Ennyit keresünk mi, magyarok

Magyar ember evés közben nem beszél, pénzről pedig soha. Végül is kinek mi köze van ahhoz, hogy mennyit keresünk, mire költünk, jobban megfizetnek-e minket, mint a kollégánkat?! 

Jöjjenek a tények! 2023. júliusában a bruttó átlagkereset 559 100, míg a nettó átlagkereset 385 600 forint volt. Ugyanebben az időszakban a bruttó minimálbér 232 000 forint, a bruttó garantált bérminimum pedig 296 400 forint volt. 

Egy nyolc éve tanító, pedagógus 1. besorolású, egyetemi végzettséggel rendelkező tanár bruttó 263 900 forint, egy átlagos junior IT-s munkakörtől függően bruttó 700 000 –1 200 000 forintot vitt haza. 

Vagyis sokan, sokféle fizetésből élünk, egyvalami azonban közös bennünk: egy kicsit mind kevésnek érezzük azt, amennyiből gazdálkodhatunk.

Talán részben ez, részben pedig a reálérték csökkenése az oka annak, hogy az utóbbi egy évben a lakossági megtakarítás hazánkban 767 milliárd forinttal csökkent, a kihelyezett lakossági hitelállomány növekedésének mértéke pedig lassult. 

A jelenlegi kihelyezett hitelállomány egyébként tízezermilliárd forint. Vagyis minden magyar állampolgárra vetítve, körülbelül egymillió forint tartozásunk van. Fejenként.

Mi, és a pénzügyi tudatosság

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által készített, pénzügyi tudatosságot felmérő legutolsó, 2020-as felmérésben a középmezőnyben, a 14. helyen végeztünk. Az alapvető pénzügyi fogalmak ismeretében Dél-Koreával megosztva a rangos 9. helyet foglaltuk el, a kamat és a kamatos kamat fogalma azonban igencsak kifogott rajtunk: mindössze 18.3 százalékunk tudta helyesen, miről is van szó.

(Kamatos kamat: ha a befektetett összegen keletkező kamatot nem vesszük ki, hanem újra befektetjük, majd az így megnövelt összeget még egyszer befektetjük, kamatos kamatról beszélhetünk. Szívesen.)

A pénzügyi magatartásunk azonban jócskán hagy kivetnivalót maga után: bár egyre jellemzőbb, hogy időre fizetjük a számláinkat, még mindig nem készítünk sem rövid, sem hosszú távú pénzügyi tervet, nem takarékoskodunk az elvárható módon, és szívesen költünk észszerűtlenül akkor is, ha nem igazán van miből. 

De akkor végül is mennyibe kerül az élet?

A válasz: sokkal többe, mint gondolnánk! Ha figyelembe vesszük, hogy egy család kiadásainak listája milyen sokrétű, és ezek között mennyi rendszeres, mennyi váratlan, mégis rendszeresen tervezhető, illetve valóban váratlan kiadás szerepel, rájöhetünk, hogy még az egészen körültekintők is kifelejtenek ezt-azt.

Hiszen a hiteltörlesztő(k), a rezsi, az élelmiszer mellett ott van az internet, a telefon, a streamingszolgáltatás, az egészségügyi költségek – orvostól a vitaminig, ugyebár, hiszen, aki teheti, a magánellátást választja –, a benzin, a közlekedési bérletek, a különórák, a sport, az iskolai étkezés, a ruha-cipő, a fodrász-kozmetikus-körmös-borbély, a rekreáció, a kultúra, az utazás, a nyaralás, a nyári tábor, az ünnepek extra kiadásai, az ajándékok, az amortizációs költségek… és így tovább. Mégis ki tudna – vagy akarna – szembenézni ekkora egzisztenciális szorongással, nem igaz?!

Nos, az az öt önkéntes, akik néhány kérdésre válaszolva segítenek nekünk a gondolkodásban. Ami közös bennük: mindannyian 30 és 45 év közötti felnőttek, akik havonta átlagosan 600 000 Ft körüli nettó összegből gazdálkodhatnak.

Peti 37 éves és egy vidéki kistelepülésen él:  „Egyedülálló pasi vagyok, és azt hiszem, az átlagosnál valamivel jobb az anyagi helyzetem. Albérletben lakom, de kocsira és lakásra gyűjtök, így a megtakarításaimat euróban tartom.

A kisebb költésekről – ruhavásárlás, nagybevásárlás, irodai kellékek – gyorsan döntök. Figyelem az árakat, de ezeken túl sokat nem szoktam vacillálni. A nagyobb kiadásokat – laptop, bútorok, háztartási gépek, autójavítás – pár hetes tervezés szokta megelőzni, összehasonlítom az árakat, megkérdezem az ismerősöket, aztán igyekszem ár-érték arányban jól dönteni.

Éves pénzügyi tervem nincs, de próbálok mindenben okosan eljárni. Alapvetően boldog vagyok az életemmel, és bár az évi egy-két kisebb nyaralásnál gyakrabban szeretnék utazni, tudom, hogy spórolni kell, hiszen az autó- és lakásvásárlás drága mulatság.”

Evelin 35 éves, két kisgyermeket nevel egyedül. Mint mondja, ő az egyetlen, aki kilóg a csapatból, hiszen mindössze 440 000 Ft-ból kell kijönnie havonta. „Ebben minden benne van, a gyes, a családi pótlék, a fizetésem és cafeteriám, de még az adókedvezmény is. Gyerektartással még nem kalkulálhatok, mert bár egy éve külön élünk, a válásunk még nem zajlik, és amúgy is a határozott célom, hogy anélkül is működőképes legyen a rendszer.

Havi lebontásban készítek pénzügyi tervet, általában egy évre előre, rendszeres felülvizsgálattal, előre kijelölt rövid és hosszú távú célokkal. Megtakarításaim is vannak: nyugdíjcélú, illetve a lakáshitel előtörlesztéséhez felhasználható előtakarékossági számlát, valamint egészségpénztárt is igénybe veszek.

Minden hónap elején leülök végiggondolni, hogy minek kell beleférnie a fizetésbe, és írok egy listát.

Fontos, hogy mindig konkrét összegeket írok fel, és mindig felfelé kerekítek, így nagy meglepetés nem érhet. A nagyobb költségeket igyekszem előre megtervezni, és fokozatosan összerakni rá a pénzt, hogy ne terhelje agyon a költségvetést.

A legnagyobb nehézséget számomra az egyedüllét jelenti. Az, hogy a legapróbbtól a legkomolyabb döntésekig minden felelősség az én vállamat nyomja. Ha elrontom, akkor nincs, aki segítsen. Ugyanakkor ez ad egyfajta szabadságot is, hiszen csak magam és a gyerekek felé tartozom elszámolással. Ők meg garantáltan nem kérdezik meg, hogy miért vett anya cipőt magának. (Többnyire azért egyébként, mert leszakadt a lábáról az előző…)”

Gergő 42 éves és párjával együtt a pénzügyi varázslók táborát erősíti, hiszen 600 000 Ft-ból hat gyereket nevelnek, miközben az egyik nagymama is velük él. „Pénzügyi tervünk nincsen, többnyire inkább csak túlélünk, de mindig vannak előzetes kalkulációk. A kiadásokról többnyire én döntök, mivel én veszek részt a napi ügymenetben, a vásárlásokat is én intézem. Általában priorizálunk, és arra költünk, ami igazán fontos – a kevésbé lényeges tételek pedig felkerülnek egy jövőbeni listára. 

Az ünnepeken fix kerettel »dolgozunk«, nyaralásra pedig az utóbbi években nem maradt keret. Egy-egy kirándulás, program belefér a büdzsébe, oda általában én viszem a gyerekeket.Törekszünk az öngondoskodásra is, van biztosítással egybekötött megtakarítási számlánk, és igyekszünk gondolni a jövőre is.”

Kati 40 évesen egy négyfős család pénzügyeit koordinálja. Mint mondja, mindenre jut, ami fontos, de semmire sem, ami nem kell.

„Hónap elején töltök magamnak egy pohár bort, veszek egy nagy levegőt, és utalok mindent, amit kell. Hitelek, számlák, iskolai étkezés… egyiket a másik után. Szörnyű érzés nézni, ahogy pillanatok alatt elfolyik a pénz, de hát ez az élet, nem? 

Amúgy van rövid és hosszú távú pénzügyi terv, ünnepi, nyaralós és táborozós büdzsé, de egy-egy váratlan, nagyobb kiadás rendesen rám tudja hozni a frászt. Az ünnepekre, zsúrokra, vendégségekre akciókon vásárolok, egyéni luxusom nincs. Így kihúzzuk, de komolyabb összeget félretenni már nem tudok. Ez halálra rémít, de jelenleg ez van. Mindig keresem az új lehetőségeket.”

Gáborék a harmincas éveik elején járnak, feleségével együtt közösen döntenek a pénzügyekről. „Minden hónapra van egy kisebb pénzügyi tervünk, de amúgy nem tervezünk. Arra persze törekszünk, hogy a hiteleket és a megtakarításokat is mindig befizessük.

Közös kasszán vagyunk, többnyire közösen is vásárolunk, bár a kis költéseket nem feltétlenül beszéljük meg egymással: mindenki szabad kezet kap. A legnagyobb luxus számunkra a szórakozás és a divat, mert én meccsekre, a párom színházjegyre költ szívesen. 

Nem igazán tervezünk előre, ami kell, azt megvesszük, karácsonyra pedig az ünnepek előtt hangolódunk. Megvagyunk, de tény, hogy volt már vitánk abból, hogy vajon kell-e a 23. fekete táska a gardóbba.”

A pénzügyi biztonság kulcsa a tudatosság

Ezt vallja Fa Kinga családi pénzügyi szakértő is, akivel a magyar családok pénzügyi tudatosságáról és a biztonsághoz szükséges lépésekről beszélgettünk. Kinga szerint a legnagyobb probléma az, hogy általában nem azt gondoljuk át, mire mennyi pénzünk van, helyette arra koncentrálunk, mi az, amit meg akarunk vásárolni.

„Ha tudjuk, hogy egy adott hónapban egy adott összeget költhetünk élelmiszerre vagy éppen szórakozásra, miért költünk mégis többet? Miért gondoljuk, hogy nekünk valami jár? Azért, mert szeretnénk boldogságot, szeretnénk kárpótolni magunkat a lemondásokért, és nem szívesen engedünk el valamit, amire vágyunk. Csakhogy ha valójában nem fér a büdzsébe, akkor egy-egy ilyen vágyott dolog – körmös, masszázs, könyv vagy éppen kávézás a barátokkal – felboríthatja akár a teljes havi költségvetésünket is” – mondja a szakember.

Véleménye szerint a tudatosság a kulcs mindenhez, melynek első lépéseként először azt kell tudnunk, mire és mennyit költünk, aztán pedig meg kell tanulnunk várakozni, és pénzt, illetve tapasztalatokat gyűjteni.

Ha van egy nyaralós borítékunk, amibe minden hónapban húszezer forintot rakunk, augusztusra már van százhatvanezer forintunk, amiből utazhatunk. Ha viszont augusztusban úgy vonjuk ki ezt az összeget a rendszerből, hogy az valójában nem áll rendelkezésre, nagy bajban leszünk, ha valami váratlan történik” – hívja fel a figyelmet Kinga.

„Úgy tudunk a legtöbbet spórolni, ha megtanuljuk értékelni a pénz nélküli örömteli pillanatokat.

Szuper, ha belefér egy kalandpark vagy egy kirándulás, de megvan a maga varázsa egy pikniknek, egy snapszerpartinak vagy egy társasjátékos bandázásnak is.

A családi pénzügyi tanácsadó tippjei

Fa Kinga nem csak a levegőbe beszél: több százezres közösségimédia-csoportot vezet, tanácsadásokat tart, ingyenes tervezőkkel segíti a családokat, és nem győzi hangsúlyozni a pénzügyi tudatosság fontosságát. 

„Az első és legfontosabb lépés, hogy pontosan lássuk, mennyi pénzünk van. Ehhez fel kell írnunk a kiadásainkat – mely téren mindig legyünk borúlátók. Tervezzünk a lehető legrosszabb eshetőséggel, azaz a legmagasabb árral, és soha ne kalkuláljunk szerencsefaktorral. A bevételek tervezésénél azonban a másik irányban érdemes részrehajlónak lenni: inkább kevesebbet tervezzünk a költségvetésbe, mint hogy később érjen minket meglepetés” – mondja.

Néhány gyors, azonnali változtatás, amit Kinga szerint bármikor bevethetünk:

1. A listaírás

Ha otthon valami elfogy, írjuk fel a listánkra! Így amikor boltba megyünk, pontosan tudjuk majd, mire van szükségünk, és azt is, hogy mire nincs. Vásárlás közben pedig legyünk tudatosak: ami nincs a listán, az „nem létezik”.

Ugyanezzel a módszerrel célszerű belevetni magunkat a kuponnapokba, pontgyűjtő akciókba is! Ha van listánk, és tudjuk, mit keresünk – például egy fehér pólót, egy barna bokacsizmát, és legfeljebb három dekorkozmetikumot maximum húszezer forintért –, akkor már tudjuk, mihez tartsuk magunkat. 

Hiszen, ha fix és rugalmatlan havi keretből élünk, akkor hiába van szinte ingyen a négyezer forintos szandál, hiába jön majd jól jövő júliusban, a mostani költségvetésünkben észszerűtlen hiányként jelentkezik. Vagyis kevesebb marad arra a bizonyos barna bokacsizmára, amit így nehezebb lesz beszerezni is.

2. Az egyszerűsítés

Ne nehezítsük meg a saját dolgunkat azzal, hogy mindig minden akciót figyelünk, hiszen ezzel rengeteg energiát és időt veszítünk! Helyette legyünk praktikusak: ha megvan a kedvenc mosószer, tusfürdő vagy vécépapír, aminek a minősége megfelelő, az ára pedig elfogadható számunkra, a jelszó a következetesség.

Csak ezeket a termékeket keressük az akciókban, a többit pedig hagyjuk figyelmen kívül! Így az otthoni termékek, eszközök minősége állandó lesz, a költségeken pedig a jókor jó helyen jegyében rendszeresen spórolhatunk. 

3. A borítékmódszer

Elsőként a rendszeres havi, negyedéves, féléves és éves kiadásokat is alakítsuk havi kiadásokká, majd mindegyiknek nevezzünk ki egy-egy borítékot. Ezután a fizetésnapot követően tegyük be az egyes célokra betervezett összeget a vonatkozó borítékba. Így tudjuk majd, meddig ér a takarónk.

Ha az adott hónapra meghatározott keret nem fogy el, örüljünk és tartalékoljunk, hiszen a következő nagyobb vásárláskor jól jöhet a most megspórolt néhány ezer forint. 

Maradva az eredeti példánál: mindig legyen pénz a ruha-cipő borítékban, de csak akkor vásároljunk egy-egy új, jóminőségű darabot, amikor arra valóban szükségünk van. Ha épp nem kell semmi, legközelebb nagyobb lesz a mozgásterünk, és vele együtt az örömünk is.

4. A rendszeres váratlan kiadásokra való felkészülés

Kinga szerint a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, hogy nem készülünk azokra a nagyobb, rendszeres, ám sokszor váratlannak tűnő kiadásokra, melyeket valójában könnyen betervezhetnénk az éves költségvetésbe. 

Éves autópálya matrica, lakásbiztosítás, az autó(k) biztosítási díja, nyári táborok, születésnapok, karácsony… Minden évben eljönnek egyszer, és mi mégis minden alkalommal meglepődünk kicsit. 

Nincs ez másként az olyan kiadásokkal sem, mint a foghúzás, a nőgyógyászati szűrővizsgálat, a hűtőcsere vagy a tetőjavítás. Azt nem tudjuk, mikor következnek be, és azt sem, hogy akkor mennyibe fognak kerülni, de egy dologban biztosak lehetünk: előbb-utóbb megtörténnek.

Ha ezekre a kiadásokra tudatosan, havi fix összeget elkülönítve készülünk, amikor a baj bekövetkezik, lesz mihez nyúlni, eloszlanak a terhek, és kisebb lesz a nyomás. 

5. A pénzhez való viszony átgondolása

Sokan vannak, akik a pénzen keresztül határozzák meg a saját értéküket, míg mások csak szükséges rosszként tekintenek rá. Akadnak, akik azért nem számolnak, mert nem akarnak elkeseredni a csúfos igazságot látva. És vannak olyanok is, akik nem számolnak, mert nincsenek rászorulva.

A valóság azonban az, hogy a pénzhez, költéshez és tervezéshez való egészséges viszony alapfeltétele, hogy ismerjük és becsüljük önmagunkat. Ahogy a pénzünket is.

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ CreativeDJ

Z. Kocsis Blanka