„Mögöttem két srác megbeszélte, hogyan kell SZAKSZERŰEN leborotválni a heréjüket” – A legabszurdabb dolgok, amiket a vonaton hallottunk

–

Pardon?

Azt hitted, nincs olyan mondat, ami egycsapásra Örkény novellává változtat egy egyszerű utazást? Hát csak figyelj!

 „Buszon Két idősebb férfi beszélget mögöttem: »A kisebbik fiam nem akar dolgozni, az tanár…«” (Nóri)

„Könyvespolccal nem csúfítjuk el az új lakásban a falakat!”

„Úriember a barátjának: ha tíz percen belül nem érünk oda, befosok. Menetidő: 35 perc.” (Sziszka)

 „Na és akkor voltunk abban a pizzériázóban…” (Eszter)

„Férfi a haverjának: most abban bízok, hogy amnéziában részesítenek.” (Tamás)

„Kigyúrt, marcona pasas a Mit szállít a kukásautó? kezdetű gyerekdalt dúdolta elmélázva,”

Úgynevezett intim szféra

„Jól szituált hölgy telefonál mellettem, épp azt ecseteli, mennyire élvezi az online randizást, és egy ponton NAGYON hangosan suttogva megjegyezte: »Olyanokat mond nekem, hogy ÚGY KINYALNÁLAK!«” (Nóri)

„Mögöttem két srác megbeszélte, hogyan kell SZAKSZERŰEN leborotválni a heréjüket… és meg arra sem méltattak, hogy legalább suttogjanak. Rendesen, hangosan, »túlkiabálva« a vonat hangját.” (Bettina)

via GIPHY

„Egy Don Juan fennhangon ecsetelte a telefonban a barátjának, hogy csak azért jött össze egy nővel, hogy kielégítse, és ezáltal valahogy rátegye majd a kezét a közeljövőben a kedves hölgy házára. Azt még hozzátenném, hogy nem ilyen választékosan fejezte ki magát.” (Nikolett)

Mama, áll a kukacom!

Gyerekkel utazni eleve külön kategória, szerintem kitüntetést érdemelnének azok a szülők, akik végtelen lelki nyugalommal gardírozzák a suhanó tájtól izgatottá váló gyerekeket. Akik néha egy kicsit túl izgatottak.

 „Apuka a kislányának: »Nórika, ne nyalogasd a vonatot!«” (Gergő)

 „Pestről utazom hazafelé, felszáll egy fiatal pár egy másfél év körüli gyerekkel. A nagymamától indulhattak haza, mert amikor leültek, a férfi felhívta, hogy minden rendben, elérték a vonatot. Utána odaadja a gyereknek a telefont, hogy „beszéljél a nagymamával”. Beszélgetnek pár percig, utána a nagymama elköszön és leteszi. A gyerek azonban nem fogadja el, hogy a nagymama nem válaszol neki, szorongatja a telefont és ismételgeti, először még reménykedve, aztán egyre monotonabban, de szinte kiabálva, hogy »sziammamma, sziammamma…« Kelenföldtől Bicskéig. Ott szálltak le. Volt már kevésbé nyomasztó húsz perc is az életemben.” (Zsuzsanna)

via GIPHY

„Hároméves kisfiú a mamával: »Mama, áll a kukacom!«” (Zsófi)

„Viselkedj rendesen, te kölyök, különben jön a kaller bácsi, és a szádba veri!” (Fiala Borcsa)

„Kislány: – Anya, holnap megnézhetem az Oroszlánkirályt?
Anya: – Ki tudja, mi lesz holnap.” (Tamás)

„Négyéves forma kislány lényegre törően a késésről: »Olyan buta ez a vonat!« Egyetértettünk.” (Viki)

„Mentünk a négyéves gyerekemmel a vonaton, egész úton motyogott és mászkált. Folyamatosan mondogattam neki, hogy ülj le. Egy megállás alkalmával egy idős férfi felállt, és azt mondja nekem, hogy »a gyerek nem tud ülve maradni?«  Erre a gyerekem az öregnek: »Ülj le!« Az egész vonat nevetett.” (József)

„Mikrodráma a vonaton. Nagymama két unokával. A kislány olyan öt-hat éves, a fiú kilenc-tíz. Elhagyjuk Szombatot Feled felé. A város szélén az öregasszony csak a fejével int:

– »Na, ott van apátok!«
A kislány felcsillanó szemmel:
– »Az a börtön?«” (Bőd Titanilla)

Amikor a végén fülig ér a szád

Nem csak a filmek pöpecül megírt jeleneteiben lehetséges, hogy egy vonatút megváltoztassa az életed – íme, néhány példa arra, amikor a végállomáson mindenki boldog!

„Legabszurdabb és a legkedvesebb egyben: idős, jól öltözött bácsi ült velem szemben, gyanúsan kedvesen mosolygott. Majd elővett egy szép piros almát, mint a mesében, meg a bicskáját, szelt, megkínált, mondom, mint egy mesében a gonosz boszorka. Azt hittem, összeszarom magam, de megnyugtatott, hogy nem mérgezett.

Aztán a pólómon levő angol szöveget folytatta angolul, és költött belőle egy olyan verset, hogy csak pislogtam! Sajnos már nem emlékszem teljes egészében rá, nem írtam fel.

A bácsi, mint kiderült az Eszterházy Károly Főiskola (2003-at írtunk főiskola volt még) egyik professzora volt, és egyben a világ legjobb utastársa! Nagyon sajnáltam, amikor leszállt. Nekem ez az egyik legszürreálisabb/ abszurdabb vonat utam Miskolcig a Keletiből.” (Judit)

„Első találkozásom színes bőrű emberrel egy vonaton esett meg. A pasi reakciója és anyám útmutatása e tárgykörben meg is határozta a témához való igen nyitott hozzáállásomat felnőtt koromra is. Kaposvár–Budapest. Voltam vagy hatéves. A kocsinkba valamikor útközben egyszer csak felszállt egy afroamerikai férfi. Sokáig csendesen nézegettem, majd fészkelődtem, anyukám figyelmét akartam felkelteni valahogy, de valamiért ő csak olvasott tovább, így odaültem a pasi mellé, és elkezdtem valószínűleg nagyon bámulni, majd mutogatni felé »Csoki, csoki!« felkiáltással. Anyámban az ütő megállt. Iszonyú zavarba jött. Próbált habogva elnézést kérni. Mire a pasi magára mutatott, nevetett, a hófehér fogai csak úgy villogtak, a szeme huncutul csillogott és akcentussal magára mutogatva közölte »Igen, igen, én csoki«. Nagyon jól elmutogattunk vele az út végéig, anyám meg a Déli pályaudvar és a Csaba utca között felvilágosított az emberi faj sokszínűségéről. Talán az sem véletlen ezután, hogy alsó tagozatban Rani volt a legjobb barátnőm, aki Indiából érkezett hozzánk.” (Rita)

via GIPHY

„Ez életem egyik legfantasztikusabb utazása volt. Ott kezdődött, hogy amikor másodszor is megálltunk, immár nem Galántán, hanem Sellyén, bejelentették, hogy 30 percet állunk. Sokan leszálltak, hogy vegyenek valamit a büfében, köztük egy nő is a mi kupénkból. Erre bemondták, hogy a vonat indulásra kész, mindenki rohant vissza. A mi kupétársunk a még ki nem fizetett ásványvizével és jégkrémével rohant, aztán észbe kapott, visszarohant, lecsapta, és szaladt vissza a vonatra.

Mindezt elmesélte, és már nem volt megállás. Szóba elegyedett egy idős nénivel, aki a lányával utazott haza Žiarba. Elmesélte neki, hogy Ausztriában gondoz egy nagyon vagány bácsit, akivel együtt kertészkednek, aki fuvarozza az elektromos kisautóján, és akit csak úgy lehet pihenésre bírni, ha ő mondja azt, hogy kicsit ledőlne, és ezzel a csellel aztán a papa is ledől.

A néni is elkezdte mesélni, hogy milyenek a paradicsompalántái. Az ápolónő – Renáta – erre felajánlotta, hogy hoz a néninek az ő osztrák papójától palántát. A néni – Filoména – teljesen felvillanyozódott. Azt a hangulatot nem tudom szavakkal visszaadni, ami ebből a beszélgetésből kerekedett.

És amikor Filoména néni egészen lázba jőve arról kezdett beszélni, hogy amikor fiatal volt, focira is járt, mert egyszer a nagy Reimann érkezett a csapatával a városba, én pedig – aki a paradicsomokhoz nem tudtam mit hozzáfűzni – megszólaltam, hogy Dodo Reimann micsoda kapus volt, szinte a nyakamba ugrott: »Végre valaki nem néz hülyének, amikor Reimannt emlegetem!«

Aztán még felajánlott Renátának egy általa kézzel szőtt pokrócot, mert Renáta régiségekkel rendezi be a faházikóját, majd elénekelte nekünk azt a dalt, amit először lejátszottak, amikor a falujába bevezették a hangszórót: »Bratislava mesto krásne, plné slávy je…«

A lánya úgy kacagott, hogy a könnye is kicsordult, Filoména néni pedig ezzel búcsúzott tőlünk: »Olyan boldog vagyok, hogy ma éjjel aludni se fogok.« Mi is vigyorgunk fültől fülig.” (Bőd Titanilla)

„Egy fiatal sráccal utaztam, dumáltunk, és elmesélte, hogy van két pici gyereke, és azóta, hogy apa lett, listát ír azokról a könyvekről és filmekről, amiket szeretne megmutatni a gyerekeinek. Sőt, a feleségének is megmondta, hogy ha véletlenül történne vele valami, akkor majd a lány ígérje meg, hogy betartatja a listát, amit apa hátrahagyott. Ez olyan nagy hatással volt rám, hogy én is írtam egy listát a lányaimnak.” (Anett)

via GIPHY

Love storyk, avagy mindig legyen nálad zsebkendő!

Amikor pillanatok alatt lepereg előtted egy párkapcsolat vagy épp egy házasság összes szépsége. Vagy inkább nyűge.

„Fiatal pár a vonaton. Feleség a férjnek: »Nem érdekel, hogy mit mond anyád! Gránitból kell, érted? Mert a gránit, az egy életre szól!« Azóta bármit csinálunk a lakásban, mindig hozzátesszük: Legyen gránitból! Mert a gránit egy életre szól!”  (Erzsébet)

„»Gyere át, itt vagyok az első kocsiban. Szálljál mán át az anyád istenit« – üvöltötte konkrétan 25 percig a lakli kamaszfiú a csajának a HÉV-en. A második kocsiban volt. A csajt szerintem útközben elvesztettük.” (Rita)

„Dzsenifer: – De annyira hiányzik nekem…
Dzsenifer barátnője: – Nem is hiányzik, csak úgy érzed.” (Tamás)

„Két srác beszélget, az egyik épp randira megy. Számolták vissza együtt a megállókat. Ahogy közeledtünk Szombathoz, úgy lettek egyre izgatottabbak.

Randizó srác: »Szerintem te idegesebb vagy, mint én.«
Nem randizó srác: [zavartan nevet]
Randizó srác: »Hú, ha nem lenne ott… Felhínám! Mevvan a számja!«
[rövid csend után]
Nem randizó srác: »Tessék, itt a zsebkendőm, tiszta, tedd el!«
Randizó srác: »Minek?«
Nem randizó srác: »Mindig kell, hogy legyen nálad zsebkendő!!!«” (Bőd Titanilla))

via GIPHY

„Ez valami szektaszerű”

Amikor az út során spontán szellemi közösségek alakulnak ki. Vagy nem.

„Egyszer egy néni rá akart venni, hogy alapítsunk pártot. Aztán a kabin többi utasát is.”

„Most a vonaton: egyik utastárs arról beszél, hogy egy »gonosz lélekkel« került egy munkahelyre, ezért a fehér mágiában keresi a megoldást, bejelentkezett egy olyan iskolába, ahol az angyalokkal kommunikálnak.  A másik utastárs a Bibliából olvas fel neki, és magyarázza, hogy ez a Sátán műve, aki így próbálja megkísérteni őket, mert gyógyítani a reiki és egyebek nélkül is lehet, elég hinni. A tanfolyamra járó utastárs anyja bólogat, hogy ő kezdettől fogva nem hitt ebben a tanfolyamban, mert ez valami szektaszerű.” (Bőd Titanilla))

„Budapest – Zalaegerszeg viszonylaton személyvonaton (nettó nyolc óra) állva, »heringosztályon« utaztunk péntek délután, és egy vallási szekta keveredett körém. Egy darabig élveztem a rögtönzött hittanórát, de azután az egyik hölgy fennhangon magyarázni kezdte kis létszámú, ám áhítatos közönségének, hogyan találkozott személyesen Szűz Máriával, aki ráadásul részletes útmutatót adott a férfiakkal kapcsolatban. Nagyon részleteset. Órákon keresztül. Mit mondjak, szinte megváltás volt megérkezni Egerszegre.” (Márton)

via GIPHY

„Egyszer fekete V-nyakú pulcsi volt rajtam, alatta fehér póló. Egy folyamatosan káromkodó páros ült mellettem, az egyikük kábé tíz perc után rászólt a másikra, hogy »hagyja már abba, legalább akkor ne káromkodjon, amikor egy pap ül mellette«.” (Tomi)

„2020 eleje, valahol Baracskánál. »Az Ausztráliában elégett koalák testét 3000 FORINTÉRT árulták kilónként Kínában evésre! Dehogyneeem, azok élve eszik meg az újszülött egereket is, megérdemlik a vírust. Már a unokám sem eszik kínai étterembe', tudja, hogy ott patkány is van. De rajtam nem fog a vírus, mert én sejtszinten utasítom el! Ti maradjatok csak a karanténotokban, én meg megyek a fodrászhoz… A múltkor egy másik akart a hajamhoz nyúlni, hát akkora pofont adtam neki, így DIRR! Hát mit képzel magáról. És az ukrán nő, aki segített lefogni a saját kétéves gyerekét, hogy egyszerre ketten kövessenek el rajta erőszakot?! Nem hallottad?? Hát pedig meg is osztottam. Szegény kislány TÚLÉLTE, csak tudnám hogyan. Kis drágám… Ilyenkor olyat kommentelek, hogy hetekre letilt a Facebook, de nekem kettő van, nem basznak ki velem.«” (Izabella)

„Az örök kedvencem Intercityről: két eléggé alkesznak tűnő öreg ült az ablak mellett a kocsiban. Meglátták lent a peronon harmadik társukat, akinek intettek, hogy üljön oda melléjük. A pasi bejött a fülkébe, majd észrevette, hogy egy méretes üveg bor áll a felhajtható asztalon. Rákérdezett, hogy ezt mi indokolja így reggel nyolckor. A válasz: »Kisgazda pártgyűlés lesz. Kell a hangulat!«” (Tomi) 

Italozás és foci

A legjobb kombó, nem? Pláne vonaton… Az alábbi történeteket Bőd Titanilla felvidéki magyar újságíró osztotta meg velem, aki Facebook-oldalán rendszeresen posztolja az abszurd, vicces vagy épp aranyos vonatozós történeteket.

„Beül a kupéba két csávó meg Jack (Daniels). Rajtam kívül még három csaj, mind tanulnak. Én szinte szünet nélkül telefonálok. Az egyik srác húszéves lehet, a másik jó negyvenes. Utóbbi üvölt. Tíz perc múlva már tudja mindenki nevét (Gabika, Rebeka, Katka), és hogy mit tanulnak (orvostudomány, gyógyszerészet, orvosi biológia). Amikor leteszem, nagyon megörül az új áldozatnak.

– »Hogy hívnak? Hadd találjam ki!«
– »Azt soha ki nem találod.«
– »Legalább mondd meg, milyen betűvel kezdődik.«
– »T.«
– »Tamara. Tímea. Magyarul tudsz és nem Tímea? Mondjál egy magyar szót!«
– »Vasútállomás.«
Ez kicsit kizökkenti az üvöltőset, a másik tippelget helyette.
– »Trisha! Tereza! Teherezáda!«
Már nagyon nevetek.
– »Úgysem találjátok ki. Titanillának hívnak.«
Az üvöltősnek fennakad a szeme:
– »Jó, persze, bejön két részeg csávó, mondasz nekik akármit. De mi az igazi neved?«”

„Két srác beszélget a vonaton:

– »Kapus vagy te?«
– »Igen.«
– »Emlékszek rád, egyszer három gólt rúgtam neked!«
– »Hol? Nem emlékszek.«
– »Hát a műfűn! Az egyik szabadrúgás volt, így merrúgtam felfele e!«

Rövid csend. Aztán a szabadrúgáslövő megszólal:

– »Van-e nálad enni?«
– »Érizted?« – kérdezi röhögve a kapus, és előszed négy szalvétába csomagolt kiflit.
– »Aggyá' má', tesvér!«

Egy darabig szótlanul eszik a szalámis kifliket.
Megszólal a kapus:

– »Te milyen poszton játszol?«
– »Balszél! Neymar! Mekkora cseleket csinálok, öccsééém!!!”«

via GIPHY

„Vonaton Szerdahely felé.

»Mééé csinálják ezeket a vasárnapi meccseket? Elbasszák a jó kis hétvégét. Szombaton DAC-meccs, délbe' kimész iszogatni, este nyerítesz, másnap döglesz…«

Egy töredék a folytatásból: »Attól függ, milyen napot fogok ki. Vannak ilyen viszkissssebb napok, vannak ilyen házissssabb napok.«

„Nagy igazságtalanság a medvékkel szemben”

És hát vannak azok a pillanatok, amikor tényleg csak kapkodod a fejed, hogy jól hallottad-e, amit hallottál.

„Idős pár beszélget: Papában már rég kihalt az interakció legutolsó csírája is, de a mama csak mondja – időjárás, politika, fiatalok, régen minden jobb volt… Két óra után, amikor már kifogyni látszott a témából magára néz, és mondja:

»Nézd meg ezt a kardigánt, manapság már nem gyártanak ilyesmit, ilyen minőségi darabokat. És amiért a legjobban szeretem, hogy öntisztuló. Rajtam van, beteszem a szekrénybe, és tisztán veszem ki. Már több mint 40 éves, de eddig még csak ötször mostam ki…«

Itt, egy gyors fejszámolást követően igyekeztem nem arra gondolni, hogyan tisztul meg a ruhadarab nyolcévente.” (Gabriella)

„Az egyik spanom fogyott vagy nyolcvan kilót. Nagyon durván nézett ki utána, hallod. Lógott a bőr a hasán, mint egy cocának. Aztán az apja megcsináltatta neki. Kifizette a műtétet, volt vagy három kiló. Kurva jó befektetés volt, tartott vagy egy évig, aztán az egészet visszahízta. Figyelj, én az apja helyében levágnám a disznót karácsonyra.” Veszprém-Kelenföld (Adrienn)

„Két természetjáró nyugdíjas nővel ültem egy kupéban, és a beszélgetésükből kiderült, hogy nem a medve a legveszélyesebb állat az erdőben, hanem a szarvas, mert a medve csak kivételes esetekben támad, a szarvas azonban, szarvasbőgés idején nekimegy az éppen menstruáló nőknek. Az egyikük ismert egy bacsát, akinek a felesége egyszer pont menzeszkor kiment az erdőbe, és egy szarvas megtámadta! Csakhogy csupán a medvetámadásokról vezetnek statisztikákat, a szarvastámadásokról nem, ami nagy igazságtalanság a medvékkel szemben!” (Bőd Titanilla) 

Az A-vágányról vonat érkezik

Két nagy kedvencemet hagytam a végére, természetesen, mivel én is kötöttem már ki Nagykanizsán Hévíz helyett, a legnagyobb együttérzéssel.

via GIPHY

„Volt az életemnek egy nehéz időszaka, amikor jegyvizsgáló voltam. Egyszer egy középkorú hölgy az esti utolsó vonatról Beleden leszállt, majd magából kifordulva üvölteni kezdett, hogy de hát ez nem Beleg! Vasúton csak 270 km-rel lőtt mellé…” (Anna)

„Felszállt egy izgatott, körülbelül ötvenes hölgy Fonyódon. Pár megálló után megkérdezte a mellette ülőt:

– Elnézést, ez a busz Kanizsára megy?
– Hölgyem, nyugodjon meg. Először is ez nem busz, másodszor ez Budapestre megy.” (Balázs)

Csepelyi Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/AleksandarNakic