„Egy állandóan belélegző társadalomban élünk” – a Hello, WMN!-en végre kiereszthettük a levegőt!

–

Az első pillanattól kezdve megvolt az együtt rezgés…

…Talán amiatt, mert Adrienn zsebében volt egy holdkő, vagy esetleg mert lerakott az asztalra egy szodalitot, ami a torokcsakra ásványa, ez pedig segíti a kommunikációt, a szégyen nélküli önkifejezést, és azt, hogy mindenki azt mondhatta ezen az estén, amit tényleg fontosnak tartott.

Annyi bizonyos, mindannyian úgy jöttünk el a MOMKultból, hogy éreztük: most valami olyasmi történt velünk, ami ritkán adatik meg.

(Ha nem tudtál ott lenni, utólag is átélheted az élményt: ITT vehetsz online jegyet.) 

Három nagyon különböző területről érkező vendég volt a színpadon, a spiritualitásról is másként vélekedtek. 

„Nem vagyok babonás, csak utálom, ha fekete macskák futnak át előttem”

Csepelyi Adrienn több idézetet is hozott az est elejére, a macskásat például Krasznahorkai Lászlótól, ezzel megalapozta a közönség hangulatát, és szépen bevezetett minket ebbe a megosztó témába, hogy mit is gondolunk valójában a spiritualitásról, a lelkünkről, az univerzumról, az eleve elrendeltetésről, a társadalmi szerepeinkről, a megfelelési vágyunkról, valamint arról, hogy mikor és miképp irányíthatjuk a gondolatainkat.

Az Úr legyen veletek…

…és a te lelkeddel. Minden katolikus liturgia végén elhangzik ez a mondat, de vajon belegondolunk-e abba, mi zajlik a lelkünk mélyén valójában? Mi segíthet abban, hogy jobban legyünk?

„A hit magában tudás nélkül, kaotikus, ködös valami, és könnyen csődöt mond. Alkalmazhatatlanná válik a kétségbeesett szükség óráiban” – idézte Szepes Máriát Csepelyi Adrienn, és erről KAP is meggyőzött bennünket felkavaró történetével, amelyben elmesélte, hogyan omlott össze 23 éves korában az egész addig jól felépített világképe, méghozzá igen rövid idő alatt.

„Sok mindenben segít a hit, de van, amiben hátráltat. Mint egy csigaházba, be tudtam gubózni huszonéves koromig. Nyugalmat találtam benne, erre jó a hit, hogy mint egy kötél, meg tudsz kapaszkodni, de senki nem húz téged fölfelé” – mondta. 

Már gyerekként elfojtotta az érzelmeit, amikor a szülei veszekedtek alkoholbeteg édesapja miatt. A nővére beállt közéjük, de ő visszavonult. (Somáéknál is voltak hasonló helyzetek szintén az alkoholbeteg családtag miatt, de náluk inkább a testvérek közötti összefogást erősítette.) Míg KAP-éknál ott volt „az elefánt a nappaliban”, és semmiről nem beszéltek, az alapvető információkat sem osztották meg egymással, elnémította őket a trauma.

A hit abban segített neki, hogy ne veszítse el a józan eszét: „Tudom a helyén kezelni, hogy mi az, amiben rá merem bízni magam a hitemre vagy a közösségemre, és azt is, hogy mi az, amit nem hitből kell megoldani, hanem önismeretből. »Apád iszik, imádkozni fogok érted« – ez nem megoldás” – mondta. 

Apja halála után nyomott egy „hard resetet”.

„Teljes kontrollvesztés, akkor nekem nem maradt más, mint az, hogy »legyen meg a te akaratod«. Nekem idáig tartott az erőm, most már döntse el az élet, hogy mit akar tőlem. Bízom benne, hogy sokkal jobban tudja az élet, az isten vagy a gondviselés, hogy mit akar tőlem, nekem nem kell erőlködnöm. Napi szinte a kezemben tudom a kontrollt, de nem nekem kell mindent irányítanom.”

„Asztrális-mentális takarítónő, akit elbűvölnek az öngyógyító módszerek”

Spitzer Gyöngyi Soma előadóművész, műsorvezető, életszemléleti tanácsadó, spirituális tanító küldetésének érzi, hogy írjon és beszéljen, hogy csökkentse a szégyenérzetet magában és másokban – mondta róla Csepelyi Adrienn. 

Ma már nem érdekli, ha időnként megmosolyogják, tudja, hogy helyes úton jár. A spiritualitás szerinte nagyon is gyakorlatias terület, nincs benne és körülötte semmiféle lila köd. Saját tapasztalatait adja át tanítványainak, amelyek kézzelfogható, mérhető változásokat indukáltak a saját és a közvetlen hozzátartozói életében is. 

Szerinte minden vallás egyetlen „dogmája” a szeretet, és ő szeretetvalláspárti. „Nyissuk a szívünket, csak ez számít. Csodálatos lenne, ha eljutna odáig a világ, hogy nem érdekli az embereket, ki muszlim, buddhista vagy keresztény” – mondta.

Hogy áll egy orvos a hit és a spiritualitás kérdéshez?

„Nagyon egyértelmű, amikor bejön valaki szétcsúszva, én csinálok valamit, és »összerakva« távozik. Így látom a saját szerepem. Amikor a mentális egészséggel foglalkozom, annak eredménye sokkal kevésbé látható” – felelte Csepelyi Adrienn kérdésére Márky Ádám.

Ő sokszor nem érzi úgy, hogy bármit is kontrollálhatna. A szabad akarat kapcsán azt kérdezte: „Amikor a szabad akaratodból azért csinálsz valamit, hogy ne arra gondolj, amire gondolsz, akkor vajon szabad vagy-e?

Az a nehéz nekünk, embereknek, hogy a belső világunkban való navigációra ugyanazokat a szavakat használjuk, mint a külsőre. 

Úgy használjuk a nyelvet, mintha az elengedés az akarat kérdése lenne, és ez egyébként igaz is, ha most megfogom a követ, és el akarom engedni, azt meg tudom csinálni. De amikor egy gondolatot akarok elengedni, akkor jön a baj, mert az így nem tudom megtenni.

Ha előadást tartok, mindig azzal kezdem, hogy szívjuk be a levegőt és utána fújjuk ki. A társadalom, amiben élünk, egy állandó belégzésben élő társadalom. Mindig teljesítünk és teljesítünk. Szépen lassan, ahhoz, hogy állandó belégzésben tudjunk lenni, megtanuljuk, hogy ne érezzük a fáradtságot, az éhséget, a feszültséget, mert ha ezeket nem érezzük, sokkal könnyebb teljesíteni. A XXI. század nagy parodoxona, hogy ahhoz, hogy az életben tudjunk teljesíteni, az egzisztenciánk megőrzéséhez annyit kell teljesíteni, hogy nem engedjük meg magunknak, hogy észrevegyük, mi van belül.”

KAP pedig megfejelte Márky Ádám fontos mondatait: „Pont ez a drámánk, hogy nincs ilyen, hogy »modern ember«. Ősemberek vagyunk, modern környezetben. Ugyanazzal a Homo sapiens sapiens aggyal, mint harmincezer évvel ezelőtt, De nem vagyunk felkészülve arra a világra, amit közben csináltunk magunknak, és minden feszkónk ebből ered. Az, hogy olyan infókkal kell megküzdenünk, amik fölött nincs kontrollunk. Nem ér el odáig a kezünk, hogy befolyásoljuk a borzalmakat.”

A fogékony és hálás közönség a szünet után is velünk maradt, a végére pedig igazi közösséggé váltunk.

Szerkesztőségünk tagjai, Krajnyik Cintia moderálásával egészítették ki az est első részét, és a nehezebb témákat is képesek voltak humorral kezelni.

Milanovich Domi a szorongás természetéről beszélt és arról, milyen jelek mutatják meg neki, hogy komolyabban is foglalkoznia kell a belső békéjével. Kurucz Adrienn pedig arról mesélt, hogy a jóga (meg egy kicsit talán az irodalomterápia is) egyfajta tudatos útkeresés részéről, ami átsegítheti kríziseken. Kerepeczki Anna, szerkesztőségünk „házi boszorkánya”, akinek a „Hagyj békén, retrográdban vagyok!” feliratot is köszönhetjük a merchtermékeinken (ezekből a helyszínen is mutattunk pár szép darabot), is elmesélte, hogyan vezetett a hobbiboszorkányság a pszichoterápiára való nyitottsághoz. 

A végére pedig elárulok egyetlen poént a sokból, amit KAP-tól kaptunk: 

„Nekem is szokott üzenni az univerzum, de mindig spambe megy.”

 További fotókért kattints a képre, és lapozd végig a galériánkat!

ITT vásárolhatsz online jegyet a Hello, WMN!-re

A Hello, WMN! dizájnfelelőse a TorTer e-Design volt, a Thummerer borászat pedig a finom italokról gondoskodott.

Képek: Kovács Tamás / WMN

Both Gabi