Az anyanyelvünk összefüggésben állhat azzal, ahogyan a fájdalmat érzékeljük
Régi kérdés a pszichológia területén, hogy az anyanyelvünk milyen hatást gyakorol az agyunkra. Arról talán többen hallottatok már, hogy az eszkimóknak például több mint 40 szavuk van a hóra, azonban a legújabb kutatások rámutatnak: nemcsak a környezetünk megítélésére, de akár a fájdalomtűrő képességünkre is hatással lehet a nyelv, amit elsőként sajátítunk el. A Psychology Today cikkét Takács Dalma szemlézte.
–
Ha más nyelvet beszélsz, máshogy látod?
Az, hogy az anyanyelvünk hatással van bizonyos gondolkodási struktúráinkra, nem új keletű felismerés. Hadd kezdjem néhány példával: az angol „blue”-tól eltérően az oroszoknak például két különböző szavuk van a kékre, ami azt feltételezi, hogy ők két különböző árnyalatot látnak ugyanabban az egy színben. De van ennél jóval meglepőbb különbség is. Az ausztrál Queensland állami Pormpuraaw nevű megyében élő őslakosok a kuuk-thaayore nyelvet beszélik, és teljesen másképp érzékelik a teret, mint mi. Ők ugyanis a jobb és bal oldal helyett földrajzilag határozzák meg a környezetüket, így ők nem a „tőled balra lévő távirányítót” kérik el, hanem északban, délben, keletben és nyugatban gondolkodnak. (Európai szemmel nézve elég mókás lehet náluk egy vasárnapi ebéd!)
De továbbmegyek.
Míg a legtöbben úgy vizualizáljuk az időt, hogy az balról jobbra folyik – és ennek köze van az olvasás irányához is –, az arab és héber anyanyelvűek jobbról balra, a dél-amerikai ajmarák pedig elölről hátrafelé ábrázolják az idő haladását.
Utóbbi talán a leginkább meglepő mind közül – míg mi úgy fogalmazunk, hogy előttünk áll az idő, az ajmarák úgy gondolják, csak ahhoz férünk hozzá és csak azt láthatjuk, ami már megtörtént, a többi a hátunk mögött van még.
De a tudomány már kevésbé absztrakt területeken is felfedezte a nyelvből adódó pszichés/társadalmi különbségeket. Egy új tanulmány ugyanis arra mutatott rá, hogy az anyanyelvünk még a fájdalomérzékelésünkre is hatással van!
Kinek fáj jobban: a spanyoloknak vagy az angoloknak?
A kísérlet meglehetősen egyszerű metodika alapján épült fel: a kétnyelvű alanyokkal (akik anyanyelvi szinten beszéltek angolul és spanyolul is) külön-külön beszélgettek a két nyelven, majd fájdalmat okoztak nekik. Mint kiderült, az alanyok nyelvi kontextustól függően eltérően értékelték a fájdalom erősségét. De persze ezt bárki mondhatja – úgyhogy ennél jóval mélyebbre ment a kutatás.
A résztvevők ugyanis a teljes eljárás alatt fMRI-gépben voltak, ami kimutatta: a nyelvi kontextustól függően a szomatoszenzoros kéregben is eltérő aktivitás jelentkezett. Tehát nemcsak a fájdalom erősségének (nyelvi) jelentése függött a hallott nyelvtől, hanem maga a fájdalomfeldolgozás mértéke is megváltozott annak függvényében.
Mint a kutatás rámutatott: spanyol nyelvi kontextusban súlyosabbnak érződik ugyanaz a fájdalom, amit angol közegben tűrhetőnek ítéltek meg.
Bár az eredmény önmagában is beszédes, a szakemberek egyelőre értetlenül állnak a helyzet előtt, és mindenképp további kutatásokat terveznek a témában. A tanulmány egyelőre csak erre a két nyelvre korlátozódott, ám biztosak benne, hogy más nyelvek bevonásával még szélesebb skálán lehetne megvizsgálni a fájdalomérzékelési differenciákat, így a jövőben tovább folytatják a vizsgálatokat. Azonban a kutatásból már most levonhatunk két meglehetősen fontos következtetést:
- a fájdalomérzékelés jóval összetettebb és „okosabb”, mint az elsőre gondoltuk volna;
- még az észlelés legalapvetőbb aspektusai is – mint például a fájdalomérzékelés – mélyen összefonódnak a nyelvi feldolgozással.
Kiemelt kép: Getty Images / Jena Ardell
