetén is ki kell vizsgálni, hogy a páciensnek van-e szívproblémája, és csak azt követően kezdődhet el a pszichoterápia.”

A szorongás, gének és a túl sok koffein is közrejátszhat 

A klinikai szakpszichológus szerint a fogcsikorgatás és állkapocsszorítás összefüggésben állhat érzelemszabályozási nehézségekkel is.

 „Ezek a szorongáshoz kapcsolódó testi reakciók jelentkezhetnek akkor is, ha az illető kevésbé tudja például a dühét kifejezni, és inkább elnyomja, elfojtja a negatív érzéseket. 

Ide kapcsolódik az alexitímia jelensége is, ami azt takarja, amikor valaki nem tudja az érzelmeket beazonosítani, ezért nehezére esik azokat például szavakba öntenie.”

Annak ellenére, hogy a mentális jóllét fontossága évről évre nő – párhuzamosan az erről szóló könyvek, cikkek és beszélgetések számával –, a társadalom továbbra is zárkózott, ha szorongásról, depresszióról vagy mentális betegségekről esik szó. „Sokan elrejtik az érzéseiket és gondjaikat, mivel tartanak a környezetük reakciójától, a diszkriminációtól és megbélyegzéstől” – mondja a megkérdezett szakértő, aki szerint a bruxizmus akkor is jelentkezhet, ha hektikus élethelyzetbe kerülünk, és nincsenek megfelelő eszközeink ahhoz, hogy kezeljük a stresszt, a krízishelyzetet.

Erre tökéletes példa a 2020 elején kirobbant koronavírus-járvány, amikor sokunk élete fenekestül felfordult. A CNN és a The Atlantic cikkei szerint is jelentősen megnőtt a fogászatok látogatóinak száma, akik az állandó bezártságból és bizonytalanságból fakadó stresszt éjszakánként a fogaikon vezették le. 

A kiszámíthatatlanságon és a szorongáson túl a Sleep Foundation tavaly tavasszal megjelent cikke azt írja, a bruxizmus kialakulásában közrejátszhatnak genetikai tényezők is, mivel a kutatások szerint az érintettek felének van olyan közeli családtagja, aki csikorgat, szorít éjjelente vagy épp nappal. Mindemellett közrejátszhatnak bizonyos hatóanyagú, például amfetaminokat és antipszichotikumokat tartalmazó gyógyszerek, a dohányzás, a túl sok koffein- és alkoholfogyasztás, a rendszertelen alvás, és az olyan kevésbé ismert alvászavar, mint az alvási apnoe. (Ez utóbbiról olvassátok el Dián Dóri kollegánk hiánypótló cikkét, amiben dr. Vida Zsuzsanna neurológus-főorvost kérdezte többek között a lehetséges gyógymódokról is.) 

Van, akinek a mindfulness, míg másnak a botox válik be

A fogcsikorgatáshoz és az állkapocsszorításhoz hasonlóan szorongásos testi reakció az is, amikor úgy érezzük, mintha kihagyna a szívverésünk, vagy épp olyan erősen dobogna, hogy azt hisszük, kiugrik a helyéről. „Szintén tünet lehet a rendszeresen jelentkező fejfájás, az irritábilis bél szindróma és más, a bélműködéshez kapcsolódó zavarok, mint például puffadás, hasmenés, hasfájás” – részletezi a klinikai szakpszichológus, aki szerint ezek a panaszok csillapodhatnak, ha az elfojtás helyett szembenézünk az érzelmeinkkel, és megtanuljuk, hogyan tudjuk feloldani és kifejezni a bennünk felgyülemlett feszültséget.  

Dr. Vizin Gabriella szerint a különböző relaxációs és mindfulness technikák – például a jóga, meditáció, légzési gyakorlatok – mankót nyújthatnak a stresszel való megküzdésben. Ugyanilyen fontos lehet odafigyelni a napi koffeinbevitelre is. „A túl sok kávé, koffeintartalmú üdítő vagy tea is felerősítheti a szorongásos tüneteket. Emellett érdemes lehet az alvási szokásainkat is felülvizsgálni. Hogyan fekszünk le aludni? Milyen az alváshigiéniánk? Milyenek a körülmények? Ezek a kérdések és válaszok rávezethetnek minket arra, hogy min lenne érdemes változtatnunk.”

Ha ezek a módszerek nem válnak be, akkor még mindig lehetőségünk van utánajárni a stresszkezelésre és érzelemszabályozásra fókuszáló pszichoterápiás lehetőségeknek, akár sor kerülhet a kognitív viselkedésterápiára is – teszi hozzá a klinikai szakpszichológus. Ezenfelül a Healthline egy 2020-as cikke szerint a bruxizmus 

hatásos ellenszerei lehetnek a fogvédők, olyan gyakorlatok, amelyek segítenek az arc- és állkapocsizmok ellazításában, de ugyanígy hatásos lehet a biofeedback-terápia és a botox is.

A kutatók már az 1990-es évek végén elkezdték vizsgálni, hogy a botox hogyan hat a fogcsikorgatásra, és azóta több tanulmány is arra jutott, hogy segíthet enyhíteni a panaszokat. A beavatkozás során a kezelőorvos kis mennyiségű botoxot fecskendez a rágóizmokba, amik ezáltal ellazulnak. Azonban a botox nem nyújt végleges megoldást, a Healthline szerint a hatása általában három-négy hónapig tart, utána szükség lehet újabb injekcióra. A botoxot ma már nemcsak esztétikai célokra használják, az The Atlantic témában írt cikke szerint a bruxizmus mellett hatékony lehet a túlzott izzadás, migrén és akné kezelésére is. 

Kaiser Orsolya