Sugar daddy emelte ki a balettkarból, egy ország borult a lába elé később
130 éve született Honthy Hanna
Sok évtizednyi színházi diadalút, amely egy szoba-konyhás nyomortanyán kezdődött és egy svábhegyi villában ért véget hat évtizednyi, királynőnek járó ünneplés után. Honthy Hanna történetét Kurucz Adrienn meséli el.
–
– Valaki azt írta önről: hideg ember. Legalábbis a magánéletében.
– Nem igaz.
– Színpad iránti szerelmét minek tartja? Hideg szikrázásnak, vagy forró vonzalomnak?
– A szerelem nem lehet hideg szikrázás. A szerelemnek hőfoka van. Az én színpad iránti szerelmemnek igen magas volt a hőfoka.
Az interjúrészlet egy 1976-os Film Színház Muzsikából való, Gergely Ágnes beszélgetett az akkor 83 éves Honthy Hannával.
A kérdező megjegyzéseiből kiderül az is, hogy az évtizedek óta körülrajongott primadonna, akit egyszerűen csak az operett királynőjeként emleget a sajtó, egészen egyedül él. Igaz, nem visszavonultan. „Rendszeres programja” van, úgy, mint azelőtt, kocsival jár orvoshoz, fodrászhoz, színházba megy. Szereti nézni Ruttkait, Bilicsit, Felekit. És nem érzi magát magányosnak hatalmas villájában. Körbeveszik az emlékei, mondja Gergelynek, aki azon töpreng:
Ki is valójában ez a szőke, kék szemű, törékeny… és vasakaratú asszony.
A királynőt nem csak a színpadon játszotta. Az életben is kiharcolta magának a szerepet. Imádták és rettegtek tőle (főként az öltöztetőnők és a fiatal pályatársnők, riválisok), allűrjeivel egyszerre nyűgözte le és őrjítette meg a környezetét. Felülmúlhatatlanul tudta ünnepeltetni magát, vastapssal kísért, utánozhatatlan színpadi bevonulásaiból nem egy látható ma is a YouTube-on, de a közönségre mindig kikacsintott.
Értette a kisembert, ő maga is mélyről jött.
Talán egész életében a dupla, sőt tripla gyerekkori szégyent palástolta. A szegénységet, a foltos ruhát, lyukas cipőt, a szoba-konyhás, udvari lakást a hetedik kerületben, amelyen négyen osztoztak. A nyomdász apát, aki elhagyta a családot. És a „lovagot”, akinek mai szemmel nézve eladták, és akinek a pénzén a tizennégy éves, addig csupán négy elemit végzett, ám igen tehetséges, az operaház balettkarában táncoló Hügel Hajnalka (a később Honthy Hanna) továbbtanulhatott. És szép lakásba, jólétbe költözhetett anyjával és nagyanyjával egyetemben, akik addig lepedővarrásból, tulajdonképpen rokonok könyöradományaiból tartották fenn nagy keservesen magukat.
Egy csábítástörténet többféle lehetséges olvasattal
A gazdag pártfogó, akit Honthy D. lovagként emlegetett, a valóságban egy negyvenes földbirtokos volt, aki a balettkarban szúrta ki magának a kislányt, és hazáig követte. Pártfogói ajánlatát a nagymama rövid hezitálás után elfogadta. Ettől kezdve a „lovag” mint Hügel Hajnalka mecénása mutatkozott be bizonyos körökben. Például Rákosi Szidi színitanodájában, ahová védencét befizette. Aztán a világhírű tenorista Anthes Györgynél, akitől Hügel Hajnalka énekleckéket vett. Némettanárt is fogadott a lány mellé, aki egyúttal felvigyázóként is szolgált, és rendszeresen jelentett a féltékeny megbízónak.
Rákosi Szidi hamar rájött: a beprotezsált lány nagyon ügyes. Egy akkortájt megismert igen művelt fiatalember, dr. Halmos Géza is arra biztatta Hügel kisasszonyt, hogy forduljon egészen a színjátszás felé. Amúgy pedig könyveket ajánlott a figyelmébe, képzőművészetre okította sétáik alkalmával.
A lány hallgatott rá. Olyannyira, hogy egy rafinált húzással megszabadult az őt évek óta kitartó D. lovagtól is, akinek az apanázsára már egyre kevésbé volt rászorulva. Találkozóra hívta a férfi feleségét a Gerbeaud cukrászdába, és meggyőzte riválisát, bocsásson meg hűtlen férjének, a család mindenekfelett áll, a botrány pedig egyikük számára sem kívánatos.
A békekötés után D. lovag hazatért, egyre ritkábban tette tiszteletét védencénél, végül szépen elbúcsúztak egymástól. A művésznőt pedig eljegyezte dr. Halmos Géza miniszteri titkár.
Közben szépen beindult a karrierje is
Hajnal Hajnalka néven először a Népoperában, majd vidéki társulatoknál játszott. Remek impresszáriójának, egy bizonyos Réti bácsinak becézett ügynöknek köszönhetően az igazgatók versengtek érte, a jegypénztárak előtt már éjszaka kígyózó sorok álltak miatta. Debrecenbe már az ország legdrágább primadonnájaként került. Réti győzte meg arról is, hogy aki sztár akar lenni, az ne vicceskedjen a nevével – így lett első művésznevéből, a Hajnal Hajnalkából Honthy Hanna.
Huszonhét évesen szerződött vissza Pestre. Szubrettként került egy színpadra az idősödő primadonnával, az ármánykodástól sem visszarettenő Fedák Sárival, aki Honthyban emberére talált.
Egy pozsonyi újság írta: „A premier […] nagy meglepetést hozott. Fedák Sári – nagy egyéniségét nem vonja kétségbe senki – ma már csak külsőségekkel és eredeti játékmodorával tud hatni. Hangja azelőtt sem volt nagy, most azonban énekhangról már beszélni sem lehet. Fedák Sári itt, ezen a ponton bukott meg. Döntő sikert Honthy Hanna aratott. Hangja, játéka, megjelenése, egyéni bája lenyűgöző.”
Fedák nem sokkal később távozott a Király Színháztól.
A húszas évek Honthy magánéletben is változást hoztak
Legalábbis látszólag, mert a valóságban az egyik unalmas férjet a másikra cserélte.
Dr. Pethő Miklós fogorvos egyenesen Halmos Gézától, az extől kérte nőül egy virágcsokrot szorongatva Honthyt, akinek akkor már évek óta szeretője volt, és hű rajongója: minden este ott ült a Király Színházban a nézőtér első sorának bal egyes székén.
A második házasság 1939-ig tartott. A második világháborút a művésznő már egy Rácz László nevű politikailag befolyásos férfi oldalán vészelte át, akinek autószalonja volt. (Állítólag az egykori D. lovagnak is tudott segíteni Honthy az emigrálásban.) Rácz segítségével épült fel a legendás svábhegyi Honthy-villa, a Deres utcában. A történelem amúgy ismételte önmagát: Rácz személyesen beszélte rá a második férjet a válásra, hogy összeházasodhassanak Honthy Hannával, akit egyébként a balatoni birtok házvezetőnőjével csalt – ez a házasság is dermesztő csendbe fúlt egy idő után.
Az akkorra első számú primadonnává avanzsált Honthy szakmai élete viszont remekül alakult, szinte minden jelentős operett főszerepét eljátszotta. Fényes Szabolcs neki írta a Maya címszerepét, Lajtai Lajos pedig egy komplett operettet: a Három tavaszt, amelyben a saját életét játszhatta el.
Honthy elsősorban az operett sztárja volt, de a Belvárosi Színházban prózai szerepeket is játszott nagy sikerrel.
Az államosítás után a Fővárosi Operettszínház szerződtette
Felmerült, hogy az akkor már 56 éves színésznőt nyugdíjazzák, ám az igazgató, Gáspár Margit kitalálta, hogy Lehár operettjének, a Luxemburg grófjának a szövegkönyvet írják át, és váljék főszereplővé benne Madame Fleury, a kerítőnő. E mentőöv révén Honthy másodvirágzását élte, és még huszonöt évig színpadon maradt.
Másik ikonikus szerepe a Csárdáskirálynő szintén ráigazított Cecíliája volt, a felújított operettel külföldön is turnézott a társulat.
Moszkvában óriási sikert arattak, és Nyikita Hruscsov pártvezető egy Moszkviccsal fejezte ki a művésznő iránti hódolatát.
Impresszáriók ostromolták ajánlataikkal, telt házak előtt lépett fel operett-összeállításával Romániában, Olaszországban, Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Svédországban, Angliában. 1969-ben végigturnézta Amerika nagyvárosait.
Amit mindig el szoktak mondani róla méltatói: Honthy Hanna nagyon szigorú volt másokkal, de önmagával is, és igen erős önfegyelem jellemezte. Hetvenévesen is ének- és táncórákra járt, és még nyolcvanévesen is fellépett egyszer a Csárdáskirálynőben.
Sokan, sokszor elemezték óriási sikerének titkát
Elsőrangú tánc- és énektudásán kívül szokás kiemelni iróniáját, fanyarságát, magabiztos fellépését, szuggesztivitását. Egyfajta konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban is a kritikusok körében, hogy
Honthy egész lénye maga volt a kikacsintás: eljátszotta szépen a mesét, az operettet, de közben erős mimikával, apró gesztusokkal, humorral utalt a valóságra. A közönség, amely cinkosának érezte magát, tombolt, a hatalom pedig örült, hogy az operett szelepként jól funkcionál.
Koltai Tamás írta róla 1976-ban: „Nem ismerek tudatosabb színészt Honthy Hannánál. Minden porcikájában színész. Ha éjjel fölkeltik, akkor is színész. Ha nézőként ül a színházban, akkor is. Magánéletében éppúgy, mint amikor nyilatkozatot ad. Talán nincs is magánélete. A színészet nemcsak mesterség és hivatás, hanem életforma is, és ezt sokan elfelejtik. Ő soha. Mondják, hogy egyszer, színházi próbán, elérkezvén a délután két óra, csaknem fél évszázaddal ifjabb pályatársnője fölvetette, hogy ő most már elmenne haza háztartást vezetni. Honthy, állítólag, kétkedését fejezte ki aziránt, hogy az illető fiatal művésznőből valaha is színész lesz. Igaza volt.”
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Gál György Sándor: Honthy Hanna. Egy diadalmas élet regénye. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1979.
Kiemelt kép: Fortepan / Kotnyek Antal