Bond és én

Kilencéves koromban kezdtem el nézni a Bond-filmeket. Nagyon megtetszettek, és egy idő után komolyabban is foglalkoztattak. Minden mozizást követően utánanéztem az adott filmnek, hogy minél többet tudjak meg róla. Vadásztam a Bondról szóló írásokat, a családtagjaim is mindig küldték a sorozattal kapcsolatos újságkivágásokat. Időközben megismerkedtem Kovács Gellért filmkritikus barátommal is, és annak köszönhetően, hogy sokat beszélgettem vele a 007-es szériáról, végül minden szempontból elkezdtem kenni-vágni a sorozat összes részét.

Ötvenöt év alatt huszonnégy Bond-film jelent meg, és hat színész alakíthatta a világhírű ügynököt. Nagyon bírom, hogy mindig az aktuális divat, és az akkoriban népszerű egyéb filmek formálták Bond küldetéseit, de közben vannak tradíciók, amelyek a mai napig élnek, és mindegyik epizódnak fontos részei.

Kedvenc Bondom: Sean Connery. Ő alakította legelőször az ügynököt. Számomra ő az etalon. Zseniális humora, tekintete, megjelenése van. Egyszerűen jól áll rajta a szmoking. Connery az „igazi” Bond. 

Íme, az eddigi hat színész, akik James Bondot alakították: 

1. Sean Connery: 1962-1971, hat film

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

@thenamesbond_jamesbond_007 által megosztott bejegyzés

Connery volt a legelső James Bond. Az ő filmjei olyan hagyományokat teremtettek, amelyek a legutóbbiakban is fellelhetők. Nélkülük az ügynök ma nem lenne az, aki:

,,A nevem Bond, James Bond.” ,,Egy vodka-martinit! Felrázva, nem keverve!”

Meg a film elején menetrendszerűen eldördülő lövés, a kütyük... Ezek a filmek adták meg a Bond-jelenség alaphangulatát, ami – bármilyen idők járnak– mindig megmarad. Valamint az ügynök humorát is neki köszönhetjük, ami szintén nélkülözhetetlen. Connery harmadik filmje, a Goldfinger világhírűvé tette a szériát, és megalapította az eurospy (kémes) műfajt. Az akkoriban megjelent filmek mind Bondra akartak hasonlítani. Az emiatt nagy hírnévnek örvendő skót színész eleve úgy vette fel a telefont, amikor keresték, hogy megkérdezte: „Egymillió font? Vagy annál több?” Ha nemet mondtak, akkor lecsapta a kagylót.

2. George Lazenby: 1969, egyetlen film

Az ausztrál topmodell kapta meg Connery után Bond szerepét. Neki csupán egy filmje van, amelyik mind közül az egyik legvitatottabb. Ebben megtartottak minden szokásos „bondságot”, teljesen olyan volt, mint a Connery idejében készült Bond-filmek, „csak” Lazenby játszotta a főszerepet, és ez elég nagy bajnak bizonyult, mert a mutatós külsőn kívül minden hiányzott belőle, ami igazán Bonddá tehette volna. Így rögtön az első filmjébe belebukott a topmodell. Eltűnése után elődjének, Connerynek akkora összeget ajánlottak fel, hogy még egy utolsó filmre visszatért, de ezek után valóban végleg otthagyta a sorozatot.

3. Roger Moore, 1973-1985, hét film

Moore büszkélkedhet a legtöbb Bond-filmmel, és ő volt a legidősebb ügynök is. Szerintem egy-két filmje nagyon megy a divat, az aktuális és népszerű gondolkodásmód után. Például az 1973-ban megjelent Élni és élni hagyni, amelyben minden gonosz fekete, mivel akkoriban Amerikában eléggé tombolt a sötét bőrűekkel szembeni ellenszenv.

Holdteke (1979) című elég gyenge filmben Bond az űrben akciózik. Ezzel az akkor nemrég megjelent, és nagy népszerűségnek örvendő Star Wars-rajongóit próbálták átcsábítani.

Moore filmjeiben kerül elő a legtöbbször a „na, persze!”-faktor. Én így hívom azokat a jeleneteket, amelyek látványosak és ötletesek, de teljes képtelenség, hogy a való életben is megtörténjenek.

A hagyományokat itt is változatlanul tartották, kivéve egyet: Miss Moneypenny (a titkárnő) szobájába Bond csak bedobja a fogasra a kalapját, ezzel jelezve, hogy megjött. Mivel akkoriban már senki sem hordott kalapot, ez a jelenet eltűnt. Moore elődjei a filmek elején még kalapban lőnek, de ő már nem.

4. Timothy Dalton, 1987-1989, két film

Dalton komolyabbra vette a figurát, mivel Moore több mint egy évtizedig elég mulatságos ügynök volt. Az ő filmjei egészen a connerys-korszakig nyúlnak vissza, és azok hangulatát idézik fel, igazi Bond-filmek. Dalton az első Bond, aki kilép a titkosszolgálattól, és magánakcióba kezd. Filmjeinek főcímdalai szerintem elég felejtősek, mivel az akkor népszerű pop irányába mennek el.

5. Pierce Brosnan, 1995-2002, négy film

Brosnan tipikusan a kilencvenes évek férfiideálja: jóképű, okos, macsó szépfiú. Az ő idejében lettek egyre népszerűbbek az akciófilmek. Ezek hatására

Brosnan Bond-kalandjaiban is egyre több gépfegyverrel lövöldözős jelenet van, melyekből természetesen sosem fogy ki a tár.

Brosnan korszakában már feldolgozták az összes Ian Fleming-novellát, amelyekből addig építkezett a sorozat, agy az alkotóknak kellett újabb történeteket írniuk. Addigra véget ért a hidegháború, úgyhogy ezzel a témával sem tudtak mit kezdeni, de azért még maradt a filmekben egy-két régi, „szovjet beütésű” gonosz. Brosnan filmjeinek főcímdalai is elég poposak, kivéve a Goldeneye-t, amelyet Tina Turner énekel. Utolsó filmjében egyenesen Madonna egyik slágere csendül fel. Első kalandjában jelenik meg Tener, M (a titkosszolgálat vezetőjének) jobbkeze, az MI6 egyik legfőbb embere. Itt először játssza M-et nő (Judi Dench). Ez volt az első Bond-film, amelyben az igazi MI6 épületét mutatják a titkosszolgálat központjaként, hogy hihetőbb legyen a történet.

6. Daniel Craig 2006- eddig négy film

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Graeme James (@totallyjamesbond007) által megosztott bejegyzés

Craig kiválasztása Bond szerepére óriási felháborodást okozott. Mindenki azt hitte, hogy egy izmos tuskó, akinek baltával faragták az arcát, ráadásul szőke. Aztán amikor kiderült, hogy milyen is az ő Bondja valójában, lecsillapodtak a kedélyek.

Craig a kétezres évek férfiideáljának megfelelő felsőtesttel és izmokkal csábítja a moziba a nő nézőket is. Ő az első igazán kigyúrt Bond. Abban az időszakban, amikor színre lépett, egyre több népszerű, földhözragadt film jelent meg. Ezért Bond küldetéseiben is kevesebb a kütyü és a ,,na, persze!”-jelenet.

Ezekben a filmekben kezdték el újraértelmezni a hagyományokat: Bond máshogy lő a film elején, vagy a végén van a lövés, a vodka-martininál a „felrázva, nem keverve” mondatot a „ne fárasszon, töltse ki!” helyettesíti... stb. Eltűnik Q (a kütyüket osztogató ügynök), és csak a Skyfallban tér vissza, ahol viszont egy fiatal informatikai zseni lesz belőle. Ugyanebben a filmben feltűnik Bond legelső autója az Aston Martin DB 5-ös.

Craig utolsó előtti filmjében (Skyfall) fordult elő először, hogy egy ismertebb rendezőt bíztak meg (Sam Mendes) a mozival, aki egy kicsit a saját arcára formálta Bondot (ez elég jól sikerült). A legutóbbiban, a Spectre-ben viszont megint arra próbáltak törekedni, hogy a film olyan legyen, mint a régiek. Ebből kifolyólag visszaszivárogtak a „na, persze!” jelenetek és a kütyük.

Melyek az én kedvenceim?

Az egyik az Oroszországból szeretettel. Mert ezt az epizódot láttam először, és beszippantott a világa. Nagyon szeretem még a Goldfingert, a Tűzgolyót, Roger Moore-ral A kém, aki szeretett engem-et és az Élni és élni hagyni-t. Timothy Dalton mindkét filmjét kedvelem (Halálos rémületben, A magányos ügynök), valamint Daniel Craig Skyfall című filmje is nagyon bejött.

Ezek viszont nem annyira jöttek be..

Nem lehet mindig jót csinálni... szóval van három epizód, amelyik szerintem felejtős.

George Lazenby egyetlen filmje, az Őfelsége titkos szolgálatában. Ez az a film amit vagy imádsz, vagy gyűlölsz. Szerintem meglehetősen idegenül mozog ebben a világban ez a szépfiú...

A legcikibb szerintem Moore utolsó filmje, a Halálos rémületben című, amelyben a női főszereplő szövegének a kilencven százaléka a következő mondatból áll: „Ó, James!”.

És nem igazán kedvelem Daniel Craig második filmjét a Quantum csendjét sem, mert szeritnem teljesen érthetetlen a története. 

A Bond-dalok...

Nagyon sok jó Bond-főcímdal van. Egy biztos: szinte mindegyikben visszatér egy kicsit a James Bond-theme, az eredeti Bond-melódia. Az már kiderült számotokra, hogy nem igazán kedvelem a főcímdalokat Timothy Dalton és Pierce Brosnan korszakából, mert a popzenéhez közelítenek, ami nekem nem jön be különösebben. Ebből a korszakból kivétel a Tina Turner-féle Goldeneye.

Nagyon szeretem az Élni és élni hagyni főcímdalát, mely Paul McCartney-hoz köthető, a Goldfingert, melyet Shirley Bassey, vagy a Tűzgolyót, amit Tom Jones énekel, illetve a Skyfallt, amit Adele ad elő. Sajnos a legújabb részben a Spectre-ben nem annyira tetszett a főcímdal. Még úgy magában elmegy, de egyáltalán nem sikerült beilleszteni a filmbe. Néha próbál becsúszni alulról, de egyáltalán nem hangzik jól.

A Bond-jelenetek

Sok vicces, jó, idézhető jelenet található a Bond-filmekben.

Én mégis inkább azért szeretem őket, mert megmutatják az adott kor jellegzetességeit. Az új technikai fejlesztéseket, a női- és a férfiideálokat, a legmenőbb és legújabb kocsikat.

Egy-két régi Bond-filmen jókat lehet nevetni az akkor még szupermodernnek számító tárgyakon. Mindegyik epizód egy kis szelet abból a korból, amelyben játszódik. Bond egy köztünk élő, csokornyakkendős szuperhős, akinek legfőbb ereje az esze, az ügyessége, a sármja és a humora.

Sokat változott Bond figurája 55 év alatt. A szériának voltak mélypontjai és óriási sikerei is. Mindenesetre ez a világ leghosszabb filmsorozata, melyet szinte mindenki ismer, és mindenkinek van róla véleménye.

Ez volt az enyém, köszönöm a figyelmet.

james bond
A szerző, Bardócz László (12 éves) - A kép a szerző tulajdonában van

Bardócz László

Forrásaim: James Bond: A színfalak mögött, emlékeim az angol Wikipédiáról, sok-sok beszélgetés Kovács Gellért filmszerésszel

Kiemelt képünk forrása: InterCom