A titokzatos fáraónő, akinek az emlékét meg akarták semmisíteni – Hatsepszut története

–

Nőként még a 21. században sem egyszerű vezetőnek lenni. Szociológiai tény, hogy egy női vezetőnek többet és jobban kell teljesítenie, mint hasonló pozícióban lévő férfi kollégáinak, ráadásul a bére is kevesebb. Ma Magyarországon csak a vállalatok 17%-át irányítják nők, és a politikai életben még nehezebb nőként érvényesülni. Magyarország jelenlegi kormányában egyetlen nő sincs, a világon a női miniszterelnökök aránya pedig 6–7%.

Az ókori Egyiptomban sem volt könnyű nőként az ország élére kerülni. Legjobb esetben is régensként vagy társuralkodóként juthattak trónra az asszonyok, esetleg anyakirálynőként, feleségként a háttérből irányították a férjüket vagy a fiukat. Egyiptom történetében azonban akadtak olyan uralkodónők, akik viselték az egyiptomi fáraók kettős tiaráját. A leghíresebb közülük VII. Kleopátra (i. e. 69–30), akinek Julius Caesarral és Marcus Antoniusszal való viszonya számos irodalmi műben és filmben megjelenik.

Ám Egyiptom történetének leghatalmasabb fáraónője nem Kleopátra volt, hanem valószínűleg Hatsepszut, aki közel 22 évig (i. e. 1479–1458) uralkodott a Nílus völgyében.

A régens királynő

Hatsepszut I. Thotmesz lánya, és féltestvére, II. Thotmesz felesége volt. A családon belüli házasság akkoriban nem számított vérfertőzésnek, a fáraók isteni vérvonalának megőrzését szolgálta. Nem tudjuk, hogy volt-e jelentősebb politikai szerepe a férje mellett Hatsepszutnak, ám az bizonyos, hogy II. Thotmesz halála után ő lett a régens királynő, hiszen mostohafia, a jövendő fáraó, III. Thotmesz még gyerek volt. (III. Thotmesz anyja, Iszet csak ágyasa volt a fáraónak, így ő nem pályázhatott a régensi címre.)

III. Thotmesz sírfeliratában is beszámolt mostohaanyja uralkodásának idejéről:

„Hatsepszut igazgatta a Két Ország (Alsó- és Felső-Egyiptom) ügyeit saját belátása szerint. Egyiptom neki dolgozott, fejét neki hajtotta, az ő szolgája volt.”

Hatsepszut az uralkodói hatalmat fokozatosan vette át, mégpedig jól kiépített propagandára alapozva. Egyrészt szinte a kezdetektől viselte a „Két Ország Úrnője” címet, ami egyértelműen uralkodói titulusnak számított, másrészt hangoztatta, hogy apja, I. Thotmesz valójában őt szánta uralkodónak, és mindig is úgy tekintett rá, mint leendő fáraónőre.

A legfontosabb momentumot, Hatsepszut isteni leszármazását, halotti templomának egyik reliefje is bemutatja, mely szerint Hatsepszutot valójában Amon isten nemzette, aki felvette I. Thotmesz alakját. A dombormű felirata szerint maga Amon nevezi ki királynak Hatsepszutot, uralkodói nevén Maatkarét:

„Gyere hozzám békében, ágyékomból született lányom, szeretett Maatkaré, te vagy a király, aki birtokba veszi a diadémot az élők Hórusz-trónján, mindörökké.”

A fáraónő hatalomra lépése

Hatsepszut férje halála után hét évvel koronáztatta magát uralkodóvá. III. Thotmesz elvben társuralkodó volt, ám a valódi hatalmat Hatsepszut gyakorolta. Nincs pontos adatunk arra, hogy miért vette át egy ponton Egyiptom irányítását a fáraónő. Az egyiptológusok úgy vélik, hogy valamilyen hirtelen jött gazdasági vagy vallási válság léphetett fel, amelyhez egy határozott és erős kezű vezetőre volt szükség – mint amilyen Hatsepszut volt.

Hatsepszut uralkodásának 22 éve virágzó időszaka volt Egyiptom történetének. Első lépésben néhány gyors hadjáratban legyőzte az Egyiptom határain lázongó idegeneket, például a núbiaiakat, majd a gazdaság élénkítésére törekedett.

Ennek egyik módját akkoriban is az óriási állami építkezések jelentették. A kutatók úgy vélik, hogy Hatsepszut minden nagyobb városban építtetett templomokat, illetve helyreállíttatta a régi szentélyeket. A legnagyobb vállalkozása azonban a saját halotti szentélye volt, amelynek azóta is a csodájára járunk.

Az építkezéseken túl a kereskedelem fellendítésével is megerősítette a gazdaságot. Expedíciókat indított Libanonba fáért, fokozták a réz- és türkizbányák kitermelését a Sínai-félszigeten. Legsikeresebb gazdasági akciója keretében pedig egy kisebb katonai hadművelettel rátehette a kezét Punt országának kincseire.

Punt pontos helyét nem tudjuk – valahol a Vörös-tenger mellékén feküdhetett –, ám gazdagságának híre páratlan volt Egyiptomban. Annyira, hogy az egyiptomiak az „istenek földjének” nevezték. Egyiptomi regék szóltak Punt gazdagságáról, ám az ország pontos helye a feledés homályába merült.

Hatsepszut uralkodásának 9. évében egy 200 fős katonai–kereskedelmi expedíciót küldött Punt felkutatására. Az expedícióban öt, egyenként huszonegy méteres hajót indított el. Ez körülbelül olyan jelentőségű vállalkozás volt, mint amikor Kolumbusz 1492-ben a Santa María fedélzetén elindult az Újvilág felé. Hatsepszut missziója is sikerrel járt.

Katonái segítségével egy igen előnyös kereskedelmi szerződést kötött Punt királyával, és Hatsepszut hajói arannyal, ébenfával, drága gyantával, egzotikus állatokkal és növényekkel megrakodva érkeztek vissza Théba kikötőjébe.

Egy fáraónő – vagy inkább fáraó?

Hatsepszut nemi identitása nem egyértelmű. Vannak, akik úgy vélik, hogy Hatsepszutban az első queer vagy transznemű uralkodót tisztelhetjük, hiszen rendszeresen használta a  férfi, pontosabban a fáraói szerephez elengedhetetlen maszkulin jegyeket.

Az ünnepségeken álszakállt hordott, a szobrok, faragványok rendszerint férfiként ábrázolják.

Például a fentebb említett, isteni származást bizonyító domborművön is férfitestben születik meg, és a hozzá tartozó lélek is hímnemű!

Sajátosan használta megnevezéseit is: férfineveket használt, ám a rá vonatkozó személyes névmás mindig nőnemű volt.

A 20. század elején az egyiptológusok csalónak titulálták – csakúgy, mint a történelem során számos más transznemű személyt. Ma már természetesen nem tesznek így, de más kutatókkal együtt Ian Shaw neves brit egyiptológus azt a nézetet osztja, hogy Hatsepszut csak a társadalmi nyomás hatására viselt férfiruhát és álszakállt. Ennek bizonyítékát abban látja, hogy régenssége első éveiben még a hagyományos királynői szerepben és attribútumokkal jelenítik meg. Fáraóként azonban meg kellett erősítenie pozícióját, ezért ábrázolták férfiként. Ám az esetek többségében a férfitest és a hagyományos királyi ágyékkötő, valamint szakáll mellett itt is nőies, kerekded arccal, nőies vonásokkal jelenítik meg a fáraónőt. Uralkodása végére azonban már kifejezetten férfiként ábrázolják: férfitesttel, férfi öltözékben, olyan rituálékat bemutatva, amelyeket előtte csak a férfi fáraók mutathattak be.

Egy másik kérdés, amely nagyon izgatta a korabeli köznépet, majd később a kutatókat is, hogy milyenek voltak a fáraónő szexuális kapcsolatai. A találgatások fő tárgya az építészéhez, Szenenmuthoz fűződő viszonya. A férfi a semmiből tűnt fel, nem tudunk arról, hogy arisztokrata származású lett volna. Mégis elképesztő karriert futott be Hatsepszut udvarában.

Kiváló építész volt – az ő nevéhez köthető a fáraónő csodálatos halotti templomának tervezése és kivitelezése is, amit mind a mai napig az ókori építészet egyik legimpozánsabb alkotásának tartanak. Szenenmut közrendű származása ellenére számos magas pozíciót töltött be, például ő volt Hatsepszut egyetlen lánya, Nofruré hercegnő nevelője is.

E fényes karrier láttán már a kortársak körében is megindultak a pletykák és találgatások arról, hogy az építészt mennyire mély, és milyen természetű kapcsolat kötheti a fáraónőhöz.

Ezt az érdeklődést bizonyítja az a korabeli „graffiti”, amit a Királyok Völgyében találtak – egy olyan barlangban, ahol Hatsepszut halotti templomát építő munkások pihenőidejüket töltötték. A falfirkán egy királyi fejkendőt viselő nőt tesz magáévá egy közrendű férfi. A kutatók a nőt Hatsepszuttal, a férfit pedig Szenenmuttal azonosítják. Mindez azonban nem bizonyítja a fáraónő és kegyence közötti szexuális kapcsolatot – csupán azt, hogy kettejük viszonya téma volt a munkások között.

Hatsepszut emlékezete

Hatsepszut halála után trónra léphetett mostohafia, III. Thotmesz, aki igen fényes karriert futott be (uralkodásának ideje: i. e. 1458–1425). Az egyik legnagyobb hadvezér volt: uralkodása alatt Egyiptom Észak-Szíriától Núbiáig terjedt. Emellett jeles sportember és történetíró is volt, akinek nevéhez hatalmas építkezések fűződnek szerte Egyiptomban.

Azt gondolhatnánk, hogy biztosan gyűlölte mostohaanyját, és elnyomottnak érezte magát, amíg a fáraónő élt. Az egyiptológusok azonban ma már úgy vélik, hogy ez nem így volt – annak ellenére, hogy III. Thotmesz módszeresen eltávolíttatta Hatsepszut nevét minden feliratról.

III. Thotmesz sírjának felirata (amelyet fentebb idéztünk) is arra utal, hogy számára nem volt teher Hatsepszut uralkodása. Egyébként is könnyen megdönthette volna a fáraónő hatalmát, hiszen Thotmesz volt a seregek főparancsnoka – ezt a tisztséget épp Hatsepszut ruházta rá.

Ráadásul Hatsepszut nevének eltüntetése III. Thotmesz uralkodásának utolsó éveiben történt. Ha valóban féltékenység vezette volna az új fáraót, valószínűleg nem várt volna húsz évet a „gonosz mostoha” nyomainak felszámolásával. A kutatók ma úgy vélik, hogy III. Thotmesz halála előtt „kozmetikázni” akarta a múltat, és a számára tetszetős narratívába Hatsepszut nehezen fért bele – legfeljebb mint régens királynő. Akárhogy is, ennek az akciónak az eredményeképpen egészen a 19. század végéig nem tudtunk arról, hogy Hatsepszut fáraónő létezett.

A megtalált múmia

A nagy uralkodónő síremléke ma is ott magasodik a Királyok Völgyében, ám a múmiáját csak nemrég tudták kétséget kizáróan azonosítani, mivel a sírrablók miatt a halotti szentélyt még az ókorban kiürítették.

Howard Carter és csapata 1922-ben ugyan rábukkant Hatsepszut múmiájára, ám az alig 150 centiméteres, vörös hajú, elhízott asszony tetemét egy dajka maradványaiként azonosították. 2007-ben ismét a figyelem középpontjába került Hatsepszut múmiája egy fogmaradvány kapcsán, ám a valódi azonosításra csak most nyílt lehetőség, mivel 2025 februárjában megtalálták II. Thotmesz elveszettnek hitt sírját.

A lelet több szempontból is különleges. Először is azért, mert több mint száz éve nem találtak új királysírt Egyiptomban – azóta, hogy 1922-ben Howard Carter felfedezte Tutanhamon fáraó sírját. A most megtalált múmia lehetőséget ad arra is, hogy DNS-minták egybevetése révén kiderüljön: vajon a Carter által megtalált, majd 2007-ben újra előkerült múmia valóban a nagy királynő földi maradványa-e.

Utóélet

A Brooklyn Múzeumban működő Sackler Feminista Művészetek Központja 2007-ben kiállította Judy Chicago A vacsoraparti című installációját, amelyben a világtörténelmet formáló nőalakokra emlékezik. A 32 kiválasztott nő közül az egyik Hatsepszut.

Edward Bleiberg, a kiállítás társszervezője szerint az egyiptológusok még a 20. század elején is mint csaló trónfoglalóra tekintettek Hatsepszutra, akit csupán hatalomvágy hajtott. Ma már úgy tekintünk rá, mint egy tehetséges politikusra, aki felvirágoztatta az országot, és megőrizte családja trónigényének folytonosságát.

„A feminizmus amellett, hogy megváltoztatta a világot, amelyben élünk, megváltoztatta azt is, ahogy az ókorra tekintünk” – zárta gondolatait Bleiberg.

Miklya Luzsányi Mónika