„Tudjuk, milyen tud lenni a brit média. Megmérgezték a mentális egészségem” – Hol vannak a határok a királyi család és a sajtó viszonyában?
„Sose panaszkodj, sose magyarázkodj” – foglalhatnánk össze a királyi család mottóját, amely a sajtóhoz való hozzáállását is meghatározza. Sokak szerint – és Harry herceg korábbi nyilatkozata is erre mutat – hallgatólagos megegyezésen alapuló viszony ez, amelyben az évtizedek során mindkét fél használta a másikat. Ám az egyensúly Meghan Markle esetében jócskán megbillent – és nem ő volt a történelemben az első. Mit tartalmaz az a bizonyos „láthatatlan szerződés” a palota és a sajtó között? Mekkora ereje lehet valójában a médiának a királyi családdal szemben? És kik ennek az egésznek a legfőbb áldozatai? Filákovity Radojka írása.
–
A történelem során a brit sajtó és a palota között fennálló régi viszony a kölcsönös előnyök elvén alapult. És míg a bulvárnak az elmúlt évtizedekben voltak nagyon súlyos túlkapásai, illetve határátlépései a királyi család egyes tagjai esetében – gondoljunk Dianára, aki a lesifotósok elől menekülve halt meg –, tény, hogy csak az elmúlt években változott meg valami gyökeresen. Mégpedig az, hogy a viszonyuk történetében először valaki a palota részéről nem hallgatott, hanem felvette a kesztyűt a sajtóval szemben, hogy újraírja a királyi család és a brit média között évtizedek óta fennálló hallgatólagos szabályokat.
A „tékozló fiú” története
„Tudjuk, milyen tud lenni a brit média. Megmérgezték a mentális egészségem […] így azt tettem, amit bármelyik férj és apa tett volna a helyemben: el kellett menekítenem onnan a családomat”
– ezt Harry herceg James Corden műsorában mondta annak kapcsán, hogy egyebek mellett mi vezetett ahhoz, hogy lemondtak uralkodói rangjukról (vagy ahogy a brit médiában elnevezték: a Megxithez). A sajtó több ízben súlyos határátlépéseket követett el Meghan Markle ellen, sorozatos rasszista megjegyzésekkel illetve őt: a DNS-ét egzotikusnak titulálták, a gyerekének a bőrszínét találgatták, majd csimpánzhoz hasonlították a kicsit, a szülőhelyét pedig úgy írták le, akár egy bűntanyát. Ezek az esetek egyébként arra is élesen rávilágítottak a világ számára, hogy a rasszizmus milyen erősen jelen van ma is a brit médiában, valamint a társadalomban.
Mielőtt kiderült volna, hogy például a közösségi médiában összehangolt gyűlöletkampány áldozata lett Meghan Markle, a herceg többször nyilatkozott arról, hogyan hatott rájuk – szinte a megismerkedésük óta – a brit bulvármédiának a felesége ellen folytatott gyűlöletkampánya. Édesanyjára, Dianára utalva azt is kiemelte: nem akarja, hogy a történelem megismételje önmagát.
A brit sajtó ugyanis szó szerint nem ismert kegyelmet, ha Meghanról volt szó, és a rasszista megnyilvánulások mellett szinte mindenért kikezdték. Ugyanazokért a dolgokért, amikért például Katalin hercegnét felmagasztalták, őt a sárba tiporták. Az egyik, talán legismertebb ilyen eset az volt, amikor az állapotos Katalin hercegnéről készült képeket azzal a felütéssel hozták le, hogy már most milyen gondos anya, amiért mindig rajta tartja a kezét a hasán, míg Meghan Markle-t ugyanezért sok esetben súlyos kritikával illették és gúny tárgyává tették: „Olyan ez, mintha kitenné a baby on board matricát a kocsira.”
Hol vannak az erkölcsi határok? Sehol
Nem Meghan Markle volt azonban az első nő Harry mellett, aki a brit bulvár célkeresztjébe került. Amikor a kétezres évek elején Chelsea Davyvel járt, egy magát azóta felfedő és az ügyről nyilatkozó magánnyomozó több ízben is elismerte, hogy a News of the World és más lapok számára is kutatott a lány után.
„Átnéztem az orvosi feljegyzéseit: volt-e abortusza, szexuális betegségei. Ellenőriznem kellett az exeit, de még az állatorvosát is” – mondta korábban Gavin Burrows, felfedve azokat a sok esetben nem legális eszközöket, amelyekkel a bulvármédia biztosította magának A sztorit és vele a lapeladásokat.
De az erkölcsi és etikai határok átlépése még ennél is korábban kezdődött. Gondoljunk csak a BBC híres-hírhedt interjújára Dianával, amelynek esetét nemrég vizsgálták ki újra, rávilágítva, milyen hazugságokkal és manipulációval – egyebek mellett hamis banki papírokkal – vette rá Lady Dit 1995-ben az egyik legismertebb brit műsorvezető, Martin Bashir a nagy botrányt kavaró interjúra, amely mérföldkőnek számított a palota és a sajtó viszonyát illetően is, hiszen a királyi család egyik tagja akkor először beszélt kendőzetlenül a magánéletéről.
Az a bizonyos „láthatatlan szerződés”
A Meghan ellen folytatott folyamatos gyűlöletkampány ügye egy bizonyos ponton még érdekesebb fordulatot vett, amikor Harry herceg felesége az Oprah-nak adott, Emmy-díjra is jelölt interjúban – amit Tóth Flóra kolléganőm Guld Ádám médiakutatóval ITT elemzett korábban, és ami alapjaiban változtathatja meg a királyi családról kialakult képet – megosztotta azt a sejtését, hogy a róla keringő álhíreket egyenesen a királyi család terjesztette. Ennek tulajdonítható, hogy azokra a palota sajtócsapata semmilyen módon nem reagált.
Utóbbi miatt Harry és Meghan úgy érezték, valójában nem állnak ki mellettük, pedig kértek segítséget a családtól. Ennek Harry szerint az is az oka, hogy a királyi család tart a bulvársajtótól.
„Láthatatlan szerződésnek nevezzük. A család sokszor teljes hozzáférést ad a bulvársajtónak abban a reményben, hogy jó színben tüntetik fel őket a cikkekben. Ez a félelem generációk óta létezik nálunk” – mondta Oprah-nak.
De ezt a láthatatlan szerződést, ami tehát a herceg elmondása szerint generációk óta létezik, vajon annak a nőnek a fiai is újrakötötték, akit a bulvármédia a végletekig kihasznált, hajszolt, és aki épp a lesifotósok elől menekülve halt meg? Egyikük biztosan nem.
Harrynek nagyon más a viszonya a sajtóhoz, mint az előző nemzedékeknek. Ő például már sokkal tudatosabb és felkészültebb a tekintetben is, hogy jogi lépéseket tegyen, ha általa helytelennek, vagy tolakodónak tartott esetekkel kell szembesülnie – épp ahogy arra Meghan Markle jogi lépései is rámutatnak például a Mail on Sunday lap ellen, amely ellen egyébként pert nyert, amiért az nyilvánosságra hozta az édesapjával folytatott privát levelezését. Ez többek szerint arra utal, hogy Harry kontrollálni akarja a médiában róluk megjelenő tartalmakat ahelyett, hogy az áldozata lenne mindennek (ahogy az édesanyja volt). „Amikor egy hazugságot terjesztenek a közösségi médiában, az veszélyes. De amikor ugyanezt a hazugságot hitelesítik az újságírók és a kiadók, az már etikátlan, és véleményem szerint hatalommal való visszaélés […] Úgy érzem, olyan profi, becsületes újságírókat kell támogatnunk, akik tisztelik és fenntartják az újságírás értékeit, nem pedig a sajtóigazolvánnyal felszerelt kalózokat, akik eltérítették a világ legerősebb iparágát, a legszabadabb iparágat” – mondta korábban Harry.
De miért tartana a királyi család a sajtótól?A láthatatlan szerződés, amiről Harry az interjúban beszélt, és aminek létezésére korábban már mások is utalgattak, lényegében úgy működik, hogy a királyi család sosem panaszkodik, nem emeli fel a hangját, a sajtó pedig cserébe általában támogató velük kapcsolatban. És magában foglalja azt is, hogy
a királyi család morzsákat kínál a sajtónak – valamennyire magánál tartva az irányítást a felett, mi jelenjen meg róluk –, a palota falain belüli magánéletért cserébe.
Persze, ahogy már említettem, voltak túlkapások, de dr. Laura Clancy, a Lancester Egyetem médiaoktatója szerint alapvetően „a monarchia és a média kapcsolata történelmileg kölcsönösen előnyös volt. A királyi család számára lehetőséget adott, hogy az alattvalókhoz szóljon (nem mellesleg az ő adójuk segíti a monarchia intézményének fenntartását – a szerk.), a sajtó számára pedig, hogy eladásokat generáljon.” Az elmúlt évtizedekben azonban a palotának szembe kellett néznie az egyre súlyosabb határátlépésekkel, amiket sajátos módon igyekezett kezelni. A jut is, marad is elv alapján lehetővé tette újságíróknak, hogy – ha úgy hozza a szükség – bensőségesebb rálátást kapjanak a palota életére. Állítólag létezett olyan informális egyezség is, amely szerint a lesifotósok békén hagyják Vilmost és Harryt a tanulmányaik alatt, cserébe lehetőséget kapnak előre koreografált képek készítésére a családról.
Az online média és a kattintásokért való küzdelem azonban alapvető változást hozott ebben a kapcsolatban
A nyereségért való hajsza a gyorsan változó médiakörnyezetben alakított a szabályokon és a határokon. Ez a helyzet befolyásolta a palota és a sajtó kapcsolatát, ennek következményeként egyik fél sem tudja már könnyen irányítani a narratívát és meghatározni a kapcsolatot.
És nyilván Harry és Meghan nyilvános fellépése a brit bulvármédia ellen is teljes mértékben szembemegy a két fél (a palota és a brit sajtó) eddig megszokott viszonyával. Ennek egyik csúcspontja – a pereken kívül – kétségtelenül az Oprah-nak adott interjú volt. Ahogy a már említett Laura Clancy fogalmazott: „A monarchia a láthatóság és a láthatatlanság gondos egyensúlyára támaszkodik hatalma fenntartásához. Annak belső működését így láthatatlannak kell tartani, hogy megvédjék az intézményt. Harry és Meghan interjúja pedig azzal fenyeget, hogy felborítja ezt az egyensúlyt.” Egyesek szerint így vagy úgy, de megérett az idő arra, hogy a monarchia újrafogalmazza sok szempontból vaskalapos, kevésbé nyitott és idejétmúlt intézményét, mert ha nem teszi, az idővel a végét is jelentheti. Ebben a folyamatban pedig – ha és amennyiben sor kerül rá valaha – segítsége és gátja is lehet majd a brit sajtó.
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Filákovity Radojka
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Rosa Woods – Pool