–

A 2207 utasból máig vitatott, hogy pontosan hányan vesztették életüket a katasztrófa miatt, számukat 1490 és 1513 közé teszik. Ironikus, hogy bár elsüllyeszthetetlennek vélték, grandiózus méretei, 270 méteres hossza és 56 méteres magassága – ami körülbelül egy 18 emeletes háznak felel meg – kora legnagyobb hajójává tették, és soha nem látott luxus és pompa fogadta az utasokat – szolgálatba állítása után mindössze öt nappal azonban már az Atlanti-óceán fenekén pihent egy hullámsírban. Dr. Elter Tamás tengerkutatási szakíró munkássága révén azonban egészen érdekes részletek bontakoznak ki a Titanic története kapcsán.

Elkerülhető lett volna a tragédia, ha felfigyelnek a jelekre?

Egészen hátborzongató a tény, de 1898-ban jelent meg Morgan Robertson tollából a Futility (Hiábavalóság) című regény, melynek története kísértetiesen hasonlít a tizennégy évvel később bekövetkezett tragédiáéhoz. Robertson fikciójában a világ legnagyobb gőzhajója szintén Európából Amerikába tart, egy fagyos áprilisi éjszakán azonban jéghegynek ütközik, és néhány perccel később elsüllyed, az utasok nagy része pedig életét veszti, mivel nincs a fedélzeten kellő mennyiségű mentőcsónak. A könyv nem aratott különösebb sikert a megjelenésekor, 1912 után azonban új, The Wreck of the Titan (A Titán bukása) címen újra kiadták. Csakúgy, mint a könyvbéli Titant, úgy a valóságban a Titanicot is elsüllyeszthetetlennek gondolták, melyet néhányan már akkoriban is istenkáromlásnak hittek, amellyel az építtetők kihívják maguk ellen a sorsot.

Sajnos nekik lett igazuk.

A Titanic 1912. április 2-án indult az első próbaútjára Belfastban, és a sikeres műszaki próbák után meg is kapta az egy évig érvényes forgalmi engedélyét a Brit Kereskedelmi Kamarától, majd 3-án elfoglalta a helyét a southamptoni kikötő 44-es dokkjánál. Azonban az egyhetes várakozási idő alatt, ami hátra volt a Titanic első hivatalos útjáig, a hajó orrában lévő tízes szénraktárban tisztázatlan okból tűz ütött ki, melyet az óriási szénmennyiség miatt napokon át képtelenség volt eloltani. Az óriási sajtóvisszhangot kiváltó debütálást nem akarták elnapolni, így a balesetet inkább eltitkolták a nyilvánosság elől, a tüzet pedig csak már az óceán szelése közben, április 13-án sikerült eloltani. Kutatók arra az álláspontra jutottak, hogy

a tűz ugyan nem befolyásolta, hogy a jégheggyel történő ütközést nem élte túl a hajó, az azonban biztos, hogy ha a gyulladás ténye kiszivárog, április 10-én biztosan nem engedik útjára a Titanicot.

Pontban déli 12-kor azonban a luxushajó útra kelt, de ekkor ismét megmagyarázhatatlan incidens történt, melyet utólag könnyű úgy értelmezni, hogy egy újabb baljóslat volt az álmok hajójának sorsára nézve. Miközben a gőzös távolodott a mólótól, a brit Inman Line hajózási társaság City of New York nevű óceánjárójának éppen akkor pattantak el a rögzítőkötelei, amikor a „bikák”, azaz a Neptun és Hector névre keresztelt kisméretű tolóhajók által vontatott Titanic felbukkant mellette. A New York 170 méter hosszú hajótestét az áramlás pont a közeledő hajóóriás orra elé lökte, és bár a Titanic azonnal kitérő manőverbe kezdett, de elképesztői méretei miatt – az alacsony sebesség ellenére is –, csak rendkívül lassan kezdett elfordulni. Kizárólag a tolóhajók kapitányainak ügyességén múlt, hogy alig négy-öt méter híján sikerült elkerülni az ütközést.

Amennyiben a baleset bekövetkezik, a Titanicot biztosan visszavontatják, és a végső katasztrófa nem következik be.

Külön érdekesség, hogy a legénység közül többen is rendkívül rossz ómennek tartották a New Yorkkal való találkozást. Az egyik fűtő rossz előérzetére hallgatva másnap, amikor 1912. április 11-én a Titanic lehorgonyzott utolsó kikötőhelyén, az írországi Queenstown előtti öbölben, az egyik átrakóhajó fedélzetére szállva dezertált.

Forrás: Getty Images/The Print Collector

Szerencsétlen véletlenek összjátéka

Sok találgatással és a James Cameron filmjében bemutatottakkal ellentétben, a végzetes baleset nem abból fakadt, hogy a hajó túl gyorsan haladt – számos tényező játszott közre a tragikus végkifejletben. 

A jéghegy a hajó öt rekeszkamráján ejtett sérüléseket a tizenhatból, mintegy 90 méter hosszan, a hajó jobb oldalán, ez azonnal egyértelművé tette, hogy a Titanic el fog süllyedni. A gőzös úgy lett tervezve, hogy amennyiben csak négy vízzáró rekeszkamra szenvedett volna sérüléseket, még a víz felszínén tudott volna maradni, tehát

bármilyen furcsán is hangzik, sokkal jobb esélyekkel menekülhetett volna meg a süllyedéstől, ha frontálisan ütközik a jégheggyel.

Charles Lightoller másodtiszt visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy az ütközés után értékes másodperceket vesztettek, ugyanis Murdoch elsőtiszt kiadott parancsát Robert Hichens kormányos rosszul értelmezte, és rossz irányba kezdte a hajót kormányozni, ráadásul ezután még körülbelül egy-másfél percig a hajó az addigi sebességén haladt tovább, ami hihetetlen mértékben növelte a megsérült rekeszkamrákba a víz betörését.

via GIPHY

Újabb fatális balszerencse, hogy a Titanictól mindössze húsz kilométerre, látótávolságon belül volt a Californian hajó, amely leadta a jégjelentést, az azonban már nem jutott el a Titanic rádiószobájából a hídra. A Californian őrszemei észlelték, hogy éjjel egykor jelzőrakétákat lőnek fel, de azt gondolták, hogy csak ünnepséget tartanak a luxushajón. Az akkori szabályok sajnos nem voltak pontosan meghatározva, és a 24 órás rádiószolgálatot is csak a tragédia után vezették be. A félreértelmezett helyzet miatt így a Californian csak reggelre ért a Titanic mellé, amikorra már a Carpathia hajó legénysége – akik 109 kilométerről indultak a túlélők megsegítésére – már kimentették, akit lehetett, de nyilván sokkal többen megmenekülhettek volna, ha a közelben lévő Californian azonnal útnak indul.

Sajnos az köztudott, hogy

a Titanicon nem volt megfelelő mennyiségű mentőcsónak, az azonban kevésbé ismert tény, hogy még így is több csónak volt, mint amennyit az akkori szabályok előírtak.

Az érvényben lévő 1895-ös tengerészeti törvény értelmében a mentőcsónakok számát nem az utaslétszámhoz igazították, hanem a hajó vízkiszorításához. Így fordulhatott elő, hogy a Titanicon tizenhat mentőcsónak volt a kötelező minimum, ehhez képest húsz volt. Sok utas viszont el sem akarta hinni, hogy a hajó valóban süllyed, így kezdetben kifejezetten nehéz volt megtölteni a mentőcsónakokat, akadt, amit félig üresen engedtek le.

Jelenet a A Titanic éjszakája (1958) című filmből - Forrás: Getty Images/John Pratt/Keystone Features/Hulton Archive

Ahogy láthatjuk, a tragédia útját sok szerencsétlen véletlen és emberi mulasztás kövezte ki, így akár az is kiolvasható belőle, hogy mindez „előre meg volt írva”. Az mindenesetre biztos, hogy egy ilyen szörnyű katasztrófának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a hatóságok alapjaiban reformálják meg a tengerészeti törvényeket és az érvényben lévő szabályozásokat. Sajnos azonban nem mondhatjuk, hogy napjainkban ilyen balesetek már nem fordulhatnak elő, hiszen mindannyiunk emlékében fájóan ég a közel két éve, 2019. május 29-én bekövetkezett Hableány katasztrófája.

Ma álljunk meg mindannyian egy pillanatra, és emlékezzünk minden áldozatra.

Felhasznált források: ITT és ITT

Krajnyik Cintia

Kiemelt kép: Getty Images