„A pénzügyi tudatosság az állami gondoskodásban élő gyerekek esetében ezerszeresen fontos”

–

A Tűzcsiholó Egyesület azon dolgozik, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek szülei állami gondoskodásban nevelkedtek, ne kelljen gyerekotthonban felnőniük. „Aki családban nő fel, annak van egy stabil háttere, amibe kapaszkodni lehet, ahová mindig vissza lehet menni, ha nehéz helyzetbe kerül az ember. Az állami gondoskodásban nevelkedett gyerekeknek, fiataloknak nincs meg ez a családi kötődésük, és nyilván nincs olyan szociális megtartó erő sem körülöttük, ami segíthetné őket az életben. Az egyesületet azért hoztuk létre, hogy aki állami gondoskodásban, gyermekotthonban nőtt fel, annak a gyereke már ne kerüljön vissza a rendszerbe. Tehát talpra tudjon állni a család, tudja jól nevelni a gyerekeit, legyen önfenntartó. Ezért próbálunk tenni” – kezdi Illésné Áncsán Aranka, a Tűzcsiholó Egyesület alapító tagja, aki korábban 26 évig dolgozott a tiszadobi gyermekotthonban.

Szakemberképzéssel tesznek a pénzügyi tudatosságért

Az egyik fő problémája ezeknek a családoknak, hogy a gyermekotthonokban nem volt lehetőségük megtanulni, hogyan osztja be a pénzét egy család, hogyan lehet spórolni. És bár nagyon minimális zsebpénzt kaptak, annak a beosztását nem lehet ahhoz hasonlítani, ahogyan egy családnak gazdálkodnia kell. Ebből kifolyólag nagyon sok fiatal családos számára okoz nehézséget a pénzügyek kezelése. Bár van bejelentett munkájuk és rendszeres fizetésük, hitelt vesznek fel, amit utána nem tudnak törleszteni – ha megcsúsznak, a pár tízezer forintos tartozásból pillanatok alatt több százezres, gyakran milliós adósság kerekedik.

Mivel számtalan olyan tényező van, ami abból kifolyólag nehezíti a családok életét, hogy a szülők állami gondozottak voltak, a Pénzügyi Patrónus Program egyik része a Csoport-téka Egyesület közreműködésével a gyerekotthonokban dolgozó nevelők, pedagógusok képzését célozza. 

„Ami közös a programban részt vevő családokban, hogy a gyermekotthonban töltött évek alatt nem tanultak meg tudatosan gazdálkodni. És bár ez sokszor igaz a családokban nevelkedő gyerekekre is – hiszen az iskolai tananyagban sem lehet ezzel találkozni, és otthon is kevésbé tudatosan készítik fel a családok a gyerekeket –, az állami gondoskodásban élők esetében ez ezerszeresen fontos” – véli Áncsán Aranka. Az ő esetükben ugyanis hiányzik a stabil háttér, ha pedig hibáznak, veszélybe kerülhet a család, de még a gyerekeik is. Számukra létfontosságú, hogy elsajátítsák ezeket az ismereteket.

A program keretén belül több gyerekotthon munkatársai is részt vettek már a képzésen, a cél pedig, hogy az otthonokban dolgozó felnőttek segítségével beépüljön az állami gondozott gyerekek mindennapjaiba a pénzügyi tudatosság. A gyermekotthonokra jellemző nevelési módszerek fejlesztése ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy az intézetből kikerülve a fiatalok ne kerüljenek adósságcsapdába.

Nincsenek eszközeik a nehéz pénzügyi helyzetek kezelésére

Szintén jellegzetes, hogyan próbálják meg kezelni a pénzügyileg nehéz, fenyegető helyzeteket:

egy idő után már inkább becsukják a szemüket, fel sem bontják a levelet, ha látják, hogy a bankból jött – így azonban az sem derül ki, hogy mi áll benne.

Pedig legtöbbször van (vagyis lenne) lehetőség arra, hogy megegyezzen az adós a bankkal. Az állami gondoskodásból érkező embereknek épp ezért fontos azt is megtanulniuk, hogy azonnal reagáljanak egy hivatalos levélre, felszólításra, hogy megmutassák a bank vagy a végrehajtó irányába a hajlandóságot a fizetésre.

További probléma, hogy hiába van bejelentett munkahelyük, ilyenkor ezen a téren is bajba kerülhetnek a családok. Ha ugyanis behajtás alá kerül a tartozás, és elveszik a keresetük nagy részét, vonzónak tűnhet a lehetőség, hogy inkább feketén dolgozzanak, ami további gondokat szül: ha betegség miatt kiesnek a munkából, nem lesznek táppénzre jogosultak, nincs fizetett szabadságuk, és sokkal rosszabb feltételek mellett kénytelenek dolgozni.

Pénzügyi szakemberek szoros együttműködésben segítik a családokat

A program másik pillére az állami gondoskodásból már kikerült, családot alapító fiatal felnőttek segítése. „Fontosnak tartjuk, hogy közvetlenül is segítsünk ezeknek az embereknek, az Erste Bank pedig mellénk állt” – meséli Áncsán Aranka hozzátéve, hogy meghirdették a cégen belül a lehetőséget, és akik szerettek volna, jelentkeztek önkéntesnek.

Tavaly év végén, a program indulása előtt aztán egy ebéd alkalmával a bank önkéntesei találkoztak azzal a hat családdal, amelynek tagjai részt vesznek a kezdeményezésben. Így került kapcsolatba Csutak Álmos – a pécsi bankfiók vezetője, a program egyik önkéntese – Ági családjával, aki korábban maga is állami gondozásban élt. 

„Először feltérképeztük, milyen bevételei, illetve kiadásai vannak a családnak, és mekkora tartozásokkal állunk szemben. Aztán felmértük, hogy hol tudunk faragni a kiadásokból, vásárolnak-e esetleg olyan termékeket, amiket olcsóbb alternatívával tudnánk helyettesíteni. Rengeteg ilyen apróság van, ami sok embernek természetes, ezeknek a családoknak viszont segít, ha rávilágítunk” – mondja Álmos.

Mivel minden családnak más a helyzete, a problémája és a mozgástere, az önkéntesek minden esetben személyre szabott tervet készítenek, amit nemcsak az érintett családdal, de a Tűzcsiholó Egyesület mentorával is egyeztetnek.

Első lépésként jellemzően a tartozások felszámolását tűzik ki célul, a szakemberek pedig nemcsak pénzügyi tanácsokkal látják el az érintetteket, de szükség esetén levelet írnak a végrehajtónak vagy a banknak, amit aztán az egyesület mentora segít eljuttatni a megfelelő helyre. Ilyen módon sikerült például Ágiéknak részletfizetési megállapodást kötniük, elindult egy pozitív folyamat, és már nem sok hiányzik ahhoz, hogy Ági teljesen visszafizesse a tartozásait. 

„Nagyon jó, hogy olyan szakemberekkel tudunk együtt dolgozni, akik értik a problémát, ráadásul az önkéntesek kapcsolatban állnak a mi mentorainkkal is, akik helyben segítik a dolgok megvalósulását, hiszen ezeknek a családoknak a jó része Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében él, sokan közülük Tiszadobon telepedtek le” – meséli Áncsán Aranka.

Fontos a hajlandóság mindkét fél részéről

Mielőtt elindult volna a Pénzügyi Patrónus Program, a Tűzcsiholó és a Csoport-téka Egyesület néhány napos képzést tartott az érdeklődő családoknak arról, hogy miként kell tudatosan gazdálkodni. A képzés célja az volt, hogy az érintettek lássák át a saját helyzetüket: ha a bevétel mellett ott vannak a szükséges kiadások, akkor hogyan tudnak a lehető legjobban gazdálkodni. Ezen a képzésen bárki részt vehetett, aki kapcsolatban áll az egyesülettel, azonban „amikor kiderült számukra, hogy nincs arra lehetőség, hogy kiradírozzuk a tartozásaikat, sőt sok esetben megszorításokra is szükség lehet, akkor volt, aki visszalépett” – meséli Áncsán Aranka.

Előfordult olyan is, hogy a házaspár egyik tagja – aki nem állami gondozásból jött – nem volt nyitott a lehetőségre, pedig a teher, az adósság mindkettőjüket érintette. Ők így később kiestek a programból. „Mi is nagyon sokat tanulunk ebben a folyamatban, és rengeteg olyan tapasztalatot szerzünk, amivel foglalkoznunk kell” – mondja el a nehézségek kapcsán Áncsán Aranka.

Vannak családok, amelyek ott voltak a képzésen, a hallottakat igyekeznek beépíteni a mindennapjaikba, de a programban már nem szerettek volna részt venni – amelyek viszont igen, azokban tényleg megvan a tettvágy és a hajlandóság, hogy változtassanak az életükön.

Általában havi rendszerességgel tartanak egy olyan megbeszélést, amin az önkéntesek és a mentorok számba veszik, hogy milyen nehézségek voltak, azokat hogyan lehetett megoldani – az önkéntesek ugyanis nem csak pénzügyi segítséget nyújtanak. „Ha érkezik például egy levél, segítünk értelmezni azt, de volt, akinek ügyfélkaput nyitottunk. Rengeteg olyan dolog van, ami nekünk természetesnek tűnik, a mindennapjainkhoz szükséges, a program résztvevőit viszont segíteni tudjuk benne. Sok mindenbe bevonnak minket, szólnak, ha valami nem megy, mert például még nem találkoztak a helyzettel, vagy nem tudják, hogy merre induljanak el” – osztja meg a tapasztalatait Csutak Álmos. 

Szerinte ehhez elengedhetetlen a két fél közti bizalom, de mivel a programba jelentkező családok irányából megvan a nyitottság, úgy érzi, ezt nem volt nehéz kiépíteni. „Fontos volt, hogy nyíltan beszéljünk, és egyenrangú félként tekintsünk egymásra, hiszen ők sem akarják sajnáltatni magukat, és mi sem így tekintünk rájuk. Ha szóba kerül, beszélek a saját életemről, behozok abból is személyes szálakat vagy nehézségeket, tehát próbálunk egy olyan kapcsolatot kialakítani, amiben tényleg megismerjük egymást. Elmesélem, én hogy élek egy praktikával, ami akár az ő életében is változást hozhat, és az eddigiek alapján úgy érzem, hogy mindenről tudunk beszélni.” 

Néhány hónap alatt is születtek sikertörténetek

Annak ellenére, hogy a program végső célja az adósság teljes tisztázása, a szakemberek szerint nagyobb tételek esetén már azt sikernek lehet elkönyvelni, ha egy olyan konstrukcióról születik megállapodás a bankkal, amit a család stabilan, nagy biztonsággal tud tartani.

Volt család, amelynek esetében már fél év után egyértelműen látszott, hogy minden rendben megy: elmaradás nélkül tudják fizetni a tartozást, a szülőknek is stabil munkahelyük van, így a szoros együttműködés kezdetben csak lazult, majd a család kikerült a programból, a helyét pedig egy új vette át.

„Amellett, hogy mi is látjuk, rendben megy minden, az egyesület is megerősít minket ebben, úgyhogy dupla visszacsatolást kapunk arról, hogy a család, amellyel hónapokon át együtt dolgoztunk, elindult egy jó úton – mondja Csutak Álmos. – Számomra mégis az a legfontosabb megerősítés, hogy még ezután is megmarad a kapcsolat köztünk, és keresnek, ha egy kérdés kapcsán én jutok eszükbe. Ebből tudom, hogy jól indítottuk a kapcsolatot, és látják, hogy van, akire még mindig számíthatnak – én pedig szívesen beszélek velük és segítek neki azután is, hogy kikerülnek a programból.”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Elva Etienne

Mózes Zsófi