Az üveghagyma majdnem minden rétege zseniális

–

Sikerült?

Térjünk is gyorsan a lényegi kérdésre: Az üveghagyma nemhogy megüti az első film szintjét, de túl is szárnyalja azt. Rian Johnson láthatóan tanult az első film apróbb hibáiból, és mindet szépen maga mögött hagyta annak érdekében, hogy a folytatás grandiózusabb, összetettebb és cselesebb legyen, mint az előző alkotása.

Az író-rendező úgy visz be észrevétlenül az erdőbe, hogy csak kapkodod a fejed: atyaég, ki tehette? Hiszen mindenkinek lehetett rá oka! Majd néhány jelenet múlva már ott tartunk, hogy senki sem gyanús eléggé.

Igazi hullámvasút a film a legjobb értelemben, és úgy megdolgoztatja a néző agyát, hogy szinte halljuk, ahogy csikorognak az fogaskerekek. Mindez igazi csemege a krimirajongók számára.

Emellett a film humora is sokat fejlődött. Már az első moziban is voltak poénos megjegyzések, most viszont Johnson elengedte a gyeplőt, és ha nem is csapkodjuk a térdünket a röhögéstől, ez a fajta humor kellő könnyedséget ad a csavaros történetnek, hagyja, hogy egy pillanatra kifújhassuk magunkat, mielőtt újra fejest ugrunk a rejtélybe.

A film két óra 20 perces játékidejében egy másodpercnyi üresjárat sincs, és már akkor nyammoghatunk két fontos kérdésen, amikor még nem is halt meg senki.

Hagyma

A történet szerint 2020 májusában járunk, amikor a koronavírus-járvány miatt mindenki a karanténban igyekszik boldogulni. Benoit Blanc meglehetősen szenved a bezártságtól, ám hamar a segítségére siet egy rejtélyes doboz, ami egy különös meghívót rejt magában. Útra kel hát egy görögországi szigetre, ahová hét, számára ismeretlen ember kíséretében érkezik, akik mind Miles Bron techmilliárdos gyilkos rejtélypartival egybekötött hétvégi nyaralására érkeztek.

Ám hamar kiderül a nyomozó számára, hogy a felhőtlennek tűnő baráti kapcsolatok mélyén komoly ellentétek és érdeksérelmek húzódnak, majd a kellemesnek induló nyaralást beárnyékolja egy gyilkosság.

Blanc természetesen azonnal lendületbe jön, és egy olyan szövevényes ügy rajzolódik ki a szemünk előtt, amit öröm nézni.

Kiderül az is, mit takar pontosan a címben szereplő üveghagyma, ám az egyik legzseniálisabb húzás szerintem, hogy metaforaként a film cselekményére is ráillik. Ahogy a történetről folyamatosan hámozzuk le a rétegeket, úgy találunk újabbakat, miközben a megoldás – mint az üveghagymában – szinte a kezdetektől ott volt a szemünk előtt, középen.

Sztárparádé

Érdekes húzás, hogy egy általunk megélt, közelmúltbeli időszakban játszódik a cselekmény, és mivel a forgatókönyvet Johnson 2020-ban kezdte írni, nem meglepő, hogy inspirálódott ezekből a hónapokból. De aki hidegrázást kap már a pandémia emlegetésétől is, annak sem kell félnie, nem erről szól a film, csupán egy jó körítés, egy eszköz arra, hogy minél előbb megismerhessük a főbb szereplőket.

Akik amúgy egytől egyig briliánsak, de külön kiemelném Kate Hudson lecsúszott, abszolút nem píszí és elég butácska modelljét és Dave Bautista macsó vloggerét.

Edward Norton, mint mindig, most is kiváló, remek érzékkel figurázza ki az Elon Musk-féle isten-komplexusos techmilliárdosokat, ám a főszereplő mellett a show-t egyértelműen Janelle Monáe viszi el, csak sajnos spoiler nélkül nem mondhatom el, miért.

Számomra a Tőrbe ejtve egyik legnagyobb mellényúlása volt, hogy a nyomozó, Benoit Blanc olykor háttérbe szorult, és a fókusz egy másik szereplőn volt a film jelentős részében. Nos, itt már egyértelműen Blanc a központi elem, kevesebbszer ültetik a kispadra megfigyelői státuszba, és sokkal többet tudunk meg a módszereiről.

Részemről ez a film egyik legfőbb erénye az előzőhöz képest, hiszen a nyomozó messze a legérdekesebb karakter mind közül.

Daniel Craig pedig láthatóan lubickol a szerepben, és tényleg jó úton halad afelé, hogy ne csak 007-es ügynökként, de Benoit Blanc nyomozóként is emlékezzünk majd rá. Ebben persze az is segít, hogy a filmben bepillantást nyerhetünk Blanc magánéletébe is, látjuk mint a karanténban szenvedő embert, nem csak mint zseniális nyomozót.

Hajszálrepedések

Minden erénye mellett azért a Tőrbe ejtve 2. – Az üveghagyma messze nem tökéletes alkotás. Jonhson láthatóan annyira igyekezett mind történetben, mind látványban és karakterekben felülmúlni az előző filmet, hogy most abban vannak apróbb döccenők, ami az első filmben tökéletes volt: a rejtély megfejtésében. Nem nagy logikai buktatókra kell gondolni, hanem apró hajszálrepedésekre az üveghagymán. Míg a Tőrbe ejtvében hézag nélkül álltak össze a rejtély építőkockái, ezúttal van némi hiányérzetem egy-két aprósággal kapcsolatban.

Ám ezeket könnyű megbocsájtani, hiszen a váz stabil, az ok-okozati összefüggések logikusak és érdekesek.

Van még ott, ahonnan ez jött

Azt már most tudjuk, hogy bankot robbantott a Tőrbe ejtve 2. – Az üveghagyma. Na, nem a mozipénztárakban, a Netflix pénztárcáját csapolta meg rendesen, amikor a streamingszolgáltató megvette a produkció jogait, a hírek szerint körülbelül 450 millió dollárért. Így a második rész ezen a platformon debütált, és biztos vagyok benne, hogy nem járt rosszul a vállalat az üzlettel. Garantáltan jön a harmadik epizód is szintén a Netflixre, én pedig tűkön ülve várom, hogy legközelebb milyen erdőbe visz be minket a rendező Benoit Blanc-nal kézen fogva.

A Tőrbe ejtve 2. – Az üveghagyma december 23-ától látható a Netflixen.

Képek: Netflix

Dián Dóri