„Vegyük észre, hogy az öregedés jó” ‒ Ma 49 éves Kate Winslet
Csak a legjobbaknak sikerül egy igazi kasszasiker után olyan A listás színésznek maradnia Hollywoodban, akinek a neve hallatán elsősorban a minőség és nem a dollárjelek ugranak be (bár azokból is kijut annak, aki vele készít filmet). Kate Winslet saját bevallása szerint tudatosan nem vállalt nagy mozikat a Titanic után egy ideig, mivel borzasztónak élte meg, amikor beköszöntött életébe a világhírnév. A nő, akit nagyon nehéz nem kedvelni, mert sosem volt híján az őszinteségnek, a hétköznapiságnak és a szókimondásnak – bár utóbbit is a maga lágyságával műveli –, ma 49 éves. Isten éltesse sokáig! Széles-Horváth Anna portréja.
–
Sokunk számára ő a tiszta, igazi színész megtestesítője, aki a játékért játszik, és egyáltalán nem idealizálja túl sem a szakmáját, sem a hírnevet. Talán élhetek egy furcsa metaforával, amikor azt mondom: Kate Winslet a saját generációja Meryl Streepje, akinek tehetségét és érvényességét senki sem vonja kétségbe. Éppen ezért bármilyen műfajt vállalhat, mert biztosan minőségi lesz a végeredmény. Kicsit elfogult vagyok vele, nem tagadom: de egyszerűen kevés dolog nyűgöz le jobban, mint amikor egy kiemelkedően tehetséges ember egyszerre szerény és alázatos, ő pedig abszolút ebbe a kategóriába sorolható.
A Titanicban alakított szerepe rövid idő alatt vált ikonikussá, és bár talán a mai napig őt látva, vagy a nevét hallva, az emberek többségének a hajó orrában lévő jelenet ugrik be elsőre, mégsem ragadt benne semmiféle skatulyában. Ezt saját magának köszönheti: valószínűleg, mivel nem küzdött látványosan a Rose szerepével való azonosítás ellen, de tudatosan más vizekre evezett, könnyen megértette mind a szakma, mind a közönség, milyen sokoldalú színésznő.
Miközben egyértelműen megalapozta saját nívóját és státuszát a filmiparban, a nyilatkozataiból süt, hogy tényleg „csak Kate” maradt: ezt a kisugárzást megőrizni pedig csak úgy lehet, ha az illető belülről is tényleg így tekint magára.
Na de ne fussunk ennyire előre az időben!
A nagy szakmai fordulat rengeteg bántást hozott
Kate Winslet gyerekkorától színésznek készült, 15 évesen már egy brit televíziós sorozatban játszott, ezután pedig egymást követték az egyre nagyobb szerepek. 20 évesen már az Értelem és érzelem című filmmel nyert díjat, és mindössze 22 éves volt, amikor berobbant Hollywoodba a Titanic című megaprodukció főszereplőjeként.
Ahogy a Vouge-nak adott interjújában elmondta: ő a karrierje nagy fordulópontját mégsem ezekhez köti, hanem ahhoz a momentumhoz, amikor 17 évesen Peter Jackson beválogatta a Mennyei teremtmények című filmjébe. Az igaz történeten alapuló sztori arról mesél, hogyan lett gyilkossá két lány az 1950-es években, Új-Zélandon. Bár Winslet szerencseként fogalmazza meg mind az utóbbi filmben, mind a Titanicban való szereplés lehetőségét, valójában ő is pontosan tudja: keményen megdolgozott azért, hogy éppen az ő ölébe hulljon ez a két feladat.
A Titanickal és a sikeres indulásával kapcsolatban mégsem csak jó emlékeket tud felidézni: a gyönyörű, 22 éves nőt ugyanis a sajtó rengeteget bántotta az alakja miatt (szomorú és érthetetlen módon), ezzel pedig örök sebeket ejtett rajta és megalapozta a rettegését a hollywoodi filmiparral szemben.
Ahogy meséli: olyan mértékben megrémítette a sok testszégyenítő megjegyzés, hogy elgondolkodott, folytassa-e egyáltalán a tengerentúlon a karrierjét, vagy maradjon inkább a hazájában.
„Azokban az időkben az ügynökömet úgy hívták fel, hogy: »Most mekkora a súlya?« Nem viccelek. Szívmelengető látni, hogy ez változik” – idézte fel később a Sunday Timesnak.
Ma már erősebben meghúzná a határokat
A magánélete több kanyart rejtett, mint a karrierje, de a két válást, és a három gyerek három apától felállást botránymentesen tudta lebonyolítani a hírnév ellenére is. Utóbbit egyébként nagyon nehezen viselte kezdetben: a Titanic rekordsikere után nem véletlenül vállalt inkább szerepet kisebb, független filmekben – a szupersztárság ugyanis nem volt kedvére való. „Természetesen hálás voltam, hogy a húszas éveim elején jártam, és sikerült saját lakást vennem. Viszont nem akartam, hogy mindenhova kövessenek, ezért kerestem a kisebb filmekben a menekülőutat” – mondta a Net-a-Poternek adott interjújában.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A hírnévvel való rossz viszonya nemcsak a magánszférája megsértésével, de a számos jogtalan, bántó kritikával is összefüggött. Erről sokszor beszél, amiatt is, hogy segítse azokat a színésznőket, akik most kezdik a pályájukat, és talán már kevesebb testszégyenítéssel kell szembenézniük, de még mindig találkoznak jogtalan bántással.
Ahogy Kate Winslet egy podcastban megfogalmazta, ma már tudja, hogy egyszerűen meg kellett volna mondania az újságíróknak: ne merészeljenek így beszélni vele, mert ezzel egyszerűen átlépnek egy határt.
Végül többször elmesélte, hogy az anyaság lendítette át a hasonló sérelmeken és félelmein: amikor ugyanis a lánya, Mia, megszületett, elengedte ezeket a beszólásokat. Jim Threapletonnal közös gyereke ma már 22 éves, míg második férjétől, Sam Mendes rendezőtől született fia, Joe, 19. Jelenlegi férjével, Ned Abel Smithszel pedig szintén született közös gyerekük, a most 9 éves Bear.
Egy emberileg is meghatározó szerep, amely Oscar-díjat ért
A Titanic után aztán számos sikeres alakítás következett, ezek közül emlékezetes filmek többek között az Iris, egy csodálatos női elme, vagy az Egy makulátlan elme örök ragyogása, de a legnagyobb filmes elismerést, az Oscar-díjat végül a 2008-ban bemutatott A felolvasó hozta el.
Utóbbit egyébként a szintén nagyra becsült A szabadság útjai című filmmel egy évben forgatta, és a két szerepre való készülés nagyon intenzív időszakot jelentett számára. A felolvasóban egy Hannah Schmitz nevű nőt játszott, aki a második világháború után találkozik egy fiatal fiúval, és szenvedélyes viszony alakul ki közöttük. Michael rendszeresen felolvas az analfabéta nőnek, akit, miután váratlanul eltűnik, nyolc évvel később (Michael ekkor már joghallgató) a náci háborús bűnösöket faggató vádlottak padján lát viszont.
Kate Winslet nemcsak a film alapjául szolgáló regényt olvasta rongyosra, de beiratkozott egy csoportba is, ahol felnőtt írástudatlanok tanultak olvasni és írni.
„Ez volt a leghasznosabb dolog, amit tehettem, mert meg kellett értenem a szégyen mértékét. Meg kellett értenem, hogyan élsz ezzel a hazugsággal, hogyan érinti az életed minden egyes területét az, hogy analfabéta vagy – mondta később a szerep kapcsán. – Hannah karakterének megformálása során, őszintén szólva, az volt a legnehezebb, hogy ragaszkodjam magamhoz… Sokat gondolkodtam, kinek van igaza: bűnös volt, vagy nem. Jó volt-e, vagy rossz. De rájöttem, ez mindegy. Végül csak az számított, hogy a magamévá tettem, és eljátszottam az ő őszinteségét, valódiságát, és sebezhetőségét… Nem kell megbocsátanod neki; nem kell együttérezned vele. Csak meg kell értened, hogy ezek a dolgok miért történhetnek az adott személlyel” – fűzte hozzá ugyanebben az interjúban.
Itt arra a kérdésre is kitért, amit nagyon sokszor feltettek neki az Oscar-díjas szerepe kapcsán: nem érezte-e nagyon kényelmetlennek a szerelmi jeleneteket egy jóval fiatalabb férfival (David Kross 18 évesen játszotta el Michaelt). „Nem volt kellemetlen vagy természetellenes, mert megértettem mindkét karaktert. És nem számít, mennyire lesz ideges az ember a hasonló jelenetek forgatása előtt. Mindaddig, amíg hiszel abban, hogy ők ott vannak és jelen vannak a történetben, addig a lehető legtöbb őszinteséggel töltheted meg ezeket a pillanatokat.”
Igaz férfi-női barátságok Hollywoodban
Egy világ figyelte meghatottan és játszotta le újra meg újra a jelenetet, amikor Kate Winslet könnyezve hallgatta a végre Oscar-díjat nyert Leonardo DiCaprio köszönőbeszédét. Kettejük barátsága már-már legendásnak mondható: a Titanic óta követik nyomon egymás életét és támogatják egymást, miközben soha nem volt közöttük semmiféle romantikus kapcsolat.
Valószínűleg az is erősítette bennük a kötődést, hogy nem csupán partnerként szerettek együtt dolgozni, de közösen élték át a szupersztárrá válás csillogó és nehézségekkel teli oldalát.
Ikonikus csókjelentükkel kapcsolatban Kate azóta már többször elmesélte, a valóság kevésbé volt romantikus, mint a látvány, ami lányok millióiban ébresztett vágyat Leo csókja iránt. „A csókjelenetet többször is felvettük, azonban ki voltam sminkelve, a stáb pedig egyfolytában ellenőrizte, hogy minden rendben van-e. A felvétel végén Leo úgy nézett ki, mintha csokit evett volna, ugyanis a sminkem és a rúzsom teljesen elkenődött, és ő is olyan lett…Nagy káosz volt… Leo nem tudta abbahagyni a nevetést, és körülbelül négyszer kellett újravenni a jelenetet, mert a rendező egy nagyon különleges hátteret akart, a naplemente helyzete pedig mindig változott” – idézi a Hollywood Reporter.
Leo és Kate aztán később újra egy párt játszott a már említett A szabadság útjai című filmben, amelyet a színésznő akkori férje, Sam Mendes rendezett. Kate és Leo örömmel vették tudomásul, hogy még mindig kitart a vásznon közöttük működő kémia, miközben azért furcsa volt szexjeleneteket forgatni Mendes irányítása alatt. „Csak azt mondogattam: ez túl furcsa. Leo pedig azt felelte: »Ó, tedd már túl magad rajta«” – mesélte.
A két színész mindenesetre mindig szuperlatívuszokban beszél egymásról, és állítólag sírva borultak egymás nyakába, amikor a pandémia miatt hosszú ideig nem találkozhattak személyesen.
Kate Winslet másik jó színész barátja – ha nem is olyan szoros, mint DiCaprio – pedig nem más, mint Jack Black (róla ITT írtam korábban), akivel a Holidayben játszottak egy párt. Winslet szerint mára többeknek jut a nevéről eszébe a Holiday, mint a Titanic, a Jack Blackkel való közös munkára pedig bármikor igent mondana. A színésznő imádta, hogy partnere rezzenéstelen arccal improvizál újra és újra a jelenetekben, és tőle kapta a szakmában azóta elterjedt becenevét is: a K-Dubot. „Whats up, K-Dub?” – kérdezte tőle Black minden alkalommal, aki egy videóüzenetben viccesen arról is faggatta Kate-et, mikor számíthat a Holiday második részére. (Jaj, de örülnénk neki!).
Aki szerint az öregedés igenis szép
Kate Winslet tehetségének és hitelességének köszönhetően a Titanic óta válogathat a szerepek között, és nagy többségben igazán jó érzékkel mond igent. Sokszínűségét újra és újra bizonyítja mozivásznon és sorozatokban is, tavaly például az HBO A rezsim című szériájában tűnt fel.
Nagyon fontos számára a kényelem, és az önazonosság, amire ma már a vörös szőnyegen is törekszik, és nem igyekszik megfelelni a divat elvárásainak, ha az feszengésre készteti. Az egyik legfontosabb üzenete, amelyet újra és újra megfogalmaz, bármilyen projekt kapcsán adjon is interjút, hogy szerinte a nők egyre szebbek lesznek, ahogy öregszenek.
Vegyük észre, hogy az öregedés jó. „Az arcunk inkább azzá válik, akik vagyunk, jobban illeszkedik a csontozatunkhoz, több élettel, több történettel bír. Hihetetlenül szépnek tartom a szem körüli ráncokat és a kézfejet” – fejtette ki a Harper’s Bazaarnak adott interjújában.
Örömmel üdvözli a világban és a filmiparban zajló ezzel kapcsolatos változást, ami szerinte bizakodásra ad okot (bár lehet, ő a túl optimista).
„Elfogadóbbá válunk azzal kapcsolatban, hogy kik vagyunk, hogyan változik a testünk, az arcunk, és hogyan tanulunk az élet leckéiből… Amikor elkezdtem, a nők nem szólalhattak meg, és állhattak ki magukért. Ha bármelyikünk valaha is jelzett volna valamit, ami miatt kényelmetlenül érzi magát, az panaszkodásnak minősült volna” – jelentette ki.
Winslet máig fel tudja idézni, ki adta számára a legjobb tanácsot a munka és a magánélet egyensúlya felé vezető úton, ami megalapozta a mentális egészségével és a felesleges szépségideálokkal való viszonyát is. Nem fogtok meglepődni: Emma Thompson volt az a bizonyos barát és pályatárs. „Amikor fiatalabb voltam, azt mondta nekem: »Ne feledd, nagyon fontos, hogy jól dolgozz, de legalább ugyanilyen lényeges, hogy ne dolgozz«. Ezt soha nem felejtettem el” – foglalta össze azóta is érvényes ars poeticáját.
Kiemelt kép: Getty Images / Lia Toby / Stringer