A beleinkben százezerszer több élőlény él, mint ahány ember a földön – nem mindegy, mivel etetjük őket

–

A bennünk lévő bámulatosan összetett univerzum

Bár az emberiséget mindig is vonzotta az óceánok mélysége vagy a távoli galaxisok idegensége, a saját testünkön belüli bonyolult rendszerek egy részét csak nemrég kezdtük el felfedezni. Dr. Emeran Mayer gasztroenterológus szerint elavult az a felfogás, amely a gőzgép mintájára képzelte el az emberi szervezetet, a betegségeket pedig az egyes alkatrészek meghibásodásának tulajdonította, amelyeket izoláltan meg lehet javítani műtéttel, gyógyszerrel, akár egyre agresszívabb kezelésekkel.

„A nagymértékben összekapcsolt ökológiai rendszer gondolata felé kell elmozdulnunk, amely sokféleségével teremti meg az egyensúlyi állapotot és az ellenálló képességet”

– írja a Kaliforniai Egyetem professzora A bél-agy kapcsolat című könyvében.  

„Az emésztőrendszerünk sokkal finomabb, összetettebb és nagyobb hatalommal bír felettünk, mint azt korábban feltételeztük” – emeli ki a szakember rámutatva a zsigereink érzelmi életünkben, társas viselkedésünkben, döntéseinkben játszott szerepére. Mindezt alátámasztandó, a szerző a bélrendszerünk számos, igazán lenyűgöző tulajdonságát ismerteti a kötetben, köztük az alábbiakat: 

• a bélrendszerünk a testünk legnagyobb felületét alkotja. Szétterítve akkora, mint egy kosárlabdapálya, érzékelőhálózata pedig a belek teljes felületén megoszlik, ami így kétszázszor nagyobb, mint a bőrünk felülete; 

• a bélrendszerünk saját idegrendszerrel rendelkezik, amelyet gyakran második agyként emlegetnek. 50–100 millió idegsejt található benne, ugyanannyi, mint a gerincvelőben; 

• a bélfalban több immunsejt él, mint amennyi a vérben kering, vagy a csontvelőben van. Ezért tudja a bélalapú immunrendszer a folyadékkal és az étellel bevitt kártékony baktériumokat azonosítani, elpusztítani;

• a bélnyálkahártyát olyan, ún. endokrin sejtek alkotják, amelyek akár 20 különböző típusú hormont is tartalmaznak. Ha ezeket a sejteket egybegyúrnánk, nagyobb tömeget kapnánk, mint az összes többi endokrin szerv – az ivarmirigyek, a pajzsmirigy, az agyalapi mirigy és a mellékvesék – együttvéve;

• a bélrendszerünk tárolja a szerotonin-készletünk 95%-át. Ez a neurotranszmitter nemcsak a normális bélműködésünkhöz elengedhetetlen, hanem olyan létfontosságú funkciókban is szerepet játszik, mint a hangulat, az általános jóllét, az alvás, a fájdalom vagy az étvágy szabályozása. 

Szupraorganizmusok vagyunk

Mikor a Föld létrejött, az első 3 milliárd évben a mikrobák (baktériumok, gombák, vírusok) voltak az egyedüli lakói. Aztán úgy kb. 500 millió évvel ezelőtt elkezdtek kifejlődni az első primitív többsejtű tengeri állatok. Ilyen például a hidra, amely máig megtalálható az édesvizekben, és alig több, mint egy lebegő emésztőrendszer. A mikrobák egy része ezekben az apró élőlényekben talált menedékre: olyan szimbiózis alakult ki a mikrobák és a gazdatestek között, amely mindkét fél számára hasznos. Így van ez az emberrel is.

A mikrobák ugyanis zárt, kényelmes környezetre leltek az emésztőrendszerünkben, ahol szabadon élhetnek, mozoghatnak. Cserébe viszont fontos vitaminokkal látnak el minket, lebontják a máj által termelt epesavakat, és méregtelenítik a szervezet számára idegen vegyületeket. De ami még ennél is lényegesebb, „megemésztik azokat az élelmi rostokat és összetett cukormolekulákat, amelyeket emésztőrendszerünk magától nem tud lebontani vagy felszívni, így jelentős mennyiségű további kalóriát biztosítanak számunkra”. 

Ez tehát egy win-win helyzet, mégis zavarba ejtő belegondolni abba, amit Mayer is említ, hogy „csak a bélrendszerünkben százezerszer több mikroba él, mint ahány ember a földön”.

Sőt, ha ezeket a mikrobákat összegyűjtenénk, és egyetlen testrésszé formáznánk, egy körülbelül 1–3 kg közötti szervet kapnánk, akkorát, mint amekkora az agyunk – ezért is hívják sokan „az elfeledett szervnek” őket.

A bélmikrobiótát alkotó mintegy ezer baktériumfaj ráadásul több mint 7 millió gént tartalmaz, vagyis minden egyes emberi génre, ami a szervezetünket alkotja, akár 360 baktériumgén is juthat. Nem véletlen, hogy a mikrobiom új tudománya azt mondja, hogy „valójában szupraorganizmusok vagyunk, amelyek szorosan összekapcsolódó, elválaszthatatlan, és a túlélés érdekében egymástól függő emberi és mikrobiális összetevőkből állnak”. 

Jótékony sokféleség

A természetes rendszerek sajátja, hogy a nagyobb változatosság fokozza az ellenállóképességet: a gazdaszervezet mikrobafajai és azok anyagcseretermékei, a metabolitok nagyobb változatossága hatékonyabb védelmet jelent a fertőzésekkel, az antibiotikumokkal, a változó tápanyagellátással, a rákkeltő vegyi anyagokkal, valamint a krónikus stresszel szemben. Csakhogy amikor székletmintákból izolálták a bélben található baktériumokat, vírusokat, gombákat, a kutatók azt találták, hogy

a tipikus észak-amerikai étrenden (például hamburgeren, hot dogon, steaken) élő emberek a mikrobiális sokféleségük körülbelül egyharmadát elvesztették azokhoz az amazóniai őslakos vagy dél-afrikai földművelő törzsek tagjaihoz képest, akik a mai napig inkább követik őseik életmódját. 

„A bélrendszerünkben végbement drámai változás közvetlenül összehasonlítható azzal a becslések szerint 30%-os biodiverzitás-csökkenéssel, amelyet a bolygónk 1970 óta tapasztalt” – figyelmeztet dr. Emeran Mayer. 

A vizsgálatokból az is látszik, hogy ha a nyugati civilizációba születünk, alapvetően nyugati mikrobiommal fogunk rendelkezni: ha például vegánok leszünk, a bélmikrobiótánk összetétele akkor is jó eséllyel egy tipikus mindenevőé marad. Az étrendnek mégis kiemelt jelentősége van: a mikrobiális anyagcseretermékek, a metabolitok mintázata nagymértékben ettől függ, ami szintén számít a bél–agy-kommunikációban.   

Mi alakítja magát a bélmikrobiomunkat?

Ebből a szempontból életünk első két és fél, három éve rendkívül fontos. „Az evolúció csodálatos, zökkenőmentes átmenetet talált ki a szinte mikrobamentes magzat átjutásához a mikrobáktól hemzsegő világba: először az anya hüvelyének egyedi mikrobiális környezetét használja fel az újszülött steril bélrendszerének beoltására, majd az emberi anyatejben található specifikus molekulákkal segíti elő ugyanezen mikrobák növekedését a csecsemő bélrendszerében” – magyarázza a gasztroenterológus. 

Abban az esetben, ha valaki császármetszéssel születik, a bélrendszerét az anya bőréről, a szülészekről, orvosokról, ápolókról, valamint a szülészeten lévő más újszülöttekről származó mikrobák telepítik be, és átlagosan hosszabb ideig tart, amíg a hasznos baktériumok elszaporodnak benne, a veszélyes bélmikrobák elterjedésének pedig nagyobb a veszélye. Számít továbbá a korai és későbbi táplálkozási szokások egészségessége, az antibiotikumkúrák megléte-hiánya, valamint a szervezetet, a perinatális időszak alatt az anya szervezetét érő stressz mértéke. 

Amire a bél-mikrobiom-agy-tengelyünk nincs felkészülve

Azt, hogy mennyi ételt fogyasztunk, három, egymással együttműködő hálózat szabályozza az agyban: a hipotalamusz által irányított rendszer, a dopamin jutalmazórendszere, valamint a prefrontális kéreghez köthető önkontrollfunkciók, amelyek képesek felülírni az összes többi vezérlőrendszert. Ami viszont nehézséget jelent napjainkban az iparosodott társadalmakban, hogy átlagosan minden eddiginél könnyebben hozzáférünk ízletes vagy ízfokozókkal teleszórt, emiatt rendkívül jutalmazó ételekhez, miközben egyre kevesebbet mozgunk, így megnő az esélye annak, hogy túlságosan sok kalóriát viszünk be.

Ráadásul a rendszeres magas zsírtartalmú étrend mind a bélrendszerben, mind agyi szinten tompítja a jóllakottsági reakciót, és alacsony fokú gyulladást okoz.

Ez a gyulladás csökkenti a bolygóideg érzékenységét is, ami jelezné a hipotalamusznak, hogy tele vagyunk. Mára azt is számos kutatás alátámasztja, hogy a zsíros és cukros ételeknek stresszcsökkentő hatásuk van – nem hiába vigasztalódunk egyes helyzetekben gyorskajával, chipsszel, csokival. Viszont az evésnek, mint stresszkezelési eszköznek megvan a maga ára: együtt járhat súlygyarapodással, és azzal, hogy még inkább kibillen az étvágyszabályozó rendszerünk. 

Mindez pedig ahhoz vezethet, hogy erős addikció alakulhat ki az étkezéssel kapcsolatban: Mayer olyan méréseket említ, amelyek szerint az elhízással küzdő emberek mintegy 20%-a ételfüggő. 

További probléma az is, hogy milyen minőségű ételeket kívánunk meg, és mi az, ami a leggyorsabban elérhető, megfizethető a számunkra. „Fogyasztók milliói hajlandók bármit megvásárolni, amit »élelmiszerként« címkéznek fel, ha azt olyan formába, ízbe és illatba csomagolják, ami tetszik nekik” – fejezi ki aggodalmát a szakember.

Vegyük például a szupermarketekben vásárolt tejet, tojást, húst: ezek többnyire olyan állatokból származnak, akiknek bél-mikrobiom-agy-tengelye súlyosan megváltozott a siralmas tartási körülmények, az ezzel járó krónikus stressz, a számukra emészthetetlen (általában kukoricával történő) táplálásuk, valamint a gyógyszerezésük miatt. Mindez pedig közvetve a mi egészségünkre is eddig részben ismeretlen kockázatokat jelent. 

Így neveld a mikrobiomodat! 

A szakember könyve utolsó fejezetében azt javasolja,

„tekintsük a bélmikrobiomunkat farmnak, a mikrobiótáinkat pedig a saját személyes haszonállatainknak”, és hozzunk tudatos döntést arról, mivel etetjük őket, hogy a lehető legjobb szolgálatot tehessék az egészségünk számára. 

A gasztroenterológus által a kötetben részletesen kifejtett tanácsok közül a legfontosabbak röviden a következők:

• csökkentsük az állati zsírok mennyiségét az étrendünkben;

• növeljük a bélmikrobiomunk sokféleségét. Érdemes egyrészt kerülni a szélsőséges diétákat, másrészt olyan étrendet követni – például a mediterrán étrendet –, amely főleg zöldségekből, gyümölcsökből, illetve mérsékelt mennyiségű, alacsony zsírtartalmú húsokból, halakból, baromfiból áll;

• a tömeggyártott és feldolgozott élelmiszerek helyett, ha csak tehetjük, fogyasszunk organikusan termesztett, helyi, szezonális élelmiszereket;

• fogyasszunk rendszeresen erjesztett élelmiszereket, probiotikumokat (például kimchi, savanyú káposzta, kombucha, miso, kefir, joghurt, sajtok);

• ügyeljünk a perinatális táplálkozásra és a stresszre;

időnként böjtöljünk, ugyanis ha egy vagy több napig nincs zsír a belekben, akkor a bolygóideg-végződések visszanyerhetik az étvágycsökkentő hormonokkal szembeni érzékenységüket;

• ne együnk, ha stresszesek, szomorúak, dühösek vagyunk – a negatív érzelmi állapot hatására szivárgóbbá válhat a bélrendszer, illetve a stressz csökkentheti a bél mikrobiális közösségeinek fontos tagjait. 

Dr. Emeran Mayer A bél-agy kapcsolat című kötetben azt tanácsolja, egy kicsit hangolódjunk rá az érzéseinkre, mielőtt enni kezdünk, étkezzünk együtt másokkal, igyekezzünk akár mindfulness-technikákkal kapcsolódni a testünkhöz, hogy jobban értsük a szervezetünkből érkező zsigeri jelzéseket. 

A legújabb vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy a mediterrán diéta, és az ahhoz hasonló étrend nemcsak az elhízás megelőzésében hatékony, hanem az anyagcserénkre, a szív- és érrendszerünk egészségére is pozitív hatással van, valamint összefüggésbe hozható bizonyos rákos megbetegedések, illetve agyi betegségek – például Alzheimer- és Parkinson-kór – alacsonyabb kockázatával. 

Mit hoz a jövő?

Előfordulhat, hogy már a belátható jövőben képesek leszünk felmérni egy személy bélmikrobiális tájképét, és meghatározni azt, hogy az illető mennyire sérülékeny az antibiotikumokkal, stresszel, étrendekkel, más destabilizáló tényezőkkel szemben, és hogyan lehetne egyénre szabott tervvel segíteni őt a betegségek megelőzésében, kezelésében.

Másrészt jó esély van arra is, hogy a székletmintából származó bélmikrobiom-elemzés az egészségügy egyik leghatékonyabb szűrőeszközévé fog válni, hiszen a bélrendszerünk néha hamarabb jelzi a különböző zavarok megjelenését, mint ahogy az más tünetekben tetten érhető lenne. 

Milanovich Domi