1.

Szerinted léteznek jellemzően férfi és női szerepek, és ha igen, melyek azok?

Az én generációmon, az Y-on azt tapasztalom, hogy nálunk még létezik a klasszikus női „tűzhelyőrzés” és a férfi által előteremtett biztonság szerepe, de modernebb, „összefésültebb” verzióban. Tehát időnként a férfi is főz (néha helyettem is), mos és tereget, válaszul erre én összerakom a lapokban álló bútorokat, kicserélem a villanykörtét vagy újratelepítem a rendszert a gépen.

2.

Volt-e olyan helyzet az életedben, amikor úgy érezted, férfiszerepet kell magadra húznod, és ha igen, mi volt az?

Többször is, itt az autóbalesetemet, és egyúttal a bal lábam elvesztését emelném ki. Ez volt az a pont, amikor „tökösnek” kellett lennem. Ahol nem volt helye nyafogásnak vagy önsajnálatnak. A felépülés egy spártai kiképzés volt, amikor úsztam, gyógytornáztam, kondiztam és járni tanultam, hogy újra teljes értékű életet tudhassak magaménak. Kicsit talán el is katonásodtam abban az időben, de azt hiszem, erre szükség volt, hiszen csak így tudtam viszonylag rövid idő – fél év – alatt talpra állni.

3.

Mit gondolsz a férfiak elnőiesedéséről és a nők elférfiasodásáról?

Nem új keletű dolog. Ugyanakkor mindig meglep, hogy hány olyan férfi barátom van, akikből hiányzik a határozottság, a kitartás és az erő. És hány olyan nőt ismerek, akikben mindezek a tulajdonságok megvannak, éppen ezért nagyon nehezen találnak maguknak párt.

Megjelentek a modern kori „wonderwoman-ek”, akik férfiakat is megszégyenítő lendülettel nevelik a gyerekeket, dolgoznak éjjel-nappal, élnek társas életet.. és még egy-egy maraton is belefér az idejükbe.

4.

Hogyan határoz meg téged az, amit a külvilág lát belőled?

Az életem mostani szakaszának egyik legnagyobb talánya a környezet és az én kapcsolata... Egyszerre tud építő és ártó lenni. Jelenleg több ártó impulzust tapasztalok, mint szabadna. Vagy csak kevesebbet kéne tömegközlekedési eszközökre szállnom.

5.

Kipróbálnád-e, milyen férfiként élni?

Nagyon! Minden érdekel, ami más szemszögből engedi látni a világot.