–

Amióta az eszemet tudom, ekcémás vagyok. Csecsemőkoromban jelentkeztek a tünetek (részben örökölhettem), így megszoktam, hogy nekem ez van: igazából sosem tapasztaltam meg, milyen lenne nélküle az élet. Persze nem mindegy, hogy épp mennyire súlyosak a tüneteim. Kamaszkoromban, amikor cselgáncsoztam, emlékszem, néha be kellett fáslizni az alkaromat edzéshez, annyira rosszul viselte a bőröm az izzadságot és az érdes dzsúdóruhát.

Fiatal felnőttként pedig, amikor egy „se veled, se nélküled” kapcsolatban küszködtem, a végén annyira ellepték a hátamat a kiszáradt vörös foltok, hogy alig lehetett hozzám érni. A bőröm megoldotta, amire én nem voltam képes: határt húzott.

Mára – különböző allergia- és bőrgyógyászati vizsgálatokon túl – elmondhatom, hogy többé-kevésbé jól kontrolláltak a tüneteim. Ehhez természetesen be kell tartanom pár szabályt. Van például bejáratott szappan-, testápoló- és ajakápoló-márkám, és eléggé kétségbe tudok esni, ha bármelyik terméket otthon felejtem, mondjuk, utazáskor. A tengerbe, hacsak nincs zuhanyzási lehetőség, amúgy is maximum térdig tudok bemenni, különben egész nap viszket-húzódik a bőröm. És azt is tudom, hogy az arcomat, főleg a szemem környékét, soha, semmilyen körülmények között nem vakarhatom meg, különben jó eséllyel kijönnek az ekcémáim. Mindezt persze felnőtt fejjel sokkal könnyebb betartani, mint gyerekként. 

Ha tehát te magad, vagy egy családtagod, szeretted ekcémás, hidd el, együttérzek veletek. Tudom, milyen álmatlanul forgolódni, és próbálni megállni, hogy ne vakarózz. Milyen sokadszorra is megnyugtatni a körülötted lévő embereket, hogy „nem, ez nem fertőző”. Bosszankodni azon, hogy pont egy számodra fontos napon jelentkeztek a tüneteid, ráadásul az arcodon vagy a nyakadon. Vagy egyáltalán: milyen nem jól érezni magad a bőrödben. Ha belegondolsz, már önmagában ez a kifejezés utal arra, milyen szorosan összefügghet a bőrünk állapota és a lelki egészségünk. 

Mit vizsgál a pszichodermatológia?

A pszichodermatológia egy viszonylag fiatal tudományterület, amely a különböző bőrbetegségek, illetve a pszichés és társas működés közti összetett kapcsolatokkal foglalkozik. Alapvetően négy kategória tartozik a tárgykörébe. Elsőként említhetjük azokat a bőrpanaszokat, amelyek gyakorisága, intenzitása stressz hatására növekszik. Ilyen például az atópiás dermatitisz, a pikkelysömör, az akne vagy a rozácea. Ezek az állapotok bizonyos értelemben a bőrgyógyászati megfelelői a gyomorfekélynek és a migrénnek, amelyeket ma már széles körben a túlhajszoltsághoz, a leterheltséghez, a lelki feszültségekhez kötünk. 

Az ekcéma stresszel való összefüggésének egyébként két fontos gyakorlati vonatkozása is van. Az egyik, hogy a pszichológusok segíthetnek a bőrpanaszok okozta negatív érzelmek kezelésében, ugyanakkor, ha lelkileg jobban vagyunk, az önmagában hozzájárulhat a bőrtüneteink enyhüléséhez. 

A pszichodermatológusok további feladata, hogy segítséget nyújtsanak az elsődleges és másodlagos pszichiátriai zavarok kezelésében. Ahogy a nevében is benne van, az elsődleges pszichiátriai zavarok esetén létezik egy mentális nehézség, és ez okoz bőrelváltozást. Mondjuk, az illető kényszeresen piszkálja a körömágyát, kaparja magát, tépkedi a haját, a szőrét, vagy téveszméi vannak különböző parazitákról, amiket „ki akar szedni”. A másodlagos pszichés zavaroknál fordított a helyzet: ott van egy alapbőrbetegség, és – legalábbis részben – emiatt alakul ki szorongás, depresszió, vagy más mentális probléma.

Így folyik ki a kezemből a hétvége

WMN Life – 2022. december 2. – TF

A negyedik kategóriába a bőrérzékeléssel összefüggő panaszokat sorolják: a személy úgy érzi, csíp, viszket, bizsereg, ég a bőre, vagy olyan, mintha folyamatosan karmolászná, harapdálná valaki. Ugyanakkor ezeknek az érzeteknek a hátterében nincs olyan biológiai vagy pszichiátriai tényező, amelyet a jelenlegi tudásunk mellett ki tudnánk mutatni. Kicsit olyan ez, mint a krónikusfájdalom-szindróma: itt is megmagyarázatlan, de rendkívül kellemetlen, a személy életminőséget drasztikusan rontani képes tünetekről van szó. 

A bőr–agy kapcsolat

Azt már természetesen jó ideje tudjuk, hogy a mentális egészség és a bőrbetegségek között kapcsolat van, de mostanra az is kiderült, hogy ez a kapcsolat sokkal mélyebb, mint azt korábban gondoltuk. Tudósok molekuláris szinteken is elkezdték vizsgálni, milyen hosszú távú következményei lehetnek annak, hogy a bőrünk és az idegrendszerünk embrió korunkban ugyanabból a csíralemezből fejlődik ki. Létezhet a két rendszer között egy erős összehuzalozottság, és részben (a kirekesztés, a stigmák mellett!) ez lehet az oka annak, hogy:

a krónikus bőrbetegségekben szenvedő emberek mintegy 30-40 százalékánál valamilyen diagnosztizálható pszichiátriai nehézség is fennáll.

Ez az arány egyébként nagyobb, mint amit az agyi betegségekkel, rákkal, szívproblémákkal érintett embereknél összesen mértek. A legújabb kutatások alapján az is felmerül, hogy a bőr állapota akár az idegrendszer fejlettségéről is információt szolgáltathat, ami által a tipikustól eltérő állapotok korai felismerésében is szerepet játszhat. Nemrég a Sydney-i Egyetem munkatársai publikáltak egy tanulmányt, amelyben 140 autizmus spektrumzavarral élő, átlagosan 6 éves gyereket vizsgáltak meg a szüleik segítségével. Azt találták, hogy közülük 47 kisgyereknek volt atópiás dermatitisze (az ekcéma egy fajtája), ráadásul a bőrbetegség megléte együttjárást mutatott a tüneteik súlyosságával. 

Az ekcémás gyerekeknek 2,4-szer nagyobb valószínűséggel voltak súlyos autizmusra utaló tüneteik, mint a szintén autizmussal diagnosztizált társaiknak, valamint 2,7-szer gyakrabban mutattak nagymértékű szociális nehézségeket, mint a többiek. 

Ezek az eredmények összecsengenek más vizsgálatokkal, amelyekben szintén az allergia, az asztma, az ekcéma nagyobb előfordulási valószínűségét mutatták ki tipikustól eltérő idegrendszeri fejlődés esetén. Ennek minden bizonnyal immunológiai vetületei is vannak, de a pontos háttérmechanizmusok, az ok-okozati kapcsolatok feltárása további tudományos munkát igényel. Ugyanakkor tudósok azt mondják, a bőr kezdeti, szülés utáni állapota hasznos marker lehet az agykéreg integritásának felmérésében.

„Manipulállak, mert szórakoztat” – Egyre többet tudunk a pszichopata nőkről

WMN Life – 2022. december 1. – MD

Az ekcéma érzelmi oldala

Egy bőrbetegség bizonyos értelemben sohasem csak egy bőrbetegség. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a bőrelváltozás mértéke mindig, minden esetben összefüggne a hozzá kapcsolódó pszichés reakció intenzitásával. Van, aki a súlyosabb tüneteket is relatíve jól viseli, míg más az enyhébb szimptómáktól is nagyfokú szégyent, pánikot, bizonytalanságot él meg, különösen, ha a bőrprobléma intim vagy jól látható testrészen jelentkezik. Másik gyakori tévhit, hogy a ruházat alatti, külső szemlélők számára kevésbé észrevehető tüneteknek nincs is akkora jelentőségük – sajnos ezek a panaszok is nagyon kellemetlenek tudnak lenni. A folyamatos égő-viszkető érzés összpontosítási problémákat okozhat, és megnehezítheti, hogy valaki mentálisan is jelen legyen egy szituációban, vagy akár kimagasló iskolai-munkahelyi teljesítményt nyújtson. 

Az ekcéma pszichológiai szempontból együtt járhat az önértékelés alacsony szintjével is: az illető kevésbé szépnek, vonzónak, esztétikusnak éli meg magát, ezért hajlamos lehet jobban beöltözni, az izzadás viszont súlyosbíthatja a tüneteit. Az éjszakai viszketés miatt alvászavar alakulhat ki, ami tovább ronthat a személy pszichés állapotán. Külön frusztrációt jelenthet, hogy az ekcéma nem gyógyítható, csak kezelhető, és rengeteg, néha egymásnak is ellentmondó információt hallani a legjobb kenőcsökről és hidratáló-gyulladáscsökkentő módokról. Jelen lehet egy nagyfokú ingerlékenység is, amelyet a kialvatlanság csak tovább fokoz, és ami az állandó viszketésből adódik. A csecsemők nyűgösek, mert néha meg sem tudják vakarni magukat, illetve nem tudják elmondani, mi bajuk.

A probléma lelki részéhez tartozik a kiszámíthatatlanság is: bármennyire odafigyelsz is az ekcéma mintázataira, szezonális alakulására, valójában sosem tudod teljes bizonyossággal megjósolni, mikor lesznek rosszabbak, vagy akár jobbak a tüneteid. 

A stressz–ekcéma ciklus

Az ekcéma létrejöttében környezeti és genetikai tényezők egyaránt szerepet játszanak, részben a filaggrin nevű fehérje előállításáért felelős gének mutációjával hozták összefüggésbe. A filaggrin tartaná fent a sejtek szerkezetét, és venne részt a bőr határképző funkciójában, ezáltal megakadályozva a kórokozók és allergének bejutását a külső rétegbe. A filaggrin csökkent szintje viszont aláássa, hogy a bőr egyfajta gátként tudjon működni a külvilággal szemben. Csökken a bőr hidratáltsági képessége, ami szárazsághoz és hámláshoz vezet, a bőrön keletkező repedéseken át pedig beszivároghatnak az allergének, ami gyulladást és bőrpírt okoz.

Az ekcéma fellángolását maga a stressz is kiválthatja. Ilyenkor megnövekszik a szervezetünkben a kortizol nevű hormon szintje, amitől a bőrünk zsírosabbá válhat. Ugyanakkor a stressz nemcsak növeli az ekcémás tünetek előfordulási valószínűségét, hanem egyúttal megnehezíti, hogy ezek a bőrkárosodások begyógyuljanak. A tüneteink stressz hatására tehát még hosszabb ideig fennállnak, ami még több stresszt okozhat, amitől még nehezebben jön helyre a bőrünk, és így tovább. 

Az önrontó spirált tovább súlyosbíthatja az esetleges alváshiány, illetve a sportolással kapcsolatos problémák. 

A testmozgás mind a kiégés megelőzésében, mind a stresszkezelésben az egyik leghatékonyabb módszer, ugyanakkor ekcémás embereknél kifejezetten kellemetlen lehet az izzadás miatt. 

Érdemes mindig tiszta felszerelésben edzeni, utána rögtön lezuhanyozni nem túl forró és nem túl hideg vízben, illetve a bejáratott mosószereket, higiéniai termékeket, hidratálókat használni. Ha gyerekekről van szó, az edző segíthet elmagyarázni a társaknak, hogy a tünetek nem fertőzők. De az is lehet, hogy ha épp nagyon lángolnak a gyulladások, akkor pár napig az alacsonyabb intenzitású fizikai aktivitások mellett döntünk, például sétálunk.

Ebben segíthet egy pszichológus

Az ekcéma, mint minden krónikus betegség, bizonyos fokú életmódváltást tesz szükségessé. Vannak olyan kiváltó tényezők, allergének, amelyeket sajnos nehezen fogunk tudni elkerülni. Valószínűleg nem lehet megúszni, hogy az ekcémás ember takarítson, mosogasson, portalanítson (pedig én többször is megpróbáltam). Nem feltétlenül lehet elkerülni a pollent vagy a szmogot, de – amennyiben valakinek ételallergiája is van – a táplálkozáson kell és lehet is változtatni. Ugyanígy érdemes leszokni például a dohányzásról. 

A másik, ezzel részben összefüggő terület, amelyben a pszichológusok segítséget tudnak nyújtani, a vakarózási szokások áttekintése, legátlása, helyettesítése. Mik azok a helyzetek, amikor nehéz megállni, hogy vakarózni kezdj? Hogyan tudnád elterelni a figyelmedet? Hogyan tudod megnyugtatni magad, hogy aludni tudj? Itt hatékonyak lehetnek az olyan relaxációs technikák, amelyek ugyanakkor nem fokozzák a pillanatnyi testtudatosságot, mert az az égő-viszkető érzés erősödéséhez is vezethet. 

  

Mivel az ekcéma és a stressz szorosan összefügg, ezért lényegében mindenféle stresszkezelő technika elsajátítása a bőrtünetek enyhülését is lehetővé teheti. Itt ki szokták emelni például a mindfulness hatékonyságát. Az is hasznos lehet, ha valaki különböző képzeleti képek segítségével kellemes testi ingereket tud megidézni magának, például a hűvösség érzését. 

Ma már egyre többet kísérleteznek például azzal, hogy égési sérült embereknél virtuálisvalóság-terápiát alkalmazzanak, amelynek során ezek a személyek a kínjaik közepette legalább pár órát meg tudnak pihenni, amíg havas tájakon barangolnak. 

De mindenféle bőrpanasz kapcsán ígéretes kezelési módszer lehet – természetesen a hagyományos bőrgyógyászati eljárások mellett – a támogató csoportokban való részvétel, a relaxációs technikák elsajátítása vagy a kognitív viselkedésterápia. Utóbbi például segíthet, hogy ne éljük meg katasztrófának, ha egy fontos napon kiütéseink lesznek.

Egy terapeutával azon is dolgozhatunk, hogy megszilárdítsuk az önértékelésünket, és ne legyünk annyira kiszolgáltatva mások velünk kapcsolatos véleményének. Ha pedig összességében rendben vagyunk, nem nyomaszt különösebben a múltunk, helytállunk a szerepeinkben, és kapcsolódunk másokhoz, akkor jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben is.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Siarhei SHUNTSIKAU

Milanovich Domi