A terhesség még mindig láthatatlan – a metaverzumban és a való világban is

–

Az olyan cégek, mint a Meta és a Microsoft, versenyt futnak egymással

A cél pedig a tökéletes metaverzum megalkotása, az interaktív virtuális téré, amelyet a való világgal párhuzamosan fogunk lakni, némi átfedéssel a kettő között: az ígéret szerint valós identitásunk egyre zökkenőmentesebben fog összeolvadni a virtuális identitásunkkal.

Jelenleg a Horizon Worlds, az egyik legismertebb metaverzum-birodalom, nem ad lehetőséget a terhes emberek számára, hogy egyértelművé tegyék az állapotukat, és ugyanúgy választhassanak maguknak pocakot, mint ahogyan szeplőket vagy orrkarikát választhatunk. Ahogy a Decentraland és a Spatial sem, két olyan 3D-s virtuális platform, amelyek szintén közel állnak a metaverzum jövőbeli térnyeréséhez.

A metaverzum pedig nem mindennapi dolgokat ígér: „Elpusztíthatunk dolgokat és megölhetünk embereket anélkül, hogy büntetéstől vagy megtorlástól kellene tartanunk” – büszkélkedtek tavaly az Everyrealm nevű médiavállalat vezetői. – „Viselkedhetünk kockázatosan, a kulturális és társadalmi normákat és határokat átlépve. Repülhetünk, kísérletezhetünk drogokkal, és megcsalhatjuk a partnerünket.”

Logikusnak tűnik tehát, hogy egy olyan virtuális térben, amely a büntetlen gyilkosságtól a házasságtörésig minden fantáziát kielégít, a terhesség nem élvez prioritást.

De az, hogy a várandós testek szabadon benépesíthessék a metaverzumot, nemcsak egy eredendően emberi állapot elfogadására szolgálna, hanem minket is megszabadíthatna a terhességet övező szorongásoktól: egy lehetőség lenne arra, hogy javítsuk a terhesség megítélését a mi tökéletlen valós világunkban. Ez pedig sokkal meggyőzőbb, mint egy gombatrip szimulálása.

Hol vannak a virtuális terhességek?

Bárki, aki játszott már a Sims-szel, tudja, hogy egy forró WooHoo hatására a karaktert leteríti a reggeli rosszullét, növekedni kezd a hasa és három nap múlva már túl is lesz a szülésen. Annak ellenére, hogy a The Sims egyike annak a maroknyi virtuális szerepjátéknak, ahol teherbe eshet az avatárunk, a játékosok elégedetlensége a Sim terhességábrázolásával arra késztetett egyeseket, hogy olyan kiegészítőket hozzanak létre, amelyekkel meghosszabbíthatjuk a terhesség idejét, beállíthatjuk, hogy a Sim mennyire legyen izgatott, négyes ikreket szülhetünk, és akár el is vetélhetünk. Hasonlóképpen a Brookhaven játékban a Robloxon és az IMVU közösségi platformon belül, ahol szintén vásárolhatnak a játékosok terhes pocakot.

A Second Life többjátékos virtuális világban lenyűgöző terhességi kiegészítők vannak, amelyek lehetővé teszik a játékosok számára, hogy „testre szabják a hasukat vagy a combjukat striákkal és sötét vonalakkal” – meséli Alexandra Bolshakov, az Athan's Maternal Psychology Lab kutatóasszisztense. – „Változtathatják a testzsír mértékét, a terhességgel együtt az arcformát is, így nagyon részletes és személyre szabott avatart kaphatunk.” A Second Life

emlékezteti a terhes avatarját a vitaminok szedésére, és ki lehet választani a virtuális baba fizikai jellemzőit, valamint meg lehet adni a szülés időpontját is.

Jelenleg ez az egyik legátfogóbb terhességi élmény a videójátékok kínálatában.

De a négyes ikrekhez hasonlóan ez a fajta ábrázolás is ritka. Lauren Cruikshank média- és kultúratudománnyal foglalkozó professzor 2015-ben azt írta, hogy a legtöbb videójáték „teljesen átugorja a várandósság implicit időszakát”, és amikor a terhességet mégis ábrázolják, azt nem interaktív jelenetekben látjuk. A Harvest Moon videójáték-sorozatban a terhességet egy orvos jelenti be, miután a nő az esküvőjét követően elájul, de az állapot soha nem mutatkozik meg. 

Ennek egyik oka az, hogy nem sok olyan ember van, aki képes lenne teherbe esni – és videójátékokat is tervez

Egy 2020-as felmérés szerint a videójáték-fejlesztők valamivel kevesebb mint negyede nő. A terhes karakterekkel kapcsolatban ráadásul etikai kérdések is felmerülnek: a Fable-sorozat vezető dizájnere több mint egy évtizeddel ezelőtt kifejtette: „Eredetileg valóban terveztük, hogy a terhességet úgy ábrázoljuk a játékban, hogy a nő hasának a mérete megváltozik”. A Lionhead Studios azonban úgy döntött, hogy inkább egy snittelt jelenetet választ – miután mérlegelte az összes erkölcsi dilemmát, ami azzal jár, hogy egy hat hónapos terhes nő karddal hadonászik, és banditák vagdossák szét.

Érthető a tétovázás, ami a kismamák ilyen jellegű ábrázolását illeti, de őszintén: meglehetősen szórakoztató, hogy mindenki más szabad préda. A terhesség körüli óvatoskodás a virtuális világokban tovább erősíti azt a jelenséget, amelyet dr. Aurélie Athan klinikai szakpszichológus

„a terhesség láthatatlanságának” nevez – hogy a terhesség hiánypótló és ritka; valami, amit el kell rejteni a szemünk elől.

Ennek ellenére azonban, amikor rákeresünk a terhesség és a virtuális valóság kifejezésekre, a találatok többsége arról szól, hogy biztonságos-e a VR a terhes nők számára. És bár a The Sims nem igazán metaverzum, van azonban néhány VR-platform, amelyet kifejezetten arra terveztek, hogy a Sims-nél valósághűbb módon adja át a terhességgel járó tapasztalatokat. A NurtureVR a weboldalán úgy írja le magát, mint egy 22 hetes perinatális oktatási kurzus, amelyet „a PMAD (perinatális vagy szülés utáni hangulati és szorongásos zavarok) leküzdésére és az anyák mentális egészségének javítására terveztek”. A cég 549 dollárért (úgy 190 ezer forintért) egy VR-headsetet küld, amely egy nyugodt környezetbe, például egy tóparti rétre ülteti a felhasználót, végigvezeti a szoptatási tudnivalókon, és 3D-s képet ad a méhében növekvő magzatról. Ez azonban továbbra sem pótolja a metaverzumból hiányzó terhes hasakat.

A terhes nők, akiket nem látnak és nem hallanak

Annak ellenére, hogy a házasság és a terhesség a történelem nagy részében a nők feltételezett ambíciója volt, egy láthatóan terhes test azt sugallta, hogy egy nő „nem nőies” tevékenységben vett részt.

Amikor 1952-ben Lucille Ball az I Love Lucy című szitkomban mutogatta terhes pocakját, nagy botrányt kavart: a CBS televíziós társaság úgy vélte, hogy a terhes szó túl obszcén egy tévéműsorhoz, ezért olyan eufemizmusok garmadáját használta, mint a várandós és a gyermeket vár. Maga az epizód címe Lucy Enceinte volt – az „enceinte” franciául azt jelenti, hogy terhes.

Hasonlóképpen, az amerikai orvostudomány sokáig kizárta a szülőképes korú nőket a klinikai vizsgálatokban való részvételből, ami hatalmas tudásbeli hiányt eredményezett azzal kapcsolatban, hogy a női test hogyan reagál bizonyos gyógyszerekre.

Csak 1986-ban bátorította a Nemzeti Egészségügyi Intézet a kutatókat arra, hogy vonják be őket.

A terhes test – akár a való életben, akár a virtuális térben –, túl sokszor marad kívül a fókuszon

Csak az utóbbi évtizedekben kezdtük el ünnepelni a terhességet a nyilvánosság előtt, és bár ez egyértelmű előrelépés a korábbi korszakokhoz képest, ez a hozzáállás általában a hírességek és közszereplők pocakjaira korlátozódik. Ez nem véletlen: azok, akik titokban tudják tartani a környezetük előtt, hogy gyereket várnak, megkönnyebbülésként élték meg, hogy az emberek nem szóltak bele a terhességükbe.

Bár Demi Moore, Beyoncé és Cardi B elbűvölően pózoltak óriási meztelen pocakjukkal a magazinok címlapjain és a díjátadók színpadán, továbbra sem egyértelmű, hogy mire képesek a terhes emberek.

Emlékezzünk csak vissza, mi történt 2017-ben, miután Serena Williams felfedte, hogy nyolchetes terhesen is bravúrosan teljesített az Australian Openen: konkrét káoszba taszította az internetet.

Hogyan versenyezhetett terhesen? Ugyanúgy, ahogy Rihanna letolta a Super Bowl félidei műsorát, és ahogy Jacinda Ardern Új-Zéland miniszterelnökeként szolgált, miközben a gyerekét várta. 

Bár a terhesség kétségtelenül átfogó másállapot, az emberek életét nem feltétlenül írja át. És rengeteget segítene ennek felismerésében, ha a metaverzum felhasználói ugyanolyan lazán választhatnának babapocakot az avatarjukhoz, mint ahogy az outfitek között válogathatnak.

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép forrása: The Sims 4, Electronic Arts

Mózes Zsófi