Amikor valami hiányzik, de nem tudod, mi az – A hervadtság pszichológiájáról

–

Az elhanyagolt középső gyerek

A languishing azért is nagyon érdekes, mert árnyalja a mentális egészségről alkotott képünket. A lélektanban a pozitív pszichológia térnyerésével terjedt el igazán az a nézet, hogy a mentális egészség nem egyenlő a mentális betegségek hiányával: valami többről, másról, minőségileg eltérő állapotról van szó. Az sem igaz, hogy vagy jól, vagy rosszul vagyunk, és eközött ne lennének átmenetek, vagy akár keveredések. Az egész témakör lényegesen összetettebb annál, mint ahogyan azt korábban feltételezték a szakemberek.

Ezt a megközelítést fejlesztette tovább a kétezres évek elején a szociológus Corey Keyes, aki a mentális egészség kapcsán négy kategóriát különböztetett meg. 

• A flourishing vagy virágzás az az állapot, amikor magas szinten van a mentális egészségünk. Ilyenkor gyakran érezzük magunkat boldognak, hatékonynak, hozzáértőnek, és azt éljük meg, hogy mások szeretnek minket. Könnyedek vagyunk, a felmerülő nehézségek dacára is szárnyalunk.

• A mérsékelt mentális egészség, amikor különösebben jól, de rosszul sem vagyunk.

• A languishing vagy hervadtság a gyengébb mentális egészség, a lelki jóllét hiánya (a tünetekre később visszatérünk).

• A depresszió, amikor kifejezetten alacsony szinten van a mentális egészségünk, mindent reménytelennek látunk, nehezen funkcionálunk, teljesen elveszítjük az örömre való képességünket, értéktelennek tartjuk magunkat, kimerültek vagyunk, alvászavarok, különböző testi tünetek gyötörnek minket.

A languishing tehát a depresszió és a virágzás közti térben helyezkedik el, egy olyan helyen, ahová sokáig nemigen tévedtek a kutatók.

A hervadtságot ezért is nevezte találó módon a New York Times újságírója, Adam Grant, az elhanyagolt középső gyereknek. Ezzel a jelenséggel eddig kevesebbet foglalkozott a tudomány, míg a nagy testvérre, a depresszióra, illetve a kis testvérre, a virágzásra, több figyelem jutott.

Minden tizedik embert érinthet

A languishing szó magyar megfelelője a senyvedés, a kedvetlenség, a lankadtság, a kókadtság, vagy a hervadtság. Ez nem egy pszichiátriai diagnózis, kézikönyvekben kidolgozott kritériumokkal. Inkább az érzelmi, a pszichés és a társas jóllét hiánya. A Healthline összefoglalója szerint jellemző tünete lehet a korábban tapasztalt öröm, szenvedély és izgalom csökkenése. A személy számára úgy tűnhet, az élete tele van apró kellemetlenségekkel, és unalommal. Nem tudja felvillanyozni a jövő, úgy érzi, nem képes fejlődni, elakadt, stagnál. Nem elégedett azzal az emberrel, akivé vált. Tevékenysége hiábavalónak tűnik a nagy dolgok rendszerében, nehezen tud kapcsolódni közösségekhez, társadalmi ügyekhez. 

Keyes 2002-es felmérésében azt találta, hogy az amerikai felnőttek mintegy 12 százalékát érinti a languishing. De hasonló értéket kaptak egy 2020 áprilisa és júniusa között készült vizsgálatban is, amelynek szerzői 78 országban, 18 nyelven, több mint 9500 résztvevővel töltettek ki kérdőíveket. Kiderült, hogy a pandémia idején az emberek 10 százaléka a languishing, azaz a hervadtság állapotába került (bár egy részük talán korábban is abban volt). Ehhez vélhetően hozzájárult a bezártság, a vírus okozta szorongás, és az a jövővel kapcsolatos bizonytalanság is, amelyet azóta tovább fokozott a háború kitörése, a növekvő infláció, illetve a klímakatasztrófáról szóló aggasztó hírek. 

A depresszió előszobája

Bár a languishing és a depresszió között vannak átfedések, fontos hangsúlyozni, hogy a depresszió egy sokkal súlyosabb állapot, amelynek érzelmi, mentális, viselkedéses és fiziológiai tünetei egyaránt vannak, beleértve a kimerültséget, a túl sok vagy túl kevés alvást, a testsúlycsökkenést, a negatív érzéseket, a koncentrációs zavarokat, vagy az öngyilkossági gondolatokat.

Languishing esetén szintén kedvetlenebb és tompább az ember, de egyrészt közel sem olyan mértékben, mint a depressziónál, másrészt az illető hangulata élvezetes tevékenységekkel, önjutalmazással javítható. Ez a depresszió legsötétebb szakaszaiban jóformán alig lehetséges gyógyszeres beavatkozás nélkül. 

Ha valakinek az elmúlt egy évben volt depressziós epizódja, akkor visszatérő rossz hangulat esetén érdemes első körben a depresszió kiújulására, nem pedig a languishingre gyanakodnia. A hervadtságnak ugyanakkor megvan az a nehézsége – emeli ki a The Conversation –, hogy sokan, mivel nem ismerik, nem tudják megnevezni, így nem is veszik észre idejében, és kevésbé hajlamosak segítséget kérni, mint más, súlyosabb állapotok esetén. 

Ez azért is baj, mert a kutatások szerint a languishing összefügg a depresszió magasabb kockázatával. Egy 3600 fő bevonásával készült 2021-es tanulmány eredményein szépen nyomon követhető, miről is van szó. A hervadtsággal küszködő személyek esetén 32–49 százalékkal növekedett meg a depresszió kockázata a mérsékelt mentális egészségű résztvevőkhöz képest; valamint 104–117 százalékkal a virágzó pszichés állapotban lévő emberekhez képest. A flourishing egyébként az egyik legerősebb védőfaktor a mentális betegségek ellen. Ez a legmagasabb szintű lelki jóllét állapota, a virágzás, amikor elégedettek vagyunk az életünkkel, bővelkedünk motivációban, ellenálló képességben és társas támogatásban.

Miért alakul ki a hervadtság?

Ebben a témában kevesebb az egzakt tudományos kutatás: az általam olvasott cikkek inkább azokat a stresszorokat emelik ki, amelyek a gyász, a szorongás, vagy a kiégés szakirodalma kapcsán már ismerősek lehetnek. Idetartozik például, hogy mennyire vannak kielégítve az alapszükségleteink. Tulajdonképpen itt kezdődik minden: az anyagi biztonságnál, van-e mit ennünk, van-e otthonunk, ahova visszahúzódhatunk, illetve hogy biztonságban érezzük-e magunkat, azaz kiszámítható-e a jövő, és vannak-e körülöttünk olyanok, akik segítenek, támogatnak minket.

Ha ezeken a mély szinteken sérül a jóllétünk, nagyon nehéz fenntartani a mentális egészségünket.

Egy másik ok lehet a túlterheltség. Ha a munkahelyünkön nagy a nyomás, sok a konfliktus vagy a kudarcélmény, az az életünk többi területére is átszivároghat. Ráadásul az állandó kimerültség megnehezíti, hogy pihenni tudjunk, amikor épp lenne időnk rá. A kiégés egyik első jele az alvászavar, amikor képtelen vagy lelassulni, mentálisan eltávolodni a napi teendőidtől. Előfordulhat, hogy a sok teendő miatt feláldozod azokat a tevékenységeket, amelyektől töltődni tudnál: nem fordítasz elég időt a családodra, a barátaidra, a sportra, vagy a művészi önkifejezésre. Mindezt persze súlyosbítja, amikor egy olyan helyen robotolsz, amelynek a céljaival nem értesz egyet, ahol nem tudsz önazonos lenni. Ha nem az értékeid szerint élsz, azt előbb-utóbb megsínyli a mentális egészséged. 

További faktor lehet az elszigetelődés, a magány. Bár ebben az esetben nem egyértelmű, hogy a magány miatt lesz-e valaki hervadtabb, vagy a gyengébb pszichés jólléte miatt kerüli mások társaságát.

Ehhez hasonlóan, egy 2019-es kutatás kimutatta, hogy languishing esetén az emberek énközpontúbbak, míg azok, akik virágoznak, hajlamosabbak mások felé fordulni, a közösségeikre összpontosítani. Bár mindkét csoport fontosnak tartja a kapcsolatokat, a hervadtabb embereket saját bevallásuk szerint inkább a vagyonukhoz, illetve a házi kedvencükhöz fűzi szorosabb viszony, míg a virágzó emberek a közösséget, a társadalmat, a kultúrát helyezik előtérbe. Mi lehet az ok és mi az okozat? 

Valószínűleg, egymást kölcsönösen erősítő folyamatokról van szó. Egyrészt természetes, hogy amikor nem vagyunk jól, befelé fordulunk, az izoláció viszont tovább ronthat az állapotunkon. Érdemes elejét venni ennek az önrontó spirálnak, és megpróbálni fokozatosan nyitni a külvilágra: ha kezdesz másokhoz kapcsolódni, talán magadhoz is könnyebben fog menni. 

  

Mit lehet még tenni?

A közösséggel való kapcsolatkeresésen túl segíthet, ha igyekszünk folyamatosan reflektálni arra, mi az, ami jó az életünkben, miért adhatunk hálát. Aktívan érdemes keresni azokat a pozitív élményeket, amelyek tölthetnek minket, egyúttal pedig határokat szabni, és elengedni dolgokat, amikor pihenésre van szükségünk. Vegyél ki szabadságot, menj ki a természetbe, sétálj nagyokat, nyúlj el a vízparton, olvass, csinálj olyasmiket, amiktől jobban érzed magad!

Talán az egyik legtöbb, amit adhatsz magadnak, az a háborítatlan idő. Amikor nem pittyeg a telefonod, nem csekkolod az e-maileket, csak hagyod, hogy elmerülj valamiben. Vagy megengeded magadnak, hogy végre ne legyél hasznos.

Olyan állapotba kerülj, mint egy gyerek, aki kíváncsi, és képes örömteli módon rácsodálkozni a világra. Ezt az énünket kéne újra megtalálni, ápolni. Ha pedig nem megy?

Akkor érdemes felkeresni egy pszichológust. Nem kell megvárni, amíg nagyobb a baj. A languishing jelensége, és az egész Corey Keyes-féle elmélet igazából arra tanít minket, hogy eddig rosszul csináltuk. Mindig rizikófaktorokat néztünk, vagy akkor avatkoztunk közbe, amikor már kialakultak betegségek (a gyógyítás-gyógyulás természetesen továbbra is fontos!). De talán pont a hervadozás az, amit nagyon észre kéne tudni venni: magunkon és egymáson is, hogy a depresszió helyett a virágzás irányába tudjunk elmozdulni belőle. 

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / CandyRetriever