A továbbtanulásunkat, a karrierünket, az egész életünket befolyásolhatja, ha nem tudunk megbirkózni a honvággyal. Min múlik, hogy kinek mekkora szenvedést okoz, és hogyan segíthetünk egymásnak? Tippek külföldre költözőknek, diákoknak, szülőknek.
Mit tehet az ember, ha otthon nem kap lehetőségeket, ha összecsapnak a feje felett a pénzügyi gondok? Milyen érzés hátrahagyni egyetemista gyereket és idős szülőt?
És neked? Neked mit jelent? Neked mi hiányzik?
Nem úgy van ám, mint a mesében, hogy aki világgá megy szerencsét próbálni, az rögtön fejest ugrik a habzsidőzsibe.
Bármennyire is könnyűnek tűnik itthonról nézve, bizony olykor keserű a külföldön élés kenyere, melybe súlyos dilemmákat, mély érzelmeket gyúrtak. TE hogy döntenél?
Pásztory Dórit folyamatosan „beteggé tesszük". Szándékosan, aljas módon. Mégpedig azzal, hogy mennyire jól érezzük magunkat itthon, a szerkesztőségben, a WMN-estjeinken, a csapatépítő találkozókon, sőt a szokásos hétköznapi munkaidőnkben is. Úgyhogy csináltunk neki egy jó kis betegséget, amit honvágynak hívnak...
Hol lakik a nemzeti identitás? Neked mi jelenti az otthont? Kormos Anett tegnapi cikke megihlette a Londonban élő Pásztory Dórát. Hasonlóan őszintén és gyönyörűen ír a haza szeretetéről – most egy „fa" helyett egy „madár" szemével.
Eső, szél, rossz kaják, és mindenhol egy édes Mary Poppins? Az igazi London és az, amit elképzelsz, nem egy és ugyanaz. Pásztory Dóri pontosan egy éve költözött ki családjával a brit fővárosba. Vitt magával mindenféle sztereotípiát...
Vendégszerzőnk az elmúlt nyolc évet a hazájától távol töltötte. Kontinensről kontinensre költöznek a férjével, attól függően, hogy az élet hova szólítja őket. Bő három éve pedig már a kislányuk is velük költözik. Vajon milyen gyerekkora van valakinek, aki ebbe az életformába született bele?
Eső, hűvös, sötét, reggel, betegség... honvágy. Pásztory Dóriéknak nincs könnyű hetük Londonban.