De miért lopták el mindig a primadonnák ékszereit? – Történetek az operett világából

–

A város egyik legforgalmasabb pontjára, a Blaha Lujza térre beszéljük meg a találkozót. Sétánk kezdőpontja a szobor, amely arra emlékezteti az arra járókat, hogy itt állt egykor a Nemzeti Színház, amely 1965-ben áldozatul esett a metró építésének. A híres robbantásról mindenki hallott már, de azt kevesebben tudják, hogy mielőtt az épületet a Nemzeti kibérelte volna, a legendás Népszínháznak adott otthont 33 éven át. 

A teret 1925-ben nevezték el Blaha Lujzáról, a Népszínház primadonnájáról, aki a lakása erkélyéről szemlélte az avatást: a 75. születésnapján köszöntötte őt imígyen a városvezetés.

Az ötven évvel korábban megnyíló Népszínházat azért építették, hogy befogadja a XIX. század második felében oly népszerű népszínműveket, vígjátékokat, bohózatokat, daljátékokat – és (mert a népszínművek népszerűsége hamar fakulni kezdett) az operetteket. „A Népszínházban aratta legnagyobb sikereit Blaha Lujza, Fedák Sári és a ma már kevésbé ismert Pálmay Ilka is, aki külföldön, még Londonban is sztár volt. Pálmay visszaemlékezéseiben nyíltan beszél arról, hogy kikkel volt szerelmi viszonya, sőt arról is, kikkel volt, mondjuk így, üzleti alapú szerelmi viszonya. Ebben persze nem az a megdöbbentő, hogy voltak ilyen afférjai, s még csak nem is az, hogy tudunk ezekről. Hanem hogy tőle magától tudunk ezekről. Ez a fajta őszinteség nem nagyon volt jellemző a korra. Voltak viszont a sajtóban általánosabb attribútumai is a primadonnaságnak akkoriban. Például az, hogy egy primadonna zárt tárgyalást rendel el, hogyha be kell mondani az életkorát egy bírósági eljárás során, ahogy azt épp Pálmay Ilka tette.

Vagy: a primadonnát megpróbálják zsarolni, esetleg belerángatják valamilyen bűncselekményekbe. És: ellopják az ékszereit! Ez a téma nagyon sokáig a sajtóbéli uborkaszezonnak az egyik szenzációpótléka volt, majdnem minden primadonna előrukkolt vele. Olyannyira, hogy Kosztolányi Dezső élcelődött is ezzel a „gyönge reklámmal” egy írásában az 1920-as évek közepe táján” – meséli László Ferenc. 

A primadonnaság természete

De nézzünk a cikkek mélyére, és tisztázzuk, kik voltak a sajtószenzáción túl valójában a primadonnák, és mi volt a szerepük!

„A primadonna az operettben ugyanazt jelenti, mint az operában. Ő az a dáma, aki körül forog a világ: a színpadon és a színpadon túl is. Főszereplője az operettnek, és főszereplője az operettéletnek. Ha a világ operettjeinek keletkezéstörténetét vizsgáljuk, akkor igen sokszor azt találjuk, hogy nem a zeneszerző, nem a szövegíró, nem is az igazgató volt a legfőbb aktora a megszületésnek, hanem a primadonna.

Egy sor olyan operettről tudunk, amelyek azért léteznek, mert egy primadonna számára meg kellett írni ezeket, és van néhány operett, például Johann Strauss nulladik operettje, amely azért nem létezik, mert az adott pillanatban a primadonna nem ért rá. 

És ha már itt, a Népszínház hűlt helyénél vagyunk, akkor azt is el kell mondani, hogy a Népszínház történetének záróakkordja is egy primadonna nevéhez fűződik, hiszen 1906-ban, a Népszínház utolsó előtti igazgatója, Vidor Pál azért lett öngyilkos, mert Fedák Sári cserbenhagyta. 

Fedák, aki nagyon tudatos volt – ha szabad így mondanom – üzleti szempontból is, egy adott pillanatban ígéretet tett, hogy föl fog lépni az akkor már nagy bajban lévő Népszínházban. De úgy alakult, hogy számára előnyösebb lehetőségek kínálkoztak másutt, és végül nemet mondott Vidor Pálnak. Aki, lévén rengeteg kifizetetlen számlája volt, golyót röpített a fejébe. Ez egyébként egy időre erősen megrendítette Fedák Sári népszerűségét, dacára annak, hogy ő aztán igazán hatalmas sztár volt. Ám Vidor halálát sokan mindenestül az ő bűnének tulajdonították.” 

A népszínműtől az operettig 

A kultúrpolitikai indíttatású, magyarosítást célzó, falusias népszínmű a városi közegben nem tudott sokáig népszerű maradni, így sztárjainak egy része már a XIX. század utolsó harmadában az operett felé kezdett tájékozódni. Így tett maga Blaha Lujza is, pedig, ha igaz, ő szíve szerint mindig népszínművet játszott volna. Elkezdett hát operetteket írattatni magának a ma már rég elfeledett Konti Józseffel: csupa olyan operettet, ahol aztán ő alakíthatta a (nadrág)címszerepet.

Sétánk második állomása a Madách Színház, amely 1961-ben költözött ide, az Erzsébet körútra, és korábban a helyén a Fővárosi Orfeum működött, amelynek éveken át Zerkovitz Béla volt a művészeti igazgatója. Zerkovitz a magyar kuplé megteremtője (addig leginkább osztrák sramlizenét játszottak a vendéglátóhelyeken), és ő magyarosította az orfeumi dalokat, a zenés színpadok műsorát. S nem mellesleg operetteket is komponált: lazább szövésűeket és egészen ambiciózusakat egyaránt.

A Madáchtól pár perc séta a Király utca 71., ahol az 1903-ban megnyílt Király Színház működött. „A Király Színház nem kizárólagosan, de elsődlegesen operettszínháznak lett kitalálva, jóval kisebb és sokkal modernebb volt a Népszínháznál.” 

Fedák Sári idomai

Itt a Király Színházban indult el a magyar operett diadalmenete. Igaz, az első igazi nagy sikert, Huszka Jenő Bob hercegét még a Népszínházban mutatták be, de később Bécsből már döntően ide érkeztek a világhódító operettek, itt volt a magyarországi bemutatójuk. Viszont a Király Színház első igazi nagy sikere egy daljáték volt, Kacsóh Pongrác János vitéze.

A címszereplőt nem férfiszínész, hanem egy primadonna: Fedák Sári játszotta. Hogy miért bízták egy nőre a feladatot? Általános jelenség volt ez az operett világában itthon és külföldön egyaránt.

Ma már nehéz megérteni, mekkora vonzerővel bírt az, hogy a primadonnát láthatta a közönség feszes trikóban, testhez simuló nadrágban. Ennél erotikusabb látványt az éjszakai élet, leszámítva az egészen disznó lokálokat, nem tudott kínálni.

Fedák Sári nem volt éppenséggel sovány, és domborulatait nem rejtette fűző alá. Mondhatni, idomai szabad mozgásának a látványa forradalmasította a férfiak számára a színházi élményt. 

Fedák nem énekelt igazán jól, visszahallgatható, hogy nem volt kifejezetten kellemes a hangja. Fellépése is inkább erélyes volt, mintsem kedves bájú. De az, ahogyan a színpadon mutatta és mindig tévedhetetlenül a középpontba helyezte magát, páratlan volt, sokat tanultak tőle a pályatársak. 

Ha már erotika: az operából jött egy másik hagyomány is. A két primadonna közül az egyik férfit játszott. És a kettejük közt lévő, ebben a formában vállalható homoerotikára mind az opera, mind az operett nagyon direkten rájátszott. Addig az időszakig persze, amikor már lehetett ennél sokkal direktebb izgalmakat legitim módon beszerezni.” 

Honthy beszól

Ha már Király Színház, akkor Honthy Hannát is meg kell említeni. Itt volt az „egyik nagy föltörekvési pillanata” az 1920-es években, mondja László Ferenc. „Szokás volt a versenytárs primadonnákat párba állítani a színpadon. Az akkor még szubrett-primadonna Honthynak a nála 14 évvel idősebb Fedák Sári nagy riválisa volt. Az egészen nyilvánvaló, hogy nem kedvelték egymást. Ennek egyik bizonysága a ma is visszanézhető: Vitray Tamás »Ötszemközt« című műsorában Honthy nagyjából két pikírt mondattal elintézte Fedákot. Az egyik megjegyzése az volt, hogy nem tudott énekelni. (Amit egyébként kezdetben Honthy Hannáról is gyakorta leírtak a kritikusok, aztán később persze jól beletanult a szakmába.) A másik pedig: de azért nagyon jól el tudta adni magát.”

Akárcsak Honthy Hanna.

„Igen, ő a pályafutása első három évtizedében a lehető legdirektebb módon manipulálta a sajtót, a harmadik férjével pedig 1940 táján megvásároltatta a Film Színház Irodalom nevű hetilapot. Ám végül egy új korszakban, a szocialista operettjátszástól kapta meg azt, amire addig, magánszínházi primadonna korában vágyott: az abszolút elsőséget. 

Ehhez persze távoznia kellett néhány pályatársnőjének (az életből vagy csak az országból), és kellett az is, hogy a szocialista kultúrpolitika minden területen ki akarjon választani egy-egy átmentendő figurát. Akit, bár készen kaptak, mégsem tudtak nélkülözni. Ilyen haladó hagyomány volt Honthy Hanna, ilyen nélkülözhetetlen szakember volt Fényes Szabolcs zeneszerző, és egy sor más személyiség, akikből, ha jobban belegondolunk, könnyen a szocialista színházkultúra üldözöttjei válhattak volna. De nem, ehelyett inkább kivételezetté tették őket. 

A népszerű operettdarabokat persze átszabták. Már csak azért is, mert az operett hihetetlenül kedvelt volt a szovjeteknél. A bécsi-budapesti operetteket vagy épp Offenbachot persze brutálisan átírták. Mindezt, mondhatni, magyarázta és részben mentette a műfaj egyik alapvető jellegzetessége. Vagyis az, hogy az operetteknek nincs örök műalakjuk, csak esetről esetre változó, akár estéről estére módosítható előadási alakjuk van.” 

Irány az Operett!

A Király Színházat elhagyva, teszünk egy kitérőt az Új Színház felé, ami az idők folyamán sokféle műfajnak adott otthont.

„Az 1920-as évek elején revüszínházként működött, majd Blaha Lujza Színház néven alapvetően operettszínház volt. Mivel addigra épp kifáradni látszott a bécsi-budapesti operett, az I. világháború után újra felfedezték a francia operettjátszást, és ennek az egyik legnagyobb, legizgalmasabb terméke a »Fifi« című darab volt, amely bizonyos szempontból rokon az offenbachi mítoszparódiás operettekkel. Az ókori Görögországban játszódott, így meglehetősen alulöltözöttek voltak benne a szereplők, különösen az akkor már Budapesten gyökeret eresztő főszereplő: Honthy Hanna. Aki lecsapott a lehetőségre, hogy ő mint erotikus jelenség épüljön be a köztudatba, amiben egyébként nagyon nagy segítségére volt a rendőrség, amely először betiltotta a botrányos, erkölcssértő előadást, majd engedélyezte. Ugye, ez máris garantálta a közönségsikert.”

Utolsó állomásunk az Operettszínház, amely úgy istenigazából a Király Színház véghanyatlását követően vált a műfaj első számú budapesti otthonává. Olyan primadonnái voltak Honthy Hanna mellett, mint nagy riválisa Karády Katalin vagy Szeleczky Zita.

Mondhatjuk-e, hogy az operett változatlanul népszerű műfaj, kérdezem kalauzomat. Vajon mi a helyzet ma? Szeretik-e még az emberek az operettet? László Ferenc azt válaszolja, hogy egészen más a helyzet Budapesten, mint vidéken, ahol az adott város színháza játszik mindent: operettet is.

„Ott a közönség közelebbi kapcsolatban van az előadókkal, és ennek következtében az operett-előadásokkal is. Budapesten elkülönült operettjátszás van, ráadásul bizonyos szempontból nemzetközileg is magára zárt egyfajta karantént az Operettszínház. Azt hiszem, nem a legjobb pillanatait éljük a hazai operettkultúrának, de az is igaz, hogy az operettjátszásnak van egy tartósabb problémája is Magyarországon. Mégpedig az, hogy miközben hatalmas tehetségeink vannak, nagyon kevéssé találják meg a rendezők, milyen stílusban kellene is megszólalnia egy operettnek.

Mi tagadás, nincs minden színházi szakembernek jó humorérzéke, a szentimentalizmus pedig ma már sokaknak kínos. Márpedig épp ezen a kettőn múlik az operettjátszás, s ideális esetben ehhez, vagyis a humor és a szentimentalizmus hajdani keverési arányához kellene visszatalálni.

De persze – túl történelmi és ízlésváltozások tömegén – talán járhatóbb út, ha megkeressük, hogy ma mi tud az operettszínpadon hatni. Építve például a magyar operettjátszás akrobatikus koreográfiában erős hagyományaira, de erőteljesebben és frissebb szellemben belenyúlni a librettókba.    

Fontos az is, hogy bátorítani és támogatni kellene az autonóm és eredeti színpadi személyiségek kifejlődését, akik miatt érdekes lehet az operett. Az operett nem érdekes, ha nincs benne igazi primadonna, táncoskomikus, szubrett. Igaz, a bonviván dolgában már engedékenyek szoktunk lenni, hiszen ő vagy száz éve nem számít izgalmas figurának a magyar színpadokon: többnyire az is elég, ha szépen énekel. Kivételek persze még ebben a szerepkörben is akadnak, gondoljunk csak a kicsit mindig tájszólásos, egyedi énekkultúrájú, de végtelenül bájos Sárdy Jánosra! Férfibáj: ma már talán nem is értjük, hogy ez mit jelenthet. De azért ha látjuk, ráismerünk. 

Ma az operett műfaját a nagyközönség szemében mindenekelőtt egy szubrett emerita, Oszvald Marika jelképezi. Na, a hozzá hasonló személyiségek tudják az operettet működtetni, életre kelteni és elevenen tartani!”

Képek: Chripkó Lili/WMN

Kurucz Adrienn