„A Budapest környéki hegyvidék szinte megtelt” – Ökölszabályok (nem csak) kezdő túrázóknak

–

Csepelyi Adrienn/WMN: Tényleg érzékelhető a Covid hatása a természetben?

Dr. Gálhidy László: A nemzeti parkos kollégák egyöntetű beszámolói szerint a Covid-járvány idején rendkívül megnőtt a védett területek terhelése.

Az utak szélesebbé váltak. Van, ahol új utakat tapostak az emberek, a kerékpárosok. A legeldugottabb helyeken is felbukkannak a látogatók, amit segít, hogy a világhálón egyre több útvonalajánló jelenik meg. A Budapest környéki hegyvidék szinte „megtelt” – ami példátlan módon zavarja az élővilágot.

Remélhető ugyanakkor, hogy a járvány elmúltával ez a többletterhelés elmúlik, a természetjárásba menekülő emberek közül pedig egyre többen érzik sajátjuknak az ország értékeit. Minél többen válnak a természetvédelem szószólóivá, annál inkább várható, hogy a jogszabályok betartása idővel társadalmi normává válik, ahogy az sok más országban is megfigyelhető.

Cs. A./WMN: Sokan posztolnak ilyentájt arról, hogy medvehagymát gyűjtenek – de más évszakokban is szívesen indulunk gombászni, a gyerekekkel leveleket, virágokat szedni. Mit szabad és mit nem szabad gyűjtenünk kirándulás közben? Van olyan, ami „sima” túraútvonalon belefér, de például természetvédelmi területen, vagy más, jelzett területen nem?

G. L.: Általános szabály, hogy „saját használatra” gyűjthetők a természetben fellelhető javak egy része – például vadgyümölcs, gomba, medvehagyma. Védett növényeket ugyanakkor tilos gyűjteni – és ez nemcsak a védett területeken igaz, hanem bárhol az országban.

Cs. A./WMN: Van-e olyan terület Magyarországon, ahol tilos kirándulni? Milyen jelzés alapján tudjuk ezt megállapítani?

G. L.: 

Magyarországon bárhol kirándulhatunk, ha azt magánterületre utaló tábla nem tiltja. Az erdők esetében a magántulajdon sem kizáró ok; a tulajdonosnak „tűrnie kell” a területén való áthaladást, sőt saját használatra például gomba is gyűjthető magánerdőben. Fokozottan védett területen ugyanakkor tilos a kijelölt utakat elhagyni.

Az ilyen szintű védelmet tábla jelzi az utak mentén, a térképek viszont sajnos nem mindig jelölik. Az egyéb védett területeken – például a nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek legnagyobb részén – nem tilos az utakról letérni, de a talaj és az élővilág érdekében itt is jobb azokon maradni.

Cs. A./WMN: Mit jelent, ha egy terület Natura 2000-es védelem alatt áll?

G. L.: A Natura 2000 az EU természetvédelmi hálózata, ezért ilyen területekkel 2004 óta rendelkezünk (a nemzeti szintű védett területek többsége is bekerült a Natura 2000 hálózatba). Alapvetően nem jelent magasabb szintű korlátozásokat, mint a nemzeti védettség, tehát az utak elhagyása csak olyankor büntethető, ha a terület egyben fokozott védelem alatt is áll.

Cs. A./WMN: Megbüntethetnek-e bárhol, ha letérünk a kijelölt turistaútról?

G. L.: 

Ha fokozottan védett területen térünk le az útról, szabálysértési eljárás indulhat ellenünk. A bírság elérheti a 120-130 ezer forintot is.

Cs. A./WMN: Hová szabad autóval, motorral behajtanunk és hová nem?

G. L.: Autóval, motorral, sőt kerékpárral is elvben csak a közutak használhatók, tehát az erdei utak többsége nem. Vannak kerékpározásra kijelölt útvonalak, ahol szabályosan is van mód közlekedni – ezek általában szélesebb földutak. Sajnos manapság szinte mindenhol találkozhatunk kerékpárosokkal, sőt egyre gyakrabban elektromos kerékpárokkal is. Az egynyomos turistautakon lényegében nem fér el egymás mellett biztonságosan a gyalogos és a kerékpáros, ami mindkét fél számára kellemetlen konfliktusok és balesetveszély forrása.

Cs. A./WMN: De hát a biciklizés ártalmatlan – gondolnák sokan. Nem az?

G. L.: Az utakat elhagyó kerékpárosok komoly károkat okozhatnak az erdők vagy értékes sziklagyepek talajában és növényzetében, ami fokozottan érvényes a motorosokra és quadosokra.

Aki látott már hegyi kerékpárosok vagy krosszmotorosok által gyakran használt területeket, az tudja, miről van szó: évek alatt lepusztult por- és sártengerré alakulhat egy ritka fajokban gazdag sziklagyep, ami sokszor az egész táj legértékesebb darabja volt.

Cs. A./WMN: Mit okozhat a zajszennyezés egy-egy védett területen?

G. L.: Az egész vadállományt zavarja, stresszeli, ami – akárcsak az embereknél – az immunrendszerük gyengüléséhez vezet. Költési időben a madarak zavarása az utódok felnevelését hiúsíthatja meg. Ezen keresztül akár el is tűnhetnek a területről egyes érzékeny fajok, például a fekete gólya vagy a sasfélék.

Cs. A./WMN: Melyek azok az ártalmatlannak tűnő dolgok, amelyekkel mégis nagy kárt okoznak a tapasztalatlan kirándulók?

G. L.: Mindenféle szervetlen hulladék hátrahagyása kárt okoz a természetnek. A különféle műanyagokból, ragasztóanyagokból, üzemanyagokból, mosószerekből mérgek jutnak a talajba, vizekbe.

Ha az erdei állatok elfogyasztják a hulladékot, az a fulladásukat is okozhatja (ennek szomorú balesete – amire a világhálón is láthatunk példákat –, amikor egy vadállat feje beszorul valamilyen műanyag edénybe, és napokig, hetekig él vele, amíg el nem pusztul, ki nem lövik, vagy szerencsés esetben valaki megszabadítja tőle.).

A legjobban tesszük, ha semmit nem hagyunk magunk után a természetben – hiszen még a banánhéjat, narancshéjat is vegyszerekkel kezelik, ami nem használ az élő környezetnek. 

Cs. A./WMN: Mi a helyzet a zöldhulladékkal?

G. L.: Települések szélén gyakori látvány, hogy a kerti nyesedéket – füvet, ágakat – az erdő szélén halmozzák fel. Ez sok esetben tönkreteszi az erdő szegélyét, amelynek gazdag élővilága van – például kora tavasszal nagy mennyiségben nyílnak erdei virágok, és a cserjéket sokféle rovarfaj látogatja. A ráhordott fű alatt ezek a növények elpusztulnak, miközben a kertekből származó agresszív gyomok egy része könnyen megvetheti a lábát a természeti területen. Emellett talán elmondható, hogy nem is szép látvány egy lerakónak használt erdőszél – ahol a kerti nyesedék mellett az elhanyagoltnak, gazdátlannak látszó körülmények miatt előbb-utóbb az egyéb típusú hulladék is megjelenik.

Cs. A./WMN: Nemrég az özöngyomokról írtam, a cikk alá több szakember is kommentelt arról, hogy sok helyütt elkeserítő e tekintetben a helyzet.

G. L.: Sokan úgy vélik, hogy ültetni jó a természetbe – hiszen azzal megmentenek egy növényt, és a természet is „gazdagodik”. Nemcsak kiültetett karácsonyfákat, de ahogyan ön is írta, akár kaktuszokat is látni jó szándékú emberek tevékenysége nyomán. Ezek a próbálkozások szinte kivétel nélkül szomorú véget érnek.

A kiültetett növény – mivel nem az adott tájhoz tartozik – általában néhány hét, hónap után elpusztul. Esetleg éppen ellenkezőleg, terjedni kezd, és komoly károkat okoz a természetes élővilágban. Példa lehet erre a nedves gyepeket elözönlő – eredetileg kerti növényként induló – aranyvessző vagy az ártereken hódító bíbor nebáncsvirág; de a lista sok száz fajt tartalmaz.

Cs. A./WMN: Hol és hogyan tájékozódhatunk a legkönnyebben a magyarországi védett állat- és növényfajokról? 

G. L.: A természetvédelem hivatalos oldalán meg lehet találni a védett és fokozottan védett fajok listáit. Ha a listákat szűkszavúnak érezzük, akkor az egyes fajnevek alapján tovább tudunk tájékozódni. Aki beszél idegen nyelveket, érdemes a latin, tudományos neveket beütni a keresőbe – mert például angol nyelven sokkal több információhoz juthatunk egyes fajokról. De természetesen a hazai ritka, védett fajokról bőségesen vannak magyar nyelvű leírások is, hiszen jó nevű ornitológusokból, botanikusokból stb. szerencsére hazánkban sincs hiány.

Cs. A./WMN: A jó idő visszatértével sokan szeretnének szabad téren sütögetni, bográcsozni – olyanok is, akiknek nincs kertjük. Hol szabad tüzet raknunk és hol nem? Mit tegyünk, hogy biztosan ne okozzunk kárt tűzrakással?

G. L.: A legbiztosabb, ha a kijelölt tűzrakóhelyeket használjuk – természetesen a tűzgyújtásra vonatkozó tilalmi időszakon kívül. Ha ilyet nem találunk, érdemes a tüzet fáktól, gyúlékony növényzettől (és a sátrunktól) távolabb, lehetőleg kövekkel határolt körben gyújtani, és a program végeztével maradéktalanul eloltani, lehetőleg vízzel.

Száraz, szeles időben, gyepterületek, telepített fenyvesek stb. szomszédságában különösen óvatosnak kell lenni, mivel ezek percek alatt lángra kaphatnak, sok száz vagy akár ezer hektárnyi területet is lángba borítva.

További jó tanácsokat, tanulságos ábrákat ITT találhatunk, valamint itt ellenőrizhetjük azt is, van-e érvényben tűzgyújtási tilalom.

Cs. A./WMN: Van-e arra vonatkozó szabályozás, hogy mikor nem szabad motoros vízi járművel közlekedni egy-egy vízterületen (például ívási időszak, kérészrajzás, stb.)?

G. L.: A vízi járművek használata – a természetvédelmi őröktől kapott információk alapján – nem igazán szabályozott egyelőre, így mindenkinek a józan ítélőképességére kell hagyatkoznia abban, hogy milyen mértékig zavarja a vizek élővilágát.

Cs. A./WMN: Mit ne dobjunk a vízbe akkor se, ha azt gondoljuk, majd a halak megeszik/lebomlik?

G. L.: Az élővizek esetében fokozottan igaz, hogy semmiféle szervetlen hulladékot és más mérgező anyagot nem szabad belejuttatni. Szerves anyagokat sem, hiszen azok nagyobb mennyiségben felboríthatják egy kisebb vizesélőhely önszabályozó képességét, például bizonyos algafajok elszaporodását és a víz oxigéntartalmának növekedését okozva, ami az ott élő halak számára is végzetes lehet.

Cs. A./WMN: Mi a teendőnk, ha sérült, csapdába esett állatot látunk vagy természetkárosítást tapasztalunk? Kit értesítsünk? Fotózzunk, videózzunk? Mikor szabad az állathoz nyúlni és mikor nem?

G. L.: 

Ha természetkárosítást tapasztalunk, érdemes dokumentálni – a fotó, videó erre kiváló – és az illetékes nemzeti parknál vagy kormányhivatalnál arról bejelentést tenni. A nemzetipark-igazgatóságok – ezekből tíz van az országban, az Őrségtől Aggtelekig – őrszolgálata szaktanácsot ad, illetve kiszáll a helyszínre, és ellenőrzi bejelentést.

Ha sérült állattal van dolgunk, akkor is érdemes hozzájuk fordulni; tanácsot tudnak abban adni, hogy érdemes-e tenni valamit vagy esetleg nem. Sajnos az elmúlás is a természet része, a sérült állatokat is elfogyasztják más fajok egyedei, ebbe nem mindig érdemes beavatkozni. Ha nagy testű, sérült állattal van dolgunk, nem árt az óvatosság is, hiszen könnyen okozhatnak nekünk is sérülést. 

Cs. A./WMN: Jöjjön az egyik legfontosabb kérdés: milyen szabályok vonatkoznak idehaza a kutyával kirándulókra? Hol kell póráz, hol nem?

G. L.: Közterületen a jogszabályok szerint pórázon kell vezetni a kutyát, ami a természeti területeken is érvényes – néhány kivétellel, mint például az adott területen vadászatra jogosultak vadászkutyái. Sajnos ezt manapság a gyakorlatban aránylag kevesen tartják be, ami – a kerékpárhasználathoz hasonlóan – számos konfliktus forrása.

Cs. A./WMN: „De hát a kutya is csak állat, hadd élvezze a természetet” – hangzik oly gyakran a gazdák érvelése. Mi lehet a gond ezzel? Mire kötelességük figyelni a kirándulóknak a kutyájukkal kapcsolatban?

G. L.: Gyakori látvány, hogy a szabadon nyargalászó kutya rátámad a másik, póráz nélkül közlekedő ebre, esetleg szembejövő emberekre – vagy éppen kerékpárosokra. Ilyenkor hangos utasításokkal igyekszik egyik vagy mindkét gazda behívni a kutyát, több-kevesebb sikerrel. Sajnos a védett területek zajszintjéhez – ami a Covid-járvány idején egyre nagyobb mértéket ölt, ezek a mindennapos jelenetek is hozzájárulnak. A kutyák mindemellett hatékonyan háborgatják a vadállományt, különösen a patás vadfajokat – őzeket, szarvasokat – kergetik meg előszeretettel, ami komoly stresszt jelent a vadvilágnak, további természetvédelmi következményekkel.

A kutyák kisebb gerinceseket – madárfiókákat, kora tavasszal gyíkokat, fiatal őzgidákat – is képesek zsákmányolni, ezekről a tulajdonosnak néha sejtelme sincs.

Cs. A./WMN: Mi a büntetés, ha valaki szabályt sért?

G. L.: A jogszabályok alapján a gazdákkal szemben lehet szabálysértési eljárást kezdeményezni – erre általában ritkán kerül sor tapasztalataim szerint. Elvileg a vadászatra jogosult bizonyos körülmények között ki is lőheti a gazdától messzire kóborló kutyát – ez előfordult a korábbi években, néha nagy felháborodást keltve. Sajnos nehéz jó megoldást találni, mivel a kutyáknak mozgásra van szükségük, a természetben sétáló embereknek és a helyi élővilágnak pedig biztonságra és megfelelő életfeltételekre. A különféle típusú pórázok, illetve a kutyák megfelelő nevelése régi, jól bevált megoldás, ezért fontos lenne, hogy többen éljenek vele.

Ha behatóbban érdekel a hazai természetvédelemi őrszolgálat munkája, ITT találod Chripkó Lili erről szóló képriportját.

Csepelyi Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/piola666