Cocks keményen dolgozott: heti 60 órán át járőrözött vasútállomásokon, strandokon, valamint parkokban, jellemzően civil ruhában és magas sarkú cipőben – annak ellenére, hogy ez nem tartozott a legizgalmasabb rendőri feladatok közé, több jelentős bűncselekmény felderítésében működött így közre. De bejárt ópiumbarlangokba is, hogy fiatal nőket menekítsen ki onnan, az első világháború alatt pedig rendszeresen letartóztatott olyan jövendőmondókat, akik katonák női hozzátartozóit – jellemzően anyákat és feleségeket – zsákmányoltak ki.

Hat tiszteletbeli kitüntetést kapott olyan ügyek megoldásáért, mint gyerekek megmérgezése, illegálisan végzett abortuszok, kábítószer-csempészet és egy vitatott szodómiaügy, amiben egy prominens adelaide-i szállodatulajdonos és politikus volt érintett.

Megpróbáltatásokkal teli gyerekkor vezetett a későbbi sikerekhez

A fellelhető életrajzok a rendőrnőt rendkívül empatikusnak állítják be, azt viszont a szegénységgel, megpróbáltatásokkal teli gyerekkorára vezetik vissza.

Cocks egy bányász és egy tanár gyerekeként látta meg a napvilágot 1875-ben, Moontában. Kétéves volt, amikor apja a bányászatot földművelésre cserélte, aminek következtében a dél-ausztráliai Flinders Ranges településre költöztek.

A váltás azonban nem sült el jól: a hosszú évekig tartó szárazság miatt a család szétszéledt az országban, hogy dolgozhassanak, és törlesszék az adósságaikat.

A tizennégy éves Katie a rokonaihoz került, így Victoriában fejezte be tanulmányait. 

„Egy rakás szar, mint én” – Kurt Cobain 56 éves lenne

Kult – 2023. február 20. – CSA

Huszonkét éves korában tanárként és helyettes nevelőként dolgozott a hátrányos helyzetű gyerekek számára Adelaide-ben létrehozott Edwardstown ipari iskolában. Már ekkor megmutatkozott a mások megsegítésére való igénye. 

„Jó otthonban nevelkedve nem ismertem semmit a bűnből és a kegyetlenségből, de soha nem fürdettem elhanyagolt csecsemőt vagy gondoztam szomorú arcú, piszkos gyereket anélkül, hogy megpróbáljak változtatni az igazságtalanságok egy részén” – nyilatkozta 1936-ban. 

Az Állami Gyerektanács tagja, Catherine Helen Spence támogatásával később az állam első olyan tisztjévé nevezték ki, aki teljes állásban a fiatalkorúak bírósági próbára bocsátásával foglalkozott. Kilenc évet töltött ebben a pozícióban, és ez idő alatt a gyerekekkel és szüleikkel való gyakorlatias, mégis emberi hozzáállásával tiszteletet vívott ki magának. Cocks, aki határozottan vallotta, hogy a megelőzés jobb, mint a probléma kezelése, jó választásnak tűnt a rendőri pozícióra. 

Pedig messze nem volt szent

Cocks meglehetősen összetett személyiség volt: egy mélyen konzervatív, meggyőződéses metodista, aki szerette a dauert és Adelaide legjobb szabóinál varratta a ruháit.

Megtalálta a módját, hogy a fiatal, hajadon anyák megtarthassák a házasságon kívül született gyerekeiket, de nem hitt például a születésszabályozásban.

„Véleményem szerint az anya áll a legközelebb Istenhez ezen a földön, mert ő is teremt. Ezért vagyok annyira ellene a mai abortuszgyakorlatnak”

– nyilatkozta egyszer. 

Voltak, akik a „három láb távolság” becenévvel illették, mert az éjszakai járőrözéseken egy egyméteres botot használt minden olyan fiatal párral szemben, amelynek tagjai nem tartották egymástól a kellő távolságot. Mások pedig a szakmaiatlanságára igyekeztek rávilágítani egy vitatott szodómiaügy kapcsán. Cocks az eset során úgy kutatta át az egyik koronatanú holmiját, hogy az érintett személy nem volt otthon, majd a tanút egyedül is kihallgatta – ami, bár nem volt szabályellenes, mégis kétségessé vált az ügy kimenetele, amikor a fiatal nő később azt állította, hogy Cocks kiegészítette a tanúvallomását. 

„Fekete holttesteket ringat a déli szél” – A Strange Fruit története

Kult – 2023. február 19. – CSA

Összetett örökséget hagyott maga után

Cocks pályafutásának talán nincs is összetettebb aspektusa, mint az ellopott nemzedék néven ismertté vált eset. Nem sokkal azután, hogy hatvanévesen nyugdíjba ment a rendőrségtől, Cocks alapított egy menedékhelyet, ami a Lányok és Csecsemők Metodista Otthona néven vált ismertté, amelyben Cocks egészen az 1954-ben bekövetkezett haláláig dolgozott.

Tizenöt éves felügyelői tevékenysége alatt 1500 csecsemőt gondoztak az intézetben, és 560-at (vagyis 37 százalékukat) fogadtak örökbe.

Az ő felügyelete alatt a gyerekek akár három évig is az otthon gondozásában maradhattak, amíg az anyák olyan helyzetbe kerültek, hogy el tudták látni őket,

később azonban kiderült, hogy Cocks halála után az otthonnak is szerepe volt abban, hogy 1970-ig mintegy százezer őslakos gyereket szakítottak el erőszakkal a családjától. Egy részüket 18 éves korukig a mezőgazdaságban vagy háztartásokban dolgoztatták, mások európai nevelőszülőkhöz kerültek. 

2008-ban aztán az ausztrál kormány ünnepélyes keretek között bocsánatot kért azoktól az őslakosoktól és családjaiktól, akiket, illetve amelyeket az asszimilációs politika keretében erőszakosan elszakítottak egymástól.

Forrás: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Wikipedia

Mózes Zsófi