Miss Fury az első női szuperhős, aki nemcsak a világot mentette meg, hanem az amerikai nőket is felszabadította

–

Bár még közel sem fifti-fifti az ivararány a Marvel- és a DC-univerzumban, ma már bárki fel tud sorolni néhány női szuperhőst. Ott van Macskanő, Mystique, a Skarlát boszorkány vagy a Fekete Özvegy, nem is beszélve Wonder Womanről, akit sokan az első képregényhősnőként tartanak számon – tévesen.

Wonder Woman tényleg történelmet írt – idén nyolcvanadik születésnapját ünnepli –, de még csak kósza tervként létezett, amikor June Tarpé Mills már letette azokat az alapköveket, amiken a mai feministaképregény-hősök lépkednek.

Hősnő születik

1918. február 25-én egy brooklyni özvegy világra hozta kislányát, June Tarpé Millst. June fiatalkorától rajongott a divatért, a művészetekért és az akcióért, így amikor épp nem modellkedett vagy ruhákat tervezett, képregényeket rajzolt.

Olvasóközönsége éveken keresztül férfinéven ismerte, hiszen Mills pontosan tudta, hogy nagy csalódást okozna, ha kiderülne, hogy a The Purple Zombie vagy a Mann of India rettegett szereplőit egy nő vetette papírra.

(Zárójelben: hatvan évvel később ugyanez motiválta Joanne Kathleen Rowlingot is a J. K. monogram kiválasztásánál, de ez másik történet.) Mills egyébként nem tudta sokáig titkolni identitását, ugyanis a Daredevil Barry Finn megírása után lebukott.

Ha pedig lúd, legyen kövér: ha már úgyis mindenki tudja, hogy Mills nő, miért ne lehetne ő az első, aki női képregényhősről ír? Mills papírra vetette a Miss Fury (eredeti nevén Black Fury) vázlatait, mit sem sejtve arról, hogy karaktere a feminista irodalom egyik legfontosabb ikonjává válik majd. Marla Drake története egy ruhával kezdődik: a New York-i nő épp egy puccos buliba készül Scarlett O’Hara inspirálta estélyijében, amikor megtudja, hogy barátnője is ugyanilyen szettben érkezik a ceremóniára. Marla éktelen haragra gerjed, puszta kézzel tépi le magáról a göncöt, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felveszi a nagynénjétől örökölt feketepárduc-jelmezt, ami valaha egy afrikai boszorkány-orvos tulajdonában állt. A ruha – láss csodát! – szupererővel ruházza fel viselőjét, így Marla még aznap éjjel elkapja a börtönből szökött gyilkost, Killer Dawsont. Még mielőtt észbe kapnánk, titkos énje, Miss Fury már sorra csépeli a rosszfiúkat az utcán, róla cikkeznek az újságok, és minden férfi rá csorgatja a nyálát.

Amellett, hogy napról napra menti meg a bolygót ádáz gonosztevőktől, Marla a hétköznapi életében is inspiráló. Amikor épp nem Miss Furyként harcol, akkor divattervezőként ér el sikereket, gardróbját még Carrie Bradshaw is megirigyelhetné. Mindeközben humanitárius eszméket hangoztat, és örökbe fogadja esküdt ellensége halálra ítélt kisbabáját, Darront, akit egyedülálló anyaként nevel a sztori hátralévő részében. (Ne felejtsük el, hogy 1940-et írunk!)

Amit Miss Furytől kaptunk

Mills idejében a nőknek egyféle funkciójuk lehetett a képregényekben: a megmentendő, elesett áldozatoké, akik egyben a férfiúi dicsőség beteljesítésének legfontosabb eszközei. Ilyen kontextusban nem csoda, hogy nagy port vert fel Miss Fury sztorija.

A képregényben egy az egyben felcserélődtek a kor által idealizált férfi- és női szerepek: Marla rá se hederít béna udvarlóira, hiszen épp a társadalom megmentése érdekében harcol esküdt ellenségével, Erica von Kampffal. Halkan megjegyzem, Mills a náci Kampf jellemét sem aprózta el, a horogkeresztet viselő ellenség szintén maga a megtestesült femme fatale.

Nemcsak Mills szereposztása, de Marla karaktere is több szempontból meghaladta a korát. Az hagyján, hogy szuperhős, de mellette független, jómódú nő, elképesztő intelligenciával, detektívképességekkel és brutális stílusérzékkel. Atléta, harcos, mesterlövész, pilóta egy személyben, nőiessége szimbólumait, magas sarkúját és púderét fegyverként használja fel a gonosztevők ellen. Árad belőle a szexualitás: egy valódi bombázó, aki falatnyi fehérneműben flangál az erkélyen, időnként combot és dekoltázst villant, és nagyon magas mércével méri a férfiakat.

Chelsea Stone, a Mills életéről készülő dokumentumfilm rendezője szerint az teszi igazán emberivé és hitelessé Marlát, hogy míg a legtöbb női karakter egysíkú, addig ő sokszínű és komplex személyiséget kapott. A nő már önmagában is a szabadság és a lázadás szimbóluma, az pedig, hogy időnként szuperhőssé lép elő, csak amolyan plusz. Így lesz ő a negyvenes évek feminista ikonja, aki könnyűszerrel rázza le magáról a társadalom béklyóit, aki azt visel, azt csinál, azt mond, amit csak szeretne. Nem csoda, hogy az ő plakátjaival tapétázta ki a szobáját minden amerikai kislány.

Corinna Bechko, akinek jó néhány Star Wars-, Alien- és Wonder Woman-képregényt köszönhetünk, úgy fogalmaz: „Mills bebizonyította, hogy egy nő írhat és rajzolhat úgy képregényt, hogy a főhős egyszerre feminin, élvezi az öltözködést és az anyaságot, közben pedig egy vagány szuperhős.” Bizonyára nem a véletlen műve, hogy Marla sok dologban Mills kiköpött mása.

Hősből antihős

Talán nem meglepő, hogy Miss Fury sok konzervatív amerikai szemében lett szálka a világháború után. Debütálásától jó tíz évig Amerika egyik fontosabb popkulturális ikonja volt, azonban a férfiak hazatérte után közellenséggé vált.

Míg a háború alatt a nők látták el a hadba vonuló férfiak munkáit, visszatértükkel „helyreállt a rend”, és újra a konyhában találták magukat. Az új-régi berendezkedésben csak olaj volt a tűzre Miss Fury üzenete: egy erős, független női példakép ugyanis „nem megfelelő” irányba tereli az öntudatára ébredt, majd újfent elnyomott női nemet, így sürgősen kérelmezték a betiltását. Ha Marla személyisége nem lenne elég felháborító önmagában, sokat nyomott a latban kihívó öltözködése is. Nem kellett hozzá sok idő, hogy a pszichológusok és politikusok még a kiskorúbűnözés terjedésével is összefüggésbe hozzák, és úgy söpörjék le Mills íróasztaláról, mintha soha ott sem lett volna. Bár az író sokáig harcolt hősnőjéért, a pár évvel később megjelenő Batman és Superman mellett esélye sem volt a visszatérésre, így élete hátralévő részében reklámillusztrációkat és romantikus képregényeket készített. Motivációját elvesztette, a határidőkkel megcsúszott, és szépen lassan belehalt a láncdohányzásba. Sic transit gloria mundi.

Bár Mills ezt már nem élhette meg, Miss Fury szerencsére nem veszett teljesen a feledés homályába: saját interpretációjában több művész és író is újraélesztette a karaktert. Egy a sok közül az Adventure Comics 1991-es négyrészes minisorozata, amiben a hősnő unokája, Marlene Hale száll harcba a gonosszal. Szintén sokat nyomott a latban, hogy két évvel ezelőtt a San Diegó-i Comic Con a Hírességek Csarnokába emelte Millst. Sajnos Miss Fury még így sem ér fel a Marvel- és a DC-hősök népszerűségéhez, de a mai napig az első, nő által alkotott női szuperhősként tartják számon, aki nélkül aligha beszélhetnénk feministaképregény-kultúráról.

Források: ITT, ITT és ITT

Takács Dalma