Istennő vagy, de... — Dr. Benkovics Júlia a várandósságról
Fontos gondolatok a Bárcsak tudtam volna! legutóbbi részéből

Elindult a Bárcsak tudtam volna! című új beszélgetéssorozatunk, ami tabuk nélkül, őszintén és empatikusan segít körbejárni az anyaság, a szülőség és a gyermekvállalás kérdéseit. A sorozatot a nem is olyan rég anyává vált Krajnyik Cintia személyes élményei inspirálták, ugyanis a kislánya születése után gyakran jutott eszébe mindenféle helyzetekben – és ez valószínűleg rengeteg édesanyának ismerős –, hogy bárcsak tudta volna, bárcsak szólt volna neki valaki korábban. Műsorunk célja, hogy sok fejfájást és saját hibából való tanulást spóroljunk meg nektek, illetve, hogy tudjátok: nem vagytok egyedül. Első adásunkban dr. Benkovics Júlia szülész-nőgyógyász (aki egyébként Cinti várandósságát is végigkísérte) válaszol a legfontosabb terhességgel kapcsolatos kérdésekre, de nem elégednek meg ennyivel, pironkodás nélkül mennek bele azokba a témákba, amikről nem szokás, sőt, nem is illik beszélni. Összeszedtük a legfontosabb gondolatokat.
–
Az első tipikus tünetek
A filmekben a főhős általában úgy tudja meg, hogy kisbabát vár, hogy a legváratlanabb pillanatban egyszer csak elszalad hányni. Pedig valójában nem ezek a legelső tünetek: az egyik leggyakrabban feljövő panasz az alhasi feszülés.
„Aki volt már terhes, az biztos, hogy jól ismeri azt a nagyon ijesztő, furcsa érzést, amikor az első trimeszter elején elkezd növekedni a méhünk és feszül, húz lent az alhasunk. Bizonyos mozdulatokra, akár tüsszentésre vagy nevetésre egy ilyen furcsa, nyilalló érzés kezdődik” – vág bele a közepébe Benkovics, mire Cintinek azonnal emlékbetörései lesznek, ahogy felidézi a kezdeti bizonytalan heteket, amikor minden kellemetlen tünet nagyon ijesztő tud lenni.
Szerencsére nem feltétlenül kell belenyugodni abba, hogy ezzel a feszítő, nyilalló érzéssel együtt kell élni, a szakértő mutat is egy jó tippet, amivel lehet enyhíteni ezen a kellemetlenségen.
Egy másik tipikus első trimeszteres tünet a gyakorlatilag leküzdhetetlen kimerültség.
„A pozitív teszt után nagyon sokan először arra figyelnek fel, hogy vacsora után elalszanak este fél nyolckor a kanapén. Ahogy indul a várandósság, emelkednek a hormonszintek, például a progeszteron, a terhességmegtartó hormon, aminek van egy központi idegrendszert nyugtató, álmosító hatása. Ahogy elkezd emelkedni a progeszteron, álmosabbak vagyunk délutánonként vagy esténként. Maga a terhességi hormon (a HCG) is emelkedik, ami szintén képes arra, hogy egy kicsit átállítsa a központi idegrendszer ingerlékenységét.
Valamiért a természet azt szeretné, hogy amikor növekszik bennünk egy picike kis embrió, akkor még maradjunk egy kicsit nyugton és aludjuk ki magunkat“ – mondja a szakértő.
Persze attól még, hogy nem úgy zajlik általában a terhesség felismerése, mint a filmeken, maga az úgynevezett „reggeli” rosszullét igenis létezik. Ám a tapasztalt anyukák tudják, hogy ez a hányinger egyáltalán nem feltétlenül csak reggel tud lesújtani, van, akinek egész nap és a várandósság végéig kitart, van, akinek délután kezdődik, és olyan is, aki papírforma szerint ébredés után szenved a rosszullétektől.
„Fontos, hogy megfigyeljük, mi a mintázata a hányingerünknek, mikor émelygünk jobban, esetleg összefügg-e valami étellel. Esetleg egy savasabb, refluxosabb érzés jár hozzá? Mert például vannak olyan nők, akiknek főleg a reflux »csinálja« a hányingert“ – mondja Benkovics, de arra is kitér, mi állhat a reggeli rosszullét mögött. – „Vannak olyan kismamák, akiknek éppen az okozza a hányingert, hogy teljesen üres a gyomruk. Ők azok, akik általában inkább reggel vannak rosszabbul.”
Sok hasznos tipp elhangzik arra, hogy melyik típusú rosszullétre milyen megoldási javaslatok léteznek, és Cinti is megosztja a saját tapasztalatait.
A „Tudjukmik”, azaz: amikről nem illik beszélni
Miután átbeszélik a terhességgel kapcsolatos leggyakrabban felmerülő tüneteket és az azokkal kapcsolatos tippeket, magasabb fokozatra kapcsolnak és megterítenek az aranyér, inkontinencia, hüvelygomba kérdéseinek. Ugyanis a terhesség messze nem csak pocaksimogatásból áll két hányás vagy derékfájás között, hanem olyan tünetek is felüthetik a fejüket, amikről tényleg nem szokás beszélni.
Ilyenkor például a kismedencei izmok is máshogy működnek, amik ha fáradtak és megnyúlnak – és korábban nem fordítottunk gondot arra, hogy ezeket a területeket is edzésben tartsuk, mondjuk, intim tornával –, akkor igenis okozhatnak panaszokat és kellemetlen tüneteket. Például tipikus a tüsszentéskor elengedett vizelet, azaz az inkontinencia.
Ám Benkovics felhívja arra a figyelmet, hogy attól még, hogy erről a kellemetlenségről már filmekben is szokás viccelni, még nem jó jel, hiszen a kismedencénk nem tudja kompenzálni a nyomást, ami ránehezedik. Ezért
javasolja, hogy már a terhesség legelején kezdjünk el foglalkozni a kérdéssel, hiszen ha a várandósság elején ilyesmit tapasztalunk, akkor később csak egyre rosszabb lesz a helyzet. Mond is jópár példát arra, mit tehetünk, hogy elkerüljük a gyermekágyban a nevetéstől bepisilést.
Az aranyér hasonlóképpen működik, ugyanúgy a kismedencei nyomással van a gond, mert nem engedi keringeni a végbél környékén fonódó vénás hálózatot, a vénák egy picit meglazulnak és megadják magukat a nyomás hatására. Ettől van az, hogy tényleg majdnem mindenkinek van aranyere a várandósság alatt vagy után.
A táplálékkiegészítők, a hüvelyfolyás és a különböző fertőzésekre való megemelkedett hajlam is szóbakerül, amikkel kapcsolatban Benkovics egyszerűen, közérthetően, mégis részletesen magyarázza el, miért is billen ki könnyebben a szervezet ebben az időszakban az egyensúlyából.
Mi a helyzet a szexuális élettel?
Sok szakember úgy gondozta korábban a terhességeket, hogy nem javasolta a szexuális életet egyáltalán, mondván, hogy az a biztos. Ellenben nagyon gyakran hangzott el a terhesség harmadik trimeszterében, hogy a szülés beindításához milyen jól jön a szexuális együttlét.
„Most éppen azt látjuk tudományos szemmel, hogy a terhességek döntő többségében nem kockázati tényező a zavartalan szexuális élet folytatása. Ellenben úgy látjuk, hogy a szexuális aktivitás az utolsó hetekben nem növeli a szülések beindulásának esélyét.
A kérdés nem az, hogy kell-e szexelni, vagy nem, hogy beindítja-e a szülést, vagy nem, hanem az, hogy van-e bármi olyan ritka terhességi szövődmény, ami miatt most tényleg indokolt elkerülni” – fejti ki Benkovics.
A szexuális életet viszont meg tudja nehezíteni például az esetlegesen fellépő hüvelyszárazság. Ez általában akkor fordulhat elő, ha nem tökéletes a mikrobiális környezet.
„Általában a hüvelygombának vagy a bakteriális vaginózisnak a másodlagos jele, hogy ugyan van elég nedvesség, mégis van egy súroló, kellemetlen érzés. Ilyenkor ha hüvelyszárazság érzete van a páciensnek, érdemes arról egy alaposabb vizsgálatot végezni, hogy pontosan mi történik a hüvelyben“ – mondja a szakértő.
Sport és utazás
Általánosságban elmondható, hogy „ha valaki sokáig egy helyben ül, mondjuk egy repülőn, akkor várandósság alatt például nagyobb lehet a trombóziskockázat veszélye, akár egy húgyúti fertőzés is könnyebben kialakulhat, ha repülünk” – fejti ki Benkovics az utazással kapcsolatos mérlegelendő szempontokat. – „Át kell beszélni egyénileg, hogy hány órát utaznánk, milyen utazási eszközt választanánk és hova megyünk. Fontos, hogy a célországban milyenek a biztonsági körülmények, mennyire biztonságos a csapvíz, mik azok az ételek, amik esetleg fertőzéskockázatot jelentenek. Egyénileg meg kell beszélni, ki hogy van, vérezgetett, nem vérezgetett, biztonságos elindulni vagy nem biztonságos, és át kell venni a részleteket. Ilyenkor sokszor a terhesgondozó orvos ad egy kis papírt, hogy rendben van, nem számítunk arra, hogy esetleg megszülünk a repülőgépen. Nagyon pici kockázattal lehet vállalni ezt az utazást, legtöbbször semmi akadálya nincsen.”
A sportolással kapcsolatban pedig Benkovics kifejti, mennyit változott a tudomány hozzáállása az idők során.
„A sport egy kockázatcsökkentő tényező már a várandósság ideje alatt is, és sokszor azt látjuk, hogy a mozgást inkább fel kéne írni, minthogy azt mondjuk, hogy legyél az ágyban” — mondja a szakértő. — „Itthon még mindig nagy kultúrája van annak, hogy eltiltsuk a mozgástól a kismamákat.
Világosan tudnunk kell, hogy szabad-e mozognunk, és ha szabad, akkor mit. Inkább az a helyzet, hogy nemhogy szabad, hanem ajánlott is.
Nem kell maratont futni, mert néha az internet ezt is kommunikálja, hogy a legdurvább, legkeményebb edzést is le tudod nyomni terhesen, mert egy istennő vagy. Istennő vagy, de nem a legdurvább edzéseket kell lenyomni terhesség ideje alatt, hanem nagyon sokszor egy nyújtásokkal, mély izomerősítéssel megtűzdelt rendszeres mozgás már elég arra, hogy például egy szeméremcsont-fájdalom vagy egy gerincfájdalom, derékfájdalom ne állandósuljon és ne vigyük át a gyermeknevelés éveibe.”
A Bárcsak tudtam volna! következő részében a szoptatásról lesz szó.