Családtervező bizottságok zaklatják a kínai nőket, hogy szüljenek

–

A 28 éves M. épp ebédet készített magának otthon, amikor megszólalt a telefonja. A vonal másik végén az állami családtervező ismeretlen hivatalnoka beszélt, aki a bemutatkozás után rögtön arról érdeklődött, mikor volt M. utolsó menstruációja, jelenleg terhes-e, és ha nem, tervez-e mostanában gyermeket.

A rendkívül meglepett fiatal nő mindezekre csak annyit válaszolt, hogy egyelőre nem terveznek gyereket a férjével – mire a családtervező közölte, hogy akkor a következő három hónapban kéthetente fogja keresni, hogy megtudja, épp hogy áll a babaprojekt, majd rá akarta beszélni egy adag terhesvitaminra.

„Sose gondoltam volna, hogy a XXI. században ilyen megtörténhet velem” – írta a fiatal nő, aki a történetét a Xiaohongshun, egy az Instagramhoz hasonló kínai platformon osztotta meg.

Pedig mint kiderült, nem ő az egyetlen, akit a „baby booster”-ek telefonos ellenőrzésnek vetettek alá.

Az ehhez hasonló hívások annak a fokozódó állami kampánynak a részei, amellyel a kínai politikai vezetés a fiatal, nemrég házasodott nőket akarja elérni, és aminek egyetlen célja van: emelni az egyre csökkenő születésszámokat – írja az Economist.

Az 1,4 milliárdos Kínában ugyanis nem születik elég gyerek. Az élve születések száma a 2016-os 17,86 millióról alig hét év alatt 9,02 millióra csökkent. Ezzel párhuzamosan a termékenységi arányszám is drasztikusan zuhanni kezdett: a 2016-os 1,77 gyerek/nő értékről 1,0-ra. Ez egybevág a statisztikával is: az átlagos kínai nőnek egyetlen gyereke van – miközben a népességszám stabilan tartásához 2,1 gyerek/nő arányra volna szükség. Márpedig ha ez a trend így marad, az katasztrofális következményekkel jár az ország gazdasági növekedésére nézve.

Az egy gyerek politika, és ami utána jött

A pekingi törvényhozás 1979-ben döntött úgy, hogy a házaspárok csak egy gyereket vállalhatnak.

A cél a túlnépesedés megelőzése volt – de az „egy gyerek szabály” a mindennapokban számtalan egyéni tragédiával járt.

Nemcsak a törvény miatt meg nem született gyerekek, vagy az abortált lánymagzatok miatt, hanem azok miatt is, akiket éveken át bújtattak a szüleik a hatóságok elől, esetleg örökbe adtak külföldre.

2015-ben aztán feloldották a több mint harminc éven át életben lévő törvényt, és hivatalosan is engedélyezték a második gyerek vállalását – vagy a már megszületettek bevallását. Bár ez a lépés másfél év alatt több mint ötmillió új gyerek megszületéséhez vezetett, kutatók azonban már akkor is kiemelték, hogy hosszú távon ez a tendencia nem lesz tartható.

A törvényhozás épp ezért pár év múlva tovább lazított a szabályokon, 2021-ben pedig a harmadik gyerekre is rábólintottak – de ez is csak pillanatnyi emelkedést hozott, a gyerekek száma két év múlva ismét tovább csökkent.

A kínai oktatásügyi minisztérium 2023-ban már ötszázalékos csökkenést jelentett be az óvodai helyeket illetően – ami a gyakorlatban több mint 14 800 intézmény bezárását hozta magával. Ez volt a második olyan év, amikor növekedés helyett már csak csökkenésről tudtak beszámolni az óvodások számát illetően: 2023-ban 5,35 millióval kevesebb óvodás volt az országban, mint egy évvel korábban.

Az állam úgy dönt, a kezébe veszi a dolgokat

Ezt már a kínai állam sem nézhette tétlenül, ezért 2024. október végén a kínai Államtanács egy, a gyerekvállalást ösztönző új csomagot mutatott be. Ennek része a gyerekesek adójának csökkentése, az anyasági és apasági szabadság időtartamának növelése, az anyasági támogatások emelése, a gyerek és az anya számára nyújtott jobb egészségügyi ellátás, vagy épp az ingatlanhitelekhez való egyszerűbb hozzáférés – utóbbi a kínai családok, illetve a fiatal párok számára az egyik leginkább húsba vágó kérdés.

Az anyagi juttatások azonban csak egy részét adják a teljes stratégiának. A kínai elnök, Hszi Csin-ping szerint ugyanis elsősorban kulturális változásra van szükség ahhoz, hogy a gyerekek száma nőjön. 

A legutóbbi adatok szerint Kínában minden öt házasságra két válás jutott. Az elnök szerint ez aggodalomra ad okot, mert úgy tűnik, a fiatal kínaiak nem osztják a megfelelő házassági és gyerekvállalási értékeket – ezért új „házassági és gyerekvállalási kultúra felépítésére van szükség, amelyben a hagyományos kínai értékek köszönnek vissza” – olvasható az állami hivatalnokok számára küldött állásfoglalásában.

A kormány épp ezért mindent megtesz, hogy ezeket az „értékeket” promotálja. A helyi közösségekben családtervező bizottságokat hoztak létre, ezek feladata a házasság „pozitív értékeinek” kiemelése és a fiatal nőket célzó telefonos kampány fenntartása. 

Plakátokon hirdetik a gyerekszülés fontosságát – a reklámszöveg szerint csak három gyerekkel lehet teljes az élet –, de vannak fenyegetőbb hangvételűek is, ezekben a hivatalnokokat figyelmeztetik: az ő kötelességük biztosítani, hogy minden kínai családban legalább két gyerek legyen.

A Kínai Nemzeti Egészségügyi Bizottság, amely korábban évtizedeken át állította, hogy a terhesség rontja a nők intelligenciáját, friss, A gyerekszülés négy előnye című kiadványában már arról ír, hogy azoknak a nőknek, akik szültek, nagyobb az agyi kapacitásuk (!), illetve kisebb esélyük van a rákra, és a menstruációs fájdalmakra.

Az általános iskolákban szintén a tanterv részévé tették a családi értékek és a házasság népszerűsítését.

A legapróbbnak tűnő részlet sem maradhat figyelmen kívül: még a tankönyvek borítója sem úszta meg a „tisztogatást”: a nyolc-kilenc éveseknek szánt olvasókönyv fedlapját, amelyről eddig egy egygyerekes család mosolygott, hirtelen kicserélték egy olyan várandós anya képére, aki két, már meglévő gyereke kezét fogva mosolyog a kamerába.

A kormány még a párválasztásban sem hagyja magukra a fiatalokat: a Kommunista Párt ifjúsági tagozata állami randioldalakat és egyéb fórumokat kínál a fiatal felnőtteknek, hogy ismerkedjenek és minél többen találjanak társra.

Kapcsolati problémák? A pártra ebben is lehet számítani: képzett tanácsadók és pszichológusok hada áll a fiatalok rendelkezésére ingyenes, állami tanácsadás keretében. Termékenységi gondok? Nem probléma, állami kezeléssel megoldjuk. Nem tudja kire bízni a már meglévő gyerekét? Rugalmas munkaidő és megemelt anyasági szabadság a megoldás!

Sok hűhó semmiért?

Ám úgy tűnik, minden hiába, bármit tesz is a kínai állampárt, egyszerűen nem tudja rávenni a nőket arra, hogy szüljenek.

A fiatalok ugyanis nem értenek egyet a kormány erőfeszítéseivel, és egyre többen döntenek úgy, hogy köszönik szépen, de ők se gyereket, se házasságot nem szeretnének.

„Hszi Csin-ping egyes mondatai, például az, hogy a nőknek meg kell találniuk a módját, hogy több gyereket szüljenek, egyértelmű gúnyolódás tárgyává váltak Kínában. A fiatalok, de főleg a fiatal nők szerint abszurd ez az egész, az elnök pedig teljesen elszakadt a valóságtól” – mondta Martin Whyte, a Harvard Egyetem professor emeritusa, aki szerint a kínai kormány új intézkedései akár vissza is üthetnek.

„A gyerekvállalás intim dolog és személyes döntésnek kellene lennie – nem valamiféle A szolgálólány meséjét idéző dolognak” – írta a cikk elején említett M.

Egy név nélkül nyilatkozó, a harmincas éveiben járó kortársa pedig azt nyilatkozta, hogy esze ágában sincs addig gyereket vállalni, míg a kínaiak családi életét a patriarchális attitűd és a két nem közti hatalmas egyenlőtlenség jellemzi – nem is beszélve arról a jelentős gazdasági teherről, amit egy (vagy több) gyerek felnevelése ró a családra.

„Az a támogatás, amit a kínai kormány jelenleg ad, egy gyerek nevelési költségeinek tizedét se fedezi. Talán ha az állam átvállalná mindazt a költséget, amit a szülés előtti vizsgálatok és maga a szülés jelent, az azt mutatná, hogy kicsit komolyabban veszik ezt a témát annál, mint hogy csak hozni akarják az elvárt számokat” – teszi hozzá. 

Ha beérnek is az erőfeszítések, annak nem mostanában lesz gyümölcse

Peng Xiujian, az ausztráliai Viktória Egyetem vezető kutatója szerint az alacsony termékenységi ráta globális trend, Ázsiában azonban a fiatalok még ráadásul elutasítók is a gyerekvállalás kapcsán. Ha a kínai kormány intézkedései célt érnek is, „ez egy lassú folyamat lesz, mivel lehetetlen gyorsan megváltoztatni az emberek gyerekvállalási hajlandóságát” – mondja.

A kutató szerint azoknak a kínai nőknek, akik gyereket vállalnak, még ma is rengeteg akadállyal kell megküzdeniük: a nőkkel szembeni diszkriminációval a munkahelyeken, a rugalmas munkaidő hiányával, és a kínai munkamorállal, amelynek része az elvárt, folyamatos túlórázás. Először ezekkel kellene leszámolni – véli.

A bécsi demográfiai intézet igazgatója, Tomáš Sobotka az RFA Mandarinnak adott interjújában egy másik szempontra is rámutat: a kínai fiatalok kiugró munkanélküliségi mutatói és a bizonytalan munkaerőpiaci helyzet nem igazán kedvez az „új házassági és gyerekvállalási kultúra” bevezetésének. 

Véleménye szerint a beharangozott intézkedéseknek kevés gyakorlati hasznuk lesz – sőt, akár ellentétes hatást is kiválthatnak. Míg a fiatalok nem látnak maguk előtt biztosabb jövőt, addig nem vállalnak gyereket – márpedig a nagyvárosokban fennálló lakhatási válságot, a munkaerőpiac beszűkülését, a munkanélküliséget és a gazdasági helyzet romlását leginkább ők érzik a bőrükön. „Amíg ezek a dolgok legalább részben nem rendeződnek, addig a születésszám sem fog.”

WMN szerkesztőség