Közel egy évtizedes aktív tapasztalatom van a rendszeres természetjárást illetően különböző, akár magashegyi terepeken – és évszaktól függetlenül bármikor szívesen bújok túrabakancsba.

Sőt, annak ellenére, hogy nem rajongok túlzottan a hidegért, túrázni mégis nagyon szeretek a téli hónapokban – már csak azért is, mert a hegyekben való természetjárás során még van esélyem hóval találkozni.

Sosem fogom elfelejteni, amikor először megpillantottam a hófödte Magas-Tátrát, ami szerelem lett első látásra, vagy amikor a Csóványos fehér lankáit rózsaszínre festette a lemenő nap sugara. Giccsesnek tűnik? Az is, giccsesen szép – de mindenképp olyan látvány, ami örökre veled lesz.

De nemcsak a hóborította hegyek, illetve erdők látványa maradandó. Tudom, hogy patetikusan fog hangzani, de érezni, ahogy az arcodat megcsókolja a zimankó, a töppedt téli tested izmai pedig megfeszülnek a munkától, ahogy hegymenetben bandukolsz felfelé – na, akkor tudod igazán, hogy élsz. Akkor is, persze – de ilyenkor szerintem különösen.

Akárhogy osztok-szorzok, az igazság az, hogy épp ez a rendszeres természetjárás segített közelebbi viszonyba kerülni a téllel, és meglátni annak szépségeit.

És persze magamról is sokat tanított: nemcsak arról, hol húzódnak (akár a fizikai, akár a lelki) határaim, hanem arról is, hogy igenis képes vagyok az előre tervezésre – a hétköznapokon bármennyire is ennek az ellenkezőjét tapasztalják a környezetemben élők.

A téli túrázás ugyanis külön műfaj, amiben több szempontból is fontos az előrelátás, ha azonban ez megvan, felejthetetlen élmények várnak rád. De lássuk csak, mire gondolok pontosan.

Az okos ember hóból készíti a hóembert – a kevésbé okos meg magából

A túrázás nem az erdőben kezdődik, hanem fejben, ezt már jó ideje nem győzöm hangsúlyozni. Az egyik első alapszabálya pedig a megfelelő, évszakhoz igazított öltözék kiválasztása. Ez alatt persze nem azt értem, mint az a két fiatal lány (úristen, harmincnégy évesen úgy beszélek, mint egy matuzsálem – mindegy), akikkel a hófödte Magas-Tátrában találkoztunk, miközben csúszós talpú sportcipőben egyensúlyoztak a sziklák mellett, egymásba kapaszkodva. Mert bár lehet, hogy az Insta-fotókon jól néztek ki a szettjükben, de a lábbelijük komoly, akár életveszélyes bajba is sodorhatta volna őket (miután ezt jeleztük is nekik, visszafordultak).

Az öltözéket tekintve a cipő a természetjárás alfája és ómegája. A rosszul megválasztott lábbeli nemcsak az élményt tudja tönkre tenni, de ahogy említettem: életveszélybe is sodorhat.

A sportcipőt, edzőcipőt nem túrázásra tervezték, nem szabad útnak indulni benne – télen pláne, de nyáron sem ajánlott. A jó túrabakancs ellenben stabilan tartja a sarkat és a bokát, jól tapad a talajhoz, nem csúszik és vízálló. Télen bélelt, magas szárút érdemes választani, hogy ne jusson hó a cipőnkbe, illetve szintén ebből a célból ajánlott beszerezni a kamáslit is, ami a lábszárhoz és a bakancshoz erősítve óv meg az átázástól.

A túrazoknit nem véletlenül találták ki, amellett, hogy jól szigetelő, nedvességszabályozó anyagból készül – így nem izzad be a lábad a cipőben és megfelelően melegít is. Különböző zoknikat tudsz már beszerezni rövid túrákhoz, könnyű terepre, illetve magashegyi túrákhoz is. Ami még nem árt, ha van nálad ilyenkor: bakancsra húzható csúszásgátló, azaz hómacska, ami a csúszós terepen lesz segítségedre.

Az öltözéket illetően egyébként a varázsszó a rétegezés. Az ideális túraöltözék három rétegből áll: egy nedvességet elvezető alsó ruházatból, vagyis aláöltözetből, ami szárazon tartja a testet (a pamutfelsőt hanyagold, mert magába gyűjti és megtartja a nedvességet, így, ha beizzadsz, egy idő után fázni fogsz benne). Szükség van egy melegen tartó középrétegre – a legjobb, ha ez egy (vagy extrém hidegben több) gyorsan száradó polár pulcsi –, és a külső rétegre, ami szél- és vízálló. A derékban meghúzható kabát jobban tartja a meleget, a hónalj alatti szellőzők pedig segítenek gyorsabban megszabadulni a felesleges hőtől.

Ami a nadrágot illeti: szabadidőnadrágban, farmerben ne túrázz télen (SE) – nem erre vannak kitalálva, hanem utcai viseletnek. Válassz inkább téli túranadrágot, ami vízálló, és jól tartja a hőt, de az izzadtság kiszellőzik belőle.

Mi legyen a hátizsákban?

  • térkép
  • fejlámpa (több is)
  • hótalp
  • bakancsra húzható csúszásgátló, más néven: hómacska
  • megfelelő mennyiségű folyadék – termoszban tea, illetve víz
  • étel (figyelj rá oda, hogy magas cukortartalmú táplálékot is vigyél magaddal)
  • bicska
  • lebomló zacskó a szemétnek, amit hazavihetsz – szelektíven a papírnak, műanyagnak stb.
  • síp (arra az esetre, ha mentésre lenne szükség)
  • összehajtható esőkabát

Tervezz megfontoltan, és ha nem vagy tapasztalt, ne indulj el egyedül!

A túraútvonal gondos megtervezése az egyik legfőbb feladat indulás előtt: tanulmányozd a választott túraútvonalat, nézd át az ott található jelzéseket. De fontos, hogy ne csak a terep adottságaival legyél tisztában, hanem az útvonal hosszával és nehézségi fokával is – és mindig a felkészültségednek, tapasztalatodnak, állóképességednek megfelelőt válaszd. Illetve az időjárási viszonyoknak is nézz utána, sok esetben ugyanis ezen múlik, hogy teljesíteni tudod-e majd az utat.

Mindenképp számolj azzal, hogy a nagy hóban – esetleg a jég vagy a sár miatt – lassabban, nehezebben halad az ember. És mivel télen korábban sötétedik, ezért, ha nem kifejezetten az éjszakai túrázás volt a terved, akkor ne ebéd után indulj neki. Minél korábban mész, annál biztosabban tudod megjárni az utat még világosban.

A Börzsöny Speciális Mentők arra is felhívja a figyelmet, hogy ha nem vagy gyakorlott, semmiképp ne indulj el egyedül – a nagy hegyekben ugyanis még igazi tél van, bármi megtörténhet egy ilyen úton, így jó, ha van egy társad, akire számíthatsz. 

A behavazott Börzsöny például még a tapasztaltabb túrázóknak is kihívást jelenthet – írják a speciális mentők –, a hó ugyanis belepi az ösvényeket, gödröket, a zúzmara, a hófúvás eltüntetheti a turistajelzéseket. Épp ezért mindenképp legyen nálad a telefonodra mentett térkép és/vagy GPS. 

 

Önismereti út, olykor kevésbé kitaposott ösvényeken

Amikor azt mondom, hogy a természetjárás sokat tanított a határaimról, nem a levegőbe beszélek. Az, hogy mire vagy képes, meddig tudsz például pihenő nélkül elmenni, hogy viseled a terepviszonyok változását, mi bizonytalanít el és mi kelt benned félelmet, hol húzódik a komfortzónád – egyáltalán, mennyit bírsz fizikailag és mentálisan – mind hasznos információk és mind megtapasztalhatók természetjárás során. Persze jó, ha van róluk némi előzetes tudásod, de ha nincs, hát majd lesz – úgy rakódnak majd le benned, mint a talaj rétegei. Fokozatosan, egymásra épülve. Épp ezért ne legyél magaddal türelmetlen.

Ha kezdő vagy, olyan távokat és terepet válassz, ami az aktuális felkészültségednek, kondíciódnak megfelel. A határaidat lassan tágítsd – a legjobb, ha ezt olyan valaki társaságában teszed, aki már tapasztalt.

Ne csak az adott táv teljesítését illetően fogadd el a saját tempódat, hanem a tanulásban is: amíg a felfelé vezető úton nem érzed magad biztonságban, ne akarj csúcsokat meghódítani. Számomra ez volt például az idei év egyik legfontosabb tanulsága – még úgy is, hogy évek óta űzöm ezt az „ipart”. Tölts minél több időt a szabadban télen is, tanulj, tapasztalj minél többet magadról – és gyönyörködj a csodás tájban. 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Halfpoint Images

Filákovity Radojka