Válogatós gyerekek: átmeneti állapot vagy állandó kihívás?

–

Sok út vezet… nagyjából ugyanoda a gyerekek étkezési szokásaiban

Ahogy a vicces mém is mutatja, jó eséllyel az anyatejjel és a tápszerrel etetett gyerekek is ugyanolyan lelkesedéssel fogják felenni a mekis sültkrumplit a padlóról másfél évesen – és ez kicsit kitágítva a képet is, pont így működik. Vannak persze nagyon finnyás, akár a szenzorosság miatt kifejezetten küzdelmesen etethető gyerekek, és vannak tényleg mindenevők, de kisiskolás korukra a legtöbben kísérteties hasonlósággal választanak kedvenceket. Szóval ha most egy óvodás gyerek tolja el szinte minden étkezésnél a tányért, tudd, hogy iskolás korában jó eséllyel még olyat is simán megkóstol, amit most épp utál. (Persze erre semmi garancia nincs sajnos.)

Ha te változatosan és jól étkezel, majd a gyereked is úgy fog – na persze

Imádok enni, főzni, konkrétan alig vártam, hogy a gyerekeimnek majd szuper házi mixeket csinálhassak (amikor ők voltak babák, még nem pörgött a blw, az igény szerinti hozzátáplálás). A sikerélményem először konkrétan 0 volt, a nagyobb gyerekem a házi csodapüréket soha életében nem ette meg, sőt, az egyetlen ételnek nevezhető dolog (az anyatejen kívül), amit hajlandó volt fogyasztani 1 éves koráig, a cukormentes almás babakeksz volt. Aztán ez a kör bővült a cukros, bolti joghurttal.

A kisebb gyerekem hozzátáplálásába ezek után kicsit kevesebb lelkesedéssel vágtam bele, plusz mivel kb. másfél év van közöttük, nem is volt annyi időm ezen pörögni, így neki konkrétan szinte mindent leturmixoltam, amit mi ettünk, a húslevestől a spagettiig (nyilván a tesója miatt eleve elég kisbaba-kompatibilisen főztem). Aztán ettől

a két totálisan különböző kezdettől ugyanoda jutottunk: a bolognai spagetti (nálunk általában úgynevezett kamubolognai) – rántotthús sültkrumplival – galuska (magában vagy max. szafttal) szentháromságig, 

amihez még csatlakozott a húsleves, illetve egy ponton a zöldségleves. Volt pár év, amikor nagyjából ezek voltak a főtt ételek, amiket otthon méltóztattak elfogyasztani. Hogy az oviban mit történt, azt nem tudom pontosan, de valahogy megoldották, hogy hol csak köretet, hol csak levest ettek, nem haltak éhen, és nem tartoztak az extrán problémásan étkező gyerekek közé. Gyümölcsöt mindig ettek, a zöldségek körül egy időben csak kígyóuborkát, de elég hamar felkerült a paprika, paradicsom, répa a listára. De a főtt ételek tekintetében évekig egyfajta „gyerekkaja monodiétát” nyomtak. És ha gyerekként sokszor élted meg azt a traumát (én szerencsére „csak” az oviban), hogy addig nem kelhettél fel az asztaltól, amíg nem ettél meg valamit, amit konkrétan utáltál – akkor ezt szülőként nem fogod megtenni a gyerekeddel.

„Ha megnézzük az óvodások vagy a kisiskolások teljes napját, akkor a közétkeztetés keretein belül valósul meg a napi étkezésük elég nagy százaléka. – kezdi Enyingi Vivien dietetikus, a WMN Creatora. – 

annak ellenére, hogy a közétkeztetést szigorú keretek között tartják akár az EMMI-rendelet által, nem mindenhol tesznek eleget ennek (különböző okok miatt, ami lehet anyagi nehézség is az intézményen belül). 

Ráadásul, ha mégis zöldség- és gyümölcsgazdag a menü, semmi garancia nincs arra, hogy a gyerek megeszi. Az oviban igyekezhetnek különböző módszerekkel elérni, hogy kóstolgassa és ízlelgesse a gyerek a különböző zöldségeket és gyümölcsöket, és nagyon sokat lehet otthon is tenni azért, hogy kicsit jobban kedvelje őket.”

Így etesd a sárkányodat

Enyingi Vivien nagyon konkrét tanácsokat ad, amik lehet, hogy nem működnek azonnal (legalábbis ez az én tapasztalatom), de hosszú távon mégis hatnak:

• Fontos, hogy a szülők is jó példát mutassanak, lássa azt a gyerek, hogy szeretik és bőséggel eszik a szülei a színes zöldségeket-gyümölcsöket. 
• Nem érdemes tukmálni a zöldséget vagy gyümölcsöt, elég csak enni, és megkínálni a gyereket kóstolóval.
• Hagyhatunk az étkezőasztalon vagy a játéksarokhoz közel felszeletelt gyümölcsöt vagy zöldséget. Így megadva a lehetőséget annak, hogy belecsíp egy-egy játék között és magától ismerkedik ezekkel a dolgokkal. (Ez nekem nagyon-nagyon bevált, még ma is csinálom, akkor is ha vendég gyerekek jönnek, és valahogy mindig pikkpakk, elpárolog.)

• A felszeletelt forma akár a zöldségek és gyümölcsök esetén pedig bizonyítottan nagyobb ingerenciát vált ki még a felnőttekből is mintha csak úgy egészben lenne kitéve azt asztalra pár darab alma. Hamarabb nyúlunk a kisebb, darabolt formák után. 

  (Szintén tökéletesen egyezik a tapasztalataimmal.)
• Különböző trükkös megoldásokkal belecsempészhetjük az ételekbe a rostgazdag finomságokat. Például fasírtgolyókba, tésztaszószokba, mártásokba reszelt vagy turmixolt formában. (Erre van itt több recept.)
• Szuper ötlet lehet, mondjuk, egy csupa gyümölcspép házi jégkrém is. 
• Itt pedig még az elkészítési folyamatba is bevonhatjuk a gyerkőcöt, mely szintén közelebb hozhatja majd a kóstoláshoz. 
• Utolsóként pedig a kimondott és kimondatlan kommunikációt említi meg Enyingi Vivien. Azt javasolja, otthon (és az intézményekben is) kerüljük a túlzóan negatív megnyilvánulást egyes zöldségekkel és gyümölcsökkel kapcsolatban. Ugyanis előfordulhat, hogy a szülők sem kedvelnek mindent, viszont az undort és a nemtetszést érdemes mellőzni a gyerek előtt. Hiszen akarva-akaratlanul is megragadhatnak neki ezek a dolgok, és ő is hasonlóan fog viselkedni még akár eddig kedvelt ételek esetén is, és csökkeni fog a nyitottsága. (Erre is rá tudok csatlakozni: éveken át a gyerekeknek, amikor ketchupot tettek a pizzára, mondtam, hogy ha ezt meglátná egy olasz, elsírná magát. Már nem tesznek rá.)

Akkor kell aggódni, ha a monodiéta tényleg mono

Megkérdeztem Vivient arról is, mennyire kell tartani attól, ha egy kisgyerek csak pár ételt eszik: „Ha van pár zöldség és gyümölcs, amit szeret, akkor azokra a lehető legnagyobb hangsúlyt kell fektetni és többet adni belőle – akár minden étkezésénél ugyanazokat. Viszont ha valóban maximum 1-2 dolog van, amit összességében elfogyaszt, akkor érdemes gyerekorvossal és dietetikussal is konzultálni az esetleges tápanyagpótlásról. Ugyanis a nagyfokú hiányok kialakulását érdemes megelőzni, melyek későbbiekben akár más egészségi gondokat is eredményezhetnek.”

Nálunk nagyon sokat javult a helyzet az elmúlt években

Bár a gyerekeim továbbra is szeretik a tipikus gyerekételeket, ez a lista is elég szépen kibővült az elmúlt években. Egyre nyitottabbak saláták, nyers zöldségek, halfélék terén is. Sok olyan étel van, amit régen nem voltak hajlandók megenni, de adtam neki egy újabb esélyt most, hogy már nagyobbak, és teljesen bevált. Ráadásul most, hogy már tanulnak az emberi test működéséről, egészségről, érdekli is őket, hogy mi egészséges és mi nem (persze az édességtől ez nem tartja vissza őket, ne izguljatok).

Enying Vivien dietetikus azt mondja, már kiskorban is fontos erről beszélgetni a gyerekekkel: „Szerintem az egészségre nevelést minél korábban elkezdjük, annál jobb. Természetesen ez hatalmas feladat nemcsak a szülőknek, de a dajkáknak, kisgyermeknevelőknek, óvodapedagógusoknak, élelmezésvezetőknek és konyhai dolgozóknak is. Ennek egy hatalmas láthatatlan csapatnak kell lennie, hogy minél jobb irányba formáljuk a gyerek egészségét és étrendi szokásait, melyek meghatározók lehetnek a későbbi élete során is.

Ugyan mindenki tud felnőttként is fejlődni és javítani a táplálkozásán, valamint az egészségén, de sokkal könnyebb, ha már vannak elvetett magok korábbról.”

És tudom, hogy sok témában jogosan lehet kritizálni a közösségi média káros hatásait, de van azért pozitív oldala is. Én is rengeteg receptet és egészséges étkezéssel kapcsolatos ötletet szedek onnan, és a gyerekeim is szívesebben néznek meg egy izgalmas videót (egyelőre még csak velem együtt tehetik) egy jó kajáról, mint ha csak szépeket mondok róla.

Bár nem kisgyerekek, sokkal inkább tinik és felnőttek esetében, de az egészséges étkezéshez és a túlsúlyhoz való viszonyáról mesélt Jakupcsek Gabriella, Kovalcsik Kriszti Lustalány és Tóth Balázs evéskutató-pszichológus a Ki vele! adásában, amit hétfőn 19 órától láthattok a Viasat3 műsorán. Nézzétek meg, érdemes. És közben egyetek valami egészséges nasit.

Tóth Flóra