Először a konfliktus miatt sírsz, aztán meg a szégyentől, hogy mások előtt elsírtad magad. Ismerős? Pedig a munkahelyünkön sem gépek, hanem emberek vagyunk. Igenis időt kéne szánni arra, ki hogy van.
Talán az ilyen dolgok miatt hívják ezt másállapotnak.
„Nagyon nehéz kívülállóként a gyászt kezelni. Ha pedig valaki a gyermekét veszíti el, az nemcsak a közvetlen családnak, de mindenki másnak is egy lelkileg rettentően megterhelő hír. És bizony a gyászoló családok nagyon különbözően reagálnak.” Vajon eléggé odafigyelünk rájuk? Kellő empátiával kezeljük a környezetünkben azokat, akiket hatalmas veszteség ért? Erről tanakodik a rákban elhunyt kislány, Izus anyukája.
„A férfiaknak pontosan ugyanolyan kizárólagos joguk van a saját érzelmeikhez, mint ahogy a nőknek is kizárólagos joguk van a saját testükhöz.”
Szeretettel és figyelemmel nem lehet a gyerekeket elkényeztetni! Fölösleges tárgyakkal és ajándékokkal annál inkább.
Kész csoda, hogy az emberiség nem pusztult ki!
Nektek is vannak hasonló élményeitek?
Hiába tűnik a legjobb megoldásnak mindenki szempontjából a válás, ha azt az egykori szerelem gyümölcse még hosszú évekkel később is megszenvedi.
És ti hol sírtátok el magatokat?
Olvasd el ezt a cikket, aztán örülj, ha te a következő napokat a családod körében töltheted el.