–

Automatikusan megváltoztatjuk a beszédünket, ha egy babához szólunk

„Magasabb hangon, dallamosabb kifejezésmóddal és lassan, erőteljesebb artikulációval beszélünk, ha kisbabákhoz intézzük a szavainkat” – írja Christopher Cox, a tanulmány vezetője (mindkét egyetem nyelvtudományi PhD-hallgatója). „Az angol nyelvben megjelenik a magánhangzók közötti különbségek eltúlzása is, ez viszont nem minden nyelvre jellemző.”

Saját tapasztalatból tudom:

az ember hajlamos azt gondolni, hogy ez a „gügyögés” valami elképesztően gáz dolog, és fogadkozni, hogy ő majd nem fogja ezt csinálni a gyerekével… aztán amikor ott van egy apró babával, egyszerűen automatikusan megtörténik (és még hány ilyen történet van).

A kutatók is kimutatták, hogy ez egy automatizmus, ezért is érdekes a hasonlóság a nyelvek között.

Az is kiderült a vizsgálatokból, hogy az IDS (vagyis babák felé irányuló beszéd) fokozatosan lesz mélyebb, kevésbé dallamos, és gyorsabban artikulált. A kutatáson dolgozók úgy vélik, az IDS speciális tulajdonságainak biztosan a beszédfejlődésben van szerepe, de a pontos működési mechanizmushoz még további nyelveket is be kell vonni a vizsgálatba.

Azt már egyértelműen tudjuk, hogy a kisbabák nem a hang alapján tanulják meg a beszédet, hanem mozdulatmásolással, vagyis figyelve a felnőttek artikulációját

– ezért nem segíti elő a beszédfejlődést sem a hangoskönyv, sem a bármilyen képernyőn keresztül nézett tartalom. Ezt nem azért mondom, mert én teljesen elítélem őket, csak egyszerű ténymegállapításként, hogy a beszédfejlődésben nincs szerepük, ott kifejezetten a gyerek által látható emberi szájmozgással történő beszéd a legfontosabb. (ITT találjátok egy korábbi tanulmány kivonatát a témában.) 

Gyere meccsre, hadd bámuljunk meg! – Csepelyi Adrienn a Kozármisleny kampányáról

WMN Life – 2022. november 11. – CSA

 

Hasonló módon, de mégis különbözően mondjuk a hangutánzó szavakat

A fenti tanulmányból kiindulva az ember logikusan azt gondolná, hogy a kisgyerekeknél meglepően gyakran előkerülő állathangutánzó szavak megegyeznek a különböző nyelvekben… és végül is a hangsúly-hangmagasság-dallam tekintetében valószínűleg nincs is nagy különbség, de maga a szó sokszor viccesen más a különböző nyelveken.

Személyes kedvencem a kacsa, aki minden nyelven máshogy hápog… vagyis nem is hápog:

Angol: quack-quack (kvak-kvak)

Francia: coin-coin (koen-koen)

Román: mac-mac (mák-mák)

Spanyol: cua-cua (szúa-szúa)

Török: vak-vak (vak-vak)

Magyar: háp-háp

Több más izgalmas állathang összehasonlítást találtok ezen a linken is, én még a malacokat hoznám példának, akik magyarul röfögnek, míg angolul azt mondják: oink-oink. 

Egészen más, ha egy kisgyerek már tud beszélni

A legtöbb nyelven az alapszavak utánzása után az állathangokkal indul el a beszédfejlődés, mert valahogy ez a hangutánzás pontosan ahhoz a „kisbabás” beszédmódhoz áll közel, amiről a tanulmány is szól. És az is kiderül belőle, hogy

ez a túlzó beszéd pontosan addigra szűnik meg, mire a gyerekek maguk is megtanulják szavakkal kifejezni magukat.

Fogalmam sincs, hogyan, de valahogy ösztönösen tudjuk, hogy mekkora gyerekhez kell még „nyávogva” szólni, és mi az a „méret”, ahonnan már fordulhatunk hozzájuk úgy, ahogy egy felnőttel tennénk. Persze ezt szó szerint nem mondja el a tanulmány, de pont az elmúlt két napban találkoztam egy még nem igazán beszélő és egy már teljesen jól beszélő babával, akik között nagyjából egy év volt a különbség, és meglepve tapasztaltam, hogy teljesen automatikusan egészen másképp köszöntem nekik már eleve. Ti észreveszitek magatokon, hogy másképpen beszéltek a kisebb babákkal, gyerekekkel?

 

További részleteket a kutatásról ITT és ITT találtok

Olvassátok el a CEU Babakutató Laborának korai beszédfejlődés-kutatójával, Tauzin Tiborral készült riportunkat is, amelyből nagyon sok érdekesség kiderül.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Sara Monika

Tóth Flóra