Rózsa György: A 30 éves sikerpályám a feleségem halálakor tört meg
Elviszlek magammal
Rovattámogatás
Rózsa György nem György, hanem Gyuri. Az egész ország így ismeri, így utal magára, így szólítják a volt kollégái és az unokája is (kábé). Ebben a beszélgetésben – érzésem szerint –, mégis inkább György. Egy kicsit szomorú, egy kicsit keserű, összegzős és számot vetős. De valahogy mégis ott bujkál benne végig valamiféle könnyedség. Én azt hiszem, ez lehetett a titka annak idején, amikor a hetvenes években az akkor egyeduralkodó Magyar Televízió képernyőjére került, aztán a nyolcvanas-kilencvenes években, amikor olyan sikerműsorokat vezetett, mint a Vitray Tamástól átvett Kapcsoltam vagy az akkoriban igazi szenzációnak számító, nemzetközi sztárokat felvonultató Top-Show. Rózsagyurin szokás mosolyogni, szokás kedves bohócként tekinteni rá, szokás (főleg a szakmánkban) sznob fölényességgel legyinteni a munkásságára. Bevallom, nekem ezt mindig fájt látni. Tény, hogy Rózsa György nem Vitray, nem Antal Imre, és nem is Friderikusz. Még jó, belőlük egy pont jó, pont elég. De Rózsagyuri hatvan év alatt hatvan tévéműsort készített, köztük sok olyat, aminek a lenyomata a mai napig ott van a retinánkban. Az emberi oldaláról kevesebbet tudok, de az még most, csaknem negyed évszázaddal a felesége tragikusan korai elvesztése után is tapintható, hogy Kanyó Éva halála egyértelmű korszakhatárt jelent az életében, ami után keservesen nehéz volt összeraknia magát. Ezt a folyamatot pedig a televízió akkori vezetése sem könnyítette meg. Hol helyezi el ő saját magát a magyar televíziózás térképén? Mit bánt meg, és mivel kapcsolatban elégedett? Mit csinálna másképp a felesége betegségével kapcsolatban? És a lánya szerint miért tévesztett pályát? A gigantikus életmű és annak megítélése mellett ezekről is beszélgettünk. Elviszlek magammal: Rózsa György.