Legyen hálótársad millió csillag – Így vágj neki a nomád természetben való alvásnak

–

A Kéktúra-láz most éli reneszánszát, és mi is belevágtunk. Nagyon boldog vagyok, hogy már nekem is van „kisfüzetem”, és benne néhány jel, ami remélhetőleg folyamatosan gyarapodni fog. Szerintem bármikor belevághat az ember, nem kell különösebben rákészülni.

Mi is csak megvettük a füzeteket meg a tintapárnát, és kezdődhetett a móka. Persze abból a szempontból előnyből indultunk a vadkempingezés terén, hogy jól bejáratott sátor, matrac és hálózsák már a birtokunkban volt. Ugyanakkor nekem például túrahátizsákom és túracipőm akkor még nem volt, aminek néhány lejtőnél meg egy fárasztó nap végén éreztem ám a hátrányát…

Összességében szuper élményekkel tértem haza

Hihetetlen gyermeki izgalommal töltött el, hogy lepecsételhetem a már bejárt területeket, a versengő és feladatorientált énem imádta, hogy újabb csúcsokat hódít meg és pipál ki, a magamról való tanulás pedig folyamatosan egy izgalmas, és egyáltalán nem mellékes belső utazást alakított ki bennem a tényleges út megtételén felül.

A vadkemping izgalmairól nem is beszélve! Csapatként is összekovácsolt minket, amikor egy furcsa állati zajra és az én pánikoló sikolyomra a barátom teljesen higgadtan reagált. Ha pedig nincs zavaró tényező (ami amúgy ritkán van, mivel az állatok sokkal jobban félnek tőled, mint te tőlük), semmivel sem összehasonlítható az a nyugalom és elementáris erő, ami a természet kincseiből árad.

Nem is tudom, mikor aludtam utoljára olyan jót, mint egy kellemesen kimerítő és élménydús napot követően a kilátó tetején felhúzott sátrunkban. Képzelj el egy éjszakát, amikor a lassuló légzésed friss levegővel tölti meg a tüdőd, távol vagy a város zajától és igazán koromfekete az éjszaka, szóval minden adott a pihentető alváshoz.

Reggel pedig az eléd táruló látvány szebb, mint amit álmodtál. Tetszik, ugye? Bizonyos dolgokat azért jó, ha tudsz!

Az írott törvények

Sokan talán azért nem mernek belevágni a vadkempingezésbe, mert az tilos. Megnyugtatok mindenkit, ez csak részben igaz, és legtöbbször attól függ, honnan nézzük. A 2009-es erdőtörvény értelmében az erdőben pihenés, üdülés, sportolás vagy kirándulás céljából gyalogosan bárki engedély nélkül, saját felelősségére közlekedhet vagy ott tartózkodhat 24 órát nem meghaladóan, hacsak más jogszabályok ezt nem korlátozzák.

Ha tehát az a tervünk, hogy napközben megyünk jó pár kilométert, és este nyugovóra térnénk valahol a sátrunk biztonságában, majd másnap folytatnánk tovább a túrát új úti céllal, arra van lehetőségünk. De olyat nem csinálhatunk, hogy több napon keresztül egyetlen helyen letáborozunk, és kifeküdjük az aljnövényzetet.

Ugyanakkor nagyon körültekintőnek kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy milyen védelem alá esik a választott hely. A védett természeti területek szabályozásáról egy 1996-os törvény rendelkezik, amelynek értelmében az itt végzett tevékenységekhez engedélyt kell kérnünk a fenntartótól. A gyakorlat azt mutatja, hogy általában meg szokták adni. Fokozottan védett területeken viszont valóban tilos a vadkemping. A kedvcsináláshoz (vagy elvételhez…) talán ennyi jogi ismeret épp elég, de ha jobban elmélyednétek a „mit és hol szabad?” kérdésekben, ajánlom a Turistamagazin informatív cikkét.

Az íratlan szabályok

Azt feltételezném, ha valaki van annyira elkötelezett, hogy eltöltsön egy éjszakát a természet lágy ölén, akkor tisztában van azzal az alapvető ténnyel: ő itt csak vendég. Ám mivel vadkempinges csoportban is olvastam már olyat, hogy a kajáért sátrat szétszaggató komisz rókának „legközelebb egy kis mérget is visz” az illető, így inkább a triviálisnak tűnő tényezőkre is kitérek.

Az erdő egy élőhely, állatok és növények lakják, nem szabad kárt tennünk benne. Olyannak kell megőrizni, amilyen állapotban találtuk – legalábbis nem szabad rontani rajta, de más szemetét azért nyugodtan összeszedhetjük.

Mindig legyen nálunk kukazsák, amiben a szemetünket gyűjthetjük, és legyünk annyira jó fejek, hogy azt magunkkal visszük vissza a civilizációba, különben a kíváncsi erdőlakók szétszórhatják az utánunk hagyott hulladékot.

Ha jártas vagy a természet bogyóiban, gyümölcseiben, gyógynövényeiben, esetleg gombáiban, akkor szedj belőlük bátran, és fogyaszd kedvedre. Ehhez Csepelyi Adri írásában találsz segítséget. Akár haza is vihetsz belőlük (bár ezt megint csak az erdőtörvény szabályozza), de ne zsákmányold ki a lelőhelyet.

Ha szeretnél meleg ételt enni, először mindig tájékozódj az aktuális tűzgyújtási tilalommal kapcsolatban. Amennyiben nincs korlátozás, tüzet csakis az elhullott gallyakból szabad rakni, amelyekből akad bőven, élő fát soha ne bánts.

Végül a praktikumok: útmutató vadkempingezéshez

A vadkempingezés egyik extrém módja, a bivakolás, amikor sátor nélkül fekszik az ember a millió csillagos lakosztályban, teljesen a szabad ég alatt saját tákolmányban vagy ponyvával lefedve. Ezt még én sem próbáltam, így elsősorban a sátras alváshoz tudok néhány praktikus tippel szolgálni, de talán több pontban egyezik a két megoldás.

Időjárás: banálisnak tűnik, és persze az Időkép sem tud mindig atombiztosat mondani, de egy túra tervezését (pláne, ha ottalvós!), érdemes az időjárás előrejelzéssel kezdeni, és aszerint pakolni. Ha minimális esély is van arra, hogy esni fog, tegyünk el esőkabátot (nálam nem volt, és jól megszívtam…), ha viszont végig verőfényes napsütést ír, akkor inkább fejfedő és naptej legyen nálunk, ilyenkor nem muszáj cipelnünk az esővédő felszerelést.

Higgyétek el, napi 25–30 kilométernél minden gramm iszonyatosan számít.

Nagyon fontos az is, hogy éjszakára milyen hőmérsékletet jósolnak, ennek megfelelően kell a ruházatot és a hálózsákot biztosítani.

Hálózsák: ne legyen se túl hideg, se túl meleg! Általában többféle hőmérsékleti ajánlást találunk a zsákokon, egyszerű túrázóként azonban bőven elég, ha a komforttartományt vesszük figyelembe, ami egy átlagos testalkatú ember zavartalan, kényelmes alvását teszi lehetővé. Ha tehát a hálózsákunk komfortértéke öt fok, akkor az a körüli hőmérsékleti viszonyok mellett fogunk a legjobbat aludni benne – a nyári melegben túl sok lesz, a téli mínuszokban pedig fagyási sérüléseket is szenvedhetünk. Hűlnek az éjszakák, szóval a matrac szigetelőképességére is oda kell figyelni, mert alulról nagyon könnyen fel lehet fázni. 

Ruházat: egy hétvégi nomád túrához felesleges három garnitúra váltóruhát vinni, rendes fürdési lehetőség nélkül úgysem érzi az ember a teljes megtisztulást, a hátára nehezedő plusz súlyt viszont annál inkább. A kényelem és praktikum legyen az első számú rendezőelv, a jó nedvszívóképesség pedig igazi kincs. Ehhez kapcsolódóan Filákovity Radojka korábban összegyűjtött nektek sok-sok hasznos tippet. Az ősz beköszöntével fokozottan igaz a réteges öltözködés, éjszaka érdemes a fejünket melegíteni sapkával vagy a hálózsák kapucnijával, mert nagyon sok hő távozik onnan.

Sátorhely: végre terepen vagyunk! Sátorhelyet mindig kellő körültekintéssel válasszunk, hiszen a másnapi (hosszú) túrára célszerű kipihenten indulni, a körülményekhez képest pihentető alváshoz pedig elengedhetetlen valamiféle kényelem. Célszerű, ha nem lejt az adott hely, hacsak nem akarunk az éjszaka közepén a sátor valamelyik felébe csúszva ébredni, illetve mindig a lehető legmagasabb pontot próbáljuk meg belőni, ugyanis ki kell zárni a lehetőséget, hogy megállhasson alattunk a víz egy esetleges nagyobb csapadék után. Lehetőleg ne a vadcsapás kellős közepére pakoljunk, mert az mindkét fél részéről kellemetlen meglepetéshez vezethet.

Érkezés, indulás: érdemes még természetes fényben, tehát naplemente környékén megtalálni a szimpatikus sátorhelyet, hogy ne legyen gond a tartozékok megtalálásával. Meg persze azon praktikus okból, hogy az ember lánya ne kapjon szívrohamot a sötét erdőben minden nesz után úgy, hogy a „kacsalábon forgó sátor” még sehogy sem áll. Ettől függetlenül mindig legyen nálunk zseblámpa. Hacsak nem vagyunk vakmerőek, vagy nem éjszakai túra a célunk, akkor sötétedés után már jobb a sátor nyugalmában pihenni, és akár a megszokott időtől két-három órával hamarabb elaludni.

Ha engem kérdeztek, csodás dolog a nappal együtt ébredezni, összeszedni a sátorfánkat (illetve ma már a cölöpöket), és még azzal a lendülettel nekiveselkedni a napi kilométereknek.

Ez főleg nyáron igaz, amikor többnyire reggel elviselhető a hőmérséklet. Meg azért is jó korán elindulni, hogy legyen idő megtenni az aznapi célt bámészkodással, pihenéssel együtt.

Kaja: a Kéktúra bizonyos szakaszain keresztülmegy falvakon, ahol klassz lehet kipróbálni a helyi gasztroérdekességeket (mi kicsit ezt is csináltuk, szóval olyan volt, mintha egy nyaralás lenne) vagy beszaladni a kisboltba életmentő csokiért, de többségében nyilván azért megy az ember az erdőbe, hogy maga mögött hagyja a civilizációt. Ilyen esetben, a magunkkal hozott ételt mindig akasszuk föl a sátortól tíz–tizenöt méterrel messzebb egy magasabb faágra, melyet már lehetőleg az erdei vadak nem érek el.

Kaját vagy bármilyen szagosabb anyagot éjszakára magunknál hagyni kifejezetten veszélyes, hiszen a körülöttünk lévő vadak nagyon kíváncsiak. Képesek a sátort is kiszakítani, hogy megtudják, mi olyan jó illatú. Az anyagi kár mellett valószínűleg több okból sem örülnénk a látogatóknak…

További hasznos oldalak, tudnivalók

Mindegy, milyen az idő, a megfelelő folyadékbevitel elengedhetetlen, ehhez segítségünkre lehet a Közkutak oldala. Érdemes több megtöltött kulaccsal elindulnunk, bár nehezek, de tapasztalatom szerint több olyan egybefüggő erdőséggel találkozhatunk, ahol nem, vagy csak időszakosan működnek a források, kutak, így korlátozott a vízvételi lehetőségünk.

Kirándulás vagy túrázás közben bármi történhet (akár baj is), szóval mindig legyen nálunk elsősegélycsomag alapvető kötszerekkel, fertőtlenítővel és a számunkra elengedhetetlen gyógyszerekkel. Meg persze telefon, hogy tudjunk fotózni vagy baj esetén segítséget hívni.

Szuper élményeket nektek!

Deli Csenge

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/anatoliy_gleb

A további képek a szerző tulajdonában vannak