„A szenvedélybeteg család harcaiban mindenki vesztes, de leginkább a gyermek” – Egy könyv, ami segít, hogy mindenkinek megbocsáthass, még magadnak is

–

„Világszerte a felnőttkori mentális és fizikai megbetegedések vezető okaként tartják számon a gyerekkori bántalmazást” *

Bár sajnos nincs pontos számadatunk arról, hogy Magyarországon hány embert érint valamilyen szenvedélybetegség, a könyvben közölt becslések szerint mintegy 400 ezer gyermek él olyan családban, ahol egyik vagy mindkét szülő alkoholbeteg. A 2020-as (még a Covid előtti) KSH-adatok szerint 392 ezer alkoholbeteg élt Magyarországon. A különböző függőségek, mint például a munkamánia, a szerencsejáték-függőség, a pornófüggőség, a gyógyszerfüggőség vagy a hírfüggőség nem is szerepel ebben a felmérésben, pedig ezzel is számolnunk kell.

Sőt, a gyerekeink kütyüfüggése lesz a következő társadalmi kataklizma, ha nem vigyázunk rájuk.

Békési Tímea és dr. Kassai Szilvia Újraépített életek című könyve kézzel fogható segítséget adhat azoknak, akik gyerekként kénytelenek voltak elszenvedni a szüleik bántalmazását. Az addiktológiai konzultáns és interkulturálispszichológia-szakértő szerzőpáros igen közérthető formában, mégis tudományos igényességgel vezeti végig az olvasókat azokon a pszichológiai törvényszerűségeken, amelyekkel az egykor bántalmazott gyerek felnőttként mindenképp szembesül.

Ezek az elakadások gyakorlatilag az élet minden területén megjelennek. A munkában, a társas kapcsolatokban, a szülői szerepekben, a saját – nehezen felismert – függőségekben, de leginkább a hiányzó öngondoskodásban manifesztálódnak.

Az egykor bántalmazott gyerekek között feltűnően magas a szociális szférában dolgozó segítők száma. Ahhoz, hogy valaki másoknak segíthessen, végig kell mennie egy önsegítő úton is, hogy valódi támogatást nyújthasson az elesetteknek.

„Az alkohol a legszélesebb körben elérhető, legális tudatmódosító szer, fogyasztása mélyen gyökerezik kultúránkban” *

A WHO 2016-os adatai alapján világviszonylatban Magyarországon él arányaiban a legtöbb ember, akit érint az alkoholprobléma. Ez akkor valamivel több mint húsz százalék volt, ami azóta egész biztosan emelkedett, hisz tudjuk, hogy a Covid mindenfajta függőségre hatással volt. 

A szenvedélybetegségek bagatellizálása, az ünnepeken való orbitális lerészegedés, a „csak pár sört iszom minden este, mi ezzel a baj?”-mentalitás széles körben elterjedt nézet, na meg az is, hogy „a pálinka mindenre gyógyszer”, és ez az összes társadalmi rétegben ugyanolyan elfogadott. Hogy ez milyen brutális hatással van a felnövekvő nemzedék mentális és fizikai állapotára, mostanára teljesen világossá vált.

Az a minta, amit a gyerekeink kapnak tőlünk, mindennél erősebb mozgatórugó, teljesen mindegy, mit mondunk nekik, hisz pontosan látják, mi zajlik körülöttük. Ha nem is tudják megfogalmazni az érzéseiket, abban biztosak lehetünk, hogy egy szenvedélybeteg hozzátartozójának lenni szenvedés, és később rengeteg nehézségük támad ebből.

„A nem szerhasználó családtagok a betegség »rejtett áldozatai«”*

Azokban a családokban, ahol valamelyik szülő alkoholbeteg, a gyerekek kénytelenek átvenni a szülői szerepet. Ezek a parentifikált (szülősített) gyerekek olyan felelősséget vesznek magukra, miközben a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság jellemzi a mindennapjaikat, amelyeket képtelenség hordozni.

Felnőttként szembesülnek azzal, hogy nem tudnak megfelelni azoknak a társadalmi elvárásoknak, amelyekben egy biztonságos közegből érkező ember simán elboldogul. Lelkiismeret-furdalásuk van, bűnösnek érzik magukat, amiért nem tudták megmenteni az alkoholbeteg családtagjukat, képtelenek voltak összetartani a többnyire széthullott családjukat. Rossz esetben maguk is függővé válnak, indulatkezelési gondokkal küzdenek, miközben a gyerekkori megfelelési kényszer miatt elakadt személyiségfejlődésük megakadályozza őket abban, hogy „normális” emberként tekintsenek magukra. Örökké kívülállónak érzik magukat…

„Semmit sem akar jobban, mint elmenekülni, és mégis siet, hogy minél előbb hazaérjen” *

Irtózatosan nehéz ebből az ambivalens helyzetből kilábalni, de az a jó hír, hogy óriási felismeréseket hozhat a terápia az érintetteknek, sőt, már önmagában ez a könyv is segíthet abban, hogy címéhez híven, újraépítse önmagát az, aki bántalmazott gyerekként volt kénytelen felnőni.

A jellemző esetek a könyvben magyarázatot adnak arra, hogy az „elfeledett gyermek” miért viselkedik úgy, ahogy nem is szeretne. Például:

• erőn felül figyel másokra, önmagát pedig háttérbe szorítja
• képtelen végigcsinálni egy egész folyamatot az elejétől a végéig
• kíméletlenül bírálja önmagát
• állandó megerősítésre vágyik
• folyamatosan túlteljesít
• túlságosan lojális mindenkivel (kivéve önmagával)

„Többek vagyunk, mint a traumáink” *

Talán a cselekvőképesség a kulcsszó, ami ahhoz kell, hogy újraépíthessük magunkban a sérült gyerekkort. Hisz épp az életkorunkból adódó cselekvésképtelenség bénította meg azokat az érzelmeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy átkeretezzük a múltat, láthassuk benne saját szerepünket, és a régi, rossz rögzültségeket elhagyva új, pozitív érzelmekkel indíthassuk el azt a felnőttkort, amiben már a saját életünket élhetjük. 

A tizenhárom mélyinterjú, amelyben ismert és ismeretlen emberek vallanak kendőzetlenül a gyerekkori traumáikról, – bár mindegyik más és más, mégis – olyan mintát és akkora erőt adhat az egykor bántalmazott felnőtteknek, ami szinte felér egy pszichoterápiával.

Épp ezért gondolom azt, hogy ez a hiánypótló kötet mindenkinek fogódzót kínál, aki küzd a gyerekkori traumáival.  

„Ha nem vagyok tökéletes, akkor egy nulla vagyok” *

A tíz ismeretlen és a három ismert ember, Tompa Andrea, Karafiáth Orsolya és Kiskovács Attila megrendítő erejű vallomása (és nemkülönben a könyv fülszövegét jegyző Kovács András Péter sorai) magukban hordozzák a reményt arra, hogy megéri befektetni önmagunkba. El kell indulni az öngyógyítás nehéz útján, aminek talán soha nem érünk a végére, de már út közben is megbocsáthatunk minden szereplőnek, és legfőképp önmagunknak.

Befejezésként Tompa Andrea gyönyörű szövegéből szeretnék megosztani veletek egyetlen, nagyon fontos mondatot:

„A szenvedést nem elkerülni kell, hanem megnézni, miből van.”

*A csillaggal jelzett idézetek az ajánlott kötetből származnak

A kötet végén található egy nagyon praktikus, aktuális információkat tartalmazó lista, amelyben szerepelnek az alkoholbetegeket, illetve családjaikat segítő fontos szervezetek is

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Alexander_Safonov

Both Gabi