Az alváskor sírva hagyott kisbaba nem az érzelmeit szabályozza, csak leszokik arról, hogy jelezzen

–

A természetes alvásciklus nagyjából ötéves korra lesz olyan, mint a felnőtteké

Az összes emlős közül az emberi faj utódja születik a legfejletlenebb aggyal és idegrendszerrel, aminek azért van jelentősége, mert az alvás és annak szabályozása elsősorban ezen a kettőn múlik. Így csecsemőkorban az alvás architektúrája teljesen eltérő a felnőttekétől. „Egy újszülött kisbaba esetében két alvásfázis váltja egymást, amelyek együtt 30-40 perces alvásciklusokat adnak, és nagyon nagy arányban szerepelnek benne felületes alvási szakaszok. Ezekből a ciklusokból hosszú folyamat és érés eredményeként lesz ötéves kor felett négy fázis, 90-120 perces ciklusokkal. Ugyanakkor a kisbabák alvása másfél éves korra már sokkal jobban hasonlít a nagyobb gyerekekéhez, tehát a legnagyobb változások az első másfél évben mennek végbe” – magyarázza Hajdu Krisztina alvástanácsadó, önkéntes szoptatási segítő. 

De nemcsak abban más egy kisbaba egy felnőtthöz vagy egy nagyobb gyerekhez képest, hogy hogyan alszik, hanem abban is, hogy hogyan alszik el. Ugyanis az elalváshoz az idegrendszernek paraszimpatikus (nyugalmi) működésbe kell lépnie, amire egy éretlen idegrendszerű kisgyerek önállóan még a legtöbbször nem képes. Vagyis a nyugalmi állapot megteremtéséhez és az idegrendszer elcsendesedéséhez, ami aztán végül az alvásig vezet, az őt gondozó személy koregulációjára van szüksége.

Ez azt jelenti, hogy a felnőtt saját idegrendszerének szabályozásán keresztül szabályozza a csecsemő idegrendszerét, ugyanis a kettő szorosan egymáshoz kapcsolódik: a légzés, a keringés, a szívritmus, a vércukorszint, de még az agyhullámok is összehangolódnak, amikor közel vannak egymáshoz.

„Az én gyerekem kéthetes kora óta átalussza az éjszakát”

Gondolhatja most néhány szülő, mert valóban vannak olyan kisbabák, akik nagyon könnyen alszanak el, és nagyon hamar jutnak el odáig, hogy éjszakánként nem ébrednek fel. A kisbabák többsége azonban nem ilyen, és nem azért, mert a szülő rosszul csinál valamit. Sokkal inkább jellemző az, hogy az alvás milyensége az első másfél évben kifejezetten változékony. Hajdu Krisztina elmondja, hogy a gyerekek agya az első egy évben a felnőtt agyához képest 60 százalékos fejlettségi állapotra jut a születéskori 25 százalékról, aminek következtében napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra hatalmas változások zajlanak le a szervezetükben és az idegrendszerükben is. Semmi sem állandó számukra, aminek az is része, hogy az alvásuk sem az, hiszen a körülöttük lévő világot hétről hétre másképpen érzékelik. A legtöbb kisbaba az első pár (általában három) hónapban egészen jól alszik, de utána ezt gyakran felborítja többek között a mozgásfejlődés, a szeparációs szorongás, és a fogzás hármasának aktuális napi hatása.

Mi lehet az oka annak, hogy mindezek ellenére az egyik kisbaba mégis „jobban” alszik, mint a másik?

Az alvásra nagyon sok tényező hathat: többek között az emésztőrendszer aktuális állapota, a levegőn töltött idő mennyisége, az adott napon a kisbabát érő ingerek milyensége és mennyisége. Ezen felül azonban a gyerekek idegrendszerének működése is nagyon sokféle, és egymáshoz képest nagyon eltérő lehet. Ennek részeként pedig ami teljesen különböző egyik-másik gyereknél, az a saját szenzoros profilja.

Ez azt jelenti, hogy ugyanazt a hangot, fényt, szagot, mozgást, textúrát, ízt, hőmérsékletet teljesen másképpen érzékelheti egyik-másik kisbaba. Ami az egyiknek túl sok, az a másiknak túl kevés. Nem egyformán érzékeny a vesztibuláris (egyensúlyi) rendszerük sem, aminek következtében lesz gyerek, akinek sok ringatásra lesz szüksége, a másik pedig kevesebbel is jól érzi magát. Lesz, akit zavar a fény, a zaj, más pedig bárhol elalszik. Persze van, aki szerint még ezt is meg lehet hackelni, de ebben van egy kis csavar, amiről jó, ha tudunk.

A kisbabákra szakosodott alvástanácsadás egy egyre növekvő, szabályozatlan iparág 

Vagyis, ha nincs elegendő naprakész tudásunk a kisbabák élettani működéséről, idegrendszeri fejlődéséről, vagy épp a bizonyítékalapú csecsemőtáplálási ajánlásokról (amivel a legtöbb újdonsült szülő nyilvánvalóan így van), egy alvástanácsadóhoz fordulva orosz rulett lehet, hogy milyen információkat kapunk majd. Ráadásul mivel a társadalmi és a biológiai norma a kisbabák „működését” tekintve a nők munkába lépésével párhuzamosan jelentősen távolodni kezdett egymástól, sokszor már a normalitásban sem lehetünk biztosak.

Szülőként jó tudni, hogy ma Magyarországon gyakorlatilag bárki adhat fizetett szolgáltatás keretében tanácsokat egy szülőnek a kisbabája alvása kapcsán, ráadásul úgy, hogy azt nem ellenőrzi senki.

Nem létezik a kisbabák alvására, altatására vonatkozó semmilyen nemzetközi egészségügyi irányelv sem (mint amilyen például a szoptatásról és az anyatejes táplálásról szóló WHO-ajánlás). Kutatás viszont mindenre van, és annak az ellenkezőjére is.

Ezért arról is kérdeztem Hajdu Krisztinát, hogy mégis honnan döntheti el egy szülő, hogy jó helyen jár-e, ha alvástanácsadónál kopogtat. A szakember hangsúlyozza, hogy amikor valaki kutatásokra hivatkozva ad tanácsot, akkor mindig menjünk utána, pontosan mire támaszkodik az adott kutatás eredménye.

„Az alvások terén végzett kutatások alapvetően két fő csoportra oszthatók a kutatási módszer szerint. Az egyik nagy csoportba tartoznak a szülői beszámolókon alapuló kutatások, a másikba pedig az aktigráf készülékes alváskutatások. Tehát az első esetben megkérdeznek egy bizonyos számú szülőt arról, hogy ő hogyan érzékelte a saját gyereke alvását (vagy egyéb viselkedését), a másik esetben pedig egy objektív mérőeszköz vizsgálja azt, hogy hogyan alszik a kisbaba. A szülői beszámolós kutatásokban sokszor vannak olyan hibafaktorok, amik nagymértékben ferdíthetik az eredményeket. Például azért, mert az alvástréningezett gyerekek szülei a jelzések hiánya miatt nem teljeskörűen látják a gyerekük alvási mintázatát” – részletezi a szakértő.

Azt is hangsúlyozza, hogy óriási különbség van az alvástréning és az alvástámogatás között, mert míg az előbbi „szabályok” szerint, és előre gyártott, a szülőtől konzekvenciát követelő tervek végrehajtása szerint próbál hatni a gyerekek viselkedésére, addig az utóbbi a konzekvenciát mindenekelőtt a válaszkészség megtartásában javasolja, és a célja az, hogy tudással és eszköztárral vértezze fel a szülőt azért, hogy kompetensnek érezhesse magát, és magabiztosabban válaszolhasson a gyereke jelzéseire. A kettő között az is különbség lehet, hogy

míg az alvástréningnek gyakran része a csecsemő teljes önállóságra nevelése az alvás terén, addig az alvástámogatás a koregulációt és ezzel a szülő jelenlétének fontosságát hangsúlyozza.

„Nincsenek könnyű helyzetben a szülők még így sem, ugyanis a legtöbb alvástréningre építő alvástanácsadó ma már kerüli az alvástréning kifejezést, és gyakran hangsúlyozza a kötődés fontosságát is. Ugyanakkor, ha egy alvástanácsadó által mondottak ellentmondanak a saját jóérzésünknek, a szoptatással kapcsolatos WHO-irányelveknek, vagy azon kapjuk magunkat, hogy bár követtük a javaslatokat, de továbbra is tanácstalanok vagyunk, ezért újra és újra keresnünk kell őt, akkor nem biztos, hogy jó helyen vagyunk” – foglalja össze a szakértő. 

Baj-e, ha sírni hagyjuk a kisbabánkat?

Az alvástréningek gyakran hangsúlyozzák a kisbabák és a szülők nyugodt alvásának fontosságát, és ennek érdekében még azt az eszközt is elfogadhatónak tartják, ha pár hétig sírva, de egyedül alszik el a kisbaba a saját ágyában. Bár egy idő után a kisbabák egy része valóban elalszik majd egyedül, ha pedig felébred, magától visszaalaszik, az is fontos, hogy közelebbről is megnézzük, mi történik ilyenkor.

„Az alvástréningezett kisbabák az aktigráfos kutatások szerint nem ébrednek szignifikánsan sem kevesebbszer, és nem is alszanak többet, mint azok a társaik, akik a szüleik segítségével alszanak vissza. Tehát gyakran egyedül, nyitott szemmel töltik el az idő egy részét éjszaka a kiságyban. Arról viszont leszoknak, hogy jelezzék a szükségleteiket az éjszaka folyamán, mert megtanulják, hogy nem érkezik rá reakció. Ez pedig akkor különösen nagy baj, ha a korábban tapasztalt alvási nehézségek mögött egészségi okok állnak, ugyanis a jelzés hiánya miatt ezeket a szülő sokszor nehezebben veszi észre. Sokszor jellemző az is, hogy az alvástréning 4-8 héten át működik, majd újra elölről kell kezdeni, újra kell tréningezni” – mondja Hajdu Krisztina. 

Elmeséli, hogy a hozzá fordulók között gyakran találkozik olyanokkal, akik jó ideig próbálkoztak az alvástréninggel, és amikor nem sikerült, vagy valamilyen újabb nehézséget tapasztaltak, az alvástanácsadó a legtöbbször a szülőt hibáztatta. Volt, hogy kiderült, hogy légzéskimaradások okozták a kisbaba gyakori jelzését, máskor pedig neurodivergens fejlődés állt a problémák hátterében (ADHD, szenzorosság, autizmus). Ezek sokszor csak hosszabb idő után derülnek ki, de ilyenkor az, ha a kisbaba nem jelez az éjszaka folyamán, még kárt is okozhat a számára hosszú távon (például később erős dührohamok, önszabályozási nehézségek jelenhetnek meg).

Tehát éppen fordítva kell gondolkodnunk: nem attól károsodik a kisbaba idegrendszere, ha gyakran felébred és nehezen alszik vissza, hanem érdemes fejlődésneurológiai vizsgálatot kezdeményezni, hogy nem áll-e idegrendszeri eltérés a nehézségek hátterében.

Az alvástréninget használó alvástanácsadók gyakran állítják, hogy nem sérül a kötődés a sírni hagyás hatására, ugyanakkor Hajdu Krisztina szerint jelenleg nem áll rendelkezésre ezt a kérdést vizsgáló, erős lábakon álló, hiteles kutatás. Ezzel szemben az elmúlt hatvan évben rengeteg tanulmány született arról, hogy a biztonságos kötődés alapja egyértelműen a válaszkész, gyerekünkre hangolódó szeretetteljes, meleg gondoskodásunk. Ezen kívül pedig amikor egy kisbaba egyedül sír, akkor nemcsak a kötődésre kell gondolnunk, hanem arra is, hogy mi történik az érzelemszabályozásával, az ugyanis neurológiai alapvetés, hogy egy kisbaba egyedül még nem képes szabályozni az érzelmeit.

Amikor egy egyedül síró kisbaba abbahagyja a sírást, akkor a lefagyás állapotába kerül, és ugyan nem ad több jelzést, de a kortizolszintje magasan marad. Vagyis különbség lesz a belső állapota és a viselkedése között. Hajdu Krisztina a hozzá forduló szülők között rendszeresen találkozik azzal a korábban nekik adott javaslattal is, hogy a szülő, ha nem bírja hallgatni a gyereke sírását a másik szobából, akkor egyszerűen csak dugja be a fülét. 

Sírás és sírás között óriási különbség van

Megmérték, hogy ha egy kisbaba sír, de fizikailag és érzelmileg is elérhető módon mellette van a szülő (vagyis nem csak a kiságy mellett áll és hallgatja a sírást, hanem segíti őt a megnyugvásban), akkor a fenti stresszválasz viszont már nem jelenik meg, ugyanis a szülő koregulációja blokkolja a stresszválaszt. Jogos kérdés lehet, hogy mi van akkor, ha egy kétségbeesett és kimerült anya már nem bírja a sok visszaaltatást, a sok ébredést vagy ébrenlétet.

Hajdu Krisztina szerint nagyon fontos, hogy amikor egy ilyen problémával találkozunk, ne csak a kisbaba elalvására fókuszáljunk a megoldás keresésekor, hanem a körülményekre és a szülők állapotára is.

Nagyon fontosnak tartja azokat a rugalmas megoldásokat, amik nem szorítják be őket egy-egy módszer keretei közé, ahogyan azt is, hogy reálisan mérjék fel az előttük álló időszakot. Az alvás helyszínének kialakításától (például padlóágyak), a szülők alvásminőségét befolyásoló egyéb tényezőkön át a reális célok kitűzéséig, sok minden hat arra, hogy egy-egy család hogyan tudja majd venni ezt a hektikus, próbatételekkel teli kisbabás időszakot. Hajdu Krisztina kiemeli, ahogy minden egyes család működése, úgy a megoldások megtalálása is teljesen egyedi.

Kőrizs Kata