„Kedves barátom, rendkívüli vagy” – A szerep, ami újraírta a ma 80 éves Steve Martin életét

–

„Minden true crime megtörtént valakivel”

Ezt a szíven ütő mondatot Steve Martin mondta Charles-Haden Savage szerepében a Gyilkos a házban című sorozat egyik epizódjában. Bár a világsikerű széria nagyon sok derűs pillanatot tartogat a nézők számára, Charles a legváratlanabb pillanatokban sok ehhez hasonló mély gondolatot is elejt két poén között. 

Nagyon hamar megszerette a közönség Charlest, a kissé bogaras, visszavonult színészt, aki évtizedekkel korábban egy Brazos nevű, népszerű tévés nyomozót alakított.

A Gyilkos a házban karaktere a megújulásról szól, arról, hogyan lehet újra értékesnek érezni magunkat, amikor úgy tűnik, hogy már minden mögöttünk van, ami fontos volt egykor. 

Charles nem csupán egy kiöregedett színész, hanem olyan emberi figura, aki fokozatosan elengedi a múltját, és megtalálja önmagát a jelenben. 

És ez bizony nemcsak a sorozatban alakított szerepére igaz, hanem Steve Martinra is, aki egy fényes színészi pálya, és egy Oscar-életműdíj után, évekig egyetlen filmben sem játszott.

Néha könnyebb kitalálni valaki más titkát, mint a sajátoddal foglalkozni – mondta szintén Charlesként, úgyhogy én ennek szellemében most megpróbálom megfejteni a nagy visszatérő, Steve Martin titkát.

Sokoldalú komikus

Steve Martin mindig a saját útját járta, épp ezért abszolút szabálytalan a színészi karrierje is. Sokoldalúsága és kreativitása elég hamar megmutatkozott, hiszen már tízévesen elkezdett Disneylandben dolgozni, ahol először könyveket árult a nyári szünetben, majd lufikat hajtogatott, végül pedig bűvésztrükkökkel szórakoztatta a nagyérdeműt.

Ehhez képest akár meglepő is lehet, hogy a gimnázium után filozófiát hallgatott az egyetemen, de az is nagyon jellemző rá, hogy kifejezetten a humor filozófiája érdekelte.

Az egyetemet nem fejezte be, mert ráébredt, hogy valójában a színészet érdekli. Ám a színészkurzust is otthagyta, amikor a stand-up műfaját újraélesztette, és az egyetemi körökben hatalmas sikereket ért el benne.

Amikor a stand-up kicsit visszaszorult az életében, a bendzsózáshoz fordult. Önállóan tanult meg bendzsózni nagykamaszként, azóta pedig mesteri szintre emelte a tudását, és számos Grammy-díjjal ismerték el zenei teljesítményét is.

Már huszonévesen Emmy-díjat kapott a The Smothers Brothers Comedy Hour című sorozat egyik forgatókönyvírójaként, de még mindig nem érte el azt a sikerszintet, amit elvárt magától.

Harmincéves koráig adott időt magának az igazi nagy befutásra színészként. Minden más műfajban nagyon sikeresnek számított, ám kevesen gondoltak rá valódi színészként, inkább sokoldalú showmannek tartották.

Saturday Night Live – A reflektorfény árnyoldala

1975-ben aztán, épp harmincéves korában megtörtént a nagy áttörés, bár nem a vágyott műfajban, amikor a Saturday Night Live egyik vendége és házigazdája lett – noha soha nem vált a csapat állandó tagjává. Több millióan kapcsoltak az NBC-re, ha Steve Martin is feltűnt a műsorban.

Furcsa fintora a sorsnak, hogy épp a legnépszerűbb időszakában szenvedett leginkább a depressziótól: gyakorlatilag nem léphetett ki az utcára, mert azonnal megrohamozták a rajongók, és az újságírók is folyamatosan zaklatták.

Rosszkedvét és elszigeteltségét pedig csak tetézte, hogy édesapja, aki sosem ismerte el a fia munkáját, csupán ennyit fűzött hozzá ehhez a zajos sikerhez: „A Saturday Night Live a legszörnyűbb dolog, amit valaha láttam a televízióban” – és hozzátette, hogy ez „nem sokat tett hozzá Steve karrierjéhez”.

Feledhető filmek sokasága, és pár üdítő kivétel

A ’80-as években aztán Steve áttért a filmekre, de elég kevés olyan darab született, amelyekre jó szívvel emlékezhetünk.

A Pacák (The Jerk) volt az első, amit ő írt, és amelynek a főszerepében is őt láthattuk. Az 1979-es film finoman szólva nem rengette meg a kasszákat, de arra jó volt, hogy ebben a világban is letegye a névjegyét. A Három amigó is inkább csak azért olyan emlékezetes, mert ebben dolgozott először Martin Shorttal, akivel a Gyilkos a házban sorozatában is olyan kiválóan megértik egymást.

A Roxanne című filmmel azonban 1987-ben már áttörte a falat, ebben is megmutatta sokoldalúságát, mert a főszerep mellett a forgatókönyvet is ő jegyezte.

Aztán húsz éven át az apaszerepekben lubickolt, különösen az 1991-es, nagy kasszasikerrel járó Örömapa hozott számára anyagi és szakmai elismerést is. Túlságosan beleragadt viszont ebbe a szerepbe, hiszen amikor komolyabb mondanivalóval próbálkozott, rendre megbukott, mert a közönség egyértelműen komikusként könyvelte el. Azt várták tőle, hogy nevettessen.

Steve egy idő után belefáradt ebbe a nehéz szerepbe, hisz azt vallotta:

„A vígjáték az a műfaj, amelyben anélkül kell megnevettetni az embereket, hogy hányingerük lenne.”

A 2009-es Egyszerűen bonyolult sem aratott különösebben nagy sikert, amelyben Meryl Streep is játszott.

Szintén ebben az évben készült és elég kevéssé sikerült a félig animált Rózsaszín párduc második része. (The Pink Panther címmel talán ismerősebb.) Ezután azonban nem hívták többé forgatni.

Igaz, hogy Oscar-jelölést sosem kapott, de 2013-ban neki ítélték az életműdíjat, ám ezt inkább afféle lezárásként értelmezte a szakma.

Kényszerű csönd, vagy inspiráló felkészülés az utolsó nagy dobásra?

Steve Martin egészen 2021-ig könyveket adott ki, zenélt, zenés színdarabokat írt, és örült a későn jött apaságának. 67 éves korában született meg az első gyereke, és ettől az egész világot más dimenzióban látta, mint előtte bármikor.

Nem érezte magát mellőzve, hisz nagyon aktívan élt, de később, amikor felmerült a neve a Gyilkos a házban szereplőjeként, akkor azt mondta az NPR-nek: „…elvesztettem az érdeklődésemet a filmek iránt abban az időben, amikor a filmek is elvesztették az érdeklődést irántam. De amikor jött a Gyilkos a házban, akkor New Yorkban akartam forgatni, mert ott élek, és szerencsére jól működött.”

Talán maguk az alkotók sem gondolták, hogy mekkora érdeklődés övezi majd ezt a sorozatot.

Annyi bizonyos, hogy igen szerencsés csillagzat alatt született, és a három főszereplő közötti valódi kapcsolódás, ami a képernyőn is „átjön”, valamint az alkotógárda kreativitása azt jelzi, hogy még elég sokáig nem fog visszavonulni Steve Martin.

Jó volna persze megfejteni a titkát annak, mi kell ahhoz, hogy egy sokak által leírt, idős színész ekkora lehetőséget kapjon az élettől. Bár azt hiszem, nincs titok. Én a STEVE! (martin) című, két évvel ezelőtt róla készült kétrészes dokumentumfilmben véltem megtalálni egy lehetséges kulcsmondatot, amelyet az egyik alkotótársa mondott róla: „Vágyakozás lakik mindenkinek a szívében, akit megmutat nekünk”. 

Mi pedig szeretjük a vágyakozó szívű embereket, hisz jó esetben mindannyian azok vagyunk. 

Bár nekünk nincs lehetőségünk arra, hogy olyan közelről megismerjük őt, mint Selena Gomez, aki már évek óta együtt forgat Steve Martinnal és Martin Shorttal a sorozatban, de neki elhisszük, amit az Insta-posztjában világgá kürtölt: 

„Fájdalmas tudni, hogy hányan nem ismerik igazán Steve életét. Ő valóban egy ikon, próbálkozott, és soha nem adta fel... kedves barátom, rendkívüli vagy.”

View this post on Instagram

A post shared by Selena Gomez (@selenagomez)

Úgyhogy rendkívül boldog születésnapot kívánok sokunk nevében Steve Martinnak, és izgatottan várjuk szeptember 9-ét, amikor remélhetőleg minden titokra fény derül! A sorozat Insta-oldalán már látható egy jó kis előzetes, amiben Meryl Streepen kívül Renée Zellweger is feltűnik!

A sorozatról már Dián Dóri és Fiala Borcsa is írt nálunk korábban, és mindketten leplezetlenül rajonganak érte. 

Ha szeretnéd felidézni a negyedik évadot, mielőtt elkezded az ötödiket, olvasd el Dián Dóri összefoglalóját.

Ha pedig tesztelnéd a sorozattal kapcsolatos tudásodat, Fiala Borcsa kvízét is töltsd ki!

Both Gabi