Jane Fonda: Fiatalnak lenni nehezebb, mint öregnek

–

Megfontolandó üzenetek a harmadik felvonásból

Színészi munkájának analógiájával élve harmadik felvonásnak nevezte jelenlegi életszakaszát Jane Fonda. Az első két felvonásra bölcsességgel, elfogadással és irigylésre méltó humorral tekint vissza valamennyi interjúalany, akikben közös a felszabadultság és az alázat, amellyel életükről, döntéseikről, tévedéseikről mesélnek. Olyan életekről, amelyeket a felszíni csillogás alatt és a glamúros hírnév mögött jócskán megtépázott a sors: a chilei-amerikai írónő, Isabel Allendének például a karjában halt meg a 29 éves lánya, és másokat sem kerültek el a megrázó élethelyzetek, válások, betegségek. 

A nehézségek ellenére is egymástól függetlenül összecsengett a hetvenes és nyolcvanas éveiket taposó nők üzenete a harmadik felvonásból visszatekintve: fiatalnak lenni nehezebb, mint az öregséget megélni.

A 20–30-as éveikre jellemző önkeresést megtapasztalni, a „ki vagyok én?” kérdésre adható válaszok között bolyongani, a társadalmi elvárások szorításában önmagunkat keresni nehezebb, mint idősnek lenni – állítják egyhangúlag. 

Sokunkhoz hasonlóan ők is fáziskéséssel élik meg az életkorukat: mintha az éveik valódi száma mögött egy-két évtizedes lemaradással kullogna a lelki életkoruk. Egyébként sem a kronológiai időnek van jelentősége Jane Fonda szerint, hanem az egészségnek, amely az életkor előrehaladtával felértékelődik. A fiatalság forrását pedig határozottan egy dologban látják: ha kilépsz a komfortzónádon kívülre, és olyan dolgokkal foglalkozol, amelyek újak számodra vagy amiket nem ismersz.

Láthatatlan nők az ageizmus árnyékában

Negyvenes és ötvenes nőktől gyakran hallani, hogy láthatatlannak érzik magukat. Egy részük a munkaerőpiacon tapasztalható, a minimális irányába tendáló esélyeik alapján élik át ezt az érzést. A Psychology Today cikke szerint ez a láthatóság értelmezésének és az értékrendben betöltött szerepének megfelelően változik.

Van, akinek kifejezetten jólesik, hogy eltűnt a fürkésző szemek, kéretlen tanácsok sűrűjéből, és végre lehullott róla a társadalmi elvárások béklyója: egyre kevésbé céltáblája a túlzott figyelemnek, a szexuális tárgyiasításnak. 

Mások viszont a láthatatlanságot az elismertség és a megbecsültség hiányával kapcsolják össze. A cikk záróakkordja igen elgondolkodtató: mi lenne, ha legközelebb, amikor egy nőt látunk – legyen bármilyen életkorú – ahelyett, hogy a ruhaválasztása vagy a stílusa felett ítélkeznénk, arra gondolnánk, hogy ő is csak a tőle telhető legjobbat próbálja meg kihozni magából egy olyan világban, amely jócskán teleszórja előtte az utat akadályokkal?

Ageizmus

Az ageizmust eredetileg Robert Butler amerikai pszichiáter és gerontológus az idős emberekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés jelölésére használta, de a kor alapján történő diszkrimináció és az általánosító negatív sztereotípiák valamennyi korosztályt érintik. A fiatalabbakkal kapcsolatban gyakran hallani, hogy csak a telefonon lógnak, ha egy munkahely nem tetszik nekik, azonnal továbbállnak, a legtöbb előítélettel mégis az idősebb korosztály szembesül. Róluk terjedt el az a gyakran hamis kép, hogy a tudásuk elavult, és nem tudnak lépést tartani a technológiai fejlődéssel.

Egy pozitív példa

Dr. Bozsár Gabriella 49 évesen döntött úgy, hogy kiégése miatt hátat fordít addigi vegyészmérnöki pályafutásának, a gyógyszeriparban betöltött vezetői pozíciójának, és trénerként szabadúszó lesz. A mai napig vallja, hogy ez nagyon jó lépés volt. „A motiváltságom, a tanulni vágyásom kellett ahhoz, hogy sikeres legyek. Bárkitől hajlandó voltam tanulni, és ha valami nem sikerült, azt néztem, mi volt ebben az én részem, és új utakat kerestem” – meséli, és erre a legjobb bizonyíték, hogy 63 évesen szerezte legutóbbi diplomáját. Állítja, hogy a sikerhez elengedhetetlen az önreflexió és az alkalmazkodás a változó körülményekhez. 

A jelenleg coachként is dolgozó Bozsár Gabriella tapasztalataira alapozva határozottan elutasítja azt a sztereotípiát, hogy az idősebb alkalmazott kevésbé munkabíró és nem tud tanulni – szerinte ezek fals és látszatkifogások.

„A mai hatvanas korosztály életében jelent meg a személyi számítógép, a fax helyett az e-mail, az internet, a mobil-, majd az okostelefonok, az alkalmazások, az online bankolás, majd online tanulás – és ezeket a dolgokat mi mind elsajátítottuk, és használjuk. Mi ne tudnánk tanulni?”

A munkaerőpiacon nehézségekbe ütköző 45 felettiek esetében az elutasítás mögött legtöbbször a szervezetek anyagi megfontolása áll: tapasztalt szakember helyett gyakran az alacsonyabb bérrel is beérő, és formálható, fiatalabb munkaerőt választják.

Önreflexió és visszatekintés 60 körül

A Bölcsebb, mint én podcastban többször elhangzó, megfontolandó gondolat a visszatekintés és az önreflexió szerepe. Többeknek a hatvanadik születésnap volt a vízválasztó, amikor mély és őszinte szembenézést tartottak önmagukkal: átgondolták az addig sikereiket, elismerték a rossz döntéseiket, feldolgozták a veszteségeiket, és megfogalmazták azt, hogy mit szeretnének még az életben. Bozsár Gabriella szerint az ageizmus elleni egyedüli fegyver, ha nem tesszük belsővé (nem internalizáljuk) a minket érő bántó megjegyzéseket, és tudatosan megfontoljuk, milyen elvárásoknak akarunk megfelelni. Tisza Kata Egyedül című könyvének egyik gondolatát idézve azt mondja, hogy „az ageizmus csak akkor működik, ha magunkévá tesszük”.

Kitekintő a nagyvilágba, avagy hol jó idősnek lenni

A megfelelő egészségügyi hálózat és szociális támogatás mellett hagyományaink, az öregedéshez társított sztereotípiák, a társadalmi elfogadottság nagyban befolyásolják, hogy milyen megöregedni egy-egy országban. Hongkongi barátnőm, Tina Leung szerint kultúrájukban – sok más ázsiai kultúrához és kollektivista társadalomhoz hasonlóan – nagyon fontos az idősek iránti tisztelet, hiszen ők azok, akik élettapasztalatukból adódóan bölcsek. Ez a tisztelet a konfuciuszi és buddhista hagyományoknak megfelelően nagyon fontos érték számukra, ezért egész pici gyerekkortól tanítja ő is a lányát és a fiát az idősek iránti tisztelet fontosságára. 

A Futurity magazin szerint a kollektivista kultúrákban, ahol a csoport érdeke megelőzi az egyéni érdekeket, sokkal kevesebb az időskorhoz kapcsolt negatív sztereotípia, mint az individualista országokban. A National Library of Medicine egyik kutatása a keleti és nyugati kultúrák közötti alapvető különbséget abban jelöli meg, hogy az milyen társításokkal ruházza fel az öregedést: bölcsességgel vagy tehetetlenséggel és fizikai korlátokkal. A kutatás arra is rámutat, hogy

az elöregedő társadalmakban a generációk közötti feszültségek miatt több az idősödéshez társított negatív tartalom,

így azok az országok, amelyekben több a fiatal, amilyen például India és Malajzia, e téren még Japánt is lekörözték, ahol pedig köztudottan és hagyományosan fontos érték az idősek tisztelete. A 26 ország között a sor végén kullog Csehország, Argentína és az Egyesült Királyság. 

A bennünk élő idősödő istennők

Jean Shinoda Bolen könyvét is ajánlja Bozsár Gabriella. A nemzetközileg is elismert amerikai pszichiáter Carl Gustav Jung követőjeként párhuzamokat állított fel a görög mitológia istennői és a női szerepek között, és ezeket elemezte két nagy sikerű kötetében. Szerinte minden nőben ott rejtőzik legbelül valamennyi istennő. A bennünk élő idősödő istennők című könyvében vázolja, hogy a fiatallány- és az érettnő-szakaszok után az asszonyok milyen életszakaszba juthatnak el. 

Ebben az időszakban is nagyon sokfélék lehetünk, hiszen vannak köztünk, akik a tapasztalataikat intuíciójukkal ötvözve, praktikus bölcsességet fejlesztenek ki, mint Métisz, Zeusz első felesége; vagy Hesztia, a családi tűzhely védője. Ők mind függetlenül gondolkodva, önmaguk által fontosnak tartott dolgokkal foglalkoznak, vagy a világ jobbításán dolgoznak.

Ezzel arra bátorít mindenkit, hogy a harmadik életszakaszban is lehetünk sokfélék.

Üzenet a múltba

A podcast interjúalanyai közül egyik sem kerülhette el a zárókérdést: mit mondanál a huszonéves önmagadnak? A válaszok itt is ugyanabba az irányba mutattak: sokkal kevesebbet aggódnának és sokkal kevesebbet törődnének a társadalmi elvárásokkal. Bölcsességük és vitalitásuk alapján szerintem hihetünk nekik. 

Trembácz Éva Zsuzsanna írásait az Insta-oldalán és a honlapján is olvashatod. 

***

A Ki vele! május 20-i epizódjában az öregedésről, a különböző korosztályok időhöz való viszonyáról beszélget Pásztor Erzsi, Bányai Judit, Linczényi Márkó és dr. Márky Ádám longevity kutató. Moderátor: Csepelyi Adrienn. 21 órától láthatjátok a Viasat3 műsorán. 

Kiemelt kép: Getty Images / Mondadori Portfolio / Contributor

Trembácz Éva Zsuzsa