Hiába a honvágy, hazaköltözni Magyarországra súlyos identitásválsággal járhat

–

Mindenkinek megvan az oka, miért dönt az emigráció mellett, de nagyjából gyakori közös elem a jobb, könnyebb, gazdagabb vagy békésebb élet iránti vágy. 

A legfrissebb adatok alapján a 2023-as év rekordot hozott a kivándorlásban, ugyanis 35 736 magyar állampolgár döntött úgy, hogy külföldön próbál szerencsét. Ez a szám a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint a legnagyobb az elmúlt több mint egy évtizedben, messze meghaladva a 2010-es adatokat, amikor még csak 7318-an költöztek el. Korábban a 2015-ös év jelentette a csúcsot, 32 852 kivándorlóval.

Az elmúlt 14 évben 324 179 magyar állampolgár hagyta el az országot új lehetőségek reményében.

Mézeshetek után jön a mélyrepülés – ilyen a fordított kultúrsokk

A kultúrsokk fogalmát 1960-ban írta le a kanadai antropológus, Kalvero Oberg. A meghatározás szerint az állapot akkor jelentkezik, amikor valaki egy idegen országba kerül, és elveszíti az ismerős viselkedési mintákat és kommunikációs jeleket, ami sokszor szorongással és bizonytalansággal jár.

Amikor egy új kultúrához alkalmazkodunk, az első hónapokat gyakran euforikus hangulat jellemzi. Az új környezethez való alkalmazkodás folyamata több szakaszra osztható, amely egy U alakú érzelmi hullámzásra hasonlít. Eleinte minden izgalmas, mindent elhomályosít az újdonság varázsa, felfedezzük a környéket. Ez az időszak az úgynevezett mézeshetek szakasza, azonban néhány hónap után rádöbbenünk, hogy a szomszéd fűje mégsem olyan zöld. 

Felnyílik a szemünk, és észrevesszük azokat a furcsa szokásokat, amelyeket nehezebben fogadunk el vagy értünk meg, majd a kezdeti lelkesedést felváltja a bizonytalanság és szorongás. Igaz, egyénileg változó, de általában néhány hónap elteltével elkezd csillapodni a kezdeti feszültség, és beindul az alkalmazkodás folyamata. Ahogy egyre jobban megismerjük az új kultúra szabályait, egyúttal meg is értjük és elfogadjuk azokat. Legalábbis érdemes erre törekedni. Idővel egyre könnyebben kezeljük a kulturális különbségekből fakadó frusztrációkat, és

megtaláljuk a módját, hogy otthon érezzük magunkat – ami gyakran a hatodik hónap körül következik be, de az is természetes, ha ez akár két évig is elhúzódik.

Tudtad, hogy a kultúrsokk nem csak külföldön jelentkezhet?

Hosszabb külföldi tartózkodás után hazatérve is megtapasztalhatjuk az említett érzéseket. Sokszor annyira magunkévá tettük az új kultúra szokásait, hogy visszatérve idegennek érezhetjük, ami régen természetes volt. A fordított kultúrsokkal gyakran együtt jár az elidegenedés fájdalmas érzése, amit szorongás és csalódottság is kísérhet, nem beszélve arról, hogy akár fél év alatt is jelentős változások történhetnek a korábbi otthonunkban vagy a kapcsolatainkban. A külföldön töltött idő valószínűleg ránk is nagy hatással volt, így amikor hazaköltözünk, kapkodva próbáljuk megérteni a sok újdonságot, és pont olyan kívülállónak érezhetjük magunkat, mint annak idején az ismeretlen országban és minél inkább sikerült alkalmazkodnunk az új kultúrához, annál nagyobb feladat lehet visszatalálni a régihez, mint beilleszkedni az új kultúrába.

Néhányszor egészen közelről kísértem végig a hazaköltözéssel járó furcsa érzéseket. Először általános iskolásként, amikor a legjobb barátnőm hazaköltözött Németországból. Nehezen illeszkedett be újra a magyar oktatás bürokratikus rendszerébe, miután külföldön megtanulta, hogy kérdezni nem ciki, bátran lehet vitatkozni a tanárral, és nem jár érte szidás, ha két almát vesz a gyümölcsös kosárból.

Idén nyáron újra közelről láttam a folyamatot, amikor a barátom négy év után hazaköltözött Londonból. Valami megmagyarázhatatlan belső érzés húzta Magyarországra, ennek ellenére mégis hónapokig tartott, mire megszokta a 4–6-os villamos zaját, az aluljárókban lézengő kéregetőket, az unott arcú buszsofőröket és a végtelenségig húzódó útfelújításokat.

Hányan és miért jönnek vissza? 

A külföldről hazaköltöző magyarok visszatérésének tendenciája figyelemre méltó változásokat mutat az utóbbi években. 2019 és 2022 között – a brexit és a világjárvány időszakában – több állampolgár tért vissza Magyarországra, mint ahányan kivándoroltak. A csúcspont 2021-ben volt, amikor hosszú idő után először többen jöttek haza, mint ahányan elmentek, ám ez nem tartott sokáig, ugyanis 2022-ben már 26 500 magyar hagyta el az országot, szemben a 21 900 visszatérővel. Az elmúlt évben különösen Németország és Ausztria vonzotta a legtöbb kivándorlót, de a hazatérők is leginkább ezekből az országokból érkeztek vissza Magyarországra.

Szabó Vivien pszichológus 2015-ben költözött Svédországba. Az első években a nyelvtanulás mellett autista és ADHD-s fiatalokkal foglalkozott, később pedig menekültek és a társas beilleszkedésben akadályozott svédek társadalmi integrációját segítette. „Ekkor ébredtem rá, hogy mennyi kihívás elé állítja az embereket a külföldre költözés, főleg, ha ez külső kényszer hatására történik. A svéd munkám hatására még inkább nőtt bennem a kíváncsiság a külföldi élet pszichológiája iránt, mindeközben én is ugyanazt éltem meg, mint amit sokan mások, akik az emigráció mellett döntöttek.

Nem könnyű megbirkózni a nyelvi szorongással, a bürokráciával kapcsolatos feszültségekkel, a párkapcsolati kihívásokkal, miközben jelen van a kultúrsokk is”

– meséli Vivien, aki az utóbbi években a kivándorlás lelki vonatkozásai témában tart előadásokat, egyéni konzultációkat és önismereti csoportokat külföldön élő magyaroknak.

Sokaknak nehézséget okoz az érzelmeikről beszélni, megosztani a legmélyebb gondolataikat idegen nyelven. Ezt tapasztalja édesanyám Svájcban élő barátnője is, aki több mint húsz éve él külföldön, anyanyelvi szinten beszél németül és bár számtalan helyi pszichológust keresett fel, továbbra is magyarul érzi hatásosnak a terápiát. Az ötvenöt éves Judit édesanyja halála miatt költözött vissza Magyarországra. Eredetileg úgy tervezte, fél évig marad, amíg eladja édesanyja házát, de a hat hónapból három év lett, és mostanra Judit nem tervez visszamenni. Cukrásziskolát végzett, és mivel egyből Svájcban helyezkedett el, nincs magyar vendéglátói tapasztalata.

„Számtalan helyre adtam be a jelentkezésem, de a legtöbb helyen kifogásolták, hogy csak svájci munkatapasztalatom van. Végül egy kertvárosi uszodában találtam munkát, ahol úszásoktatóként dolgozom. A volt férjem és a lányaim kint maradtak. Teljesen egyedül érzem magam, de a nehézségek ellenére több mint húsz év Svájc után elképesztő felszabadító itthon lenni.

Még mindig kilátástalan a helyzet, a kinti fizetésem negyedét keresem, egy lepukkant albérletben lakom, de végre magyarul beszélnek hozzám, értik a humoromat és valamiért kiegyensúlyozottabb vagyok itthon” – mesélte Judit,

aki az utóbbi fél évben megismerkedett Gáborral, és elmondása szerint sokkal otthonosabban érzi magát egy olyan kapcsolatban, amiben az anyanyelvén kommunikálhat.

Visszatérés és újrakezdés – Ábel útkeresése Európa-szerte

Ábel az egyetem után költözött Németországba, hogy külföldi munkatapasztalatot szerezzen. A Hamburgban eltöltött két év alatt számos magyar kollégával találkozott, akikkel könnyen összebarátkozott, végül mégis a hazaköltözés mellett döntött. „Ridegnek és távolságtartónak éreztem a német környezetet, fiatal voltam, hiányzott a családom, csak hogy itthon hároméves munkatapasztalattal a német kezdőfizetésem harmadát kaptam. Két választásom volt: beletörődöm, és maradok, vagy nem érem be kevesebbel, és elmegyek. Kapóra jött, hogy kaptam egy jó ajánlatot Spanyolországból, amit jelnek vettem.” 

Ábelt csábította a mediterrán életforma, de Spanyolország sem hozta meg az igaziotthon-érzetet, így a pandémia idején ismét hazatért. Az igazi fordulópont Genf lett. A svájci életmód, a társadalmi berendezkedés és a környezet mind olyanok voltak, amilyenre Ábel régóta vágyott. „Egy évet éltem kint, amikor egy nyári hazalátogatás során megismertem Sárit. Szerelmesek lettünk, és sikerült meggyőznöm, hogy költözzön ki hozzám. Álomszerű volt az egész. Amikor megtudtuk, hogy Sári terhes, visszaköltöztünk Sopronba, mert kint semmilyen segítségünk nem lett volna a babával, és gondoltuk, adunk még egy esélyt Magyarországnak.”

A fordított kultúrsokk Ábeléket sem kímélte, az első hónapokban többször is elbizonytalanodtak. A svájci tisztaság és a szigorú szabályok után rendkívül kaotikusnak és koszosnak érezték Magyarországot. Ábel új munkája azonban egyre jobb fizetést és életkörülményeket kínált, így megpróbáltak azonosulni az itthoni körülményekkel, de három év után sem tudtak beilleszkedni, és egyre jobban hiányzott nekik a svájci életforma, így tavaly visszaköltöztek Genfbe, ahol újra teljesnek érzik az életüket.

Tengerpartról a borús uszodába – Anikó és Vajk története

Ábelékhez hasonlóan Anikó és Vajk sem érzett kirobbanó boldogságot, amikor 2022-ben hazaköltöztek a Kanári-szigetekről, mert ragaszkodtak hozzá, hogy maguk ápolják Anikó demens édesanyját. „Minket a kényszer hozott haza. Az első hetekben nagyon éles volt a kontraszt Santa Cruz és Budapest között.” Korábban évente kétszer jöttek haza: egyszer nyáron, amikor leginkább a Balatonnál pihentek, illetve karácsonykor, amikor szinte ki sem tették a lábukat az utcára, egyik rokontól szaladtak a másikig, igyekeztek mindenkit meglátogatni a kéthetes téli szünetben.

„Amikor két éve hazajöttünk, mellbe vágott a közhangulat. Az utcán lehajtott fejjel sietnek az emberek, és amikor végre szembejön néhány vidám arc, kiderül, hogy turisták. Ha itthon rámosolygok a boltban az eladóra, gyanakvó tekintettel méreget.”

Vajkot leginkább a társasági élet hiánya viselte meg. Úgy érzi, sokkal nehezebb a saját anyanyelvén új barátságokat kialakítania, mint botladozó spanyollal egy vadidegen országban. „Amíg a lányaimra várok az uszodában, mindig megpróbálok beszélgetést kezdeményezni a többi szülővel, de ezek általában keserű panaszkodásba fulladnak.” 

A házaspár lányai a szigetországban születtek, de mivel otthon magyarul beszéltek, a nyelv nem jelentett akadályt, amikor elkezdték itthon az iskolát. Anikó és Vajk úgy látják, hogy a lányok könnyen alkalmazkodtak az új környezethez, a gyerekeknek azonban feltűnt, hogy Santa Cruzban sokkal nyitottabbak voltak az osztálytársaik. „Kint később kezdődik az iskola, és nem tart olyan sokáig, mint itthon. Eleinte furcsa volt a lányoknak, hogy nyolckor kezdődik a tanítás és az első félévben a szabályok betartása is nehézséget okozott. Azt is megdöbbentő volt látni, hogy az oktatás alig változott az elmúlt húsz évben. A kötelező olvasmányok ugyanazok, mint negyven éve. Furcsa volt, hogy az iskola mosdójában nincs szemetes, és amikor ezt jeleztem a takarítónőnek, azt mondta, hogy ellopták” – meséli Anikó.

A hazaköltözés Vajkot viseli meg a legjobban, de Anikó édesanyja miatt úgy tűnik, egyelőre maradnak. A házaspár azon is sokat vívódik, hogy az esetleges visszaköltözés hogyan érintené a lányaikat, akik éppen csak beilleszkedtek az új közegbe. 

Szabó Vivien tapasztalatai szerint a visszaköltözés megélése a gyerekek esetében életkortól és személyiségtől függően eltérő lehet.

A pszichológus szerint 3-4 éves korig könnyebben alkalmazkodnak, mivel ekkor a legfontosabb kötődést a szülők jelentik. A nagyobbaknál, különösen a kamaszoknál azonban – akik számára a baráti kapcsolatok egyre fontosabbak – megjelenhet a veszteség érzése, ha hátra kell hagyniuk a külföldi társaságukat.

„Vegyes, nemzetközi családoknál a gyermek identitása összetettebb lehet, ezért előfordulhat, hogy nehezebben kapcsolódnak a magyar szokásokhoz. Ha azonban az egyik szülő külföldön is átadta neki a magyar nyelvet és hagyományokat, vagy gyakran látogattak haza, kisebb lehet a kultúrsokk” – magyarázta a pszichológus.

Mi történik, ha az egyikük hazavágyik, a másik maradna?

Blanka Dániában járt egyetemre. A képzés után Koppenhágában maradt, ahol megismerkedett egy magyar fiúval. Blanka nem tervezett hazaköltözni, ám a barátja, Dani egyre erősebb honvágyat érzett. „Miután feljött a téma, még két évig maradtunk a kedvemért, de láttam, hogy Dani egyre szomorúbb, ezért nyáron hazaköltöztünk. Dani láthatóan sokkal boldogabb, de nekem hiányzik a kinti rutin, amit az itthoni körülmények között nem igazán tudok folytatni” – mondja Blanka. Ennek kapcsán Szabó Vivien megjegyezte, hogy párok esetében gyakran azért kerül sor a hazaköltözésre, mert az egyik fél erős honvágyat érez. 

Ilyenkor előfordulhat, hogy ez hosszú távon kényelmetlen lesz a másik számára. „Sok esetben a pár nem tud megegyezni a hazaköltözésről, és emiatt kerül sor szakításra.

Gyakran az egyik fél külföldön marad, míg a másik hazaköltözik. Ez rendkívül fájdalmas lehet, hiszen azt tapasztaljuk, hogy bár szeretjük egymást, mégsem egyezik a közös jövőről alkotott elképzelésünk. Családoknál ez még nehezebb, hiszen a gyerek jóllétére és jövőjére is gondolni kell.

Az igazi konfliktusok általában akkor jelentkeznek, amikor a szülők más értékeket vallanak, vagy nem tudnak ezekről hatékonyan kommunikálni. Amikor különköltözésre vagy válásra kerül sor, és a szülők nem ugyanabban az országban képzelik el a jövőjüket, a gyermekfelügyelet komoly akadályt jelenthet annak a félnek, aki hazaköltözik. Ilyen esetekben kialakulhat egy kényszerű külföldön maradás, ami lelkileg nagyon megterhelő lehet.”

Blankának leginkább a külföldön kialakított rutin, a dánok ritmusa és mentalitása hiányzik, amit úgy érez, itthon nem tud folytatni. Szabó Vivien szerint a külföldön kialakított szokások elvesztése sokakban kényelmetlenséget okoz, de olyan is előfordul, hogy a hazatérők beépítik a külföldi életmód elemeit. „Sokan magányosan érzik magukat külföldön, amit például sportolással kompenzálnak, és hazaköltözve ezt itthon is folytatják. A skandináv országokból hazatérő magyaroktól gyakran hallom, hogy környezettudatosabbak lettek, jobban tartják a határaikat, a családra koncentrálnak, és különösen figyelnek a munka–magánélet egyensúlyra. Ez a külföldi élet pozitív hozadéka, de a rossz szokásokra is rá lehet kapni. Svédországban például megszokhatjuk, hogy visszahúzódóbbá válunk, vagy kerüljük a konfliktusokat.”

Szabó Vivien szerint az is fontos, hogy mennyire vagyunk képesek azonosulni az adott ország szokásaival. Ha például külföldön korábban kezdődött a munkaidő, de mi inkább bagoly típusúak vagyunk, valószínűleg könnyebben vissza tudunk rázódni a magyar ritmusba. 

Nyelvi nehézségek és családi kötődések

Réka három éve költözött Ausztriába abban a reményben, hogy a vendéglátásban szerzett tapasztalatait az osztrák fővárosban kamatoztathatja. Eleinte minden jól alakult, de a nyelvi nehézségek és a bizonytalan munkakörülmények miatt úgy érezte, kicsúszik a lába alól a talaj. Amikor a munkahelye hirtelen bezárt, a hazaköltözés mellett döntött, amit azonban visszalépésként élt meg. Átmenetileg a szüleihez költözött, de néhány hét után remek állásajánlatot kapott egy budapesti bisztróban. „Néha ma is elbizonytalanodom, vajon jó döntést hoztam-e, de rájöttem, hogy itthon is teljesnek érzem az életem. Igaz, a magyar vendéglátásban nem keresek annyit, mint külföldön, de itt van a családom és a barátaim, akik mindenért kárpótolnak.”

Szabó Vivien szerint a hazatéréskor jelentkező identitásválság természetes, különösen, ha hosszú ideig éltünk külföldön. 

Bori öt év után tavaly költözött haza Finnországból, ahol teljesen magával ragadta a helyiek környezettudatos szemlélete, az ottani élet ritmusa. Azért jött haza, mert hiába próbálkozott Finnországban, a nyelvi korlátok miatt öt év alatt sem tudott olyan jól megtanulni finnül, hogy szakmája szerint állatorvosként dolgozzon, így leginkább alkalmi munkákból és bébiszitterkedésből élt, később pedig baristaként dolgozott. „Finnország egyértelműen menekülés volt az itthoni rendszerből, de Helsinki sem nyújtott menedéket. Időközben gondolkodtam rajta, hogy máshol telepedjek le, de sok anyagi költséggel járt volna, amit nem tudtam megengedni magamnak.”

Hazatérve sokáig nem találta a helyét, sehol nem tudott igazán otthonra lelni, de annak ellenére, hogy máig kudarcként éli meg a hazaköltözést, úgy érzi, hogy egy teljesen más, érettebb és önállóbb Bori jött haza, mint aki öt éve elment.

Szabó Vivien szerint gyakori, hogy az otthoni környezet nem érti a külföldön szerzett tapasztalatokat, a szokásainkat vagy az új szemléletmódot, így nem csoda, ha visszatérve kívülállónak érezzük magunkat. „A külföldi élmények mélyen formálhatják a személyiséget, átrendezhetik az értékrendünket, világlátásunkat, és ezek az átalakulások sokszor nehezen illeszthetők vissza a régi közegbe. Azok, akik jobban integrálódtak az új kultúrába, nagyobb feszültséget tapasztalhatnak a régi és az új értékek között, míg a kevesebb változással visszatérők könnyebben alkalmazkodhatnak a régi környezethez.”

Veszteség, kudarc – mit tehet, aki hazavárja a szeretteit?

A barátomon azt láttam, hogy a hazaköltözés utáni első hónapokban csorbult az önbecsülése és az önbizalma. Hosszú estéket töltöttünk azzal, hogy megvitattuk, valóban jó döntést hozott-e. Néha ma is úgy érzi, hogy megfutamodott, feladta az álmait és nem küzdött elég keményen. 

Szabó Vivien szerint a krízisekre érdemes fordulópontként gondolni, ami fejleszti a személyiségünket. „Növekedésnek tekinthetem, hogy elfogadom, megdolgozom a nehézséget, és ha valami nem sikerült, újra próbálkozom. Ugyanakkor

az is fejlődés, ha rájövök, hogy valamiért – például a szociális háló, az ismerős környezet miatt – jobban érzem magam a saját országomban.”

A barátom egyre inkább úgy érzi, jól döntött. Hónapról hónapra jobban érzi magát, és úgy tűnik, apránként összeáll a kép. Sokkal boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbnak látom, de tudom, mennyi belső vívódás van emögött. Zavarja, hogy szinte mindennap megkérdezik tőle, hogy na, mikor mész vissza. Meddig maradsz? És a brit akcentusa is sokszor poén tárgya. ilyenkor kedvesen mosolyog, de belül forrong, és fárasztja, hogy újra és újra ő a London és Budapest között ingázó zenész fiú.

Azt hiszem, a hazaköltözők jólléte kicsit rajtunk is múlik, azokon, akik alig vártuk, hogy újra itthon legyenek. Felesleges győzködni valakit, hogy hazaköltözzön, mert ennek egy belső, saját döntésnek kell lennie. Külső szemlélőként annyit tehetünk, hogy támogatjuk, meghallgatjuk a kétségeit, és biztosítjuk arról, hogy mellette állunk akkor is, ha végül a visszaköltözés mellett dönt. A legfontosabb, hogy érezze: nincs egyedül, bármelyik útra lép is. 

Simon Eszter