Úgy udvarolt a nőknek, ahogy senki más – 99 éve született Rátonyi Róbert

–

– Édes, egy csóólkot! – mondja Rátonyi, a fess Bóni gróf, és majdnem rázuhan Gyenes Magdára, azaz Stázi grófnőre, aki azt süvölti:

– Hova gondol?

– Erre a piros csücsörre az orra alá – érkezik a válasz, majd Rátonyi kisvártatva belekezd a Te rongyos élet című dalba (amelyet előadásonként állítólag négyszer is el kellett énekelnie, a szünetekben pedig a közönség dalolta, egy vászonra írták fel nekik a szöveget), és nekem nagyot dobban a szívem, hiszen vagy harminc éve dudorászom magamban séta közben, hogy „mitől tudsz olyan ééédes lenni, mint a méz” ( igaz, az én fülembe eredetileg Udvaros Dorottya ültette a dallamot (a Te rongyos élet című Bacsó-film főszereplőjeként).   

Nézem a Csárdáskirálynő archív felvételét, 1961-es, fekete-fehér, nem túl jó minőség, de így is élvezhető azért, és élvezem is, mai szemmel is édes és mulatságos. (Az meg egész egyszerűen nem fér a fejembe, akárhányszor hallgatom, hogy lehet egyetlen operettben ennyi zseniális dallam…) 

Rátonyi, akiről úgy tartották, maga Bóni gróf

Mintha rá írták volna a szerepet a születése előtt úgy egy évtizeddel, még fiatal ember ezen az 1961-es felvételen. (A haja legalábbis még fekete, de amúgy idősebb korában is pont ilyen fiatal volt, nem vesztett lendületéből, sármjából, elragadó eleganciájából, magas homloka alatt a fekete szeme is ugyanúgy szikrázott, éppen csak megőszült.) 

Elsősorban táncos-énekes komikusként gondolunk rá, de nemcsak a színpadon volt népszerű, hanem a filmvásznon is, emellett sokat szinkronizált és rengeteg televíziós műsorban szerepelt évtizedeken át, a szilveszteri műsorok is elképzelhetetlenek voltak nélküle.

Írt, és rendezett is, a halála előtt épp a Csárdáskirálynőt a veszprémi színházban: így készült a hetvenedik születésnapjára, valamint a színpadon töltött ötven évre, de a sunyi betegség sajnos beelőzött, és nem érte meg a bemutatót, sem a kerek évfordulót a művész. 

Sokan emlékeznek rá az Operettből vagy a televízióból

Azt viszont kevesebben tudják, hogy eredetileg zenész volt: a zeneművészeti főiskolán végzett a háború alatt hegedű szakon. De aztán rögvest beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színészképzőjébe. Mestere állítólag úgy vélte, Rátonyi Hamletnek született. Nos, a dán királyfit sosem játszotta el, de táncos-komikusként villámgyorsan a közönség kedvence lett.

Első sikerét a véletlennek köszönhette (a tehetségén túl), egy nappal a premier előtt bízták meg beugrósként a Kata, Kitty, Katinka című operett főszerepével, amelyben a nála 36 évvel idősebb primadonna, Kosáry Emmi volt a partnere. A 19 éves Rátonyi mindenkit lenyűgözött, és attól fogva keresett színésszé vált.

Népszerűségét jelzi, hogy félig zsidó származása ellenére (eredeti neve Reisz volt) – bár a vészkorszakban a színpadokról jobbára letiltották – Szálasi előtt felléphetett, igaz, a hatóság „kegye” az apjára nem terjedt ki, őt elhurcolták munkaszolgálatra.

A háború után a főváros magánszínházai és éjszakai mulatói következtek, majd az Operettszínház

A Rákosi-korszak kultúrpolitikusai nem kedvelték az operettet, kispolgári, rendszeridegen műfajnak titulálták, de aztán be kellett látniuk, hogy gyökerestül kitépni a magyar lélekből lehetetlen, ezért a szövegkönyveket gondosan lektorálva engedélyezték a bemutatókat. A fiatal Rátonyi így olyan legendás művészekkel játszhatott együtt, mint Honthy Hanna, Karády Katalin, Latabár Kálmán vagy Feleki Kamill. Nagy sztárrá a Csárdáskirálynő tette: általában Bóni grófot játszotta, néha Miska pincért. A darabban saját bevallása szerint 2027 alkalommal állt színpadra.

Bóni gróf karaktere különben tényleg nagyon hasonlított az övére, a nagypolgári közegben szocializálódott úriemberére, aki művésze a szép beszédnek és a bóknak, aki álló nap várja szíve hölgyét (hétre) a Nemzetinél, aki mestere a tréfának, az öltözködésnek, akinek első számú fegyvere a mosoly, és aki fáradhatatlanul-fárasztóan (de sohasem otrombán) csapja a szelet a nőknek, akiknek kedves, alázatos és szolgálatkész trubadúrja.

A hősszerelmes Bóni úrtól Rátonyi Róbert abban azért különbözött, hogy a magánéletben hosszú, boldog házasságban élt a feleségével, Németh Margittal, két gyermeket neveltek fel együtt (közismert, hogy Hajni színész lett, ifjabb Róbert pedig zeneszerző).

A hetvenes években az Operettből Rátonyi átköltözött a Nagymező utca túloldalára, a Thália Színházba, és prózai darabokban is nagy sikert aratott. Szerepelt filmekben is (Hattyúdal, Álombrigád, Redl ezredes, Szabadíts meg a gonosztól, A tanú…), a televízióban, a rádiókabaréban, a gyermekdarabokban és konferansziéként is népszerű volt. 

Tele volt még tervekkel, amikor 69 évesen elragadta a halál. Ha álmai egy része nem valósult is meg, a közönség (azok is, akik nem látták színpadon soha) a mai napig vele énekel, például azt, hogy „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád, nélküled még a mennyország is fád…”. 

Kurucz Adrienn

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Fortepan/Szalay Zoltán