„Azt mondani, hogy amit egy hetero, fehér hatvan pluszos nő csinált, az nem mérhető össze egy huszonéves, fekete, meleg fiú munkásságával, kimondottan az emberi jogok tiprása” – A Madonna kontra Lil Nas X-ügy tanulságai

–

Ahhoz, hogy a történet érthető legyen, érdemes vázolni az előzményeket. Főszereplőnk nem más, mint Lil Nas X, azaz Montero Lamar Hill amerikai rapper, akinek legismertebb slágere az Old Town Road című dal, amely tökéletes leképezése a XXI. századi dalkészítés sajátosságainak. Hogy miért? Erről bővebben ITT írtam.

Lil Nas X-nek néhány TikTok-kihívással és dallal később lett két Grammy-díja, és 2018 óta a queer-előadók egyik legfontosabbikává lépett elő. A Variety magazin egyenesen úttörőnek nevezi a munkásságát, Adam B. Vary újságíró így fogalmaz:

„Nem hiszem, hogy el tudnám túlozni, mennyire monumentális dolog volt nekem, 41 éves meleg férfinek azt látnom, ahogyan egy 21 éves meleg férfi azonos keretek közt – és ugyanolyan hírnévvel, sikerrel és médiafigyelemmel övezve fejezhette ki szexualitását, ahogyan heteroszexuális előadótársai tehették azt évtizedek óta.”

Sok balhé övezte már Lil Nas X eddigi munkásságát: ráfogták például, hogy sátánista, hiszen Montero (Call Me By our Name) című dalának klipjében öltáncot lejt Lucifernek. Emellett pedig piacra dobott 666 pár „sátáncipőt” egy hétköznapi sportcipőket átfazonírozó céggel együttműködve, ami természetesen azonnal elfogyott – és természetesen több vallásos embert sikerült vele kiakasztania, mint ahány fiatal a lábára húzhatta egyáltalán a lábbeliket. „Sátánizmusra neveli a gyerekeinket” – sápítoztak sokan, arra viszont nemigen voltak felkészülve a bigott kritikusok, amit ő erre felelt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Lil Nas X (@lilnasx) által megosztott bejegyzés

Lil Nas X ugyanis azt vágta a képükbe, hogy eddig ők küldték őt a pokolra, akkor most mit csodálkoznak, hogy onnan jelentkezik?

Upsz.

Twitter-bejegyzésében így fogalmazott:

„Azzal töltöttem a tinikoromat, hogy gyűlöltem magam a sok szarság miatt, amiről prédikáltatok nekem, hogy mi minden fog történni velem amiatt, mert meleg vagyok. Szóval remélem, hogy dühösek vagytok, dühösek is maradtok, érezzétek csak ugyanazt a dühöt, amire bennünket tanítottatok saját magunkkal szemben.”

Az előadót nagyjából ezen a ponton kezdték el igazán komolyan venni, ő pedig tényleg példátlanul erős performanszokkal adja a világ tudtára, hogy nem hajlandó tovább bujkálni és szégyenkezni, és a saját művészetét annak teljes valójában szeretné megélni és átadni a közönségnek. Ennek megfelelően a BET-Awards díjátadóján a fent említett Montero című dal végén csókolózott az egyik táncosával. (Korábban Adam Lambert is tett hasonlót a billentyűsével színpadon, ez azonban nem tartozik most a tárgyhoz, így csak megemlítem a pontosság kedvéért. Lambert egyébként azt nyilatkozta, hogy szerinte Lil Nas X csókja szexi volt.)

Na de hogy jön a képbe Madonna?

Úgy, hogy Lil Nas X performansza nyilvánvalóan egy másik referenciapontunkra is tapintott: Madonna 2003-as VMA-díjátadós produkciójára, amelynek végén Christina Aguilerával és Britney Spearsszel csókolózott a színpadon. Madonna fogta is az erről készült fotót, összeszerkesztette a Lil Nas X csókját ábrázoló képpel, és posztolta az Insta-sztorijába, mégpedig a következő hashtaggel:

#ididitfirst

azaz:

#éncsináltamelőször.

Nosza, több se kellett az internet népének: több oldal is képernyőfelvételt készített Madonna sztorijáról, és élénk vita indult arról, ez most mi a fene volt? Madonna beszólt Lil Nas X-nek? Magát fényezi?

Sorra születtek a sokkolóan rosszindulatú kommentek:

• a fehér nő nem bírja, hogy most nem ő van a középpontban, hanem egy fekete, meleg férfi
• a fehér vénasszony nem érti, hogy eljárt felette az idő

• a 2003-as VMA-s csók nem volt más, mint queerbaiting, azaz Madonna az LMBTQI+-mozgalom hátán felkapaszkodva akart még több népszerűséget magának

• undorító, ahogy heterók ilyesmivel hakniznak a nagyobb publicitás érdekében

Én rajongója nem, tisztelője és csodálója vagyok „csak” Madonnának, de ez engem is elborzasztott. Rengeteg kérdést vetett fel bennem:

• Létezik, hogy tényleg nem emlékeznek emberek arra, Madonna mennyire nyíltan képviselte mindig is az LMBTQI+ közösség ügyét?
• Tényleg annyira felgyorsult a popipar, hogy felnőtt egy generáció, amelyik számára Madonna már nem elsődleges kulturális referenciapont?
• Az utóbbi évek mozgalmai hatására valóban mindent át kell értékelnünk, amit eddig előremutatónak tartottunk egy ügy szempontjából?

• Vajon nem „falja-e fel a forradalom a saját gyermekeit”, ha ennyire nyíltan és gátlástalanul lehet gyalázni ma egy nőt a kora és a külseje miatt, aki egész életében mások jogaiért harcolt kamikaze üzemmódban?

Mit mond a Madonna-szakértő?

Megkérdeztem a WMN házi Madonna-tudorát, Steiner Kristófot, mi a véleménye erről az ügyről. Kristóf évtizedek óta követi Madonna pályafutását, idehaza ő az egyik szervezője a Madonna Partyknak (azt üzeni, a legközelebb július 24-én Budapest Parkban lesz Rainbow Party, szóval rajongók, előre), nála értőbb és autentikusabb forrást keresve se találhattam volna. Mindjárt megértitek, miért.

„Sosem tudtam értelmezni azt a jelenséget – mondja Kristóf –, amikor egy előremutató, pozitív és a társadalmat, a közösséget feltétlenül előtérbe helyező és segítő megmozdulásra az emberek azt mondják, hogy ez greenwashing, pinkwashing, queerbaiting, satöbbi. Ez abból táplálkozik, hogy a jó helyett arra figyelünk, ami lehetne még jobb. Aminek meglehet az előnye persze, fontos arra figyelni, mi lehetne még közelebb az elfogadáshoz, befogadáshoz, zöld gondolkodáshoz, viszont ez sosem teszi semmissé annak az érdemeit, aki valami közösséget szolgálót cselekszik. Mint amikor nagy jégkrémcég piacra dob egy vegán jégkrémet, és arra azt mondják, hogy „ez csak egy trend meglovaglása”. Vagy amikor Izraelben az LMBTQI+ közösség jogait ünneplik a Pride-on, és azt mondják: „jó, de a palesztinokkal szemben nem befogadóak és elfogadóak” – nem értem ezeket a párhuzamokat. Természetesen maximálisan támogatom a palesztinok jogait, szeretném, ha az összes nagy cég zöldre váltana, de

a dolgok lépésről lépésre haladnak, az a bizonyos csók pedig hatalmas előrelépés volt az LMBTQ-közösség szempontjából, mert három, a mainstream médiában nemcsak hogy aktívan dolgozó, de a csúcson lévő sztár állt ki amellett, hogy semmi ciki nincs abban, ha egy – vagy két – nő megcsókol egy másikat.”

Kristóf azt mondja (és erről már korábban is írt itt a WMN-en), a Madonna-csók mostani értelmezést picit úgy érzi, hogy most a nagyon kemény politikai korrekt irányba tolódik minden, és nagyon nehéz már úgy tenni és mondani bármit is, hogy egy valamilyen szempontból kritikus közösségnek, az ne legyen kritizálható. 

„Semmiképpen nem érzem úgy, hogy Madonna posztja a közösséget bármilyen szempontból triggerelni kívánó megnyilatkozás lett volna, különösen nem Madonnától, aki karrierje kezdete óta állandóan és folyamatosan kommunikálta, hogy az LMBTQ-közösségnek nemcsak szolgálója, de aktív tagja is.”

Kristóf nem is tudja értelmezni a kommentelőknek azt a felvetését, hogy Madonna elárulta a meleg közösséget. „Egyszerű: az előadó a gálán maga mellé állít két táncost vagy a fellépés két résztvevőjét – én ezt csakis szándékos referenciaként tudom értelmezni, és ennek csak akkor van relevanciája és értelme, ha visszautal Madonna csókjára, másképp tényleg csak kellemetlenül hasonló. Bevallom,

én most úgy látom, mintha azok, akik az LMBTQ-közösségből kritizálják ezt, kicsit mintha saját magukat árulnák el, hiszen az LMBTQI+ jogok emberi jogok, és azt mondani, hogy amit egy hetero, fehér hatvan pluszos nő csinált, az nem mérhető össze egy huszonéves, fekete, meleg fiú munkásságával – ez gyakorlatilag az emberi jogok tiprása.

Ha jövő héten egy fellépésen egy kínai, leszbikus nő teszi meg ugyanezt, és valaki felhívja rá a figyelmet, hogy amúgy ez a múlt héten is megtörtént egy másik díjátadón, akkor az rasszizmus és kultúragyalázás lenne?”

Kristóf azt vallja, hogy az ember az ember, a kulturális momentum pedig akkor megtörtént, és ezt lemásolni, inspirálódni belőle teljesen oké, de azt felróni Madonnának, hogy azért, mert ő fehér, heteroszexuális, vagy mert hatvanas, neki már megvolt a maga momentuma – több mint aggályos: age-izmus, konkrétan.

Kristóf tehát úgy látja, az LMBTQ-közösség itt most egy kicsit a saját farkába harap: „Lil Nas X ott volt a Madame X turnén, hosszú beszélgetés folyt közöttük a neten, Madonna lényegében megáldotta, azt mondta, rajta tartja a szemét, dolgozzon keményen, Lil Nas X pedig azt mondta, a Madame X a legjobb show volt, amit Madonna csinált.”

És akkor itt jön a képbe az, hogy ki mennyire is van képben

Merthogy Kristóf felhívja a figyelmet egy nagyon fontos részletre, ami a vagdalkozók figyelmét vélhetően elkerülte: „Britney sosem beszélt erről nyíltan, és nem támogatom egyáltalán, ahogy ez napvilágra került, de a volt férje, Kevin Federline volt az, aki meg is írta és nyilatkozott is róla, hogy Britney biszexuális, és többször voltak együtt más nőkkel is az ágyban.

Christina Aguilera a Bionic album megjelenésekor gyakorlatilag coming outolt biszexuálisként, és elmondta, hogy gyakran vonzódik nőkhöz is, Madonna pedig sohasem állította magáról, hogy heteroszexuális. Neki hosszabb kapcsolatai is voltak nőkkel – nem csak szexuális jellegűek –, a szexuális kapcsolatai közül többet pedig dokumentálva is láthattunk például a Sex című könyvben Naomi Campbellel. Alapvetően ő mindig azt mondta, hogy ő homoszexuális férfinak érzi magát egy nő testében.”

Kristóf nem kertel: szerinte „azt mondani, hogy három hetero nő az olcsó pornográfia irányába viszi el a show-t, ha egy díjátadón csókolózik, ellentétben egy meleg férfival, aki ezt teszi, ez megint csak az emberi jogok sárba tiprása.”

És felteszi a legfontosabb kérdést, amelyet például a feminizmusra is vonatkoztathatunk:

„Kinek van joga kijelenteni, hogy márpedig ez a három nő nem LMBTQ-tag? Kinek van joga elvenni tőlük azt, amit ők megtettek egy sokkal kevésbé megengedő kulturális klímában?”

És akkor a slusszpoén

Lil Nas X, látva a Madonnára zúduló gyűlöletcunamit, maga védte meg a pop nagyasszonyát, és elmagyarázta, hogy ők ketten barátok, ez pedig egy fricska volt, amiben a világon semmi rosszindulat vagy feltűnési vágy nem volt, sokkal inkább annak a kifejezése, hogy a két mozzanat tökéletesen egyenrangú.

Mindez egyébként egyáltalán nem meglepő 2015 óta, amikor is a millenialok azt találgatták, ki a fene lehet az a Paul McCartney nevű vén fazon, aki Kanye Westtel csinál közös számot, és így akar hírnevet szerezni magának.

Csak épp az vicces volt, ez meg nem az. Ahogyan valakit a kora vagy a külseje miatt gyalázni, vagy a hovatartozását, identitását megkérdőjelezni sohasem az.

Csepelyi Adrienn

Kiemelt kép: Getty Images/Bennett Raglin/Getty Images for BET