–

A napokban megosztott, hírhedt videón az látszik, hogy az egyik versenyző fekete neccharisnyában és rózsaszín, tangás bodyban öltáncot ad a zsűri egyik tagjának, Marics Petinek. 

A „produkció” során jól látható, hogy Marics Peti totál zavarban van, egyértelműen kellemetlenül érzi magát, és bár jelzi, hogy nem szeretné ezt a fajta „figyelmet”, a tánc folytatódik. A látottakon többen kifejezetten jól szórakoznak, mások viszont értetlenül, döbbenten figyelik, mi történik.

Minden jóérzésű ember pontosan érzi, hogy a színpadon történtek több szempontból is problémásak. Persze, értjük, ez is része az úgynevezett „show”-nak. Provokálni kell, hergelni az embereket, generálni a nézettséget. De mégis milyen áron? Így? Valóban? Ez az egyetlen út, hogy elérjük az emberek ingerküszöbét? 

Hogy egy erotikus táncot lejtő, tangás nővel igyekszik eladni műsorát az ország egyik vezető kereskedelmi televíziója, ami nem mellesleg a keresztény és konzervatív értékeket védelmező kormánypárt egyik bástyája?

A cirkuszi attrakció, akin lehet nevet – sőt kell! 

Ha egy kicsit közelebbről megnézzük a videót, hamar világossá válik, milyen eszközökkel próbálják borzolni a kedélyeket. A fellépő nőt a kinézete, testalkata miatt úgy mutogatják, mint egy vásári majmot, egy cirkuszi attrakciót, akin nevetni szabad, sőt: kell is.

Ez a megalázás non plus ultrája: amikor valakit azért tesznek nevetségessé, mert a teste, az alakja, a stílusa nem felel meg annak a (gyakran elborult és totálisan irreális) szépségideálnak, amit ma is tömegek ünnepelnek, követnek és normának tartanak. Mert valljuk be, ha egy Victoria Secret-modell táncolna a színpadon, nem nevetnének rajta. Inkább huhognának, irigykednének, kezet fognának Marics Petivel, vállon bokszolnák, és azt mondanák: „Hú, tesó, de szerencsés vagy! Én is ott ültem volna a helyedben.”

Az egész jelenet, a vágás, a reakció sora egyértelműen úgy van összerakva, hogy röhögjünk rajta. Nem vele, rajta.

Persze lehet mondani, hogy a szereplő maga vállalta ezt. Valószínűleg senki nem kényszerítette, nem állt mögötte senki pisztollyal (igaz, a kényszernek sokkal indirektebb formái is léteznek). De ez még nem menti fel a TV2-t a felelősség alól. 

Ugyanis a probléma az, hogy mindezt nézik mások is:

hasonló testalkatú emberek, nők, férfiak és gyerekek. Ők most azt látják, hogy egy túlsúlyos ember megint a nevetség tárgyává vált.

Hányszor írtuk már le, mennyire nincs rendben valakin az alkata miatt viccelődni? Hogy a body shaming rohadtul nem oké?

Mégis ott tartunk, hogy egy országos kereskedelmi csatorna műsort csinál ebből. Színpadra állítja, a kirakatba teszi, és azt üzeni: nézzétek, mi erre is képesek vagyunk, vásári majmot csinálunk egy emberből azért, hogy titeket szórakoztassunk. Csak épp arról feledkeznek meg, hogy a másikból hülyét csinálni sosem volt vicces, és most sem az.

A beleegyezés hiánya nem egy megkerülendő, elfelejthető apróság

A felvétel másik, legalább ennyire problémás része az öltánc közben játszódik le. Marics Peti ugyanis egyértelműen jelzi, hogy nem érzi jól magát a helyzetben. Többször is mondja, hogy „szerinte végeztek”, „ő ezt nem szeretné”, de a tánc ennek ellenére folytatódik.

Azt látjuk, hogy valami úgy történik meg, hogy az egyik fél egyértelműen nemet mond – nyilvánosan, a kamerák előtt. És mégsincs megállás.

A mai társadalmi közegben, amikor podcastok, könyvek, újságcikkek és teljes mozgalmak próbálják átadni az embereknek, hogy nemet mondani rendben van, és hogy a beleegyezés hiánya nem egy megkerülendő, elfelejthető apróság, akkor a TV2 gyakorlatilag ennek az ellenkezőjét üzeni. Azt, hogy áh, ugyan már, ne csináljunk belőle ügyet. Azt, hogy ez csak vicc volt, azt, hogy férfi vagy, hát tűrd. Pedig a nem az nem – legyen szó nőről, férfiról, bárkiről.

És igen, fontos kiemelni: itt egy férfiról van szó. Egy férfiról, aki egyértelműen jelzi a határait, és akinek nem veszik komolyan a tiltakozását.

Feltételezem, azért sem, mert a társadalmi beidegződés még mindig az, hogy egy férfi örüljön, ha egy nő hozzáér. Hisz a férfiak mindig vágynak erre, a közeledésre, az érintésre, az öltáncra, a szexre. De ez egyszerűen nem igaz.

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy nemet mondjon, és ezt tiszteletben kell tartani. Akkor is, ha nő, akkor is, ha férfi, vagy bármilyen nemű. Akkor is, ha színpadon ül, és akkor is, ha kamera forog. És ha egy országos televíziós csatorna ehelyett azt üzeni, hogy ez belefér, ez vicces, ezen nevetni kell, akkor az nemcsak ízléstelen, hanem felelőtlen is. 

Kaiser Orsolya

Kiemelt kép forrása: Facebook/ Megasztár hivatalos oldala, Unsplash/ Jason Dent