Először azt hittem a FODMAP kifejezésről, hogy annyit tesz: kajatérkép. Első olvasásra ugyanis úgy érthető. Még gondoltam is rá, mennyire cool, hogy csinálnak az embernek kajatérképet, és akkor nem tévednek el. De miért írják csak egy „o” betűvel? Ennek így semmi értelme. Aztán utánaolvastam, és kiderült, mit jelent: Fermentábilis Oligoszacharidok Diszacharidok Monoszacharidok és Poliszacharidok. Így se vagy közelebb a megoldáshoz, ugye? Mindjárt elmondom, mit jelentenek ezek a szavak.

Akinek az életét megkeseríti a puffadás, a hasi görcsök és a nonstop hasmenés, az a legjobban teszi, ha nem hagyja annyiban a dolgot, hanem a mélyére ás.

Tudni akartam, miért, micsoda, honnan és hová tart a megváltozott emésztőrendszeremben, vagyis:

  • Miért nem áll be a széklet normális állagúra a sztómaműtét után?
  • Mik azok az elszaporodott baktériumok, és mit tehetnék ellenük, vagy értük?
  • Mit ehetek? Mit nem ehetek? Mit ihatok, mit nem ihatok?
  • Le kell-e mondanom tényleg mindenről, vagy épp azzal ártok, ha mindent megvonok magamtól?

Millió kérdés, de nagyon kevés válasz, hiszen azt sem tudja az ember hirtelen, kihez forduljon, hogy az a szakember jó-e, és ha megtalálta a legjobbat, az sem elég, hiszen egy végtelenített kifutón kell járkálni fel-alá különböző outfitekben, mire rájövünk, melyik áll a legjobban. Ergo:

ki kell tapasztalni sok befektetett energia, megannyi erőfeszítés és kitartás árán, hogy mi az, ami a legjobb az adott testnek. 

De hogy jön mindehhez az a bizonyos FODMAP-diéta? 

Az én esetemben a sokszorosan operált, sugarazott, kemózott, sztómázott bélrendszerem olyan állapotban van, amibe értelemszerűen nem lehet akármilyen tápanyagot ereszteni. A fent felsorolt szavak, amelyek a mozaikszót alkotják, olyan élelmiszerekben megtalálható anyagok, amelyek az emésztés során elégtelenül szívódnak fel a vékonybélben. Az én vékonybelem pedig eleve terhelt a sugár miatt, és huszonöt centivel rövidebb is, összenövések, hegesedések tarkították, tarkítják. Ezeket az anyagokat tehát, amelyeket nem tud (vagy csak nehezen képes) megemészteni a vékonybél, a bélbaktériumok megerjesztik, és ezáltal gázok képződnek az adott területen. Az alacsony FODMAP-diétában emiatt el kell kerülni a magas FODMAP-tartalmú ételeket, ami az én személyre szabott FODMAPomban az jelenti, hogy az első három hónapban jószerivel teljesen ki vannak zárva a magas értékkel rendelkező élelmiszerek. Ha pedig letelt ez az intervallum, tesztelgetünk tovább, miután megnéztük, hogyan alakult az állapotom.  

 

De mik tartoznak a magas FODMAP-tartalmú élelmiszerek közé, melyek azok, amik számomra most teljesen tiltólistára kerültek?

A legfontosabb a személyre szabott diétámban, hogy elkerüljem a glutént és a cukrot, de minden cukorhelyettesítőt is. Laktózmentes joghurtot és némi kemény sajtot fogyaszthatok ugyan alkalmanként (ez például a szigorú FODMAPban nincs benne), de kerülnöm kell az alkoholt, és a gyümölcsökkel is vigyáznom kell. Naponta egyszer, kis mennyiségben ehetek piros bogyós gyümölcsből vagy banánból. A legfontosabb pedig, hogy semmilyen hüvelyest nem fogyaszthatok, mert ezek kifejezetten rosszat tesznek a beleimnek, pedig ezekről elég nehéz lemondani. 

Mondanom sem kell, hogy mindennel próbálkoztam már. Nyáron tömtem magamba a jobbnál jobb zöldségeket és gyümölcsöket, alig ettem zsiradékot, majdnem elhagytam a húst, nyomattam a tofut, a hüvelyeseket és a magvakat. Elég tisztán étkeztem, közben pedig csodálkoztam, miért vagyok egyre rosszabbul. Talán most már te is sejted, miért nem jött be az az étrend: mert sem a magvak, sem a hüvelyesek nem tettek jót, és az sem, hogy szinte teljesen zsírmentesen étkeztem. 

Most fogyasztok jóféle húsokat, és mivel a gluténról teljesen lemondtam, ezért hétről-hétre jobban vagyok.

De hát ilyen az ember, mindig tanul valami újat. 

Ami szerintem fontos még, és nemcsak ebben az étrendben, hanem általánosságban is jó volna elsajátítani: ne (vagy alig) együnk feldolgozott élelmiszert. A feldolgozott élelmiszerekre egész egyszerűen úgy kell tekinteni, mint egy randevúra az ördöggel: feléget minden jót benned. Ebből kifolyólag az sem megoldás, hogy a mindenféle módosítószerekkel, kukoricakeményítővel teletömött gluténmentes pékárukat veszünk a hagyományos helyett, és nem jelentenek megoldást a tartósítószeres, műhatású vegán élelmiszerek sem, amiknek ráadásul az egyik fő alkotóeleme a szója és a kókuszzsír. De semmi olyasmi sem ajánlott, amire rá van írva, hogy egészséges, mert például bio quinoa, és chipsként vesszük le a polcról, de tele van ízfokozókkal, tartósítószerekkel. Ezeket mind el kell kerülni úgy, ahogy vannak. 

 

Az sem lesz újdonság sok embernek, hogy a cukorhelyettesítők, édesítőszerek is károsak. Bár én is használtam némelyiket, de le kell mondani sorban mindről. Nem jó a kókuszvirágcukor, a nádcukor, a juhar- és az agavészirup, egyedül a sztívia játszik, ha mindenképpen édesíteni akarunk (de ne akarjunk, minek, le lehet arról is szokni).

Zsiradékok közül főleg szárnyaszsírt használok és tisztított vajat, a vaj kifejezetten jót tesz, de ami a legjobb a beleknek, az a jóféle tyúkhús- vagy marhahúsleves – csodákat tesz, és tele van kollagénnel. 

Ami fontosat megtanultam még, hogy folyamatosan figyelnem kell a testem jelzéseit, mert az nem csal soha.

Ha valami nem tetszik neki, ha túlhajtom magam, ha túl sok stressz ér, egyből jelez. És egyből bosszút is áll.

Az önmegtartóztatás pedig csak elsőre tűnik rettenetesnek, ahogy halad befelé az ember, egyre inkább rájön, hogy ahol bezáródnak kapuk, ott nyílnak újak is, és ott megannyi lehetőség vár ránk. És egészségesebben, tünetek nélkül sokkal könnyedebben lehet létezni is.

Még én is tanulom magam. Jövök még ezzel a témával.

Források: ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/d3sign

Szentesi Éva