„Nem kaptam semmit karácsonyra, velem senki nem törődik”
Mit tehet az, akiről örökösen megfeledkeznek a szerettei?
Karácsony után egy kisebb anyukacsoportban láttam a kommentfolyamot az ajándékozásból kimaradt anyákról. Tavaly a Redditen egy apuka indított beszélgetést, aki szintén nem talált semmit a fa alatt, egy másik közösségi kibeszélőfelületen pedig egy már felnőtt gyerek mesélte el, hogyan kapott egy zacskónyi csomagolóanyagot az anyukájától. Ez is mutatja, hogy rendszeresen megtörténik az, hogy valaki lemarad a Jézuska, az angyalok, vagyis egészen konkrétan a szerettei listájáról, és ajándék nélkül ünnepel. Ez más, mint amikor egyezményesen ajándékmentes a karácsony vagy valaki egyedül tölti az ünnepeket, hiszen családi körben, másoknak meglepetéssel készülve az ember számít rá. De hogyan lehet ezt kezelni? Tóth Flóra írása.
–
Szeretetnyelv-különbség vagy az odafigyelés teljes hiánya?
„Szeretném elpanaszolni: nem kaptam semmit” – írja egy anyuka. „Pacsi. Azért volt egy határidőnapló a fa alatt, mert vettem magamnak” – csatlakozik egy másik, és még meglepően sokan. „Úgy érzem magam, mint egy gyerek, ahogy ezt írom, azt hittem, ha lefekszem, elmúlnak ezek az érzések, de nem. Nem kaptam egyetlen dolgot sem karácsonyra, és úgy érzem, hogy senki nem törődik apával” – vall a Redditen az apuka, aki az anyósáéknál ünnepelt, és ő maga mindenkinek készült ajándékkal. Később leírja, hogy nem ez volt az első hasonló élménye, a felesége sem szokott neki ajándékot adni. Itt is sokan csatlakoznak hasonló történettel. Van, aki megírta, hogy ő a sok csalódás után nagyon határozottan megkérte a párját, vegyen neki ajándékot, így végül kapott. Mindkét kommentfolyamban felvetődik a kérdés, hogy míg az ajándékra vágyónak pont az ajándékozás a szeretetnyelve, a másik félnek feltételezhetően valami egészen más. De ezt sokan vitatják, és azzal a példával jönnek, hogy
ajándék nélkül menni egy ilyen eseményre – még ha családi is –, valójában akkora bunkóság, mint, mondjuk, nem használni a vécékefét.
Viszonylag egyértelmű, hogy akik ajándék nélkül maradtak, beérnék valami közhelyes aprósággal is, nincsenek nagy igényeik, csak annyi, hogy gondoljanak rájuk az ünnep előtt.
Ha senkitől nem kapsz ajándékot, vegyél magadnak?
Többen vannak, akik azt írják, ez számukra tökéletes megoldás, ennek köszönhetően újra várják az ünnepet és boldogan bontogatnak: „Pár éve elkezdtem magamnak vásárolni. Azóta őszintén örülök minden ajándékbontásnál. A gyerekek emlékeznek, hogy miket hozott nekem a Jézuska, és akkor olyan hálás vagyok magamnak, hogy gondoltam magamra is.” Ezt egy olyan ember írta, akinek a párja azt állítja, neki nincs ideje ezzel foglalkozni. Mások egyedülálló szülőként kerültek abba a helyzetbe, hogy a Jézuska fedősztori miatt kicsit kénytelenek magukra is gondolni:
„Ez a második karácsonyom a válás után, és azóta olyan csodálatosan becsomagolt és vágyott, imádott ajándékokat kapok magamtól, hogy komolyan várom a karácsonyokat”
– írja egy anyuka. „Én is egyedül nevelem a gyerekeim, és nagyon adok rá, hogy megtanulják: anyát is kell ünnepelni, megajándékozni. A csizmámba is hozott csokit nekem a Mikulás, szóval igen, fontos a példamutatás, meg amúgy tényleg jó kapni, pláne tökéletes ajándékot.”
Ez van, akinél teljesen jól működik, viszont akik a csalódott posztokat megfogalmazták, mind azt mondják: ők nem erre vágynak. Értik, hogy saját maguknak is vehetnek, csomagolhatnak ajándékot, de az nem tölti be az űrt, amit okozott bennük az ajándék hiánya. Egy kommentelő fogalmazza meg, hogy mi a gondja az önajándékozással:
„Azt szeretném, ha valaki ismerne annyira, hogy tudja, mire vágyom. Vagy legalább, amikor mesélek valamiről, figyelne rám annyira, hogy később eszébe jusson meglepni vele.”
Ugyanígy a figyelem hiányát élik meg azok, akik egyértelmű jelét adták annak az ünnep előtt, hogy mit szeretnének, de végül valami teljesen mást kaptak, ráadásul sokszor olyan dolgot, aminek egyáltalán nem örülnek. Persze itt könnyebb felmenteni a rosszul ajándékozót, hiszen ő valójában megpróbált akár több energiát beletenni, igazi meglepetést okozni. De ha óriási a tévedés, akkor felmerül a kérdés: mennyire ismer az, aki ennyire mellé lőtt az ajándék terén?
Nincs karácsony ajándék nélkül? Dehogy nincs!
Bár a téli napforduló körüli ajándékozás a jómódú kelták és az ókori rómaiak körében is szokás volt, majd jött Miklós püspök története, aki szénnel és pénzzel segítette a szegényeket, a mai őrült ajándékvadászat már nyomokban sem hasonlít az eredeti koncepcióra. Két éve a Guardianon jelent meg egy cikk arról, hogy egy család úgy döntött:
jómódú, kereső felnőttként nem ajándékoznak egymásnak felesleges dolgokat, és cserébe rengeteg idejük marad: nem töltik őrült rohangászással, plázákban és boltokban a decembert, hanem inkább együtt vannak, közös programokat csinálnak,
ahogy karácsonykor is. Ahol több mindenkinek nyűg az egész ajándékmizéria, ott akár meg lehet állapodni valami hasonlóban – mert ha senki nem kap ajándékot, az máris nem olyan fájdalmas, mint amikor csak egyvalaki marad ki.
Ti maradtatok már ajándék nélkül? Ha igen, mit kezdtetek a helyzettel?
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Ivan-balvan
