–

Egy szűrővizsgálat, egy ötlet, egy poszt = 2.5 millió forintnyi apró öröm

Sokszor nem is gondoljuk, mire vagyunk képesek. Így volt ezzel Natasa is, aki az éves szűrővizsgálatain azt tapasztalta, hogy a Covid elleni küzdelemtől viszonylag távol dolgozó orvosok is fáradtak, kiábrándultak, csüggedtek. Erről eszébe jutott, hogy egy kedves gesztus talán adna egy kis erőt a halállal napi szinten szembenéző, óriási küzdelemben helytálló Covid-osztályokon dolgozó szakembereknek. A gondolatot tett követte, kiírta egy ezer tagot számláló anyukacsoportban, hogy legálisan is ajándékozható élelmiszercsomagokat juttatna az ország Covid-osztályaira. A hatás elképesztő volt:

„Egy anyukacsoportban tettem ki erről egy posztot, és egyetlen hét alatt összeállt az egész, több száz anyuka, köztük 25 vásárlást, szállítást és átadást koordináló csoportvezető önkéntes, 2,5 millió forint, 30 kórház, ahova a pakk érkezett, és azóta is folyamatos pozitív visszajelzéseket kapunk.”

Az anyukacsoportban jelenlevő orvosok, ápolók, orvos- és ápolófeleségek segítségével állítottak össze egy általános ajánlást a csomagokra, amikbe tök egyszerű, hétköznapi dolgok kerültek, lehetőleg külön csomagolva: energiaszeletek, csokik, italok, kávé, tea és extraként egy-egy gyerekrajz, képeslap támogató üzenettel. Mindegyik azt szolgálja, hogy annak, akinek csak pár perce van megpihenni a küzdelemben, valami olyan kerüljön a kezébe, ami fizikailag, lelkileg, „boldogsághormolilag” megerősíti egy picit. Mert nyilván az odafigyelésen kívül nem tudunk most többet tenni azokért a szakemberekért, akik értünk vagy a szeretteinkért küzdenek. És az, hogy van küzdelem, sajnos nem kérdés, ITT egy egészségügyi hallgató mesélt, ITT egy mentős, ITT pedig az az anyuka, akiről a mentős története szólt. EZ pedig Szentesi jegyzete az egészségügy világnapjára.

Találd ki, és csináld!

Bár Natasa (és azóta két másik csatlakozó anyuka, Anna és Eszter) nem startupot indított be, akár azt is megtehették volna, mert szerintem a szülőség egyik alaptapasztalata az, hogy ha van egy jó ötleted, akkor vagy a legegyszerűbb módon belevágsz és megvalósítod, vagy elbúcsúzhatsz tőle, mert öt perc múlva már jó eséllyel egy következő problémában vagy. Valószínűleg ez járt Natasa fejében is, amikor a posztjára özönleni kezdtek a kommentek a segíteni vágyó anyáktól. A rendszer pillanatok alatt felállt, Natasa csoportokra osztotta a jelentkezőket (az adott kórház Covid-osztályának méretét is figyelembe véve), minden csoportnak lett egy vezetője és egy kórháza, és a csoportoknak létrehozott külön Messenger-teamet, ahol a csapaton belüli kommunikáció zajlott. Egyszerű, de teljesen működőképes rendszer.

A csoportvezetőnek utalhattak az anyukák tetszőleges összeget, ő pedig – az osztály méretét figyelembe véve – a korábban megbeszélt dolgokból beszerzett annyit, amennyire jutott pénz.

Az egész teljesen transzparensen zajlott, annak ellenére, hogy (akkor még) semmiféle segítő szervezet nem vett részt az akcióban. Egy-két nap alatt felálltak a csoportok, a harmadik napra mindenki elutalta a pénzt, közben a csoportvezetők felkeresték a hozzájuk tartozó kórház illetékeseit (a legtöbbször mindenféle kapcsolat nélkül, a neten kikeresve az elérhetőséget) a következő három napon pedig lezajlott a vásárlás és a szállítmány eljuttatása. Az akcióhoz csatlakozó anyukaként azt tapasztaltam, hogy hihetetlenül gyorsan működött a rendszer, ráadásul semmi extra erőfeszítést nem igényelt tőlem. Tudom, hogy az ember alapvetően nem a saját kényelmét kellene, hogy szem előtt tartsa, amikor egy ilyen akcióhoz csatlakozik, de a gyűjtés ideje alatt a résztvevő anyukák nagy része digitális oktatásban és „otthoni óvodáztatásban” volt/van, szóval az, hogy gyorsan és egyszerűen lehetett csatlakozni, szerintem igenis fontos szempont volt.

Natasa mindenkitől begyűjtötte az utalásokról készült fotókat és a csoportvezetőktől a számlákat, tehát az adott csoport minden tagja kapott visszajelzést arról, hogy pontosan mi történt a pénzével. Ez azért fontos, mert ma már sajnos egyre több olyan történetet hallunk, ami bennünket is elbizonytalanít abban, hogy ha segítünk, biztosan jó helyre, megfelelő módon jut-e el a segítségünk.

Next level – még mindig van kinek segíteni

Az egyszeri anyukacsoportos akció sikere után a csoportból ketten Natasa mellé álltak: Anna egy egyesületet működtet, ami hivatalos keretet is tud adni az egész rendszernek, Eszter pedig egy vörös zónában dolgozó orvos feleségeként állt az ügy mellé. Azóta ők hárman létrehozták a Kórházi szeretetcsomag nevű privát Facebook-csoportot, ahová lehet csatlakozni, ha ti is szeretnétek apró örömökkel kedveskedni a Covid-osztályok dolgozóinak.

A csoportban ötösével írják ki a kórházakat, ahova gyűjtenek, és két-három nap alatt gyűlik össze félmillió forint (ami a szervezők szerint is elképesztő). Ezt osztják el igazságosan az öt intézmény között.

A beszerzést és kiszállítást most ők intézik, maximum baráti-családi segítséggel. Van egy lista, ami mentén haladnak – még nem értek végig az ország Covid-osztályainak listáján, ráadásul folyamatosan nyílnak az újabbak és újabbak. Közben kapnak visszajelzéseket ismerősöktől, hogy ezekben a kórházakban még nem jártak, szóval a célok nem fogynak. Helyi gyűjtések, cégek is csatlakoznak az akcióhoz, a legtöbbször név nélkül, mert ez nem a reklámról szól.

Bár alapvetően élelmiszer adományokban gondolkoznak, de akadt olyan hely, ahol lázmérőkre volt szükség, vagy a mikró ment tönkre, így ezeket gyorsan hozzácsapták a sztenderd csomagokhoz.

Az egész kezdeményezés csodás példa arra, hogy néhány ember, teljesen alulról szerveződve csodás dolgokra képes.

Azért csináljuk, hogy kifejezzük a hálákat – de hálát kapunk vissza

Natasa könnyek között meséli, hogy milyen visszajelzéseket kapott ő személyesen a Honvéd-kórházban, és a többi csoportvezető, segítő is:

„Az egész ötlet abból indult ki, hogy mi valami aprósággal kifejezhessük a hálánkat a kórházi dolgozók felé. Döbbenetes látni, hogy amit visszakapunk, az sokszor zavarbaejtő. Ők hálásak, ők sírják el magukat a csomagok, a gyerekrajzok láttán.

Küldik a fotókat, és a köszönetüket, pedig valójában mi akartuk megköszönni nekik a munkájukat, amit erőn felül végeznek. És mégis meghatódnak tőle, hogy valaki gondol rájuk. Mi mutatná ennél jobban, hogy érdemes akár csak egy ilyen kicsi dolgot tenni, ennyivel támogatni őket? A támogatás összege egyáltalán nem lényeges, mert sok kicsi sokra megy. Aki ezer forintot utal, ő is négy embernek ad egy-egy csokit.”

Csatlakozzatok, és adjatok ti is akár csak egy csokit valakinek, aki éppen védőruhában dolgozik azért, hogy egy-egy kórházi ápolásra szoruló covidos beteg hazamehessen. Még egyszer, ITT a link, erre kattintva láthatjátok, hogyan lehet beszállni. A három anyuka pedig, aki működteti az egészet: Balicza-Ripka Eszter, Janklovics Natasa és Sevcsik M. Anna.

Tóth Flóra