–

Az emberi sírás számokban 

Pár évvel ezelőtt az Amerikai Pszichológiai Társaság közölt izgalmas adatokat a könnyekről. Arra hívták fel a figyelmet, hogy három fajtája létezik. A bazális könnyek, amelyeket folyamatosan termel a szervezetünk, hogy nedvesen tartsa a szemünket. Az úgynevezett reflexkönnyek, amelyeket valamilyen külső irritáció (például por, hagyma, bogár) okoz. Az érzelmi könnyek azok, amelyek a frusztráció, a stressz, a fáradtság, a konfliktusok vagy éppen az öröm, a meghatottság miatt szöknek a szemünkbe.

Az életünk kezdetén jóformán minden szükségletünket sírással fejezzük ki. Egy 8700 csecsemő bevonásával végzett kutatás azt találta, hogy a hathetes babák átlagban napi 2,25 órát sírnak, ami 12 hetes korukra napi 68 percre csökken. Ez még mindig nem tekinthető kevésnek, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a sírás mennyire megbolygatja a megfigyelők idegrendszerét: ha valaki sír körülötted, arra nem lehet nem odafigyelni. A felnőttek a gyerekeknél persze kevesebbet sírnak: egy 37 országra kiterjedő felmérés szerint a nők évente 30–64, a férfiak 5–17 alkalommal hullatnak könnyeket.

Ezért sírnak többet a lányok

A sírás kapcsán tapasztalható nemi különbségek elsősorban a fiúk és a lányok eltérő szocializációjára vezethetők vissza. A fiúk kis koruktól fogva azt hallják, „legyenek erősek”, minden fájdalmuk „katonadolog”, ne mutassák ki, hogy sebezhetők.

Ha egy srác a dühön és a büszkeségen kívül más érzelmet is kifejez, könnyen puhánynak, melegnek, anyuci kedvencének csúfolhatják a társai, az edzői. Éppen ezért sok férfi felnőttkorában sem lesz képes pontosan differenciálni és felismerni az érzelmeit, kevésbé fog tudni beszélni róluk.

A tanult viselkedéseken kívül a biológia is szerepet játszhat a sírásmennyiség nemenkénti alakulásában. A nők szervezetében általában több a sírás megkezdését elősegítő hormon, a prolaktin, míg a tesztoszteron magas szintje megnehezítheti a sírást. 

A sírásnak funkciója van

Bár sokan fenyegetőnek élik meg, a sírás jelentős evolúciós-társas haszonnal jár. Egy 2013-as kísérlet résztvevőinek például szomorú és semleges arcokról készült fotókat mutattak, amelyeken vagy látható volt könny, vagy nem. Azt az eredményt kapták, hogy mimikától függetlenül a könnyes arcú emberekről azt gondolták a válaszadók, hogy nagyobb szükségük van támogatásra, mint azoknak, akiknek nem eredt el a könnyük. A sírás odafordulást, empátiát vált ki másokból, nyilvánvalóvá teszi, hogy baj van: az illető figyelemre, együttérzésre, segítségre szorul. Annyira rezonálunk a sírásra, hogy gyakran átvesszük a másiktól, és ha síró embert látunk, a mi könnyünk is elered. A sírás további előnye, hogy hatására endorfint és oxitocint bocsát ki a szervezetünk, két olyan kémiai hírvivő anyagot, amely hozzájárulhat a szorongás és a fizikai fájdalom csökkentéséhez. Egy kiadós sírás átmossa az érzelmeinket, oldja a feszültségünket, megkönnyebbülhetünk tőle. Ám vannak, akik úgy érzik, ha egyszer átadnák magukat a sírásnak, sosem tudnák abbahagyni. Tapasztalatok szerint ez nincs így: egy újabb vizsgálatból az derült ki, hogy egy átlagos sírási epizód körülbelül nyolc percig tart.

A sírás nem a legrosszabb, ami történhet 

Ha folyamatosan blokkolni próbálod a negatív érzéseidet és nem adsz teret, időt magadnak a megélésükre, elkezdenek felgyülemleni benned.

Ez ahhoz vezethet, hogy egyrészt elveszted a kapcsolatot a saját belső világoddal, hibernálod a lelkedet, mechanisztikus lesz a működésed, másrészt óriási mentális energiákat kell fektetned abba, hogy továbbra is elnyomd az érzéseidet. Ráadásul minél jobban próbálsz a tudatodból kizárni valamit, általában annál nagyobb erőkkel igyekszik a felszínre kerülni. Az is előfordulhat, hogy a sok feszültség kerülőutakon vezetődik le, például testi tünetek, fokozott ingerlékenység vagy egészségkárosító viselkedések (dohányzás, alkoholfogyasztás, nassolás) formájában. A kezeletlen érzelmeid abban is gátolhatnak, hogy mások érzelmeit befogadd. Nehezen fog tudni mások szomorúságával, feldúltságával együttérezni az, aki a saját negatív érzéseit sem engedi be. Az ő számára különösen fenyegető lehet egy síró ember látványa.

Szabó Anna Eszter: Nem emlékszem, mikor jött el a pont, hogy elengedtük egymás kezét – WMN-naplók

WMN Life – 2021. november 30. – SzAE

 

Elsősorban emberek vagyunk – a munkahelyünkön is

Az érzelmek nagyon emberi dolgok, mégis kialakult az a fantázia, hogy mielőtt belépünk a munkahelyünkre, magunk mögött kellene hagynunk őket, vagy legalábbis egy részüket. Profi az, aki a legnehezebb helyzetekben is hűvös objektivitással van jelen, aki képes megőrizni a hidegvérét. Ha remeg a hangod, könnyes a szemed, esetleg el is sírod magad, akkor az uralkodó nézetek szerint gyenge vagy, a mondanivalód pedig kevésbé érvényes, hiszen „csak az érzelmeid beszélnek belőled”, azaz nem vagy eléggé beszámítható. Az elvárt racionalitás – amelynek elérhető mértékét amúgy is rendre túlbecsüljük – szorosan összekapcsolódik a kompetenciáról, a hozzáértésről, a versenyképességről alkotott hiedelmekkel, amely tulajdonságok a férfi nemhez társítva jelennek meg a kultúránkban. 

A munka világa úgy általában, a hierarchia magasabb szintjein pedig különösen, hagyományos értelemben véve férfias közeg. Azokon a helyeken is, ahol nők vannak többségben – hacsak nem tesznek ellene –, ők is automatikusan ismételni fogják azokat a káros társadalmi tanításokat, amelyeket mindannyian elsajátítottunk. Ezzel szemben az, hogy munkaidőben leválasszuk magunkról az érzelmeinket, egyrészt nem reális vagy egészséges, de még csak nem is hatékony. 

Az érzelmi reakcióinknak ugyanis fontos jelző funkciója van: ha megtanulunk odafigyelni rájuk, jobb döntéseket hozhatunk.

Arról nem is beszélve, hogy az érzelmekről való nyílt kommunikáció kollégák között autentikusabb, bizalomtelibb kapcsolatot teremt. Ha van tudásunk egymás belső folyamatairól, élethelyzetéről, várhatóan kevesebb lesz a félreértés, a konfliktus a tagok között, és csoportszinten is nagyobb eséllyel tudjuk fenntartani a munka minőségét, hiszen információnk lesz arról, kinek, mikor, miben kell segítséget nyújtani. Az érzelmeink, nehézségeink megosztása persze csak olyan munkahelyeken lesz biztonságos, amelyek alapvetően a kooperációra és a közös sikerekre épülnek. 

Kikészülsz mások sírásától? Dolgozz magadon! 

Előfordulhat, hogy könnyen zavart, ideges, ingerült leszel, ha a kollégád, beosztottad, főnököd elsírja magát. Természetes, hogy hatnak ránk mások könnyei – így van evolúciósan összerakva az idegrendszerünk. Ettől függetlenül érdemes megvizsgálni, mi pontosan az a reakció, amelyet ilyen helyzetekben tapasztalsz magadon. Félsz, hogy az érzelmek túlságosan elviszik a fókuszt és nem lesztek eléggé hatékonyak? Érdemes emlékeztetni magad arra, hogy te és a munkatársaid elsősorban emberek, nem robotok vagytok.

Ha időt szántok az érzelmekre, a kiégést és a konfliktusok elmérgesedését is megelőzhetitek, amelyek hosszabb távon sokkal inkább akadályoznák a munkátokat. 

Az is lehet, hogy kevesebb tapasztalatod van akár a többi ember, akár a saját érzelmeid befogadásában, kezelésében. Ebben érdemes fejlődni, már csak azért is, mert ezek a képességek az élet többi területén is nélkülözhetetlenek abban, hogy jobban kapcsolódj másokhoz. Hidd el, egy olyan munkahelyen, ahol eleve elfogadottabb a sírás, jó eséllyel kevesebbszer is fordul elő, hiszen a dolgozók nagyobb biztonságban érzik magukat. Ott, ahol nem szégyen sírni, várhatóan rövidebb ideig tart egy-egy ilyen epizód, hiszen senki nem lesz pluszban még azért is feldúlt, mert elsírta magát. Az sem igaz, hogy sírás közben ne lehetne beszélni: az emberek hüppögés közben is remekül el tudják mondani a meglátásaikat – maximum egy kicsit hosszabb ideig tart meghallgatni őket. Ha türelmes vagy, és meghallod, amit mondanak, kiderülhet, hogy súlyos igazságtalanság érte őket, azt élik meg, hogy nem becsülik őket eléggé, vagy végtelenül fáradtak. Ezek egyike mellett sem lehet elmenni. 

A munkahelyi sírás tünet is lehet

Fentieken túl az is előfordulhat, hogy tényleg majdnem minden munkahelyi interakciódnál a sírás kerülget: ha meg kell szólalnod egy értekezleten, fel kell hívnod egy ügyfelet, elő kell adnod valamit mások előtt, tárgyalnod kell a fizetésedről, stb. Vagy azért, mert lámpalázas vagy, sokat szorongsz, alacsony az önbizalmad, vagy azért, mert épp nehéz időszakon mész keresztül, gyászolsz, válsz, anyagi gondok gyötörnek, betegséggel küzdesz, nem bírsz eleget aludni, kimerült vagy, ezért könnyen eltörik a mécses. Ezeket a problémákat (nem a részleteket, csak magát a történést) a munkahelyeden is lényeges transzparenssé tenni, hiszen csak így tudnak tekintettel lenni rá a kollégáid. Ugyanakkor azt is érdemes hangsúlyozni, hogy ezekben az esetekben nem a munkahelyi sírás lesz a fő probléma, hanem a szorongás, a hangulatzavar, a krízis. Ezeken érdemes dolgozni, lehetőleg pszichológus bevonásával. 

  

Trükkök átmeneti megoldásokhoz

A munkahelyi kultúra megváltoztatása, a személyiségfejlesztés, a pszichés problémák kezelése egyaránt hosszú távú folyamatok, nem történnek egyik napról a másikra. Jogos igény, hogy – addig is, amíg ezeken dolgozol – szeretnéd hatékonyabban szabályozni az érzelmeidet, a testi reakcióidat a munkahelyeden. Szerencsére vannak olyan trükkök, amelyek a segítségedre lehetnek. Ezeket Melody Wilding, a Hunter College professzora gyűjtötte össze a Psychology Todayen nemrég megjelent cikkében. 

  • Figyelj oda a légzésedre! Amikor stressz ér, elindul a szervezetedben az úgynevezett harcolj vagy menekülj válasz, és az agyad olyan neurokémiai vegyületeket szabadít fel, mint a kortizol vagy az adrenalin. A sírás (a remegéshez hasonlóan) annak egy módja, hogy a tested visszaállítsa belső egyensúlyi állapotát, a homeosztázist. Ha tudod, hogy stresszes találkozó vár rád, érdemes a lehető legnyugodtabban érkezned. Ezt egyszerű légzőgyakorlatokkal is elérheted, például a háromszögeléssel. Hunyd be a szemed, és képzeld el, ahogyan megrajzolsz egy egyenlő oldalú háromszöget. Egyik oldal belégzés, másik oldal benntartás, harmadik oldal kilégzés. Ismételd meg a mentális kép elkészítését, amennyiszer jólesik. Csak a háromszöggel törődj. 

  • Helyezd kívülre! Hermann Imre több mint 70 évvel ezelőtt írt a megkapaszkodási ösztön elméletéről. Azóta tudjuk, mennyire megnyugtató hatása lehet, ha fogunk valamit a kezünkben. Sokat segít, ha nálad van egy stresszlabda, egy toll, egy gemkapocs – bármi, amit babrálhatsz, hogy levezesd a frusztrációdat.

  • Hűtsd le magad! Nem véletlenül mondja ezt a népi bölcsesség is. Érdemes lehet bekészíteni magad mellé egy pohár jéghideg vizet. Ha érzed, hogy elszorul a torkod, mindjárt sírni fogsz, igyál a vízből. Ez csökkenti a testhőmérsékleted, és a torkodban érzett csomót is oldja. 

  • Nézz felfelé vagy egy fix pontra! Amikor belépsz egy szobába, érdemes lehet egy olyan pontot keresni, amely biztonságot ad, amire ha ránézel, tudod, hogy mentálisan újra kell tervezned. Ez lehet egy repedés a falon, egy könyv a polcon vagy egy kiálló sarok, bármi, ami szimpatikus, azonosítható. Azt is szokták javasolni, hogy ha könnyek gyűlnek a szemedbe, nézz felfelé, így kevésbé fognak eleredni.

  • Kérj szünetet! Ha felzaklat egy helyzet, nyugodtan kérj pár perc szünetet, járj egyet, változtasd meg a helyed a térben, hogy kizökkenj az addigi állapotodból, és más nézőpontot is fel tudj venni. Néha az is segít, ha átmenetileg a megfigyelő szemszögéből, mintegy kívülről tudsz a történésekre tekinteni.

  • Fókuszálj a testedre! A figyelemelterelésben az is segíthet, ha valamilyen belső ingerre koncentrálsz. Például megfigyelheted, milyen érzés himbálni a keresztbe tett lábadat vagy a szájpadlásodhoz nyomni a nyelvedet. 

Elsírni magad teljesen oké

Bárkivel előfordulhat, hogy időnként nem tudja visszatartani a könnyeit, és csak azért nem is kell megtennie, hogy másoknak kényelmesebb legyen.

A sírás nem azt jelzi, hogy gyenge vagy, hanem azt, hogy vannak érzéseid, és törődsz azzal, amiről éppen szó van. Nem kell bocsánatot kérned a reakciód miatt.

Az viszont segíthet, ha kontextust tudsz adni az érzelmeidnek. Bátran mondd el, hogy azért érint érzékenyen a dolog, mert rengeteg munkát tettél valamibe. Vagy azért, mert számít neked ez a kapcsolat, nagyra értékeled, és szeretnéd, hogy sikeres legyen az együttműködés. Vagy azért, mert igazságtalanság ért. Nem kell úgy tenned, mintha ez nem bántana. Nem elvárás, hogy minden leperegjen rólad. A heves érzelmi válaszok, a látványos konfrontáció szinte sohasem kellemes, de általában szükséges első lépés a változáshoz. 

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/laflor