–

Hogy gyakorolnak így a pályakezdők?

E cikk apropóját Füle Viktória illusztrátor nyilvános Facebook-posztja adta, melyben a már fent említett, mesterséges intelligencia által illusztrált mesekönyv kapcsán fakadt ki: „Az utóbbi időben egyre többet gondolkodom azon, hogy hagyni kéne az egész firkálgatást a francba. Mi a fenének hónapokat beleölni egy-egy képbe? Egy fillért nem keresek vele, van rajta 150–200 elérés, meg átlag 20 lájk. Ellenben az MI megcsinálja ugyanazt pár óra alatt, nem érdeklik a visszajelzések, a kiadó spórol, a könyvet veszik, az olvasók boldogok. […] Itt már nem az van, hogy én azért nem kellek, mert nem vagyok elég jó, vagy jobban kedvelik a másik, hús-vér lény stílusát. Egy másik alkotóval tudok versenyezni, hozzá fel tudok nőni, túl tudom szárnyalni. De az MI-al, ami nem élő, és aminek nincsenek korlátai, hogyan tegyem meg?”

Amikor megkerestem Vikit, hogy megkérdezzem, hogy látja, mennyire fogja átalakítani az AI a grafikusi szakmát, azt mondta, szerinte az idősebb, jelentős életművel rendelkező alkotók talán kevésbé vannak veszélyben, hiszen az ő alkalmazásuk presztízskérdést jelent egy megbízónak, a nevükkel el lehet adni termékeket. Azoknak, akik már néhány évet lehúztak a pályán és volt alkalmuk bizonyítani, a jövőben is lesz munkalehetőségük, ám a paletta biztosan szűkülni fog. Az eddig is nehézkes megélhetés még küzdelmesebbé válik, ami sok tehetséget fog pályaelhagyásra kényszeríteni.

„A kezdők többsége itt is, mint sok más szakmában, a ranglétra alsó fokain kezdi, amik az egyszerűbb, kevésbé jelentős feladatokat jelentik. Ma még az AI is pályakezdőnek számít, de ha vele végeztetjük el az első létrafokok feladatait, mi marad a fiataloknak? “

– teszi fel a jogos kérdést. Szerinte megoldás lehet, ha az AI használata szabályozott keretek között történik.

„A legjobb az lenne, ha egységes, nemzetközi irányelvek jönnének létre, de már akkor is előrébb tartanánk, ha megbízói szinten egyértelműsítenék a határokat. Ilyen kezdeményezésekről már lehet hallani, a napokban találkoztam olyan magyarországi illusztrációs pályázattal, amelyben kikötötték: nem fogadnak AI által generált képeket. Én ezt úgy fogom fel, mint gyors reakciót a művészek védelmében, aminek nagyon örülök. Nem hiszem, hogy szükség lenne a mesterséges intelligencia teljes visszaszorítására (ezt már nem is lehet megtenni), de a korlátozására mindenképp.” 

Michelangelót sem lehet mesterségesen felülírni

Hogy mikor és hogyan érdemes használni az AI-t segítségképpen, arra igen plasztikus példával válaszol:

„Ha egy csavargyár kér tőlem arculatot, és kiköti, hogy az egész legyen egytónusú szürke, a logó pedig egy anyacsavar egyszerű kontúrja, az vesse rám az első követ, aki nem tükrözné le az oldalakat egy programban. Ellenben, ha rámcsörögne Ferenc pápa, hogy pingáljam már ki a Sixtus-kápolna mennyezetét, mert Michelangelo freskói elpárologtak, eszembe sem jutna egy szoftvernek adni a dicsőséget.”  Még hozzáteszi:

„Alkotónak lenni hivatás, ami hozzátesz az emberiség kulturális örökségéhez. Az AI hibás értékrendet alakít ki, mert egy idő után a laikus képtelen lesz különbséget tenni a valódi tartalom és az üres koppintás között.”

Bernát Barbara illusztrátort régóta követem, nagyon szeretem a munkáit, ő az, aki az én ifjúsági regényeim borítóit is tervezte, így van némi tapasztalatom arról, milyen vele dolgozni, hogyan rajzolja át az eredeti terveit az én vagy a kiadó kérései alapján, és hogy mennyi szívet, lelket, lendületet és humort bele tud vinni egy-egy rajzba. Barbara szerint is ijesztő a tempó, amivel az AI betört a szakmába, már most estek el munkáktól emiatt, mert az ügyfelek inkább ezzel oldották meg a feladatot, ezért ő is fél attól, hogy idővel teljesen kiszorulnak a „húsvér” grafikusok a munkaerőpiacról. Annak sem örülne, ha az AI elkezdene a stílusában tartalmat generálni.

„Vannak olyan nemzetközi hírű művészek, akikkel ez megtörtént, és szerintem ez rettenetes.”

Az egyik legnagyobb problémának a mesterséges intelligenciával kapcsolatban azt tartja, hogy olyan forrásokat használ, amiken művészek rengeteget dolgoztak.

„Persze emberek is tudnak emberekről másolni, sőt, igazából minden alkotás másolás valahol, de nem mindegy, hogy ez átmegy-e egy élőlény szűrőjén, hozzáadva a saját tapasztalatait és világát, vagy pedig egy gép alakítja formulákká és reprodukálja végtelenítve, elértéktelenítve így azokat.”

Ide kívánkoznak Füle Viktória gondolatai arról, mi a különbség a művészi másolás és az AI által használt technikák között:

„Ha én bemegyek a Louvre-ba, és tanulmányokat készítek a Mona Lisa alapján, azzal fejlesztem magam, gyakorlom a vonalvezetést és az árnyékolást, de minden egyes ceruzavonás az én kezem munkája. Viszont ha nem sikerül reprodukálnom a híres mosolyt, akkor nem vágom ki ollóval a festmény száját, és ragasztom a papíromra, hogy utána eladjam a sajátomként.”

Barbara elismeri a megrendelői szempontokat, valóban olcsóbb és egyszerűbb az AI használata, de nem feltétlenül jobb vagy kreatívabb megoldás.

„Mindig is voltak és lesznek olyan megrendelők, akik nem akarják megfizetni a grafikusi munkát, nekik jó lehetőség az AI, ami viszonylag korrekt dolgokat tud létrehozni hozzáértő kezekben. De szerencsére mindig akadnak olyanok is, akiknek ér annyit a tervező saját világa és hozzáadott értéke, hogy ezt az utat válasszák”

– mondja. Ő maga még ódzkodik a mesterséges intelligencia használatától, de nem tartja kizártnak, hogy a segítségét kérje olyan feladatokban, amik neki nehézséget okoznak, mint például a részletes hátterek kitalálása.

Nyúl, saját szemével a szájában

Rátkai Kornél rajzaira először talán akkor figyeltem fel, amikor megjelent az ő illusztrációival Bíró Zsófi mesekönyve (vele készítettem e kötet kapcsán egy abszolút fangirl-interjút, elolvashatod ITT). A Rátkai-rajongásom viszont az Így neveld a depressziódat képektől datálódik, de imádom a Csengetett, Mylord? és a Brad Pitt-sorozatát is… ám mielőtt felsorolom a komplett életművét, inkább kanyarodjunk vissza a kérdéshez: hogyan látja a mesterséges intelligencia „munkáját” egy olyan művész, akinek úgy tűnik, lételeme a rajzolás, és egy áramszünettől terhes napot is inkább „papírceruzázással” tölt el?

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kornél Rátkai (@kornel.ratkai) által megosztott bejegyzés

Kornél is elismeri, az AI sok grafikai munkában tud segíteni, például prezentációkhoz való „moodboardokat” gyorsan össze lehet vele rakni, illetve sokkal könnyebbé válik bármilyen fotó manipulálása a grafikai programokban.

„Textúrákat is gyorsan elő lehet állítani, ha éppen egy zöld téglafalra lenne szükség, illetve különféle tárgyak is könnyen készíthetők, ha például az előző zöld téglafalra szeretnénk egy sárga fali telefont. Ha illusztrációban, mondjuk, szükségem van egy futó nyúlra, akkor hamarabb jutok referenciafotóhoz így, mintha képkeresőben kezdenék turkálni… Persze lehet, hogy ez egy háromlábú és egyfülű nyúl lesz, szájában a szemével, de ez – gondolom – idővel fejlődik majd.” 

Újreneszánsz emberek

Attól nem fél, hogy a munkája teljesen megszűnik, mert ő akkor is rajzolni fog, ha már senkinek sem lesz rá szüksége – már csak maga miatt is, mondja.

„Egyéb vonatkozásaiban tartok tőle… óriási hígulás lesz szerintem minden területen. Szövegekben, hírekben, képekben. Nem látom egyáltalán szép új világnak, amit elhoz majd nekünk.”

A grafikusi szakmával kapcsolatban azt gondolja, hogy ugyanaz történik majd, mint a telefonokba beépített egyre jobb fotós alkalmazásokkal.

„Boldog-boldogtalan elkezdett fotózni, és elöntötte a világot a feldolgozhatatlan mennyiségű, mindenféle minőségű fénykép. Természetesen értem, hogy kell hozzá a plusz, hogy az a fotó, illusztráció megteljen élettel. Szerintem is kell, ha a fő szempont a minőség. De valójában a fő szempont a mennyiség. Az AI előretörésével gyakorlatilag olyan alkotásokat hozhat létre egy jó mondattal bárki, amihez eddig sok-sok év szakmai tapasztalat és munka kellett… Ma még emiatt megy a – teljesen jogos – tiltakozás, de amennyire látom, ez egy abszolút szabályozhatatlan terület, és öt év múlva már senki nem emlékszik majd erre a tiltakozásra, mindenki el lesz ájulva attól, hogy ez a celeb nem elég, hogy mennyire szép, de még milyen csodálatos illusztrációkat is csinál a hófehér minimalista nappalijába.” 

Babát várni egy férfitól, akit soha életedben nem láttál – Egy spermadonoros édesanya története

WMN Life – 2023. július 8. – TD

 

Szabályozatlan problémagyár

Tondora Judit illusztrátor, aki olyan világhírű képregényeken is dolgozott, mint a Star Trek, az Amerika kapitány, a Wonder Woman vagy a Bettie Page, illetve publikált a New York Times Bestseller Beastie Boys Bookban, nagyon nem tartja etikusnak az AI által generált illusztrációk használatát.

„Nagyon kevés alkotó járult hozzá, hogy a munkáit az AI- programok tréningezésére használják fel, és az is tény, hogy ezek engedély nélkül felhasznált alkotásokból kivett részletekre épített »új« és »egyedi« művek sok szempontból problémásak: copyright alá nem vonhatók, mivel nem eredetiek, és a művészek nemhogy engedélyt nem adnak, kompenzációt sem kapnak a munkájukért.”

Szerinte az AI azért is lett ennyire vitatott téma, mert nem problémát old meg, sokkal inkább problémát generál. Arról nem is beszélve, hogy a mesterséges intelligencia csak meglévő dologból tud barkácsolni, így mindig is emberi kreativitáshoz lesz kötve. Azt tapasztalja a kollégái körében, hogy sokakban van félelem a jövőtől, főleg azok érzik bajban magukat, akik tömegmunkákat gyártanak, vagy nagyon egyfajta vonalon, egy stílusban mozognak. 

Fáradságosan előállított giccs

Judit már csak szolidaritásból sem használ mesterséges intelligenciát a munkája során.

„Emellett azt vettem észre, ha próbálok vele ötleteket generálni egy munkához, lelassít, egysíkúvá teszi a gondolkodásom. Leállok bütykölni, finomhangolni részleteket, amiket persze nem ért, ronda, esetleges, anatómiailag inkorrekt, giccses és random a végeredmény, amivel felbosszant. Amit én elképzelek és fel tudok vázolni, tizedannyi idő alatt, mint amennyit eltöltök azzal, hogy a promptokat finomhangoljam, azt soha nem fogja tudni megcsinálni helyettem. Én sok stílusban dolgozom, és sokszor sorozatokon, amikben bizonyos stílust, karakterizációt, vonalvezetést, atmoszférát, stb. kell tartani, mindezt úgy, hogy közben a vázlatoknak pontosan megfelelő módon készítem el a végeredményt, majd nyilván emelni rajta egyéni kreatív ötletek, illetve a megrendelői kívánságok szerint. Ebbe semmilyen random dolog vagy baki nem fér bele. Márpedig az AI ezt mind elköveti.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Judit Tondora (@judittondoraart) által megosztott bejegyzés

Fulladjunk bele az unalomba!

Ami a plagizálást, a szellemi termékek ellopását illeti, az ő amerikai ügynöksége azonnal lépett: a szerződésekben külön AI-ellenes záradék van.

„Épp a minap volt egy érdekes beszélgetésem: kisebb ellenállás lépett fel egy érdeklődő részéről, mert ők már eleve úgy készültek, hogy az általam megkreált anyagokat feltöltik AI-ba és majd ők »alkotnak« belőle a továbbiakban. Valahogy, valamit, random… Nekik ez teljesen magától értetődőnek tűnt. Nem ártana az edukáció, hogy megértsék az emberek, mit tud egy AI, és mit nem.”

A mesterséges intelligencia által kreált képeket Judit a popzenéhez hasonlítja:

„A tömegek imádják, mert ismerős és egysíkú, meglepetések nélküli, mutat egy bizonyos világlátást, ami egy tökéletes biztonsági zóna, viszont hamar fullasztóan unalmassá válik. De maradni fog, tovább fogja pusztítani, monotonná fogja tenni a közízlést, hamissá a realitást, mert eleve ez az irány, erre van hajlama és igénye a tömegeknek.”

Kell a fantázia és a szépérzék

Horváth Andrea reklámgrafikus egy ügynökségnél, ezért felhasználóként gyakran fordul „késztermékekhez”. Személy szerint örül a mesterséges intelligenciának, ami segíti a munkáját.

„A legtöbb képszerkesztési feladatnak eddig is fontos része volt a kutatás, a Stock-fotók hosszas böngészése. Aki nem a megfelelő keresőszavakat írta be, annak nehezebben vagy sehogy sem ment a képtalálás. A Stock-fotó-oldalak eleinte csak az angolra hallgattak, egyre jobbak lettek a szűrőik, majd egyszer csak lehetett magyarul keresni, és ma már ott tartunk, hogy AI által generált képeket is kérhetünk, bár ezeknek a szerzői jogi háttere még enyhén szólva maszatos.”

Úgy látja, az AI munkáiban van még bőven kijavítandó, a kép mérete viszonylag kicsi, bár az online térben az is megfelelő, az eredmény nem tökéletes, a kezeket, lábakat nem értelmezi mindig megfelelően, és a fényekkel is meggyűlik a baja. De napról napra fejlődik a program, ezek a bakik pedig pár év alatt ki lesznek javítva.

„Eddig is külön grafikusi feladat volt a Midjourney (AI által létrehozott – a szerk.) képek retusálása, a szakma szépen idomult az igényekhez. A promptolást (azaz annak a készségét, hogy valaki a mesterséges intelligenciát megfelelő utasításokkal lássa el – a szerk.) kötelező lesz mesteri fokon elsajátítani annak, aki előnyére fordítaná a képszerkesztési folyamatot, de fantázia és szépérzék nélkül az eredmény kínos lehet.”

A maga részéről üdvözli a folyamatot, de érzi, folyamatosan fejlesztenie kell magát, hogy le ne maradjon. Ám azt is látja, az AI használata vizuális szakember irányítása nélkül csak puszta vagdalkozás.

„A mesterséges intelligencia az átlagízlésből (értsd: az egész internetből) merít, (mondhatni, átlagol) éppen ezért a középszerűek a termékei.”

Az AI nem ad tanácsot

Orsi friss diplomás grafikus, UX-designerként munkája során a felhasználók motivációját próbálja minél alaposabban megismerni és megérteni, hogy az általa tervezett termék minél felhasználóbarátabb legyen. Szerinte épp ez az AI Achilles-sarka: nem feltétlenül érti, vagy érti úgy az igényeket és az utasításokat, ahogy szeretnénk.

„Jelenleg minden erre kifejlesztett szoftvernek nagyon pontos utasításokra van szüksége ahhoz, hogy használható grafikákat generáljon. A grafikusok munkája sokszor pontosan abból áll, hogy különböző keresztkérdésekkel rávezetjük (rácsalogatjuk?) a megrendelőinket arra, hogy pontosabb leírást adjanak arról, mit akarnak látni – jobb esetben. Rosszabb esetben előfordul, hogy a grafikusra hárul a feladat, hogy felvilágosítsa az ügyfelet: nem attól lesz vonzó a vállalkozása, ha új logót rak a honlapjára, hogyha a weboldal használhatatlan, és tele van elavult linkekkel, pixeles fotókkal, olvashatatlan szöveggel (piros betűk rikító zöld háttéren, valaki?). Egy lelkiismeretes designernek feladata rámutatni, hogy a hozzá érkező megrendelés egy fennálló probléma teljes félreértelmezésének az eredménye, amire a világ legszebb grafikája sem tud átfogó megoldást nyújtani. Ezt az AI nem fogja megtenni.” 

Ezért ne köss munkahelyen barátságot! (Vagy ha mégis, akkor erre figyelj!)

WMN Life – 2023. július 7. – KAd

 

Abszolút idevágnak Tondora Judit gondolatai is:

„Emberi értelmezési képesség kell ahhoz, hogy a briefben rejlő finomságokat vizualizálni tudjuk egy emeltebb, kreatívabb szinten. Az AI szó szerint értelmez és rakja össze a produktumot, sokszor még teljesen hibás végeredményre jutva. A magasan kreatív gondolkodást igénylő művészeket szerintem nem tudja helyettesíteni, maximum kiegészíteni”

Mesterséges együttérzés

Orsi szerint az is fontos szempont, hogy az AI nem érez és nem empatizál, holott az együttérzésnek kiemelt jelentősége van a felhasználói felület és felhasználói élmény tervezésének területén, hiszen az UX designirányzatnak is az a célja, hogy az emberek viselkedését, gondolkodását, érzelmeit, szükségleteit feltérképezze, és ezek alapján a lehető legjobb élményt nyújtsa egyes termékekkel vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban.

„Mindaddig, amíg a munkánk része az emberekkel való együttérzés, nem tudja teljesen helyettesíteni az AI az embereket.”

Füle Viktória gondolatain azért érdemes azoknak is rágódni, akik úgy érzik, az ő szakmájukat egyáltalán nem érinti az AI terjeszkedése:

„Ijesztőnek tartom, hogy az emberek jelentős hányada üdvözli a mesterséges intelligencia térnyerését. Nem kevés olyan hozzászólással találkoztam a közösségi médiában, amelyben kultúrát alig fogyasztó személyek egyenesen kijelentették, hogy ha az AI olcsóbban elvégzi egy illusztrátor vagy tervező munkáját, akkor nincs baj azzal, ha a művészek feleslegessé válnak. »Kis csoportról van szó, nem kár értük, legalább majd elmennek dolgozni« (mint a pandémia alatt a színészek…). Az empátia ilyen fokú hiánya, és az, hogy ma már mindenki jobban ért a másik szakmájához, szerintem elkeserítő képet fest a társadalomról. Pedig érdemes lenne belegondolni, hogy ami most a mi problémánk, hamarosan másokat is érinteni fog, efelől ne legyenek illúzióink.”

Ehhez csak ennyit tennék hozzá: miközben ezt a cikket írom, sajtóközlemény érkezik a postaládámba, mely hírül adja, megszületett a világ első olyan energiaitala, amelyet teljes egészében mesterséges intelligencia fejlesztett

„Az új íz minden elemét, szigorúan megválogatott összetevőit, designját és marketingeszközeit is az AI tervezte, és meg is kóstolta.”

 
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/nicoletaionescu

Fiala Borcsa