Kis robot segítségével tanulhatnak programozást a gyerekek
Támogatott tartalom
Alulról jövő kezdeményezésként indult az a robotikaszakkör, amelynek keretében ma már 250 gyerek tanulhat az iskolában programozni, méghozzá egy roppant ügyes robot segítségével. Szeptembertől újabb három iskola nyerte meg a lehetőséget a Knorr-Bremse pályázatán, hogy egy tízórás modullal alapozza meg a diákok informatikai tudását. Milyen korán érdemes elkezdenie a gyereknek programozást tanulni? És mennyi idő kell ahhoz, hogy elsajátítsák az alapokat? Fiala Borcsa írása.
–
Nem lehet elég korán belevágni!
Tarnai György, a program kidolgozója maga is egészen korán kezdett programozni, még a nyolcvanas évek derekán, tizen-egynéhány évesen. Talán ezért is volt számára kiemelten fontos, hogy a gyerekeit is minél hamarabb becsábítsa az informatika területére. Amikor a lánya tízéves lett, elkezdett kutakodni a neten, mivel is lenne ideális elkezdeni a pallérozását a programozás területén.
Így talált rá egy amerikai fejlesztésű robotra, és azonnal megtetszett neki a játékos, közérthető módszerével, ami már egy kisiskolás számára is könnyen értelmezhető, tanulható, majd továbbfejleszthető amellett, hogy minden alapmódszert megtanít pár óra alatt.
Ezután a Knorr-Bremse alkalmazottjaként pályázott a cég Local Care nevezetű programján, mert szerette volna, ha a gyerekei iskolájában beszerezhetnék a szükséges eszközöket, laptopokat, illetve magát a kis robotot is. Azóta ez az ötletmag jelentős növekedésnek indult, hiszen eddig körülbelül 250 diák sajátíthatta el a programozás alapjait a kis robot segítségével. Ám ehhez a sikerhez és népszerűséghez kellett még valami.
Tarnai sokat gondolkodott azon, hogyan is lehetne a gyerekeket a leghatékonyabban tanítani a robot segítségével. Így kezdett el kidolgozni rá egy tantervet, amit aztán a tízéves lányának adott oda, próbálja ki, lássák, hogy megy neki a robotika. A módszert így a gyakorlatban tesztelhette, illetve módosította ott, ahol erre szükség mutatkozott.
És hogy mikre lehet megtanítani a szerkentyűt?
A robotban van két motor, ami a kerekeket hajtja, a motorokat pedig külön-külön lehet vezérelni, így lehet vele kanyarodni, egyenesen menni, vagy akár tolatni. Van rajta távolságmérő szenzor, ami folyamatosan méri, milyen távolságra van tőle egy objektum – így lehet olyan programot írni, ami szerint a robot elmegy egy fal irányába, majd kikerüli. Van benne egy olyan szenzor is, amely érzékeli a talajon a világos és a fekete árnyalatokat, így képes egy fehér alapra lefektetett fekete csíkot követni. RGB LED-jeivel világítani tud, ami szintén sok programozási kombinációra ad lehetőséget, ezen kívül LED-mátrix-kijelző, és pittyegő hangszóró is van rajta, így tulajdonképpen bármit meg lehet vele csinálni, amit kitalálnak a gyerekek. Ha valaki elsajátítja a programozás tízórás alapjait, onnantól csak a kreativitása szab határt a lehetőségeknek.
A lényeg, hogy a gyerekek játékos módon sajátíthatják el a tudást, így valóban nagyon élvezetes számukra a program.
Fontos a helyi kis közösségek támogatása!
Kovács Beatrix, a Knorr-Bremse CSR-igazgatója, amikor a program hagyományairól kérdezem, elmeséli: mivel a cég családi vállalkozásként indult, kiemelt küldetése, hogy áldozzon a helyi kis közösségek támogatására. Ezen belül alapelvük, hogy ne országos szervezeteket segítsenek, hanem olyan kisebb csoportokat, amelyek életében az adomány valóban jelentős értékkel bír. Hogy ki legyen a támogatott, annak kiválasztásába a kollégáikat vonják be. Azaz nem egy listát kapnak a munkavállalók, amiből választhatnak, hanem ők maguk ajánlhatnak szervezeteket. Annyi kitétel van csupán, hogy olyanokat válasszanak, amelyeknek az életében ők már aktívan részt vesznek önkéntesként vagy támogatóként.
Ez nemcsak a támogatott szervezetek sokszínűségét idézi elő, de így tulajdonképpen a kollégák már előzetesen monitorozzák, hogy ezekben a szervezetekben valóban értékteremtés zajlik, illetve dolgoznak-e az egyenlőtlenségek kiküszöbölésén.
A vállalat aztán ezeknek a szervezeteknek a munkájához járul hozzá anyagilag, amivel jelentős előrelépést tudnak tenni.
Jó egy ilyen szervezet részesének lenni
A tapasztalat is azt mutatja, hogy sokkal jobban szeretnek az emberek egy olyan vállalatnál dolgozni, amely szívesen áldoz társadalmi felelősségvállalás, azaz CSR-tevékenységekre is, és ahol a döntési folyamatokban ők maguk is részt vehetnek. A munkavállalóiknak azt is szeretnék megmutatni, hogy önkéntes munkával milyen valódi és hathatós társadalmi változásokat tudnak elérni.
A robotikaszakkörnél is megvalósul ez, hiszen az informatikatanárnak is bele kell tennie az energiát a cél érdekében, az iskolaigazgatónak pedig pályáznia kell, tehát nagy hangsúly van az önkéntességen és a személyes felelősségvállaláson is. A gyakorlatban pedig mindez úgy néz ki, hogy az amerikai robotokat megveszi a cég, a programozásáról szóló tananyagot pedig a Knorr-Bremsénél dolgozó Tarnai György írta – ezt a csomagot kapják meg a győztes iskolák.
A lányok ugyanolyan jók a programozásban, mint a fiúk
Az egyik nyertes iskolában dolgozó informatikatanár, Bakó Péter úgy gondolja, az eszköz programozása nem lesz újdonság az ő nebulóinak (a robotikaszakkör náluk szeptemberben indul), hiszen korábban is kaptak már ehhez hasonló feladatot, bár nem ilyen komplexet. Ő úgy tapasztalja, hogy eddig inkább a fiúk jöttek a szakkörre, lányok csak elvétve, ami részben annak tulajdonítható, hogy még sokak fejében él az a sztereotípia, miszerint az informatika „fiús” dolog.
Tapasztalatai szerint ugyanakkor az informatikához, tudományos pályához szükséges kompetenciákban nincs különbség a fiúk és a lányok között. Fontos kiemelni azt is, hogy a digitális kultúra számos, a Nemzeti alaptantervben foglalt kompetenciát fejleszt. Remélhetőleg a programozható robotok megérkezésével a nemek aránya is jobban kiegyenlítődik az informatikai szakkör osztálytermében, a Knorr-Bremse robotikaszakkörének támogatásával foglalkozó munkatársak ugyanis állítják, az érdeklődő gyerekek között fele-fele arányban vannak a fiúk és a lányok. A visszajelzések szerint
már egy-két tanóra után komfortosan és kreatívan kezdik a gyerekek hasznosítani a tanultakat. „Pár gombnyomás, és már működik is!” – mesélte az egyik szakkörös gyerek, amiből kiderül, valóban hamar szert lehet tenni sikerélményre.
A programot már használó tanároknak is pozitív tapasztalataik vannak: „Játékos, élményszerű tanítást tesz lehetővé” – nyilatkozta egyikük. De a szülők is nagyon pozitív visszajelzéseket mondtak a robotikaszakkörről: „Olyan jó hallani, amikor mesél a szakkörről (a gyerekem). És hát… nagyon sokat mesél!”, vagy „A gyerek beprogramozta az egész hétvégéjét!”
Inspirációul pedig akár a program kidolgozójának, Tarnai Györgynek a lánya is szolgálhat, aki nélkül nem biztos, hogy ilyen formában meg tudott volna születni az a tananyag, amelyet ma már egyre szélesebb körben használnak.
