Szalai Éva zongoraművész-programozóval többek közt karrierváltásról, a végletekig perfekcionista klasszikus zenei világról, a csodagyerekekről és a közösségi média zenefogyasztásra tett hatásairól is beszélgettünk.
„A sport révén az ember megtanulja: ahhoz, hogy eredményt érjünk el egy területen, sokat bele kell tenni. Akár egy maratoni távba. Akár egy vállalkozásba” – mondja Pálfi Dóra, aki, bár még csupán harmincéves, sikeres üzletasszony, Svédországban él, és az amerikai piacon terjeszkedik lendületesen egy egyetemen kitalált ötletének a megvalósítása révén.
Manapság nem lehet elég korán kezdeni az ismerkedést a programozással. Ehhez pedig nincs is jobb partner, mint egy olyan robot, ami mozogni képes, és pittyegő hangokat ad. Egy különleges kezdeményezés keretében szerencsére egyre több gyerek találkozhat a masinával.
Szükség lesz-e programozókra a mesterséges intelligencia korában? Hogyan használja a közösségi oldalakat egy fiatal szakember? Miért tanít a szakmai mentorálás mellett önvédelmet is lányoknak? Ismerjétek meg Rimay Zoét!
Hátrányos helyzetű gyerekeket programozásra tanítani talán kicsit merész ötletnek tűnik, de ha elolvassátok Chripkó Lili helyszíni riportját, megértitek, miért nem az.
„Komoly, káros tévhit a társadalomban még mindig, hogy a tudós férfi, a női szerepekhez a tudomány nem igazán passzol” – mondja interjúalanyunk, Szikszay-Fábri Anna, aki sikeres programozó, és eloszlat egy csomó tévhitet a foglalkozását illetően. Egy igazán érdekes és inspiratív beszélgetést hoztunk ma reggelre nektek:
Nektek milyen élmény volt az informatikaóra?
Nehéz elképzelni, hogy alig négy hónap alatt meg lehet tanulni egy szakmát. Pedig sokan ezt állítják.
Sosem késő váltani. Ha elolvasod ezt a cikket, te is programozó akarsz majd lenni.
Szép jövőnk, ahol épp ilyen fantasztikus szakemberekre lesz szükség – nemre való tekintet nélkül.