„Ma már egy egész életet le lehet úgy élni, hogy föl se nézünk a monitorról” – interjú Rimay Zoé programozóval

–

Kurucz Adrienn/WMN: A programozáson belül mivel foglalkozol pontosan?

Rimay Zoé: 2017-ben jöttem a Morgan Stanley-hez. Régebben főleg weboldalakat és webapplikációkat fejlesztettem, jelenleg projektmenedzserként dolgozom. A munkám során programozókkal és technikai szakemberekkel kell együttműködnöm, tehát a programozói tudást továbbra is használom. Data governance-nek hívják azt a területet, amivel foglalkozom, a szenzitív és személyes adatok katalogizálásáért felelek. Emellett folyamatosan részt veszek mentorprojektekben.

K. A./WMN: Hogy látod, miért fontos a mentorálás?

R. Z.: Példaértékű volt számomra, hogy gimis koromban volt egy nagyon jó matektanárnőm a gimnáziumban, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ő nemcsak tanár volt, hanem mentor is, még ha ez így akkor nem is fogalmazódott meg bennem.

K. A./WMN: Mi volt a különbség a mentorod és a többi tanár között a te szemedben?

R. Z.:

Számos nagyszerű tanárom volt az iskolában, de a mentorom egy lépéssel tovább ment: a tananyag leadása mellett olyan támogatást adott, ami az egész életemre nagy hatással volt, az iránymutatása pedig rengeteget segített az iskolai évek során. Nagyon hálás voltam ezért. 

K. A./WMN: A mentorod a suliban mit tanácsolt neked?

R. Z.: A matekot nagyon szerettem, jól is ment, és ő javasolta számomra az informatikát továbbtanulásképpen. Végül matematikus szakra mentem a Műszaki Egyetemre, mert az alapnak tökéletes volt.

K. A./WMN: Úgy tudom, az építészet is érdekelt.

R. Z.: Igen, főleg az építőmérnöki tárgyak, sokat felvettem az egyetemen. Engem matekból is mindig az alkalmazás izgatott, nem csak az elméleti részek, és az építőmérnököknél voltak nagyon érdekes, számolós tárgyak, például hidaknak mértük a magasságát. Nagyon élveztem, hogy végre gyakorlati matekot művelhettem!

K. A./WMN: Családi örökség a természettudományos érdeklődés?

R. Z.: A nagypapám testvére matek–fizika szakot végzett, de amúgy igazából főként orvosok vannak a családban. Apukám gyógyszerész. Anyukám otthon maradt velünk, gyerekekkel. 

K. A./WMN: Akkor sokféle életutat láttál magad körül. Kislányként miről álmodoztál: mi lesz belőled?

R. Z.: Gyerekkoromban építész akartam lenni, aztán rá kellett döbbennem, hogy nem tudok rajzolni. A matek ellenben könnyen ment, gyorsan megértettem az összefüggéseket, úgyhogy az logikus iránynak tűnt.

K. A./WMN: És a programozás mikor vált számodra elsődlegessé?

R. Z.: Az egyetem alatt elkezdtünk tanulni programozási nyelveket, de nem mentünk soha mélyen a részletekbe. Engem viszont érdekelt ez a terület, úgyhogy felvettem az informatikai karról is programozási órákat. Aztán egy szoftvercégnél a Preziben részt vettem egy gyakornoki programon, és ott a szoftverfejlesztést részletekbe menően megtanulhattam.

K. A./WMN: Sokan úgy gondolják, a programozás nagyon unalmas dolog, a programozók pedig kockák, akik egész nap rejtélyes kódokat pötyögnek be a gépbe. Torz ez a kép?

R. Z.:

(nevet) Nagyon vegyes, sokszínű a programozói közösség, a magányos kocka képe ma már elavult és nem igazán jellemző. A közös csapatmunka főszerepet játszik abban, hogy sikeres legyél fejlesztőként, minél hatékonyabban működsz együtt a kollégáiddal, annál jobb kódot írsz.

Ma már annyira specializálódtak a szakemberek, hogy egy program különféle részeit más és más írja, így össze kell dolgozni. Nagyon is fontosak tehát a szociális készségek.

K. A./WMN: Évek óta próbálnak a cégek minél több női programozót toborozni. Miért jó munkakör ez a nőknek szerinted?

R. Z.: Az informatika rengeteg fantasztikus karrierlehetőséget kínál nők számára is. A Morgan Stanley budapesti irodájában számos programmal ösztönözzük a lányokat és nőket arra, hogy informatikai karriert válasszanak. A kisiskolások robotépítő programozásától kezdve a középiskolás lányoknak szóló Smartiz STEM orientációs programon – amit már öt éve minden évben elindítunk –, az egyetemisták mentorálásán, karrierváltó, anyák visszatérését támogató programokon és folyamatos tanuláson, fejlesztésen keresztül minden területen támogatjuk a női informatikai karrierutakat. Ezen felül jótékonysági projektekhez kötött programozási feladatokat is végzünk érdeklődő egyetemistákkal és saját kollégáinkkal is – rendkívül motiváló társadalmilag jót tenni a szakértelmünkkel! Idén először a cég globális Inkluzív Vállalkozói Laboratórium programja keretében magyar és régióbeli startupokat is meghallgattunk, ami szinten remek sokszínűségi kezdeményezés. 

Egyik kiemelt kezdeményezésünk ezen a területen a Morgan Stanley és a Nők a Tudományban Egyesület (NATE) közös programja, a Smartiz. Ez a tizedik osztályos lányoknak szóló ingyenes oktatási program a matematikai ismeretek elmélyítésére és a kódolás alapjainak megtanítására összpontosít, miközben a résztvevőknek lehetőségük nyílik női példaképekkel is találkozni.

Tapasztalataink szerint a részt vevő lányok körülbelül húsz százaléka vált STEM-orientációra a program során. Összességében a lányok körülbelül fele elkezdte vagy tervezi megkezdeni felsőoktatási tanulmányait valamilyen STEM-területen. A résztvevők száz százaléka mondta, hogy a program befejeztével jobban megértette a munkaerőpiacot és a saját jövőjét.

Számos résztvevő visszajelzése volt, hogy nagy hatással volt rájuk az, hogy női példaképekkel találkozhattak. Sok lány számára pozitív megerősítést jelentett, hogy hasonló gondolkodású közösségre talált, és sokan saját közegükben a STEM-területek szószólóivá váltak. A program hatással volt a szülők hozzáállására is, az ő előítéleteiket is lebontotta.

K. A./WMN: Milyen készségek kellenek ahhoz, hogy valaki jó programozó legyen?

R. Z.: Tapasztalataim szerint a kulcsfontosságú készségek közé tartozik a kreativitás, a rugalmasság és a részletekre való alapos odafigyelés. Gyakran szembesülünk a munkánk során kihívásokkal, és nehéz feladatokkal, és akkor leszünk sikeres informatikusok, ha képesek vagyunk kreatívan gondolkodni a probléma megoldásán. Emellett rugalmasságra is szükség van, mivel egy projekt során előfordulhat, hogy egy bizonyos irányba indulunk el, majd hirtelen rájövünk, hogy más irányba kell mennünk. Az alaposság szintén fontos: a programozásban nagyon sokat segítenek a szövegszerkesztők, illetve a programozási keretrendszerek, de nem lehet csak ezekre bízni, például hogy igazítsák ki a hibákat, tegyék be a kódba a pontosvesszőket helyettünk, meg hasonlók. Néha egy-egy karakteren múlik a teljes program működése!

K. A./WMN: A mentoráltjaid körében is találkozol azzal a vélekedéssel, hogy ez alapvetően egy „fiús pálya”?

R. Z.:

Úgy gondolom, hogy ez egy pontatlan sztereotípia. Korábban már említettük, hogy a természettudományos, informatikai, műszaki, matematikai (STEM-) területeken számos izgalmas karrierlehetőség van mind a férfiak, mind a nők számára.

Ezért rendkívül fontos egy támogató platform létrehozása a lányok és a nők számára, hogy idejében felfedezhessék az informatikában kínálkozó karrierlehetőségeket – legjobb esetben már kisgyerekkoruktól kezdve.

K. A./WMN: A mentorálás során mi az, amiben leginkább segíteni kell a lányokat?

R. Z.: Tapasztalataim szerint a lányok néha hajlamosak önbizalomhiánnyal küszködni informatikai tanulmányaik és karrierjük során. Nehezen tudják elhinni, hogy képesek legalább annyira jól programozni, mint a korukbeli fiúk. Azt gondolom, fontos, hogy foglalkozzunk velük, és erősítsük az önbizalmukat, hogy elhiggyék, sikeresek lehetnek.

K. A./WMN: Úgy tudom, nemcsak ezen a területen vagy mentor, hanem a fociban is.

R. Z.: Igen, bár az utóbbi időben ez kicsit visszaszorult az életemben. Általános iskolában sokat fociztam, benne voltam a bajnokságokban is. Szervezőként és vigyázóként is részt veszek egy nyári táborban most már húsz éve, és ott indított az olasz Inter (FC Internazionale Milano) egy edzőtábort olasz edzőkkel. Én voltam az, aki az edzéseken segítettem a lányoknak, egyfajta menedzseri feladatköröm volt, és lelki támaszt is nyújtottam nekik, ha szükséges volt. Nagyon jól sikerült az együttműködés, úgyhogy építettünk egy lánycsapatot, amellyel évközben is edzettünk. A Covid óta még nem sikerült újraéleszteni a projektet.

K. A./WMN: Úgy hallottam, önvédelmet is tanítottál lányoknak.

R. Z.: Igen, még az egyetemen szerettem bele egy izraeli önvédelmi módszerbe, amit nyolc éven keresztül gyakoroltam, ezt követően szereztem egy kick-box edzői szakképesítést is, és elkezdtem edzéseket tartani. Lányoknak a táborokban vagy barátoknak, olyan is volt, hogy iskolák felkértek bemutató órákra. Ez is szünetel még a járvány óta, de tervezem újraindítani.

K. A./WMN: Nagyon sokrétű az érdeklődésed.

R. Z.: Igen. Mostanában a pszichológiába ástam bele magam, és elvégeztem egy health coaching képzést is. Csapatvezetőként ezeknek nagy hasznát veszem.

K. A./WMN: A te munkádat mennyiben írja majd át a mesterséges intelligencia? Pótolhatók lesznek a programozók?

R. Z.: Az informatika folyamatosan változó és gyorsan alkalmazkodó iparág, legyen szó a folyamatok gyorsabbá és hatékonyabbá tételéről, vagy új módszerek, eljárások bevezetéséről. Véleményem szerint a mesterséges intelligencia számos munkafolyamatban hasznos kiegészítő lehet, például maga a Morgan Stanley is használja a technológiát a vagyonkezelési üzletágában. Fontos, hogy továbbra is érdeklődően kövessük a fejleményeket, és tisztában legyünk az új eszközökkel és programokkal, hogy azokat ügyfeleink és a szélesebb környezetünk javára tudjuk fordítani.

Ami a programozást illeti, az MI-ben valóban megvan a potenciál ahhoz, hogy átalakítsa a munkánkat olyan hétköznapi feladatok automatizálásával, mint az egyszerűbb, általánosabb kód megírása. De az emberi programozók is nélkülözhetetlenek maradnak, méghozzá éppen problémamegoldó képességüknek köszönhetően, amit a technológia nem tud pótolni.

Az MI korszerűsítheti a munkafolyamatokat és javíthatja a hatékonyságot, de az emberi kreativitás, együttműködés és a megértés képessége elengedhetetlen marad az összetettebb kihívások kezeléséhez és a felhasználói igények kielégítéséhez.

A programozók továbbra is kulcsfontosságú szerepet fognak játszani abban, hogy az MI olyan eszközzé váljon, amely kiterjeszti a tudásukat és ösztönzi az innovációt a szoftverfejlesztésben.

K. A./WMN: Te hogyan véded saját magadat a digitális térben?

R. Z.: Kialakítottam egy rutint. Otthon egy asztali számítógépem van, nem laptopom, direkt azért, hogy ne is vigyem magammal sehova. Otthon a gépet csak akkor kapcsolom be, ha otthonról dolgozom, utána nem. És munkával kapcsolatos e-mailek nem jönnek este a telefonomra sem. Azokra munkaidőben válaszolok.

K. A./WMN: Akkor te ebben következetesebb vagy, mint a legtöbb felhasználó. És mi a helyzet a közösségi médiával?

R. Z.: A LinkedInt használom szakmai networkingre, a Facebookot ritkán, az Instagramot gyakrabban – leginkább célzottan az utazós és a health coaching tartalmak miatt. 

K. A./WMN: Mivel foglalkozik pontosan egy health coach?

R. Z.: Embereknek segít egészséges életmódot kialakítani. Meggyőződésem, hogy nagyon fontos terület lesz ez a jövőben. Ha valaki a munkahelyén nem jól teljesít, az sokszor nem azért van, mert nem való oda, hanem mert valamilyen magánéleti vagy egészségi problémája van. Ezek pedig összefüggenek azzal, hogy gyakorlatilag az egész életünket le tudjuk ma már úgy élni, hogy fel se nézünk a képernyőről. Ez pedig fizikailag és lelkileg is rossz hatással lehet ránk. Azt látom, hogy egyre többen ébrednek rá erre. A munkánkat el kell végeznünk, de mellette szükséges teret adni az egészséges táplálkozásnak, a mozgásnak és a személyes kapcsolatok építésének is.

Képek: Chripkó Lili / WMN

Kurucz Adrienn