Gyere meccsre, hadd bámuljunk meg! – Csepelyi Adrienn a Kozármisleny kampányáról
Divatfotókkal reklámozza a csapat mezét az NB II-es Kozármisleny futballcsapata, ami egyébként üdítő kezdeményezésnek tűnik egészen addig, amíg el nem olvassuk a kampányhoz tartozó reklámszöveget. Az ugyanis úgy szándékozik a nőket a lelátóra csábítani, hogy ingyenes belépés mellé „a férfiak elismerő pillantásait” ígéri nekik. Őszintén remélem, hogy 2022-ben már viszonylag sokaknak egyértelmű, miért aggályos, ha egy futballklub (vagy tulajdonképpen bármilyen szervezet, szórakozóhely stb.) így próbál több nőt vonzani. De sajnos úgy tűnik, még mindig van miről beszélni. Úgyhogy meg is tesszük. Csepelyi Adrienn írása.
–
Mindenekelőtt húzzuk ki a helyzet méregfogát, nehogy valaki azzal vádolhasson, hogy az elvadult, mások szépségére irigy, savanyú stb. femináci beszél belőlem:
- semmi baj a divatfotókkal, sőt
- üdvözlöm a kezdeményezést, hogy szabadon sztájlingolhassuk a focimezeket anélkül, hogy megítéltetnénk emiatt
- magam is szoktam különféle outfitekbe focimezt illeszteni
- magas sarkúval is, igen
Tehát az alapötlet szuper, szerettem az olasz fotóanyagot is, mert vagány volt, és eltöprengtem afelől, miért is nem gondolkodunk sokkal szabadabban a focimezekről. (Nyilván ugyanazért, amiért jelenleg ez a cikk megszületik éppen.)
A probléma a képekhez tartozó, nőkhöz címzett kozármislenyi Facebook-bejegyzés. Idéznék belőle:
„Legyetek velünk, szurkoljatok nekünk!”
Kell-e magyaráznom ennek a narcisztikus élét? Miért nem mindjárt „csodáljatok bennünket”? Lehetett volna:
- szurkoljunk együtt a csapatunknak
- értetek is játszunk
- veletek a vereség is könnyebb
- mit tudom én, akármi, amiben kicsit tevékenyebben benne vannak a nők…
De most jön a legjobb:
„Az ingyenes belépő mellé a férfiak elismerő pillantásait adjuk ajándékba.”
Ha a szöveg összes többi részével nem volna semmi gond, ez akkor is mélyütés. A nők ugyanis nem azért nem járnak meccsre, mert
- nincs pénzük a belépőre
- nincs egy rongyuk se, amit felvegyenek
- ott nem őket bámulják a férfiak
Sőt, járni se azért fognak, mert ne lenne a világon így is épp elég hely, ahol a férfiak bámulják őket.
A nők számos ok miatt nem járnak focimeccsre – ahogyan egyébként hasonló okokból rengeteg férfi sem jár. Például
- nem érdekli őket a foci
- érdekli, de, mondjuk, csak a topfutball
- kicsit érdekli, de annyira nem, hogy esőben-szélben a pálya mellett álldogáljanak
- más sportágak érdeklik őket, és ezek eseményeire járnak
- szurkolás helyett tök mást csinálnak
És ez így van rendben. A teljesség kedvéért tegyük hozzá azt is: számos nő szeretne involválódni, csak épp akadályokba ütközik. Erről ITT írtam bővebben.
S ha már ilyen analitikusan közelítünk a dolgokhoz, nézzük meg, mi az, amivel VALÓBAN lehetne tenni azért, hogy több nő menjen a lelátókra SZURKOLNI.
- felejtsük el végre a tűsarkú vs. stoplis ellentétet: ez lehetne egymást kiegészítő pár, egyébként senkire nézve sem kötelező se egyik, se másik. Ezek a szembeállítások egyszerűen toxikusak, mert erősítik a sztereotípiákat
- búcsúzzunk el végre attól a soviniszta, lekezelő hozzáállástól, amely szerint a nők a lesszabályt se értik. Lehet, hogy mindig is értették volna, csak szarul magyarázták nekik? Esetleg sehogy? Ez vajon kiről állít ki szegénységi bizonyítványt?
-
oldjuk meg, hogy hétvégente a nőknek ne a házimunkával kelljen foglalkozniuk (esetleg azt kipihenni), segítsünk a láthatatlan munka egyenlőbb felosztásában a családokon belül, és akkor lesz idejük, energiájuk, sőt kedvük is a férfiaknak szurkolni. Gyerekmegőrző a pálya mellett? A fentieket erősítő reklámszöveg? Bármi?
- apropó, gyerekfelügyeletre: az előző két pont eredménye például a statisztikák szerint az, hogy a nők, akik maguk is szeretik a futballt, esetleg fociztak is, sokkal nagyobb százalékban iratják be később focizni a gyerekeiket. Ugyanez nyilván áll a szurkolásra is: ha egy nő a közösség tagjának érzi magát, viszi a gyereket is a lelátóra, és mindenki boldog
- tekinthetnénk például a nőkre lelátói biodíszlet helyett partnerként: nézzük meg, hogyan tudjuk bevonni őket a klub életébe. Például nézhetnének közösen meccset a férfiakkal, akik gúnyolódás helyett türelmesen elmagyaráznák a szabályokat, tudnivalókat. Tarthatnának közös tippversenyt, sőt, akár focizásra is buzdíthatnák őket egy-egy családi napon stb. Nem tűsarkúban, és nem is stoplisban, hanem abban, amiben jól érzik magukat. Mert nem a külső és az outfit számít, hanem a közös játék, nem?
-
esetleg foglalkozhatnának azzal, hogy a nők ne keressenek ugyanazért a munkáért szignifikánsabban kevesebbet ahelyett, hogy ingyenjeggyel próbálják kiszúrni a szemüket.
Fontos lenne persze mindezekhez tisztázni: pontosan miért is kell a nő a lelátóra? Mármint nyilván nem az a kérdés, szeretheti-e és értheti-e a focit (és a fociban ugyanazt, mint egy férfi) egy nő.
A kérdés az, hogy ha élvezetes a játék, befogadó a közeg, amely segíti a nők jelenlétét és kikapcsolódását, valamint egyenrangú félként tekint rájuk, akkor vajon miért azzal akarják odacsábítani őket a Kozármisleny illetékesei, hogy hadd legeltethessék rajtuk a szemüket a férfiak? A férfiaknak talán nincs mit nézniük a pályán? A férfiak talán nem fociznak elég jól ehhez?
Ugye-ugye.
Segítek megfordítani a reklámszöveget:
gyere meccsre, itt garantáltan mindenki a pályát nézi.
Szerintem sokkal jobban, befogadóbban és biztonságosabban hangzik.
Kiemelt kép: Facebook/sportsmarketing.hu