A szerelem rabjai: a társkereső alkalmazások használata szerencsejáték

–

Az ünnepek közeledtével sokan vágynak arra, hogy ne kelljen egyedül tölteniük a karácsonyt, a szilvesztert. Izzanak a társkereső alkalmazások, amelyek tagadhatatlanul reményt adnak azoknak, akik a környezetükben nem találtak még megfelelő partnert. Bizonyára mindannyian ismerünk olyan párokat, amelyek online ismerkedtek meg, talán mi magunk is kerestük már így az emberünket – lehet, sikerrel. Van azonban a társkereső alkalmazásoknak egy árnyoldala is, amelyről fontos beszélni, hogy tisztán lássunk!

Ezek a randialkalmazások ugyanis alapvetően úgy működnek, mint a szerencsejáték-automaták.

Miközben nézegetjük a profilokat, és keressük a kapcsolatot másokkal, nem tudhatjuk, mikor érkezik meg türelmünk és erőfeszítéseink jutalma. Állandó várakozásban vagyunk: várjuk a dopaminlöketet, amely eláraszt minket, ha egy ígéretes kapcsolódás lehetősége villan fel.

A pszichológiában időszakos megerősítésnek nevezett jelenség könnyen függőséghez vezethet. A jutalmazás kiszámíthatatlansága ugyanis folyamatos próbálkozásra ösztönöz, ezen az elven alapulnak például a szerencsejátékok, de amikor a közösségi médiában lessük a lájkokat, szintén ebbe a manipulációs csapdába léptünk bele.

Az olyan appok, mint a Tinder és társai, szintén az időszakos megerősítés technikáját alkalmazzák: nem minden húzás (swipe) vezet összekapcsolódáshoz (match), de a váratlan sikerek a felhasználót rábírják, hogy tovább nyúzza az alkalmazást. Érdekes módon sokkal hatékonyabb ez a megszakításos technika, mintha a látogatónak állandóan sikerélménye lenne. A kis jutalmak, az állandó visszajelzés fenntartják az izgalmat – de hosszú távon nem elégítik ki a valódi igényeket.

A Tinder nevű nyerőgép

Jonathan Badeen, a Tinder társalapítója és stratégiai igazgatója találta ki az ütős „swipe-mechanizmust”, amit aztán a többi randiapp is átvett. Ő írta az eredeti Tinder iPhone-alkalmazást is. 2018-ban az HBO Swiped (Bonyodalmas viszonyok) című dokumentumfilmjében elmondta, hogy „van néhány olyan játékos elemünk, amelyek miatt szinte úgy érzed, hogy jutalmaznak. Úgy működik, mint egy nyerőgép.”

Badeen elmondta, hogy a főiskolán tanult az időszakos megerősítésről, mint olyan módszerről, amellyel mások viselkedését befolyásolhatjuk. „A kiszámíthatatlan, de gyakori jutalmazás a legjobb módja annak, hogy valakit motiváljunk” – mondta fel a leckét. Azaz így bírhatjuk rá őket, hogy kényszert érezzenek a további játékra, a görgetésre. 

A társkereső appok esetében a függőség kialakulását erősíti még a FOMO-érzés – amikor az emberek attól félnek, hogy lemaradnak valami nagyon jóról, ezért folyamatosan keresgélnek. 

A társkereső alkalmazások egyszerűen elérhetők a mobilokon, és így könnyen a napi rutin részévé válhat a használatuk. A felhasználók egy idő után automatikusan megnyitják az appot, ha unatkoznak vagy érzelmi támogatásra vágynak. Így válnak függővé.

A társkereső cégek tehát pontosan tudják, hogyan működik az emberi agy, és ezt a tudást maximálisan kihasználják. Például úgy, hogy az algoritmusok azt az illúziót keltik, hogy valódi gyöngyökre akkor bukkanhat az ember, ha előfizet a prémium szolgáltatásokra.

Olcsó húsnak híg a leve?

A legtöbb alkalmazás az úgynevezett „freemium” modellt használja. Ez azt jelenti, hogy a platform alapvető szolgáltatásai ingyenesek, de a prémium funkciókért fizetni kell. Ezek a funkciók magukban foglalhatják a láthatóság növelését, a profilunkat kedvelők listájának megtekintését, vagy akár a földrajzi korlátozások feloldását.

Az alkalmazások ügyesen manipulálják a felhasználókat azáltal, hogy az ingyenes funkciókat korlátozzák, például napi „swipe-limitet” vezetnek be. Így azok, akik valóban komolyan gondolják a párkeresést, előbb-utóbb kénytelenek pénzt költeni.

Azonban ez a modell nemcsak a felhasználók pénztárcájára, hanem az érzelmi jóllétükre is hatással van. A prémium előfizetések használata ugyanis az ígéretek szerint növeli a láthatóságot, de nem világos, hogy a felhasználók valójában miért fizetnek, és garancia sincs arra, hogy valóban nőne így az esélyük a hozzájuk illő társ megtalálásában. A kudarc pedig sok negatív érzelmet hozhat elő, például az önhibáztatást. („Nekem még így sem sikerül.”)

Carolina Bandinellinek, a Warwicki Egyetem docensének a digitális intimitás a szakterülete. Interjúkat készített társkereső alkalmazások felhasználóival az Egyesült Királyságban és Olaszországban. Megállapította, hogy az emberek tele vannak dühvel és csalódottsággal az applikációk használata (illetve a kudarcok) miatt, és épp ezekre az indulatokra telepednek rá a prémium előfizetések: azt ígérik, hogy ha változtatsz, ha többet invesztálsz a dologba, akkor az algoritmus jutalmazni fog.

A siker ára

A társkereső alkalmazások legnagyobb paradoxona, hogy üzleti modelljük alapja a kudarc. A társkereső emberek kudarca.

Ha minden felhasználó gyorsan és könnyen megtalálná a szerelmet, hamar kipörögnének a fizető ügyfelek. Ezért sokakban él a gyanú, hogy az algoritmusok gyakran nem a leginkább összeillő embereket mutatják meg egymásnak, hanem azokat, akik valószínűbb, hogy hosszabb időt töltenek az alkalmazáson. (Ezt persze a tulajdonosok tagadják.)

A különféle manipulációk mindenesetre ahhoz vezethetnek, hogy a felhasználók egy örök körforgásban találják magukat. Mindig van valaki új, akit érdemes lehet megismerni. De a bőség zavara gyakorta nem a vágyott boldogsághoz, hanem döntésképtelenséghez és érzelmi kiüresedéshez vezethet.

Igen, az alkalmazások használata nemcsak pénzügyi, hanem pszichológiai szempontból is megterhelő lehet. A felhasználók közül sokan érzékelik, hogy többet szoronganak, veszítenek az önbizalmukból, van, aki depressziós lesz attól, hogy nap mint nap szembesül a visszautasítás valamilyen formájával, vagy azzal, hogy profilja nem kap elég figyelmet. A negatív tapasztalatok pszichés hatása hosszú távon is érezhető lehet.

A nyomás egyébként egyre nő az üzemeltetőkön – ez abból is látszik, hogy például a Match Group (egy amerikai internetes és technológiai vállalat, amely számos népszerű online társkereső szolgáltatást birtokol, köztük a Tindert is) mentegetőző közleményt adott ki a témában: „Mi azt szeretnénk, hogy az emberek randevúkra járjanak, és elhagyják az alkalmazásainkat. Bárki, aki mást állít, nem érti az egész iparágunk célját és küldetését.”

A társkeresők és az etikátlan gyakorlat

Lehet, hogy így van, ám a társkereső alkalmazások egyre több kritikát kapnak mind a felhasználók, mind a szakemberek részéről, különösen amiatt, hogy a platformok kevéssé átláthatók. A felhasználók gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy milyen algoritmusok és stratégiák határozzák meg a találataikat.

Ráadásul sok alkalmazás nem veszi figyelembe a felhasználók biztonságát: a hamis profilok, a zaklatások és az adatokkal való visszaélés mindennapos problémák.

Szükség lenne az iparág szabályozására, hogy a randiappok jobban védjék a felhasználók mentális egészségét és személyes adatait. Az átláthatóság növelése, valamint a felelősségteljes üzleti gyakorlatok alkalmazása segíthetne abban, hogy ezek az alkalmazások valóban hasznos társadalmi platformok legyenek.

Addig is mit tehetünk, hogy védjük saját magunkat?

• A társkereső alkalmazások lehetőséget adnak arra, hogy új embereket ismerjünk meg, de fontos, hogy tudatosak legyünk a használatuk során. A platformok tervezése és működtetése nem feltétlenül a boldogságunkat szolgálja, hanem elsősorban a saját profitjukat.
• Fontos felismerni az esetleges függőség jeleit. Ezek lehetnek: a napi több óra böngészés az alkalmazásban, az applikáció folyamatos ellenőrzése még akkor is, ha nincs értesítés, a feszültség vagy szorongás, ha nem tud az ember hozzáférni az apphoz. És figyelmeztető jel az offline kapcsolatok elhanyagolása is a társkereső app miatt. 
  Z. Kocsis Blanka: Nincs nálunk nagyestélyis, pillecukor-illatú karácsony, vállalom

  WMN Ünnp – 2024. november 26. – ZKB
• A függőség elkerülése érdekében érdemes időkorlátokat szabnunk magunknak, illetve digitális detoxot tartani időnként, hogy megszakítsuk a szokás kialakulását. Ha pedig úgy érzi valaki, a társkereső alkalmazás túl nagy hatást gyakorol az életére, és kicsúszott a kontroll a kezéből, érdemes lehet szakemberhez fordulni, hogy segítsen kezelni a helyzetet.

Kurucz Adrienn